A fogolydilemma

A többszereplős döntéshozatali elméletekben azért jön létre és marad fenn a partneri kapcsolat, mert az mindegyik partner értékrendjét szolgálja. A lehetséges partneri kapcsolatokat be kell azonosítani, és meg kell őket valósítani azáltal, hogy a lehetséges partnerek preferenciái és személyiségei közötti inkonzisztenciákat konzisztens kapcsolatokká kell átalakítani. Ezekről a problémákról megfogalmazott megközelítések hasonlóak a állításunkhoz, amely a következményalapú racionális cselekvés és a személyiségalapú szabálykövetés közötti kontrasztot hangsúlyozza.

Vegyük például a közös döntéshozatal nehézségei közül a leghíresebb példát, a fogolydilemmát. A többszereplős döntéshozatal több olyan bonyodalommal jár, amely nem feltűnő a fogolydilemmában, de a dilemma jól illusztrál néhány gondolatot az ilyen típusú döntéshozatalról. A helyzetet azért hívják „fogolydilemmának”, mert az egy egyszerű mesekönyvváltozata a problémának. Ebben a történetben a hatóságok egymástól függetlenül két foglyot kérdeznek ki. Feltehetőleg mindkét fogoly a számára legkedvezőbben fog nyilatkozni; csak a saját preferenciái és személyisége alapján fog cselekedni. Még speciálisabb a klasszikus fogolydilemma-szituáció, amelyben mindkét fogoly tudja, hogy ha egyikük sem vallja be az elkövetett bűnt, azaz ha „együttműködnek” és kitartanak ártatlanságuk mellett, akkor mindketten egy bizonyos idejű börtönbüntetést kapnak. Ezt az általános jellegű helyzetet széleskörűen tanulmányozták. A tanulmányok kétféle kutatást tartalmaznak. Az első esetben a racionális vagy szabálykövető döntéshozatalt kutatók megpróbálták előre jelezni a helyzet formális elemzéséből, hogy mit fog tenni a két fogoly, és sokféle feltételezéssel éltek, hogy előállítsák a jóslatot. A kutatások második típusában a döntéshozatal kutatói megpróbálták megfigyelni, hogy milyen magatartásformák fordulnak elő, amikor két embert szembesítenek a fogolydilemma-típusú döntésnél.

A fogolydilemmával foglakozó elméletek

A fogolydilemmával foglalkozó tanulmányok története annak az állandó problémának a vizsgálatát mutatják, amely megpróbál elméleteket találni, hogy előre jelezze a megfigyelt partnerkapcsolatok magatartását. Vajon a partnerkapcsolatok során két, a következmények logikáját követő szereplő együttműködéséről van szó? Vagy úgy kell tekintenünk a partnerkapcsolatokra, mint két, a megfelelő magatartást követő szereplő együttműködésére?A fogolydilemmát eredetileg majdhogynem teljesen a racionális döntéshozatalt követő partnerkapcsolatok szempontjából tanulmányozták. Ezen nézet szerint a partnerek önálló döntéseket hoznak, felbecsülve a lehetséges következményeket a saját preferenciáik szerint. A probléma az, hogy ha mindkét fél a másiktól függetlenül és egyidőben hozza meg döntését, figyelembe véve a másikkal szembekerülő szituációt, egyikük sem kezelheti úgy a másik magatartását, mintha az egy rögzített valószínűség-eloszlással lenne jellemezhető.

A játékelmélet, amelyet racionális szereplők ilyen interakcióira fejlesztettek ki, a követendő döntési szabályok és elérhető egyensúlyi helyzetek számos elméletét fejlesztette ki. A legáltalánosabb döntési szabály az volt, amelyik figyelembe veszi minden egyes lehetséges cselekvésnek a másik fél által okozott legrosszabb kimenetelét (a maximális „veszteség”). A döntési szabály feladata volt, hogy kiválassza azt a cselekvést, amely számára a legrosszabb lehetséges kimenet a legjobb (minimax, azaz minimalizálni a maximális veszteséget). A standard fogolydilemma-helyzetben, ha mindegyik fogoly azt a cselekvést választaná, amelynél a lehetséges legrosszabb kimenet a legjobb, akkor mindkettő vallana.

A fogolydilemmát a szabálykövető döntéshozatallal jellemezhető partnerkapcsolatok nézőpontjából is elemezhetjük. Amikor két egyén olyan helyzetben van, amelyben mindkettőjük egy olyan cselekvést választ, amely mindkét fél hasznát érinti, akkor a megfelelő viselkedésnek vannak társadalmilag meghatározott szabályai. Ebből a nézőpontból a racionális cselekvés egyszerűen csak egy a sok lehetséges alkalmazható szabály közül, amelyet a „játékos” vagy „versenyző szereplő” egyénisége kivált.

Az ilyen egyéniségek azonban nem az egyetlenek, amelyeket felidézhetünk. A fogolydilemmában néhányan bizonyára elfogadják a barát, a csoporttag és az együttműködő személyiségét is. Az ilyen egyéniségek valószínűleg felidézik azokat a döntési szabályokat, amelyek különböznek a lehetséges maximális veszteséget minimalizáló döntéstől. Egy ilyen szabályt, amelyet elég hosszasan vizsgáltak, a „szemet szemért, fogat fogért” szabálynak hívnák. Ez a játék első percétől kezdve megkívánja az együttműködést a felek között és következésképpen a válaszukat az előttük szóló személy válaszát utánozva adják. Ennek a sajátos szabálynak teljesen eltérő az eredménye a minimax szabályétól. Olyan stabil egyensúlyt eredményez, amelyben egyik fogoly sem fog vallani.

A fogolydilemmával jellemezhető partnerkapcsolatok formális elemzése jelentősen gazdagította és mélyítette az eltérő preferenciákkal és személyiséggel rendelkező személyek közötti partnerkapcsolatok megértését. Az elemzési eredmények átfogó áttekintése nem tartozik szorosan e részhez, de hasznos lehet felidézni az eredmények két általános csoportját:

1. Ismételt próbálkozások. Sok különbség van aközött, hogy a partnerkapcsolat folyamatos; amelyben vannak ismételt tapasztalatok egy ugyanolyan vagy hasonló helyzetből, vagy csak egy egyszeri kapcsolatról beszélünk. A többszöri próbálkozások után fennmaradó partnerkapcsolatok már figyelembe veszik a hírnevet, a bizalmat, a megtorlást és a tanulást, melyek nincsenek meg az egyszeri próbálkozásos szituációkban. Az ismételt próbálkozások lehetővé teszik a kölcsönösen előnyösen koordinált cselekvések fejlődését (pl. a szemet szemért, fogat fogért szabály).

2. Nem teljes racionalitás. Sok különbség van aközött, hogy olyan partnerkapcsolatokról, amelyben (bizonyosan) két teljesen racionális egyén van tökéletes tudással és teljes konzisztenciával, vagy olyan partnerkapcsolatról, amelyben mindegyik félnek be kell vallania, hogy van egy kis lehetőség arra, hogy a másik fél nem teljesen racionális. Az előző eset egyensúlyi állapota teljesen különbözik az utóbbi egyensúlyi állapotától.

A fogolydilemmára jellemző magatartás

A fogolydilemma-esetekre jellemző aktuális emberi magtartásokról készült tanulmányok összességében a két partnerkapcsolat nézőpontjának a keverékét javasolják. A partnerek gyakran megrekednek egy mindkettőjük számára szuboptimális eredménynél, amely hasonló ahhoz a helyzethez, mint amikor mindkét fogoly vall. Gyakran azonban elkerülik ezt az eredményt, gyakran sikeresen „együttműködnek” azáltal, hogy nem vallanak, habár ez ellentmond a sorból kilépés racionális indokainak. Hajlamosak arra, hogy nyomást érezzenek a megfelelő magatartásra, különösen akkor, ha bizonyos személyiségek felbukkannak.

Információ

Amint a döntéshozók megállapítják a következményeket és az indokokat, és amint felidézik a személyiségüket, és megvalósítják önmagukat, a számukra elérhető információ ritkán „ártatlan”. Valószínű, hogy azokat nem a döntéshozók, hanem más emberek gyűjtötték össze és továbbították, nem pedig a döntéshozók. Mivel az információt előállítóknak a döntéshozóktól különböző preferenciáik és személyiségük van, megvan rá az okuk, hogy átalakítsák az információkat. Mivel a döntéshozók nem ellenőrizhetik közvetlenül az előállított információk pontosságát, ezért a partnerkapcsolatokban információs probléma rejlik.

Ha a döntéshez szükséges információkat olyan emberek állítják elő vagy kommunikálják, akiknek érdekükben áll a döntés befolyásolása, akkor nem lehet csak véletlen hibaként kezelni. Így az adatok elveszítik statisztikai függetlenségüket és véletlenszerűségüket, amelyek a statisztikai becslések alapját képezik. Például több jelentés nem szükségszerűen tükröz több független megfigyelést. Ha egy információ előállító hazudni akar, akkor találhat másik olyan kilencvenkilencet, aki szintén. Egy ilyen világban a számbavehető mintanagyság kevésbé fontos, mint az információforrások megbízhatósága és azok információinak az elfogadhatósága.

Stratégiai információ

A partnerkapcsolatok az információk cseréjét két szinten követelik meg: A partnerkapcsolat megalakítása szükségessé teszi a lehetséges partnerekre vonatkozó információkat, illetve arról, hogy mennyire vonzóak partnerként. Egy partnerkapcsolaton belüli működés olyan információkat igényel, amelyek a partnerkapcsolati egyezmények betartásának mértékére vonatkoznak. Az információk mindkét típusa a stratégiailag nem megfelelő reprezentáció esetét képezheti és az információ-gazdaságtan jelentős része a valósághű információk áramlásához szükséges feltételek azonosításával foglalkozik, amikor a preferenciák vagy a személyiségek inkonzisztensek. A legtöbb döntéshozó szembekerül olyan helyzettel, ahol nem lehetséges a konzisztencia elérése, és így az információ ártatlansága veszélyben van.

Az információ-gazdaságtan körüli viták a stratégiai információkkal kapcsolatban két problémát különböztetnek meg. Amikor egy partnerkapcsolatot kialakítanak, megvan a kockázata a rejtett információnak. Mindkét fél tud valami relevánst a másik döntés szempontjából s nem biztos, hogy pontosan tájékoztatja a másik felet az egyezmény tárgyalásának a pillanatában. A lehetséges partner például lehet, hogy eltitkol negatív tulajdonságokat. Lehet, hogy azok kötnek biztosítást, akiknek a legnagyobb egészségügyi problémáik vannak, vagy azok adják el a használt kocsijukat, akiknek a legalacsonyabb minőségű autójuk van.

Miután egy partnerkapcsolatot létrehoznak és működik, akkor jelentkezik a rejtett cselekvés kockázata. Például, lehet, hogy az egyik fél meghamisít egy szerződésben rögzített teljesítményre vonatkozó jelentést. Ha az egyik fél eredményekhez való hozzájárulását külső tényező (pl. piaci feltételek) vagy a szerencse befolyásolja, akkor mindkét fél követelheti, hogy a szerződésben foglaltak alapján értékeljék, holott valójában nem ez történt.

Ezek a problémák jól ismertek mindazok számára, akik már foglalkoztak partnerekkel. A döntéshozóknak képesnek kell lenniük arra, hogy megállapítsák a számukra előállított információk valódiságát. Az információt előállítók meg kell, hogy találják annak a módját, hogy bizonyítsák becsületességüket. A partnerkapcsolatokkal foglalkozó brókereknek meg kell tervezniük azokat az eljárásokat, amelyek minimalizálják a valósághű információk áramlásának fenntartásához szükséges költségét.

A preferenciaalapú racionális cselekvések hagyományai szerint ezek a folyamatok az igazság kikövetelését vagy megtalálását szolgálják egy, az önérdeküket követő információt előállítók közösségében. Olyan jelzéseket tartalmaznak, amelyek sokkal költségesebbek (használatuk kevésbé valószínű) egy csalónak, mint egy igazmondónak. A példák tartalmaznak drága, nem visszaszerezhető eljegyzési gyűrűket, mint a hűség jelét és felsőfokú diplomákat, mint az intelligencia jelét. Magukban foglalják az információt előállítók versenyeztetését. Külsők vagy felhalmozott hírnév által adott bizonyítványok számos formáját tartalmazzák. Magukban foglalják azokat a garanciákat, amelyek a döntéshozókat biztosítják a hamis állításokkal szemben. Amennyiben az eljárás harmadik felet is bemutat, természetesen felmerülnek olyan másodlagos témák is, mint a „Ki figyeli meg a megfigyelőket?” A személyiségalapú szabálykövetés hagyományaiban a partnerkapcsolatok információinak valóságtartalmát fejlesztő eljárások kevésbé támaszkodnak az ösztönzőkre, inkább az információk valódiságát társítják az egyes szerepekhez és személyiségekhez. A racionális partnerkapcsolatokat kutató modern tudósok a kifejezések egész sorát találták fel, hogy megszépítsék a hazugságot: stratégiailag rossz képviselet, hihetetlen információ, információütköztetés. Ezek az eufémizmusok nem véletlenek. A racionális cselekvés elméletén belül a hazugságnak ugyanis nincs különösebb súlya. Az teszi ezt, akinek az érdekét szolgálja. Másrészről pedig a kötelező cselekvések elméletén belül a hazugság az hazugság. Semmilyen körülmények között nem megfelelő. Az információk valódiságát azok a személyiségek (pl. barát, szakértő, tudós) segítik elő, akiknek vannak szabályaik a hazugság ellen.

A stratégiai információ hosszú távú dinamikája

Rövid távon néhány ember egy hazugságból álló rendszerben előnyben van. Például azok, akik ügyesek a számokkal, előnyösen hazudhatnak is a számokkal. Az előnyüknek határt szab az, hogy a hátrányosan érintettek kevésbé veszik a számokat komolyan. A számok dicsőségét sokkal tisztábban látják, akik kompetensek ezen a téren és hasznot húznak belőlük, mint azok, akik nem. Mivel azok az emberek, akik nem otthonosak a számokkal, általában vannak annyira intelligensek, hogy felismerjék hátrányos helyzetüket, és nem tartják a számokat a döntés szempontjából fontosnak.

Ezek a rövid távú előnyök fontosak lehetnek, de hatásukat hosszabb távon kell figyelembe venni. Az ilyen információs partnerkapcsolatok interaktív dinamikájának egy vonását a következő erkölcsi mesével írhatjuk le:Kezdetben van az ártatlanság és a leleményesség. Az ártatlanság minden ravaszság nélkül beszél. A leleményesség a saját érdekei szerint manipulálja az információkat. Nemsokára a verseny elpusztítja az ártatlanságot. A kevésbé eszes emberek kiesnek a versenyből azért, mert elveszítik az ártatlanságukat vagy a megélhetésüket. De amint eltűnik az ártatlanság, a leleményesség elveszíti mind az áldozatait, mind pedig a versenyelőnyét. A leleményesség megkülönböztető hatása a túlélésben nulla lesz, ha mindenki azzá válik, de senki nem léphet ki belőle, mert akkor kiesik a versenyből. Ha az összes erőfeszítést a leleményességnek szánják más dolgok helyett, akkor a leleményességen alapuló rendszerek sebezhetővé válnak azokkal a rendszerekkel szemben, amelyek az igazmondás problémáját a leleményességért folytatott verseny költségei nélkül oldják meg.

Ebben a szellemben esetenként állítják, hogy hosszú távon az igazság kiderül, akár a saját érdeküket szem előtt tartó hazudozók versenyző cselekvéseinek köszönhetően (pl. a verseny által kialakult angolszász bíróság jogi hagyományai), akár a környezeti erők által (pl. az üzleti vállalkozásoknak elegendő pénzt kell teremteniük a fennmaradáshoz), vagy lehet, hogy az idő maga tárja fel az igazságot.

Az „igazság kiderül” érvek versenyképes verziójának van egy fontos lábjegyzete, amely implicite benne van az erkölcsi mesében. Ahogy az erőforrások mobilizálódnak és kihasználásra kerülnek a versengő hazudozók csatájában, úgy az igazság költségei jelentősen nőnek. Minden további ügyvéd mindkét oldalon fenntartja az egyensúlyt, de növeli a költségeket. Az önérdekét követő leleményesség minden további eleme az információt előállítók szükségességének az oldaláról egy további leleményességi elemet képez az információt használók oldalán stb. A „fegyverkezési” verseny, amely a versenyző ügyvédek és a versenyző, előnyöket kereső leleményesség eredménye, nem biztos, hogy az eredmények igazságértékéhez vezet, ha igen, csak akkor, ha a versenyben lévő erőforrásokat az igazság figyelembevételével befolyásolják. Ugyanakkor ez a „fegyverkezési” verseny növeli az összköltséget és ezáltal a rendszer sebezhetőségét is azokkal a versenyző rendszerekkel szemben, amelyek nem viselnek hasonló költségeket.

Habár az ilyen rendszerek hosszas fejlődési útja csak egy ciklusa a leleményességnek és az ártatlanságnak, mintsem bármelyik végső uralma, egyértelműnek tűnik, hogy a rossz stratégiai képviselet dinamikája valószínűleg a bizalmat, a hírnevet és a szabálykövetést fontossá teszi az információk cseréjében. Valószínű, hogy versenyelőnyöket teremtenek azon döntési rendszerek számára, amelyek sikeresen alkalmazzák a személyiségalapú kötelezettségeket a valós információk megkövetelésében.

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére