Mindannyian ismerjük a pénzügyi bankszámlákat. Betéteink elhelyezésekor pénzt fizetünk be rájuk, így egy egyenleg keletkezik, ami szükség esetén lehetővé teszi a kivétet. Az érzelmi bankszámla a kapcsolatban felhalmozott bizalmat jelenti. Arra utal, hogy egy másik emberrel kapcsolatban mekkora a biztonságérzetünk.

Ha a veled fenntartott érzelmi bankszámlámra betéteket helyezek el udvariasság, kedvesség és őszinteség formájában, és betartom azt, amit neked ígértem, akkor pozitív egyenlegem lesz. Nőni fog a belém vetett bizalmad, és erre biztosan számíthatok, valahányszor csak szükségem lesz rá. Még hibákat is elkövethetek, a bizalom magas szintje, az érzelmi tartalék ezeket ki fogja egyenlíteni. Lehet, hogy nem kommunikálok mindig világosan, de azért tudod, mire gondolok. Nem fogod felkapni a vizet egy kijelentés miatt. Ha a bizalmi számla egyenlege magas, a kommunikáció könnyű, azonnali és eredményes.

De ha rendszeresen udvariatlan vagyok veled; nem értékelem a teljesítményedet, mellőzlek, önkényeskedem, visszaélek a bizalmaddal, fenyegetlek, vagy azt érzékeltetem veled, hogy magasabb rendű lény vagyok nálad, előbb-utóbb kimerítem, teljesen lepusztítom az érzelmi bankszámlámat. A bizalom nagyon alacsony szintre csökken.

Milyen mozgásterem marad? Semmilyen. Aknamezőn járok. Minden kimondott szavamra nagyon kell ügyelnem. Egyre nő a feszültség, és mindent a rovásomra írnak. Állandóan fedeznem kell magam, hatalmi harcokra kényszerülök. Sok közösségben teljesen elhatalmasodnak ezek a helyzetek. Családok fuldokolnak az érzelmi mocsárban. Számos házasság kerül ilyen helyzetbe.

Ha a bizalom magas szintjét nem tartják fenn állandóan új betétekkel, a házasság megromlik. Spontán megértés és gazdag kommunikáció helyett alkalmazkodás történik, a két fél mindössze arra törekszik, hogy függetlenül élhesse életét, többé-kevésbé elviselve és tiszteletben tartva a másikat. A kapcsolat azonban tovább romolhat, ellenségeskedéssé és adok-kapok meccsé fajulhat. A „harc vagy menekülés” állapotot szócsaták, bevágott ajtók, fenyegető hallgatás, érzelmi visszavonulás és önsajnálatban jelzi. Kialakulhat az otthoni hidegháború, a családot már csak a gyerek, a szex, a társadalmi nyomás vagy a látszat megóvása tartja össze. De az is lehet, hogy a harc nyílttá válik, és a bíróságon folytatódik. Az önbecsülést romboló jogi csaták évekig is elhúzódhatnak, a házastársak dühödten teregetik ki egymás szennyesét.És ez lenne a legbizalmasabb, a lehetőség szerint leggazdagabb, leginkább örömteli, boldogító és produktív kapcsolat, amely két ember között csak létrejöhet. A T/TK világítótorony ott van előttünk; rajtunk áll, hogy nekimegyünk, és összetörjük magunkat, vagy pedig segítségével megtaláljuk a helyes irányt.

A legállandóbb emberi kapcsolataink - mint amilyen a házasság is - igénylik a legállandóbb befektetéseket. Mivel a várakozások folyamatosak, a régi betétek elhasználódnak. Ha összefutsz egy régi középiskolai osztálytársaddal, akit már évek óta nem láttál, ott folytathatod vele a beszélgetést, ahol annak idején abbahagytátok, hiszen a korábbi betétek még megvannak. De akikkel rendszeresen érintkezel, azokkal a közös bankszámlátokat is folyamatosan fel kell töltenetek. Előfordulnak automatikus kivétek is a napi érintkezésben, esetleg a másik kivétként érzékelhet valamit, amit te észre sem veszel. Ez különösen gyakori a tinédzserkorú gyerekek esetében.

Tegyük fel, hogy van egy tizenéves gyermeked, akivel általában a következő stílusban szoktál érintkezni: „Eredj, rakd rendbe a szobád! Gombold be az inged! Halkítsd le a rádiót! Menj, és vágasd le a hajad! Ne felejtsd el kivinni a szemetet!” Ha ez így megy egy darabig, a kivétek garantáltan meghaladják a betéteket.

Ezek után tegyük fel, hogy a fiad egy fontos döntés előtt áll, amely az egész életére hatással lehet. A bizalma azonban olyannyira megcsappant irántad, a kettőtök közötti kommunikáció annyira korlátozott, gépies és elégtelen, hogy meg sem hallgatja a tanácsaidat, nemhogy megfogadná őket. Pedig elképzelhető, hogy te a birtokában vagy a bölcsességnek és tudásnak, amivel segíthetnél neki, de minthogy a bankszámlád teljesen kimerült, a fiad kizárólag önmagára hagyatkozva, rövid távú érzelmi látószögből fogja meghozni a döntését, ami nagyon könnyen hosszú távú, hátrányos következmények sorozatát válthatja ki.

Ahhoz, hogy ezekről a kényes kérdésekről is beszélhess a fiaddal, pozitív egyenlegre van szükség. Mi tehát a teendő?Mi lenne, ha már most elkezdenéd feltölteni a kapcsolatotok bankszámláját? Talán lenne rá lehetőség, hogy valami aprósággal kedveskedj neki - például vehetsz egy gördeszkás magazint, ha ilyesmi érdekli, vagy egyszerűen odamehetsz, és segíthetsz neki, ha látod, hogy valamilyen feladaton dolgozik. Elviheted moziba vagy fagylaltozni. De valószínűleg nincs jobb módja az érzelmi bankszámla feltöltésének, mint ha egyszerűen csak meghallgatod, ítélkezés és prédikálás nélkül, és anélkül, hogy a mondandójáról folyton a saját emlékeid jutnának az eszedbe. Figyelmesen hallgasd, és próbáld megérteni. Érezze, hogy törődsz vele; hogy fontos a számodra, hogy elfogadod úgy, ahogy van, önálló személyiségként.

Lehet, hogy nem reagál azonnal a változásra. Még az is lehet, hogy eleinte gyanakodni fog. „Mi ütött apába? Most meg miben sántikál? Vajon miféle újabb gyermeknevelési módszert akar anya kipróbálni rajtam?” De ahogy szaporodnak ezek az őszinte betétek, lassan a bankszámla is feltöltődik. A hiány lassan, de biztosan eltűnik.

Ne felejtsd el, hogy a gyorstalpaló módszerek csak a megoldás illúzióját képesek nyújtani. A kapcsolatok felépítése és helyrehozatala időbe telik. Ha elveszíted a türelmed, mert nem kapsz azonnali visszajelzést, vagy ha nagylelkűséged ellenére a gyerek látszólag hálátlan, a bankszámla megint lemerül, és elszáll mindaz a jó, amit tettél. „Mindazok után, amit érted tettünk, a sok-sok áldozat után, amit érted hoztunk... hogy lehetsz ilyen hálátlan? Mi igazán próbálunk kedvesek lenni, és ez a hála. Szinte hihetetlen!”Tudom, nehéz, hogy türelmes maradj. A proaktivitás erős jellemet igényel. A befolyásolási körödre kell összpontosítanod ahhoz, hogy a dolgok fejlődését segítsd elő, és elkerüld azt a csapdát, amikor az ember kihúzza a virágot a földből, hogy megnézze, meggyökeresedett-e már.

Gyors megoldások tényleg nincsenek. Az emberi kapcsolatok felépítése és megjavítása hosszú távon megtérülő befektetés.

A betétek főbb fajtái

Most felsorolom azokat a betéteket, amelyekkel feltöltheted az érzelmi bankszámládat.

A másik megértése

Feltehetően az egyik legfontosabb betétfajta, amivel az érzelmi bankszámládat feltöltheted, a törekvés a másik ember őszinte megértésére. Ez ad kulcsot az összes többi betéttípushoz. Amíg valakit meg nem értesz, addig azt sem tudhatod igazán, mi minősülhet vele kapcsolatban betétnek. Ami számodra betétet jelent - séta, beszélgetés, közös fagylaltozás, közös munka -, az a másik ember számára nem feltétlenül pozitívum. Sőt, éppenséggel akár kivétnek is tekintheti, ha nem felel meg mélyen átérzett érdekeinek vagy szükségleteinek.

Az egyik ember személyes küldetése másnak aprócska elintéznivaló lehet. Ha betétet akarsz elhelyezni, olyan dolgot cselekedj, ami a másik számára éppen annyira fontos, mint amennyire ő fontos neked. Lehet, hogy fontos munkát végzel, amikor belép a hatéves gyermeked, és olyasmivel zavar meg, ami számodra teljesen érdektelen, neki azonban az adott pillanatban mindennél fontosabb. Ahhoz, hogy felismerd, mi értékes a másik ember számára, és azonosulni tudj azzal az értékkel, a második aranyszabályra lesz szükséged. Ahhoz pedig, hogy időbeosztásodat ennek az emberi elsőségnek tudd alárendelni, a harmadik aranyszabály kell. Azáltal, hogy elfogadod a másik értékrendjét, fontosnak tekinted az ő mondanivalóját, megértést mutatsz iránta, ami komoly betétet jelent az érzelmi bankszámládon.

Van egy barátom, akinek az egyik fia megszállott baseballrajongó lett. A barátomat egyáltalán nem érdekelte a sportág. Ennek ellenére nyáron megszervezte, hogy együtt nézzék meg valamennyi, első osztályban játszó csapat egy-egy meccsét. A körút hat hétig tartott, rengeteg pénzbe került, de a kettejük kapcsolatának alakulását illetően óriási befektetésnek bizonyult.

Amikor a barátom visszatért a túráról, valaki megkérdezte tőle:

- Ennyire szereted a baseballt?

- Nem - felelte. - Ennyire szeretem a fiamat.

Egy másik barátom egyetemi tanár. Kamasz fiával katasztrofálisan megromlott a kapcsolata. A barátom egész életét a tudományos munkára és a tanításra tette fel. Egyszerűen képtelen volt megemészteni, hogy a fia kétkezi munkára adja a fejét, ahelyett, hogy szellemi babérokra törne. Egy pillanatra sem hagyta őt békén, ha pedig megbánta, hogy nyaggatta, akkor olyan betéteket próbált elhelyezni a számlájukon, amelyek semmiféle értéket nem jelentettek a fiának. A fiú ezeket a gesztusokat mindössze az elutasítás, az összehasonlítgatás és az ítélkezés újabb formáinak tekintette, amelyeket hatalmas kivétek követtek. Kapcsolatuk egészen megromlott, ami az apát végképp elkeserítette.

Egyik találkozásunk alkalmával beszéltem neki arról az elvről, amely szerint a másik ember számára fontos dolgok legyenek annyira fontosak a számunkra, mint amennyire a másik ember az. A barátom megszívelte a tanácsomat. Nekiállt, és a fiával együtt megtervezte a Kínai Nagy Fal kicsinyített mását, majd együttes erővel meg is építették a házuk körül. Sok munkát fektettek az építkezésbe, ami azzal járt, hogy másfél évig közösen építették a falat.

A közös, szeretetben végzett munkának az eredményeképpen a fiú túljutott életének ezen a szakaszán, és egyre inkább hiányoztak neki a szellemi erőfeszítések. De az igazi haszon kettejük kapcsolatában mutatkozott meg, fájdalom helyett öröm és erő forrásává vált.

Mindnyájan hajlamosak vagyunk rá, hogy saját élettörténetünkön keresztül közelítsük meg a másik ember szándékait vagy szükségleteit. Saját szándékainkat vetítjük ki mások viselkedésére. Saját szükségleteinken és vágyainkon keresztül döntjük el, mit tekintünk betétnek, akár mostani állapotunkra gondolunk, akár arra, hogy milyenek voltunk, amikor annyi idősek voltunk, mint a másik, vagy amikor ugyanolyan helyzetet éltünk át. Ha pedig partnerünk szemében erőfeszítéseink nem jelentenek betétet, akkor ezt általában a jó szándékaink visszautasításának tekintjük, és felhagyunk a hiábavaló próbálkozásokkal.

Egy mondás szerint úgy kell bánnunk másokkal, ahogy szeretnénk, ha ők bánnának velünk. Felszínesen ez csupán annyit jelent, hogy csak olyasmit tegyünk meg másoknak, illetve másokkal, amit szeretnénk, ha nekünk, illetve velünk is megtennének. Szerintem a bölcsesség mélyebb üzenete arra utal, hogy meg kell próbálnunk valóban megérteni a többieket, a saját egyéniségük, helyzetük és szempontjaik alapján - ugyanúgy, ahogy szeretnénk, ha minket megértenének -, és ennek megfelelően is bánjunk velük. Egy ismerősöm, aki sikeres szülő, így vélekedett a gyereknevelésről: „Akkor bánsz velük egyformán, ha mindegyiket másként kezeled.”

Odafigyelés az apró dolgokra

A kis figyelmességek és kedvességek nagyon fontosak. Az apró udvariatlanságok, kellemetlenkedések, a tiszteletlenség hétköznapi megnyilvánulásai jelentős kivéteket eredményeznek. Az emberi kapcsolatokban az apró dolgok a nagy dolgok.Pár évvel ezelőtt két fiammal töltöttem egy estét. Apa-fiú programot szerveztünk, egy kis tornabemutatóval, birkózómeccsel, hot-doggal, üdítőkkel, és a végén mozizással.

A film közepén Sean fiam, aki akkor négyéves volt, szépen elaludt a székén. Bátyja, a hatéves Stephen ébren maradt, és velem együtt végignézte a filmet. A mozi után karomba vettem Seant, kivittem a kocsihoz, és lefektettem a hátsó ülésre. Aznap este elég hűvös volt, úgyhogy levettem a kabátomat, és betakartam vele az alvó kisfiút.

Amikor hazaértünk, gyorsan bevittem Seant a szobájukba, és ágyba fektettem. Stephen is pizsamába bújt, végzett az esti mosakodással, fogmosással. Odabújtam hozzá az ágyba, hogy beszélgessünk egy kicsit az együtt töltött napról.

- Hogy érezted magad, Stephen?

- Jól - felelte.

- Tényleg?

- Tényleg.

- Mi tetszett a legjobban?

- Nem tudom... Talán a trambulin.

- Az tényleg nem volt semmi. Azok a szaltók meg csavarok a levegőben...

Erre már nem felelt. Rájöttem, hogy tulajdonképpen magammal beszélgetek. Nem értettem, miért lett Stephen olyan zárkózott. Máskor mindig lelkes és bőbeszédű volt, ha izgalmas dolog történt vele. Kissé csalódottnak éreztem magam. Valami nem stimmelt; már hazafelé is szokatlanul csöndes volt, és lefekvés előtt se nagyon szólt.

Stephen hirtelen a fal felé fordult. Nem tudtam mire vélni a dolgot, és föléje hajoltam. Láttam, hogy könnyes a szeme.

- Mi a baj, kicsim? Mi bánt?

Megfordult, és láttam, hogy zavarban van a könnyei meg a remegő ajka miatt.

- Apa, ha én fáznék, engem is betakarnál a kabátoddal?

Az egész nap minden eseménye közül számára a legfontosabb az öccse iránti apai szeretetnek ez a pillanatnyi, apró, szinte öntudatlan megnyilvánulása volt.

Nagyon emlékezetes személyes leckét kaptam azon az estén. Az emberek nagyon érzékenyek, legbelül nagyon sérülékenyek. Ezen szerintem sem a kor, sem a tapasztalat nem változtat alapvetően. Még a legkérgesebb, legkeményebb külső is gyengédségre, szeretetre vágyakozó szívet takar.

Betartott ígéretek

Egy ígéret betartása mindig jelentős betét, megszegése viszont ugyanekkora kivét az érzelmi bankszámlánkról. Valójában a kivét legrosszabb formája az, ha valakinek megígérünk egy olyan dolgot, ami fontos a számára, aztán nem tartjuk be. Ha legközelebb megfogadunk valamit, azt már nem is fogja komolyan venni. Az emberek hajlamosak rá, hogy reményeiket az ígéretünkbe vessék, különösen akkor, ha azok az alapvető megélhetésükre vonatkoznak.

Szülőként azt vallom, hogy soha ne fogadjunk meg olyasmit, amit aztán nem tartunk be. Ezért aztán igen óvatos vagyok: ritkán teszek ígéreteket, de ha mégis, megpróbálok számba venni minden lehetőséget, minden esetleges váratlan eseményt, hogy semmi ne jöhessen közbe.

Erőfeszítéseim ellenére azonban megesik, hogy valami keresztülhúzza a számításaimat, és olyan helyzetet eredményez, amikor nem lenne bölcs dolog, netán egyenesen képtelenség volna megtartani az ígéretemet. De a fogadalmakat akkor is tiszteletben tartom. Vagy mégis állom a szavam, minden nehézség ellenére, vagy alaposan elmagyarázom a helyzetet a partneremnek, és megkérem, hogy oldjon fel az ígéretem alól.

Hiszem, hogy ha szokásoddá válik fogadalmaid rendszeres és következetes betartása, olyan bizalmat tudsz kiépíteni, amely áthidalja a közted és a gyermeked között tátongó szakadékot. Ha pedig a gyerek olyasmit akar tenni, ami szerinted helytelen, vagy ami a te saját, érettebb nézőpontodból értékelve nemkívánatos következményekkel járna, akkor azt mondhatod neki: „Fiam, ha ezt teszed, akkor biztos lehetsz benne, hogy ez meg ez lesz a következmény.” Ha a gyerek bízik benned, és megszokta, hogy állod a szavad, akkor megfogadja majd a tanácsodat.

Tisztázott elvárások

Gondold csak el, milyen kínos helyzet jönne létre, ha mondjuk te és a főnököd különbözően vélekednétek arról, hogy kinek a feladata a munkaköri leírásod elkészítése.

- Mikor kapom meg a munkaköri leírásom? - kérdezhetnéd.

- Már napok óta várom, hogy megkeress az általad készített leírással, és megbeszéljük - válaszolja a főnököd.

Én azt hittem, a te feladatod, hogy meghatározd a munkámat.

- Szó sincs róla. Hát nem emlékszel? Már a legelején megmondtam: elsősorban rajtad múlik, hogy végzed a dolgod.

- Én úgy értettem, hogy a munkám minősége múlik rajtam, nem pedig az, hogy mit tegyek. Valójában még most sem tudom, mi a munkám.

A célok tisztázatlansága és a homályos elvárások szintén alááshatják a megértést és a bizalmat.

- Pontosan elvégeztem, amivel megbíztál. Tessék, itt van a beszámoló a munkáról.

- Nem kell a beszámoló. A cél a probléma megoldása volt, nem az, hogy elemezd és számolj be róla.

- De én azt hittem, hogy kulcsot akarsz a probléma megoldásához, amivel aztán valaki másra bízhatod a tényleges munkát.

Hányszor éltünk már át efféle párbeszédeket?

- De hiszen azt mondtad . . .

- Tévedsz. Én azt mondtam, hogy . . .

- Nem azt mondtad. Arról szó sem volt, hogy én . . .

- De igen. Világosan megmondtam, hogy . . .

- Még csak nem is említetted . . .

- De hát nem ebben egyeztünk meg . . .

Az emberi kapcsolatokban szinte az összes nehézség abból adódik, hogy a szerepekkel és a célokkal kapcsolatos elvárások ellentmondásosak vagy tisztázatlanok. Akár azzal foglalkozunk, hogy a munkahelyen kinek mi a dolga, akár azzal, mi a legjobb módja, hogy megkérd a lányodat a szobája rendbetételére, vagy hogy ki etesse a halakat, ki vigye ki a szemetet, abban biztos lehetsz, hogy a tisztázatlan elvárások félreértésekhez, csalódásokhoz és bizalomvesztéshez vezetnek.

Sok kimondatlan elvárás van az életünkben. Soha nem fogalmazzák meg őket határozottan, mindamellett bizonyos helyzetekben számolni kell velük. Például egy házasságban a férj és a feleség kimondatlan elvárásokat fogalmaz meg a másik fél szerepeivel kapcsolatban. Bár ezeket soha nem beszélték meg egymás közt, a házastársuk esetleg nem is ismeri őket, ha megfelelnek nekik, jelentősen fel tudják tölteni a kapcsolat érzelmi bankszámláját, megsértésükkel pedig jelentősen apaszthatják azt.

Ezért olyan fontos, hogy minden új helyzetben pontosan tisztázzuk a szerepeket és a hozzájuk kapcsolódó elvárásokat. Az emberek ezeken az elvárásokon keresztül ítélik meg egymást. Ha úgy érzik, hogy alapvető elvárásaiknak a másik nem tett eleget, a bizalmi tartalék óhatatlanul csökken. Sok kellemetlen helyzetet okozunk pusztán azzal, hogy abból indulunk ki, elvárásaink világosak és magától értetődőek, a többi ember ismeri és elfogadja őket.

Betétre úgy tehetünk szert, hogy elvárásainkat már a kezdet kezdetén egyértelműen kinyilvánítjuk. Ez komoly kezdeti befektetést igényel időben és fáradságban, később azonban sokkal több időt és erőfeszítést takarítunk meg általa. Ha az elvárásokat nem tisztázzuk, és nem fogadtatjuk el, az emberek érzelmi alapon közelítik meg az eseményeket, az egyszerű félreértések elmérgesednek, ami személyes küzdelmekhez és kommunikációs zavarokhoz vezet.

Az elvárások tisztázása ugyanakkor bizonyos esetekben nem kis bátorságot igényel. Látszólag sokkal könnyebb a dolgunk, ha úgy teszünk, mintha a különbségek nem is léteznének, és abban reménykedünk, hogy a dolgok majd maguktól kialakulnak, mint ha szembenézünk a különbségekkel, és közös munkával kidolgozunk egy kölcsönösen elfogadható elvárásrendszert.

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére