Tekintettel a unit-linked biztosítások népszerűségére, egyre több biztosító portfóliójában megtalálhatóak. Az eltérő termékfeltételek, konstrukciók megnehezítik a transzparencia érvényesülését. A biztosítók az éles verseny miatt egyre újabb konstrukciókkal, innovatív termékekkel állnak elő - olyan termékelemek is megjelennek a biztosítási piacon, amelyeket tiszta formában a befektetési alapok és bankok értékesítenek (pl. lombard hitel lehetőséggel kombinált biztosítás). Az új konstrukciók révén egyre fontosabbnak tűnik a törvények és a szabályozás frissítése.

A cikk felépítése a következők szerint alakul: először a unit-linked biztosítások fogalmáról írok, az elvi konstrukciót mutatom be. Ezután az innovációs termékekkel foglalkozok, néhány bekezdés erejéig a keresleti oldalt (a fogyasztói preferenciák mellett, a vállalati preferenciákat) is megismertetem, majd kitekintést teszek más alternatívákra is - a választható portfoliós önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokra, valamint a befektetési alapok által kínált befektetési jegyekre - amikor az egyén beleszólhat portfoliójának alakulásába.

Lakossági megtakarítások Magyarországon

A lakosság, mint pénztulajdonos, meghatározott időszakonként pénzbevételhez jut, adott időszakot tekintve jövedelemmel rendelkezik. Jövedelmét fel kell használnia megélhetésének biztosítására, pénzügyi kötelezettségeinek teljesítésére. Az utóbbi években egyre jelentősebb a lakossági jövedelmeknek az un. diszkrecionális hányada, azaz a biológiai és társadalmi meghatározottságú szükségletek kielégítése után fennmaradó jövedelem nagysága. Az egyén ezt további fogyasztásra költi, vagy megtakarításként felhalmozza. A megtakarítást kiváltó ok döntő részt a jövőbeni fogyasztás biztosítása illetve bővítése lehet. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az emberek megtakarításaik mellett előrehozzák fogyasztásuk egy részét, hitelből finanszírozva azt.

1. ábra: A megtakarítások és a hitelek növekedési üteme (dec./dec.) a magyar lakosságnál

A hazai fogyasztási boomnak számos sajátos okát lehet kimutatni: a reklámok állandó csalogatása mellett, pl. a lakásépítést, -vásárlást, -karbantartást a széles körre kiterjedő és nagymértékű állami támogatás is gerjesztette, majd az annak mérséklésétől, visszavételétől való félelem. A gépkocsivásárlás vagy -csere is sürgetővé vált az emberek életében, amely a kedvező kondíciók mellett felvehető hitellehetőségekkel is magyarázható. A hitelből szerzett (de természetesen nem csak azt) javakat az emberek féltik, és biztosítást kötnek rájuk.A következő ábra jól mutatja, hogy az utóbbi 10 évben egyre növekvő szerephez jut a biztosítás a háztartások életében.

2. ábra: A magyar lakosság megtakarításának alakulása az összetevők tükrében

Mindemellett a biztosítás jellegű megtakarítások nagy részét természetszerűleg továbbra is az életbiztosítási és nyugdíjpénztári előtakarékosság adja.

3. ábra: A biztosítás jellegű megtakarítások alakulása

Az életbiztosítások révén a biztosítók a lakossági megtakarításokat felhalmozássá konvertálják, és ezzel a hazai tőkepiacokon is egyre jelentősebb pénzügyi közvetítőkké válnak.

4. ábra: A unit-linked biztosítások előretörése

A unit-linked biztosítások az 1990-es évek végén a magyar életbiztosítási piac nagy újdonságai voltak. (Az ábra - a tartalékokat vizsgálva - jól mutatja, hogy nagyon gyorsan jelentős piaci részt szereztek meg az életbiztosítási piacból, s részarányuk továbbra is folyamatosan nő.) A unit-linked biztosítások fogalmaA unit-linked biztosítások vagy más néven befektetési egységekhez kötött életbiztosítások (újabban, BEK néven is emlegetett életbiztosítás) fogalmát a (2004. május elsejétől hatályba lépő) biztosítási törvény a következőképen definiálja: olyan életbiztosítási termék, amelynél a biztosító a biztosítási szerződés alapján képzett biztosítástechnikai tartalékot az általa létrehozott, önálló befektetési politikával rendelkező, elkülönítetten kezelt - azonos értékű, elméleti elszámolási részekből (befektetési egységekből) álló - eszközállományokba (eszközalapokba), vagy más, befektetési alapkezelésre jogosult társaság által kezelt befektetési alapokba helyezi befektetés céljából, a szerződő választásától függően, a szerződésben előre meghatározott szabályok szerint.A unit-linked a gyakorlatban ma már sokkal inkább befektetés, mint biztosítás1. Az ilyen jellegű életbiztosítások kezelésével már nemzetközi szinten foglalkoznak. Az IAS 32 és 39 sztenderdek szerint biztosítási szerződésnek akkor minősíthető pl. a unit-linked biztosítás, ha benne kimutatható jelentős2 biztosítási kockázati elem. Ennek hiányában, pénzügyi kockázat esetén pénzügyi instrumentummá kell átminősíteni. (A besorolásnak azért van jelentősége, mert más számviteli elszámolási szabályok vonatkoznak rájuk.)A 2004. március 31-én kibocsátott IFRS 4. szabvány szerint, ha egy szerződés nemcsak tisztán biztosítási komponenst tartalmaz, hanem befektetési elemet is; megkívánja a két elem szétválasztását. A leválasztott biztosítási elemre jutó díjbevétel továbbra is az eredménykimutatásban jelenik meg, mint díjbevétel; de a befektetési elemre vonatkozóan kapott díjbevétel (szemben a jelenlegi gyakorlattal) már nem. A magyar piacot ez a változtatás3 érzékenyen érintheti majd. Azon unit-linked termék esetében, amikor a kötvénytulajdonos befizetéséből megállapítható, hogy mennyi a kockázati és mennyi a befektetési rész, a szétválasztás kötelező lesz. De egyes biztosítók problémákkal szembesülnek, ha a termék struktúrája szerint olyan, hogy a teljes befizetés befektetésre kerül, és abból folyamatosan kerül levonásra a kockázati díj. Amennyiben a szétválasztás megoldható, az jelentősen átrendezheti majd a piaci részesedésekről szóló statisztikákat is, -amelyet a biztosítótársaságok esetében hagyományosan a díjbevétel alapon szokás meghatározni. A nagy unit-linked állománnyal rendelkező biztosítók díjbevétele (és így részesedése) jelentősen visszaeshet, mivel a szabvány szerint jelenleg a befektetési részhez kapcsolódó díjbevétel akkor már nem fog megjelenni mint díjbevétel az eredménykimutatásban.

A unit-linked biztosítások a biztosítóknál

A biztosítótársaságok életbiztosítási ági díjbevételének megoszlása jelenleg jól reprezentálja, hogy a unit-linked biztosítás legnagyobb riválisa a vegyes típusú életbiztosítás, a tipikus megtakarítási jellegű, az elérési életbiztosítás még inkább háttérbe szorult.

5. ábra: A biztosítótársaságok életbiztosítási ági díjbevétel-megoszlása

A következő ábrából jól látható, hogy az egyszeri díjas biztosítások a unit-linked biztosítási szerződéseknél gyakoribbak. Az ügyfelek valószínűleg azért is preferálják, mert az egyes biztosítóknál azonnal visszavásárolhatják azt (persze a visszavásárlási érték jóval alacsonyabb, de megvan a lehetőség a pénz azonnali kivonására, szemben például a rendszeres díjas szerződéseknél, ahol a visszavásárláshoz minimum 2 évet írnak elő.) De szerepet játszhat az is, hogy az egyszeri díjas szerződéseknél a költségek mérsékeltebbek.

6. ábra: Az egyszeri és rendszeres díjas biztosítások megoszlása a vegyes típusú és a unit-linked típusú életbiztosítások díjbevételében

A unit-linked, azaz a befektetési egységekhez kötött életbiztosítás esetben a vegyes biztosítással szemben az ügyfél átvállalja a befektetés kockázatát, a nagyobb hozam reményében. Népszerűsége miatt jelenleg a 20 életbiztosítási ágat művelő biztosítóból 13 biztosító kínál ilyen típusú terméket különféle kondíciókkal, portfólió lehetőségekkel.A következő ábra jól mutatja, hogy akár egy félév leforgása alatt is jelentős változások mennek végbe a piaci pozíciók tekintetében.

7. ábra: A piaci pozíció változása

A nagy piaci verseny a piaci koncentráció csökkenésében is megmutatkozik- míg a három (a unit-linked piacon) piacvezető biztosító a kezdeteken,1998-ban a piac 97,65%-át koncentrálta, 2004. első félévben, már csak a piac 65,44%-át tudhatja magáénak.

8. ábra: A piaci koncentráció alakulása

A unit-linked termék

Kezdetektől fogva a biztosítók többsége a unit-linked termékek bevezetésekor, a praktikusság céljából a saját tőkéből különítettek el pénzt a unit-linked termékek mögötti eszközalapok feltöltésére; és az ügyfelek a díjak befizetésével folyamatosan „vásárolják ki” a biztosítót. A biztosítók ezért naprakészen nyilvántartják a biztosító saját és az ügyfél egységek arányát. Egyes biztosítóknál ez a folyamat már teljesen végbement, míg más biztosítók nem törekszenek arra, hogy a biztosító saját egységeit megszüntesse.Érdemes megemlíteni, hogy - a „kivásárlás” során - az ügyfél által befizetett, úton lévő pénz, be nem azonosításig (van olyan biztosító, amely esetében) a matematikai tartalékba kerül, és arra hozamot számol el. Ennek mértéke a befizetés banki napjától a fent meghatározott időpontig a biztosító a befizetett összegre az alapbiztosításra befektetéstechnikai kiegészítő nélkül érvényes hozamot időarányosan írja jóvá. A szokatlan - a többi biztosítónál nem tapasztalt, a (nem a függő számlán tartás) - gyakorlat az ügyfél szempontjából kedvezőnek mondható, hiszen a matematikai tartalékba kerülés miatt hozamot fizetnek, míg a függő számlán tartva az ügyfél elesne ettől.Érdemes, az előírt, de még be nem folyt díjak esetét is számba venni (hiszen ez minden biztosítót érinthet), hogy, hogy kezelik a biztosítók. Egyes biztosítók ezt a törlési tartalékon keresztül veszik figyelembe, de az elméletileg nem teljesen korrekt, hiszen a biztosító nem arra számít, hogy ezek a díjak törölve lesznek, hanem pont azzal számol, hogy esedékesek, és a jövőben be fognak folyni. De van olyan biztosítóra is példa, aki úgy jár el, hogy az előírt, de még be nem folyt és ezért a unit-linked tartalékban „automatikusan” nem szereplő díjakat a havi és év végi mérlegkészítéskor a meg nem szolgált díjak tartalékában helyezi el. (A meg nem szolgált díjak tartalékát korrigálja (csökkenti) akkor, ha az ügyfél előre befizeti a következő évi díját.) Ezzel alapvetően az a probléma, hogy a tartalékrendelet egyértelműen definiálja a meg nem szolgált díjak tartalékát, amely alapján az említett eset nem sorolható ide. Ha tovább követjük a unit-linkedre jellemző pénzfolyamatot - az (időben) beérkezett, (és már azonosított) díjakat a biztosító egységekre váltja át, amelyek a haláleseti kockázat és a költségek fedezetéül szolgáló rész elvonása után az ügyfél egyéni „számlájára” kerülnek. A kezdeti4, elsősorban a szerzési költségek fedezetül szolgáló, úgynevezett kezdeti egységek folyamatos elvonása csak elméletben történik így, a gyakorlatban pl. 10 év alatt összesen elvonandó kezdeti egységeket már a díjak befizetésekor elvonják, tehát csak formálisan képzik meg azokat. A ténylegesen befektetésre kerülő díjat reprezentáló megtakarítási egységek számát összeszorozva azok pillanatnyi árfolyamával kapjuk meg a számlán található tőke aktuális értékét. A biztosítók többsége két fajta árfolyamot (eladási és vételit) különböztet meg. Amikor a szerződő díjat fizet a biztosítónak, akkor egységet ad el - ilyenkor eladási árfolyamot használ, amikor a biztosító szolgáltatást fizet, akkor effektíve ő vesz egységet az ügyféltől, így vételi árfolyamot alkalmaz. A két árfolyam alkalmazásának magyarázata egyszerű, a különbség (ami általában 4-6%) a biztosító nyeresége5. (Persze van olyan biztosító, aki nem él ezzel a technikával.) Az árfolyam meghatározás a nettó eszközértékből történik. Egyes biztosítóknál a biztosítási értelemben vett bruttó eszközérték tulajdonképpen a befektetési szempontból már nettó (vagyonkezelési költséggel csökkentett) eszközérték. Egyes biztosítók a vagyonkezelést maguknak végzik, de általában elmondható, hogy ezeknél közel ugyanannyi díj kerül az ügyfélnél felszámolásra, mint azoknál a biztosítóknál, ahol ezt mással végeztetik.Költség oldalról az ügyfeleket leginkább a magas szerzési jutalékok finanszírozása terheli meg. Ennek kiiktatásának lehetőségét (ezáltal kedvezőbb díjakat kínálva) az interneten köthető (vásárolható) termékek biztosíthatnák. De okulva az anyavállalatok tapasztalataiból, vagy arra hivatkozva, hogy a lakosság megtakarítási kultúrája, internetes hozzáférése még nem megfelelő hozzá, Magyarországon nem népszerű a biztosítóknál az ilyesfajta termék bevezetésének gondolata. A unit-linked termékekből sok fajta konstrukció található a piacon. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az alapok közül is azok lettek népszerűbbek, amelyek a versenytársakétól különböztek. Említésre méltó, hogy egyes biztosítók az eszközalapok kombinálásával kész alternatívákat kínálnak a unit-linked tulajdonosok számára. Míg mások csak az eszközalapokat adják meg, az arányokat az ügyfél határozhatja meg. (Ez utóbbi azon üzletpolitikával magyarázható, amely azt szeretné elérni, hogy az ügyfél a szerződés elején a számára optimálisabb portfoliót állítsa össze magának, ezzel ösztönözve, hogy jól döntsön, és aztán kevésszer változtasson azon.) Van olyan biztosító, amelynél mindkettőre van lehetőség, akár egy termék esetében is.

Megfigyelhető a legtöbb biztosítónál, hogy az eszközalapok összetételénél a biztosítók elég tág intervallumokat adnak meg. Gyakori, hogy a készpénzállomány arányának felső korlátja 15%-ban van kikötve, amit azzal indokolnak, hogy az ügyfél érdeke, mert a vagyonkezelő ezzel tud reagálni a piaci eseményekre, korrigálni a negatív hatásokat. Az ügyfélnek a gyakorlatban többnyire nem áll módjában tájékozódni az eszközalapok mögötti konkrét befektetésekről 6. Ennek hátterében többek között az áll, hogy a biztosítók el akarják kerülni, hogy a versenytársak lemásolják az összetételt. Az ügyfeleknek nemcsak a portfóliót, hanem más szempontokat is mérlegelnie kell. Mivel a befektetési kockázat az ügyfélé, a tájékozódás feltételeinek fontos szerepe van. Egyes biztosítóknál fennáll a folyamatos informálódás lehetősége - az eszközalapok árfolyamait a honlapjukon naponta közzéteszik, mások az ügyfeleknek csak írásbeli értesítőt küldenek meghatározott időszakonként. Említésre méltó, hogy van olyan biztosító akinél az interneten, csak a biztosító saját ügynökei által terjesztett termékek találhatóak meg. (Ennek az az oka, hogy a többi termék ezek változata - a szerződésben álló ügynöki cégek által tapasztalt - igényekhez lett illesztve.) A legtöbb biztosító a termékfeltételben úgy fogalmaz, hogy a biztosítónak kötelessége lehetőleg naponta, de legalább hetente (vagy havonta) egyszer az eszközöket értékelnie. Általában ez utóbbi kitétellel a biztosítók nem élhetnek vissza - de nem is érdekük, hiszen az árfolyam a biztosítónak is lehet kedvező és kedvezőtlen is - mert, ha a letétkezelőtől megkapják az eszközértéket (annak rendszeressége szerződésben rögzített), az értékelési napnak számít.A biztosítók az értékelési technikákban is eltérhetnek. Egyes biztosítók a befektetési alapokkal vagy más külföldi biztosítási gyakorlattal megegyezően, az adott napi értékelés eredménye (ahol az adott nap előtti magyar és a két nappal előtti külföldi árakkal kombinálnak) az adott napot követő napon kerül nyilvánosságra (pl. a honlapján feltüntetésre), és az arra (az adott napot követő napra) érvényes árfolyamot jelenti. Más biztosítóknál a kétnapos csúszás helyett, csak egy van. Az értékelési technikák ismerete a piaci eseményekre reagáláskor lehet lényeges. A portfólió összetételének változtatásával kapcsolatban a biztosítók eltérő rugalmasságot mutatnak. Míg például egyes biztosítóknál interneten jelszavas hozzáféréssel, vagy a call-centeren keresztül telefonon a változtatási igényt azonnal jelezni lehet, gyorsan reagálva a piaci eseményekre addig más biztosítóknál - a Ptk.-ra hivatkozva - csak a postán beérkezett változtatást bejelentő űrlap alapján hajtják végre a kérést. (Ez utóbbi akár olyan paradoxont is előidézhet, hogy a végrehajtás időpontjában már pont az ellenkező piaci tendenciák érvényesülnek.)A probléma az, hogy a Ptk. a biztosítási szerződés megkötésének írásbeliségével foglalkozik, de nem rendelkezik a szerződés változtatásáról. Így nem nyilvánítható jogszabálysértésnek az, ha a felek úgy eszközölnek szerződésmódosítást, hogy az írásbeliség feltételének nem tesznek eleget, - már csak azért sem, mert ellenkező esetben ezen korlátozás az ügyfél szándékát sértené - ha a szerződésben rögzítik a változtatás módját, és aszerint járnak el. A biztosítóknak érdekük rögzíteni a változtatás módját a panaszügyek miatt. A gyorsaság, biztonság, és a Ptk. írásbeli követelménye közötti összhang megteremtése a biztosítók többségénél egyelőre még nem teljesen megoldott. De egyes biztosítók a megoldást azért nem is sürgetik, mert ezzel is azt próbálják hangsúlyozni, hogy a unit-linked hosszú távú befektetés, tehát nincs olyan szerepe a napi piaci eseményeknek, és mivel a (portfólió) átváltási költség sűrű váltogatásnál igen magas, nem is ajánlják. Vannak olyan biztosítók, akik biztosítják ügyfelei számára, hogy a pozitív piaci lehetőségeket a rendkívüli befizetések révén fokozottan kihasználják, amit aztán (levonások nélkül) ki is vehetnek. A megvizsgált folyamatot érdemes más aspektusból (tartalékképzés szempontjából) is elemezni - először a unit linked tartalékokat érdemes számba vennünk. A unit-linked tartalékok képzésére a 8/2001 Pm rendelet (15. §-ának három bekezdése) ad iránymutatást.

Figyelemre méltó, hogy a haláleseti kockázatra a biztosítók legnagyobb hányada nem képez külön (matematikai) tartalékot. Van olyan biztosító, aki esetében ezen díjrész azonos a férfiak és nők esetében is, ami teljes összhangban van az új EU-s direktíva tervezettel7 - ami tiltja a nemek közötti diszkriminációt. Más biztosítók a havonta levont kockázati díj megállapításánál mind a nemet, mind az életkort figyelembe veszik.A tartalékok kérdésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni a (tőke/hozam)garanciális unit-linked termékeknél az új Bit. 141. §-ának 2. bekezdését sem, miszerint:„Ha a befektetési egységekhez kötött életbiztosításokra vonatkozóan a biztosító tőke- vagy hozamgaranciát nyújt, úgy a garancia teljesítéséhez képzett további tartalékok esetében be kell tartani az előírásokat is.”

Új unit-linked konstrukciók és innovációk

A nagy verseny miatt, ezen a területen még inkább nagy szerepük van az új konstrukcióknak és innovációknak, (ebben a fejezetben kiragadtunk néhány érdekes konkrét példát illusztrálásul) amelyek révén a piaci szereplők lépéselőnyben vannak nemcsak egymással, hanem a szabályozással szemben is. Van olyan biztosító, akinek már szinte nincsen hagyományos „vegyes” típusú életbiztosítása. Terméke lehetővé teszi az ügyfél számára, hogy a szerződés időtartama alatt akár többször is át- illetve visszalépjen a vegyesből - unit-linked-be. Ezt a nagyon fejlett nyilvántartási rendszere révén tudja szabályosan megoldani. (Az átvezetés technikai oldala mellett a tartalékokat is át kell tudni vezetnie!)Az innovatív unit-linked termékeknek8 elkülöníthető egy speciális csoportja, ahol a termék konstrukciója egy befektetési alap képzetét kelti. Több biztosítónál találhatunk rá példát. Van olyan termék, ahol az egy alapba fektetés lehetősége hozamgaranciával is párosul. A hozamgarancia azért különös a unit-linked termék esetében, mert eredetileg pont az volt a unit-linked életbiztosítási termék lényege (a hagyományos életbiztosításokkal szemben), hogy az ügyfél lemond a biztos hozamról, a befektetés már az ő kezében van.

Említést érdemel egy olyan termékfajta is, amely esetében a biztosítás egy lombard hitellehetőséggel párosul. Ezzel a biztosító tehát egy pénzügyi csoporton belüli kapcsolt termék konstrukciót hozott létre. Látható tehát a befektetési alapszerű termékek után a banki ''hibridtermékek'' is megjelennek a biztosítási piacon.

De találhatunk példát olyan biztosítóra is, aki nem az imént említett termékfajták másolásával próbálkozott az éles versenyben, hanem -hazánk uniós csatlakozásával egyidejűleg- bevezette új, euró alapú befektetéshez kötött életbiztosítását, amivel egyébként elsőként jelent meg a hazai piacon.

Fogyasztói preferenciák

A tanulmányban kiragadott újfajta unit-linked biztosítás típusok azt támasztják alá, hogy van még „rés” a unit-linked piacon, ahova csak a fogyasztói preferenciákat még inkább kielégítő konstrukciók révén lehet beékelődni.A három9 (a unit-linked piacon) piacvezető biztosító összesített adatai jól reprezentálják a keresleti oldalt, az alapvető fogyasztói preferenciákat.

9. ábra: A unit-linked szerződések megoszlása a (havonta fizetett) biztosítási díj függvényében

A fenti ábra jól mutatja, hogy az emberek számára az optimális, a havi 5-10ezer forintos díj, ami nem meglepő; hiszen az „egyéni” költségvetést a hazai átlag és afeletti jövedelemszinten ez nem terheli meg annyira.A unit-linked biztosítás sajátossága (sokkal inkább befektetés, mint biztosítás) látszik igazolódni a következő ábrán is, hiszen a haláleseti kockázat porlasztására már hamarabb gondol az ember 40 éves koránál, viszont a kereseti viszonyokból adódóan ekkorra áll az átlagembernek rendelkezésére annyi tőke, hogy a fogyasztói preferenciák kielégítése után befektetésre is jusson.

10. ábra: A unit-linked szerződések megoszlása a belépési kor függvényében

A fogyasztói igények növekedése hosszabb távú, pozitívnak ítélhető megtakarítási folyamatot indított el. Az egyén preferenciáinak és az időtávlat függvényében több tartalékolási forma közül választhat. Míg az átmeneti tartalékoknál a likviditás a legfontosabb szempont, a hosszabb távú tartalékok megjelenési formája inkább a kevésbé likvid, de nagyobb hozamot igénylő befektetések. A nagyobb hozam viszont nagyobb kockázatvállalást igényel, ami tovább szűkíti a befektetési formák körét. A hangsúly a befektetés értelmén van, - ma egy bizonyos pénzösszeg felhasználásáról lemondunk azért, hogy a jövőben ezt az összeget és a rajta elért hozamot visszakapjuk. Mint tudjuk a jó döntéshez információ szükséges, amelynek megszerzése pénz- és időigényes, a „kis egyéni” befektetők így csak nehezen vehetik fel a versenyt a professzionális, intézményi befektetőkkel. A szakosodott intézményi befektetők nemcsak, hogy több és frissebb információhoz jutnak, mint az egyének; de megvannak a lehetőségeik is a szükséges piaci lépések késedelem nélküli megtételéhez. Sőt csökkenthető a kockázat is azáltal, hogy megfelelő apparátus elemzi az egyes befektetések hatásait. A megtakarítók kockázatát mérsékelheti az intézményi befektetők saját tőkéje, illetve felhalmozott nyeresége is, amely adott esetben a kisbefektetők veszteségeit csökkentheti. Mindezen technikák alkalmazása az egyéni befektetőknek általában nem elérhető, vagy megfizethető. Ezt az ellentétet oldották fel az intézményi befektetők olyan pénzügyi innovációi, amikor az egyén beleszólhat portfoliójának alakulásába - átvállalva ezzel a befektetés kockázatát, feláldozva az amúgy kapható biztos hozamot. Ilyen termékek: a unit-linked biztosítások, a választható portfoliós önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások, valamint a befektetési alapok által kínált befektetési jegyek.

Vállalati igények

Az egyéni preferenciák mellett nem szabad megfeledkezni a vállalati igényekről sem, hiszen nagy számban vásárolnak életbiztosítást és fizetnek pénzt az önkéntes nyugdíjpénztárakba a vállalati dolgozók számára. A vállalatnak számos érdeke fűződik ezek vásárlásához: mindenek előtt, növeli az image-át az ilyen juttatások adományozása. Kedvező pozíciót jelent a kiváló menedzsment és a szakképzett munkaerő megszerzéséért, illetve megtartásáért vívott versenyben; sőt hosszabb távon a céghez köti a dolgozókat vele. Bruttó fizetésemelést helyettesítő juttatást tesz lehetővé, értékkövető vállalati kiegészítést nyújt; miközben az adókedvezmények miatt a vállalat is jól jár. (A vállalat által a pénztárakba befizetett juttatás költségként elszámolható, adóalap csökkentő tétel. A munkavállalók részére befizetett vállalati hozzájárulás nem képez alapot a tb-járulék megállapításánál, azaz a tb járulék egy része megtakarítható.) Az adókedvezmények jóval vonzóbbá teszik a unit-linked és az önkéntes pénztári megtakarítások preferálását a befektetési alapokkal szemben. Emellett a munkáltatók a csoportos biztosítás esetében olcsóbban veszik meg a biztosítást (mert a költségek a kockázat elbírálási folyamat leegyszerűsödése miatt alacsonyabbak). Egyes biztosítók nem szívesen kínálnak csoportos biztosításnak unit-linked biztosítást, mások külön vállalati igényre szabva dolgozzák át terméküket.

Az állam tudatosan támogatja a vállalati - és az öngondoskodást10. Másrészt a lakossági felhalmozás ilyen segítése (hitelfelvétel helyett) makrogazdasági szempontból is érdeke lehet. Nem elhanyagolható az intézményi befektetők teljesítményének hatása, ebből adódó megnövekedett szerepe sem.

Más kiemelt befektetési alternatívák

A befektetési alap a befektetésével különösebben foglalkozni nem kívánó kisbefektető számára kevés utánajárást igénylő befektetési lehetőség. A befektetési alapok lényege, hogy egy alapkezelő szervezet összegyűjti a kisbefektetők pénzét egy pénzalapba (ez a befektetési alap) és a pénzalapban lévő nagy vagyonná koncentrált pénz befektetését, kezelését a kisbefektetők érdekében a szakértő alapkezelő végzi. A befektetési alapok palettája ma már igen széles. A kockázatosabb portfolió-összetételtől a legbiztonságosabbig szinte minden megtalálható. (A piaci igények alapján megjelentek a pénzpiaci instrumentumok és a portfolió diverzifikációját segítő nemzetközi alapok is.) A befektetőknek elsőként a különböző típusú alapok között a befektetés várható időtávja, a kockázati szintek és a saját értékelésűk alapján kell választaniuk. Ez viszont csak az első szűrő; azt is el kell dönteniük, hogy melyik alapkezelőt választják. Az alapkezelőket pedig az elért hozamok minősíthetik. A Befektetési Alapok Magyarországi Szövetségének etikai kódexe szerint az alapkezelőknek a termékeikhez viszonyítási bázist (benchmarkot) kell megjelölniük, ami kifinomultabbá teszi majd a teljesítmény mérhetőségét. Tehát míg a laikusok általában a múlthoz viszonyítanak (előző időszaki hozammal, inflációval vetik össze), a szakma a jövőt választó nézeteket osztja és azt tekinti viszonyítási alapnak, amit az adott lehetőségekből ki lehet hozni. A benchmark-kal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a befektetési alapoknál az egyén hozama a benchmarktól eltérhet, hiszen nem mindegy, hogy az egyén mikor száll be egy befektetésbe.

Egy másik alternatív befektetési lehetőség az önkéntes nyugdíjpénztárak, ahol 2003-tól szintén kötelező a benchmarkot feltüntetni. (A 281/2001-es kormányrendeletben a referencia index hozamaként találkozhatunk vele.) Az 1993. évi XCVI. törvény alapján 2001. január 1-jétől léteznek olyan nyugdíjpénztárak, ahol a tag, mint befektető határozza meg, hogy mibe fektessék a pénzét. A hatályos jogszabályok az önkéntes nyugdíjpénztárak számára lehetővé teszik ún. eszközalapok létrehozását. A pénztári eszközalapok lényege abban rejlik, hogy - egy befektetési alaphoz, vagy egy befektetési egységekhez kötött biztosításhoz hasonlóan - a befektető (jelen esetben pénztártag) határozza meg, hogy mibe fektessék a pénzét. Ez persze nem azt jelenti, hogy konkrét részvényekre, kötvényekre lebontva bele lehet szólni a vagyonkezelő munkájába, de az egyes eszközcsoportok (magyar kötvény, magyar és nemzetközi részvény) között meg lehet osztani a nyugdíjcélú megtakarításokat. Az esetleges magas kockázatvállalás előtt két dolgot kell tisztán látnunk. A kockázatosabb (részvényt nagyobb arányban tartó) befektetések hosszabb távon várhatóan nagyobb hozamot eredményeznek. Másrészt mivel későbbi nyugdíj van egy részéről van szó, nem árt óvatosnak lenni. A szolgáltatást a 2000-ben termékével a piacra lépő, egy biztosítási hátterű pénztár nyújtotta először, de ma már öt másik pénztár is foglalkozik vele. Az előbb említett kassza esetében a pénztártagok négy különböző portfolió közül választhatnak, az alapok közötti mozgásra akár naponta lehetőség nyílik. Egy másik biztosítós hátterű pénztárnál is jelenleg négyféle kockázatú portfolió közül választhatnak a befektetők, váltásra itt negyedévenként kínálkozik lehetőség. A két banki hátterű pénztáránál változtatásra csak minden év végén van lehetőség, a kínálatban két és három portfolió szerepel. Jelenleg - a rendelkezésre álló információk szerint - választható portfoliós nyugdíjpénztári megtakarításra van még lehetőség két munkáltatói hátterű önkéntes nyugdíjpénztárak esetében is.A választható összetételű portfólió ugyanakkor felvethet egy nehéz problémát: mégpedig a nyugdíjpénztárak által elért hozamok tekintetében. Eddig ugyanis a kasszák éves teljesítményét összevetve világos képet kaphattunk arról, hogy az egyes vagyonkezelők hogyan működtek, mekkora hozamot értek el. A jövőben viszont a pénztárak által realizált hozam már nem csak vagyonkezelőik befektetési döntéseitől, hanem a tagok által felvállalt kockázat nagyságától is függ. Így elképzelhető, hogy pont a tagok döntései kényszerítik rá a pénztárat kedvezőtlen hozamú eszközökbe történő befektetésre, ez pedig a kasszák összehasonlítását kétségkívül nehezíti. Ez a befektetési szabadság felveti a felelősség problémáját. Hisz a pénztárak elzárkózhatnak előle az ügyfél döntésére hivatkozva.(Az ügyfél viszont sokszor nem rendelkezik megfelelő szakmai háttérrel a helyes döntéshez, és helyzetét megnehezíti, hogy nehézkes és drága a portfólióváltás, ami egyelőre nem olyan dinamikusan történik, mint egy befektetési alapnál. Ennek egyik oka, hogy a szükséges szoftverrendszer bevezetése, az informatikai fejlesztés költsége 100 millió Ft-os nagyságrendű, amit a “nagyok” közül is csak kevesen engedhetnek meg maguknak.) Amikor az egyén a három említett befektetési alternatíva között dönt, egyebek mellett, érdemes megfontolni a döntést olyan szempontból is, hogy melyik intézményi típus keretei között van védettebb helyen megtakarítása. A biztosító esetében a Bit. 222. § (3) bekezdés szerint, a felszámolás, illetve végelszámolás folyamán kizárólag a matematikai tartalékkal, illetve a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások tartalékaival szemben fennálló, a biztosítottakkal (kedvezményezettekkel) szembeni kötelezettségek teljesítése után használhatók fel az eszközök egyéb kötelezettségek teljesítésére. Sőt, ha a matematikai tartalékhoz tartozó eszközök a kötelezettségekre nem nyújtanak kellő fedezetet, úgy - a teljesítés erejéig - a biztosító egyéb eszközeit kell felhasználni.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében a biztosítókhoz hasonló a helyzet - az Öpt. 45/B § 8. bekezdése szerint - a felszámolási eljárás során, csak a fedezeti tartalékkal szemben fennálló tagi, hozzátartozói, illetve kedvezményezetti követelések kielégítése után következik az egyéb kötelezettségek kielégítésére. A tagsági viszonyból származó kötelezettségeket viszont a felszámolási költségeket követően kell kielégíteni.A befektetési alapok esetében a felszámolás esetére a Tpt. 257. § rendelkezései az irányadóak, amelyek szintén a befektetők pénzét részesíti előnyben.Így tehát a jogszabályok áttekintése alapján elmondható, hogy a három alternatíva felszámolás ellen azonos védőernyőt nyújt.

Utószó

A unit-linked biztosítások olyan modern pénzügyi termékek, amelyek szerepe az elmúlt időben jelentősen megnövekedett a hazai életbiztosítási piacon, ennek ellenére kevés szakirodalom foglalkozik a témával. Ez az anyag a unit-linked biztosítások hazai helyzetébe nyújt betekintést.

Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy azzal, hogy a unit-linked termékcsaláddal a biztosítók beléptek a befektetési szolgáltatások piacára, a téma még nagyobb figyelmet érdemel, még komplexebb megközelítést igényel.A három alternatíva (unit-linked biztosítás, önkéntes nyugdíjpénztár választható portfoliós alternatívája, befektetési alap) közötti választás az elméleti összehasonlítás mellett, valós gyakorlati problémát feszeget…

.

Hivatkozások:

  • www.pszaf.hu
  • www.mnb.hu
  • A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. Törvény
  • A biztosítók éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló - a 235/2003. (XII. 17.) kormányrendelettel módosított - 192/2000. (XI. 24) sz. kormányrendelet
  • A biztosítástechnikai tartalékok tartalmáról, képzésének és felhasználásának rendjéről szóló 8/2001. (II. 22.) PM rendelet
  • A befektetési egységhez kötött életbiztosítások esetén az ügyfeleknek történő tájékoztatás és tartalmáról szóló 33/2002. (XI. 16.) PM rendelet- 267/1997. (XII. 22) Kormányrendelet az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól
  • 281/2001. (XII. 26) Kormányrendelet az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól
  • 223/2000. (XII. 19) Kormányrendelet az önkéntes nyugdíjpénztárak beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól- 1993. évi XCVI. Törvény az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról
  • A tőkepiacról szóló 2001. évi CXXI. Törvény
  • IASC: International Accounting standards 32: Financial instruments- Presentation and disclosure
  • IASC: International Accounting standards 39: Financial instruments- Recognition and measurement
  • IASCF: International Financial Reporting Standard 4- Insurance contracts
  • SWISS RE [2003]: Unit-linked life insurance in Western Europe: regaining momentum?
  • BANYÁR JÓZSEF [2003]: Életbiztosítás, AULA
  • Simon András [1977]: A lakosság kiadásainak és megtakarításainak vizsgálata ökonometriai módszerekkel

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére