A szerző szerint jóformán minden, amit csinálunk, annak eredményessége a csapatmunkán múlik. Nem számít, hogy valaki vezető vagy követő, edző vagy játékos, szülő vagy gyerek, ügyvezető igazgató vagy egy non-profit szervezet dolgozója, személyes sikerünk, vezetői eredményességünk múlhat azon, milyen kapcsolatokat alakítunk ki másokkal.

Az emberek megértésének képessége végső soron választásuk függvénye. Minden ember elsajátíthatja annak képességét, hogy megértsen, ösztönözzön és végül befolyásoljon másokat. Ha nem vagyunk jártasak az emberi kapcsolatokban, akkor a vezetésben sem lehetünk azok.

Legértékesebb „ragasztó” a kapcsolatokAz 1960-as évek elején Michael Deaver politikai rátermettséggel megáldott fiatalember volt, és olyan vezetőt keresett, akiben hihet, és akit követhet. Az illető, akire rábukkant, egy Ronald Reagan nevezetű, politikussá avanzsált színész volt. Reagant 1966-ban Kalifornia állam kormányzójává választották, és ezt a hivatalt két választási cikluson át, 1967-től 1975-ig viselte. E hivatali időszak alatt Deaver Reagan helyettes kabinetfőnökeként működött, és e poszton akkor is megmaradt, amikor Reagan a nemzet negyvenedik elnöke lett.

Deaver sok mindent csodált abban az emberben, akivel harminc esztendeig együtt dolgozott: meggyőződését és hazaszeretetét, önismeretét, kommunikációs készségét és becsületességét. Deaver szerint: „Azt merném mondani, hogy ténylegesen képtelen volt a becstelenségre.” Ám Ronald Reaganben a leginkább lenyűgöző talán az a képessége volt, ahogyan az emberekhez viszonyult.

Deaver megjegyzi, hogy „Ronald Reagan az egyik legfélénkebb ember volt, akit valaha ismertem”. Az elnök mégis képes volt bárkivel kontaktust teremteni, lett légyen az államfő, fizikai munkás vagy a sajtó egyik agilis munkatársa. Amikor Deavert megkérdezték, hogyan lehetett Reagan ilyen harmonikus viszonyban a sajtó megbízott munkatársaival, a következő észrevételt tette: „Nos, Reagan alapvetően szerette az embereket, akár a sajtó munkatársai voltak, akár hétköznapi emberek. Ez pedig érezhető. Jóllehet a sajtó számos képviselője nem értett egyet Reagan politikájával, magánemberként őszintén szerették őt.”Reagan készsége részben természetes karizmájából, részben a Hollywoodban kifejlesztett gördülékeny szófűzéséből fakadt. Még többet számított azonban, ahogy viszonyulni tudott az emberekhez; e képességét akkor csiszolta ki, amikor a General Electrics szóvivőjeként egy évtizeden keresztül járta az országot.

Azt mondják, Reagan bárkinél el tudta érni, hogy a legjobb barátjának érezze magát, még akkor is, ha korábban sosem találkoztak. De ami még fontosabb, a környezetében lévő emberekkel is összhangban volt. Igazán törődött csapatának tagjaival. „Ha rajta múlott, egyformán kezelte a kabinetfőnököt, a kertészt és a titkárt” - idézi fel Deaver. „Mindnyájan fontosak voltak.”Deaver elmesélt egy történetet, amely sok mindent elmond a két ember kapcsolatáról. Reagan 1975-ben San Franciscóban beszédet tartott egy csoport környezetvédő szellemiségű vadásznak, és a szervezet egy kis bronzoroszlánt adott neki ajándékba. Deaver akkoriban nagyon megcsodálta az oroszlánt, és meg is mondta Reagan kormányzónak, milyen gyönyörűnek tartja.Tíz évvel később, miután megírta lemondó nyilatkozatát, Deaver kilépni készült Reagan elnök szolgálatából. Reagan megkérte őt, hogy másnap reggel keresse fel az ovális irodában. Amikor a helyettes kabinetfőnök belépett a terembe, az elnök íróasztala előtt állva üdvözölte.„Mike - mondta neki - egész éjjel azon törtem a fejem, hogy mit adjak neked az együtt töltött nagyszerű idők emlékezetére.” Majd Reagan megfordult, és felemelt valamit az íróasztalról. „Úgy emlékszem, mintha tetszett volna neked ez az apróság” - mondta az elnök fátyolos szemmel. És átnyújtotta a bronzoroszlánt Deavernek, aki szóhoz sem tudott jutni. Alig tudta elhinni, hogy Reagan a hosszú évek alatt fejben tartotta ezt vele kapcsolatban. Az oroszlán azóta is díszhelyen áll Deaver otthonában.

Mindenki szívesen tartózkodott Ronald Reagan közelében, mert szerette az embereket, és tudott a nyelvükön beszélni. Megértette, hogy a kapcsolatok jelentették a ragasztót, amely csapata tagjait összetartotta - és minél szilárdabb a kapcsolat, annál egységesebb a csapat.Jóformán minden, amit csinálsz, a csapatmunkán múlik. Nem számít, hogy vezető vagy követő, edző vagy játékos, szülő vagy gyerek, ügyvezető igazgató vagy egy non-profit szervezet dolgozója vagy-e; más emberekkel érintkezel. A kérdés az, vajon sikeres lesz-e másokkal folytatott érintkezésed. A vezetésre is akkor nyílnak a legjobb esélyeid, ha harmonikus viszonyban vagy csapatod tagjaival. A következőképpen tudhatod meg, vajon szilárd kapcsolatot építettél-e ki másokkal: keresd kapcsolataidban az alábbi öt jellemzőt!

Tisztelet

Ha kapcsolatokról van szó, minden a tisztelettel kezdődik; a vággyal, hogy értéket tulajdonítsunk más embereknek. A Human Relations szerzője, Les Giblin szerint: „Nem tudod elérni, hogy a másik ember fontosnak érezze magát a jelenlétedben, ha titokban egy senkinek tartod.” A tisztelet lényege, hogy már az előtt ki kell mutatnod, mielőtt mások bármit is tennének a beigazolására: egyszerűen azért, mert emberi lények. Ám ugyanakkor mindig számítanod kell rá, hogy mások tiszteletét ki kell érdemelned. És ezt a leghamarabb nehéz körülmények közepette érdemelheted ki.

Közös élmények

A tisztelet lerakja a jó kapcsolat alapjait, de önmagában nem elegendő. Nem állhatsz szoros kapcsolatban olyasvalakivel, akit nem ismersz. E kapcsolat megköveteli az idők során megosztott élményeket. Példának okáért, amikor Brian Billicket, a Baltimore Ravens edzőjét, közvetlenül a 2001-es Szuperkupa elnyerése után megkérdezték, milyen esélye van a csapatnak arra, hogy megismételje a bajnoki szezont, ő megjegyezte: ez ugyancsak nehéz lenne. Hogy miért? Mivel a csapat 25-30%-a évről évre változik. Az újabb játékosok nincsenek birtokában a közös élményeknek a csapattal, amelyek szükségesek a sikerhez.

Bizalom

Ha tiszteled az embereket, és elegendő időt töltesz velük, hogy közös élményeket szerezzetek, olyan helyzetben vagy, amelyben szárba szökkenhet a bizalom. A bizalom elengedhetetlen minden jó kapcsolatban. George MacDonald, a skót költő megfigyelése szerint „megtisztelőbb, ha bíznak benned, mint ha szeretnek”. Bizalom nélkül semminemű kapcsolatot nem tarthatsz fenn.

Kölcsönösség

Az egyoldalú személyes kapcsolatok nem tartósak. Ha az egyik személy mindig csak ad, a másik pedig mindig elfogad, úgy a kapcsolat végül felbomlik. Ugyanez minden egyéb kapcsolatra is igaz, a csapat tagjai között fennállót is beleértve. Egymáshoz fűződő viszonyuk fejlődése érdekében az embereknek egyaránt kell adniuk és kapniuk, hogy adakozása mindenkinek javára is váljék. Ne felejts el csapatod tagjainak, kollégáidnak és barátaidnak kérdéseket feltenni reményeikről, vágyaikról és céljaikról. Maradéktalan figyelmet szentelj az embereknek! Mutasd meg másoknak, hogy törődsz velük!

Ha kapcsolatokról van szó, minden a tisztelettel kezdődik; a vággyal, hogy értéket tulajdonítsunk más embereknek.

Kölcsönös öröm

Amikor a kapcsolatok fejlődnek, és kezdenek megszilárdulni, az érintettek egyre több örömet lelnek egymásban. A puszta együttlét is képes pozitív élményekké változtatni a kellemetlen feladatokat.

Te magad hogyan viselkedsz, amikor kapcsolatteremtésre kerül sor? Sok időt és energiát szentelsz a szilárd kapcsolatok kiépítésének, vagy olyannyira az eredményekre összpontosítasz, hogy hajlamos vagy figyelmen kívül hagyni (vagy legázolni) másokat? Ha ez utóbbi igaz rád, gondolkodj el George Kienzle és Edward Dare bölcs szavain A vezetői ranglétra megmászása c. művükben: „Kevés dolog fizetődik ki jobban annál az időnél és gondnál, amelyet az emberek megértésére fordítasz. Jóformán semmi sem erősíti jobban vezetői és személyes pozíciódat, és semmi sem nyújt nagyobb kielégülést, és szerez több boldogságot.” Ha szilárd kapcsolatokat építő emberré válsz, egyénként is és a csapat tagjaként is egyaránt sikeres leszel.

A tisztesség a kis dolgoknál kezdődik

A tisztesség döntő szerepet játszik az üzleti és személyes sikerben. Az UCLA Menedzsment Posztgraduális Továbbképző Intézete és a New York City-beli Korn/Ferry International által elvégzett közös tanulmány során 1300 felsővezetőt kérdeztek meg. Hetvenegy százalékuk azt mondta, hogy a tisztesség az a tulajdonság, amelyre a legnagyobb szükségük volt az üzleti sikerhez. A Kreatív Kutatások Központja által végzett felmérés pedig azt tárta fel, hogy jóllehet számos hibát és akadályt leküzdhet az a személy, aki egy szervezet csúcsára akar felemelkedni, ám ha a bizalom elárulásával veszélyezteti tisztességét, szinte soha nem képes előrehaladni a szervezetben.

A tisztesség fontos a kapcsolatépítésben, és ez az alap, amelyre a sikerhez szükséges számos egyéb tulajdonság támaszkodik, mint például a tisztelet, a méltóság és a bizalom. Ha a tisztesség alapja gyenge vagy mélyen megrepedezett, akkor a siker lehetetlenné válik. Ahogyan barátom, az író Cheryl Biehl rámutat: „Az élet realitásainak egyike, hogy ha valakiben nem tudsz minden ponton megbízni, akkor egyetlen ponton sem bízhatsz meg benne igazán.” Végül még azok az emberek is megtapasztalják a kudarcot, akik ideig-óráig képesek elrejteni tisztességtelenségüket - és ezt kapcsolataik sínylik meg.Döntő fontosságú, hogy tisztességünket az apró dolgokban is megőrizzük, gondot fordítva ezekre. Ezt a kérdést sok ember tévesen értelmezi. Azt gondolják, hogy ha apró dolgokról van szó, bármit megtehetnek, amit csak akarnak, mivel úgy hiszik, hogy amíg nagyobb botlást nem követnek el, addig minden rendben. Az erkölcsi elvek azonban nem rugalmasak. Egy ártatlan kis hazugság is hazugság. A lopás is mindig lopás - legyen szó egy dollárról, ezerről vagy egymillióról. A tisztesség a személyes nyereség helyett a jellem mellett kötelezi el magát, a tárgyak helyett az emberek mellett, a kényelem helyett az elvek mellett, és a pillanat helyett a hosszú táv mellett.

A tizenkilencedik századi lelkész, Philip Brooks, a következőt tartotta: „A jellem életünk apró pillanataiban alakul ki.” Valahányszor megszegsz egy erkölcsi elvet, apró repedést idézel elő tisztességed fundamentumában. Amikor pedig kemény idők jönnek, nem könnyebbé, hanem még nehezebbé válik tisztességesen cselekedni. A jellem válsághelyzetben nem megszilárdul, pusztán napvilágra kerül. Ha nyomás alá kerülsz, minden kipattan, amit a múltban tettél - és amit elmulasztottál megtenni.

A tisztesség megszilárdulása és fenntartása szüntelen figyelmet követel. Josh Weston, az Automatic Data Processing, Inc. volt elnöke és vezérigazgatója, a következőt mondja: „Mindig a következő egyszerű szabály szerint próbáltam élni: Sose tégy olyasmit, amiről nem szívesen olvasnál a másnapi újságban.” Ez egy jó mérce, amelyhez mindnyájunknak tartanunk kellene magunkat.

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére