A pénzügyi piacok európai integrációjának további mélyítése sarkalatos kérdés az uniós gazdaság növekedése szempontjából. A közösség pénzügyi politikája az elmúlt hat évben az integrált, hatékony és likvid pénzügyi piac megteremtésére irányult. A cél egy olyan egységes piac megteremtése, ahol a pénzügyi szolgáltatások és a tőke szabadon áramolnak, a lehető legkisebb költségek felmerülése mellett a leghatékonyabb módon hasznosulhatnak, megfelelő kontroll, pénzügyi stabilitás és magas szintű fogyasztóvédelem mellett. A közösségi dokumentum így ezúttal is kiemelt figyelmet szentel az integrált piac további serkentésének. A folyamatos erőfeszítések ellenére azonban az európai pénzügyi, kiskereskedelmi piac továbbra is széttöredezett, a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokat az egyes tagországokban az uniós állampolgárok még mindig csak korlátozott mértékben veszik igénybe. Ennek azonban összetett és mélyreható okai vannak, kezdve a nyelvi akadályokon, az életmódbeli különbségeken át, a bizalmi megfontolásokig. Éppen ezért az európai biztosítási szakma joggal feltételezi, hogy a belátható közeljövőben a biztosítás továbbra is a hazai piacokra fog koncentrálni, és egyelőre az sem tűnik bizonyítottnak, hogy a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatások fokozott ösztönzése valóban meghozná a remélt hasznot a pénzügyi kiskereskedelemben. Ez pedig óvatosságra inthet a határon átnyúló szolgáltatások további szabályozási dömpingjével kapcsolatosan. Az európai biztosítók véleménye szerint mindenképpen ezt az aggodalmat erősíti az uniós szinten standardizált biztosítási termékek felvetett lehetősége, amely szükségszerűen alul-, illetőleg felülbiztosításokat eredményezne, illetőleg visszavetné a termékek innovációját.

Az európai biztosítótársaságok azon az állásponton vannak, hogy az európai társadalom előtt álló kihívások sokkal inkább azt indokolják, hogy a hosszú távú tervek elsősorban a magánbiztosítás kiegészítő szerepére koncentráljanak. Az idősödő társadalom, az alacsony születésszám, az egészségügyi költségek rohamos növekedése és az alacsony foglalkoztatás, mind kérdésessé teszik a jelenlegi társadalombiztosítási rendszerek hosszú távú finanszírozhatóságát. A jóléti államok szerepének újragondolása pedig azt kívánja, hogy a társadalom közösen keresse azokat a megoldásokat, ahol a magánbiztosítás az öngondoskodás jegyében tehermentesíteni tudja az államot.

A szóban forgó közösségi dokumentum által rövid távon megfogalmazott feladat a már elindult kezdeményezések, illetőleg a Parlament és Tanács előtt lévő javaslatok véglegezése. Ami azonban még ennél is fontosabbnak tűnik az az, hogy a már elfogadott direktívákat a tagország határidőben és megfelelő módon ültessék át a saját jogrendszerükbe. Ebben a vonatkozásban több probléma is tapasztalható. A Bizottság által a közelmúltban nyilvánosságra hozott összeállításból kiderül, hogy az érintett direktívák átültetése kapcsán minden tagország elmaradásban van az eredeti határidőkhöz képest. Gyakori problémaként merül fel a direktívák „túlteljesítésének” kérdése is, vagyis amikor a nemzeti jogrendszerbe való átültetés során a nemzetállamok túlmennek a direktíva eredeti célkitűzésein, ami az adott piacon tevékenykedő hazai vállalatok helyzetét ugyanúgy megnehezíti, mint a határon átnyúló szolgáltatások művelését. Éppen a fentiek miatt az akcióterv a jövőben az új jogszabályi kezdeményezések helyett, inkább a már meglévő jogszabályok áttekintésére és megfelelő átültetésére helyezi a hangsúlyt. Az európai biztosítási szakma kiemelten üdvözli azt a szándékot, hogy a Bizottság megfontolja szabályozási szünetek beiktatását is, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt években hatalmas mennyiségben születtek a pénzügyi szolgáltatási piacot érintő jogszabályok. Az új szabályok előterjesztése helyett ezért célszerű inkább a már meglévők egyszerűsítésére, az egymást átfedő, sőt, olykor egymásnak ellentmondó szabályozás áttekintésére helyezni a hangsúlyt. Amennyiben mégis felmerül egy új jogszabály megalkotásának szükségessége, annak feltétlenül előzetes költség-haszon elemzéssel, illetőleg a piac szereplőivel történő széles körű konzultációval kell párosulnia, hogy csak azok a szabályok születhessenek meg, amelyekről bebizonyosodik, hogy bevezetésük valódi gazdasági előnyökkel jár a tagországokra nézve. A dokumentum külön figyelmet szentel a hatékony felügyeleti rendszerek kérdésének. A pénzügyi integráció folyamata a nemzeti felügyeletekkel szemben is új kihívásokat támaszt. A határon átnyúló kockázatok monitorozása egyre fontosabbá válik. Habár az integráció erősíti az általános stabilitást, a következmény-hatások - mint pl. az hogy egy rendszerhiba több piacon is átgyűrűzik - várhatóan felerősödnek. Az európai biztosítási szakma ennek kapcsán hívja fel a figyelmet arra, hogy a pénzügyi felügyeletek jelenlegi működése a közösségen belül általánosságban széttöredezett és bizonyos vonatkozásokban túlszabályozott. A jelenleg készülő Szolvencia II. projekt kiemelt fontossággal bír a biztosítási szakma részére, és lehetőséget nyújt arra, hogy az új szabályozást a felügyeleti munka új igényeihez szabják.Végül az anyag külön kitér az Európai Unió külső kapcsolódásaira, hiszen a pénzügyi szolgáltatások globális vonatkozásai nyilvánvalóak. A Bizottság célként tűzi ki az európai pénzügyi piacok versenyképességének növelését. A Bizottság éppen ezért tárgyalásokat kezdeményez a szabályozási környezet javítása érdekében olyan harmadik országokkal, mint az USA, Kína, Japán és Kína.

(Készült az Európai Bizottság és a CEA anyagainak felhasználásával)

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére