Az életbiztosítások kockázatok lefedése mellett gyakran befektetési eszközként is funkcionálnak, ezért pénzügyi helyzetünk tervezésének lehetséges eszközei. A pénzügyi szolgáltatásokkal való versenyben azonban alacsony fokú likviditása teszi kevésbé versenyképessé. A likviditás növelésének lehetséges módja az életbiztosítási piac mellett működő másodlagos életbiztosítási piac, mely a szükségtelenné vált kötvények számára piaci árkalkulációt biztosít. E cikkben az elsődleges piacot kiegészítő másodlagos életbiztosítási piac jelentőségét, és szektorra való hatását mutatom be. Az Egyesült Államok piacának tanulmányozása során, pedig egy konkrét szervezeti megvalósulást és történeti alakulást is végigkísérhetünk.

Bevezetés

Valószínűleg mindenkinek eszébe jutott már, hogy mit tenne, ha hirtelen kiderülne, hogy halálos beteg, és az orvosok szerint már csak egy-két éve van hátra. Ez a hír bizonyosan nagy hatással lenne általános életfelfogásunkra. A hétköznapi problémák hirtelen háttérbe szorulnának azon célok mögött, melyeket még véghez akarunk vinni, és azon élmények mögött, melyeket még meg szeretnénk tapasztalni. A probléma ott kezdődik, hogy az egészségi állapot megőrzésére irányuló orvosi erőfeszítések költségének kifizetése mellett valószínűleg nem nagyon maradna lehetőségünk egyéb kívánságokra. És mi a helyzet akkor, ha van egy biztosítási szerződésünk, mely nagy összeget fizet, de csak halálunk után. Ebben a paradox helyzetben nem kis segítséget jelentene egy olyan lehetőség, hogy a haláleseti kifizetést, vagy annak egy részét még életünkben megkaphatnánk, hogy hátralévő életünk kiadásait fedezni tudjuk.

Vagy kevésbé drasztikus esetet elképzelve, van egy életbiztosítási szerződésünk, mely bizonyos idő eltelte után fizet, mindenesetre később, mint az szorult anyagi helyzetünkben számunkra optimális lenne. Vagy csak egyszerűen megváltozott az elképzelésünk, és az eredeti cél, amiért a biztosítást kötöttük, már nem fontos számunkra.

Az életbiztosítási szerződés hagyományosan az egyik legkevésbé likvid pénzügyi eszköz vagyoni helyzetünk tervezésére, ami nagymértékben befolyásolhatja a biztosítás megkötésével kapcsolatos döntésünket. Ahhoz, hogy az életbiztosítások likvidebb eszközzé váljanak, szükség lenne egy olyan lehetőségre, hogy a szerződő időközben is kiléphessen a szerződésből, anélkül, hogy a már befizetett díjak jelentős részét elveszítené. Az eredeti biztosítótársaság némely esetekben maradékjogot kínál, ami lehetővé teszi, hogy a szerződő kölcsönt vegyen fel a biztosítási szerződésre, vagy a befizetett díjakból képzett tartalék egy részét visszakapja. Ez az érték azonban nem minden esetben áll arányban a kötvény valódi értékével, a szerződés megtartása esetén várható biztosítói kifizetéssel.

Az életbiztosítási szerződésekbe fektetett pénz visszanyerhetővé válik oly módon, hogy a szerződést egy harmadik, a biztosítótól különböző személy számára eladjuk. Ehhez az adott átruházás eladója és vevője között létrejött egyezség szükséges, vagyis az, hogy a megállapított ár a vevő és eladó számára egyaránt nyereséget hozzon. Az eladó jól jár, ha a visszavásárlási értéknél többet kap a szerződéséért, a vevő pedig mint egy befektetést, a biztosító jövőbeli kifizetésére szóló ígéretet vásárolja meg kedvező áron. Amennyiben az ilyen tranzakció tömegesen merül fel, akkor beszélhetünk az életbiztosítási szerződések másodlagos piacáról.

A másodlagos életbiztosítási termék

A másodlagos életbiztosítási szerződés tehát azt jelenti, hogy az életbiztosítás szerződője eladja várható életbiztosítási szolgáltatását egy, az eredeti biztosítási szerződésben nem szereplő, harmadik fél számára. A szerződés szereplői a hagyományos biztosított, szerződő, kedvezményezett, és biztosítótársaságon felül a vásárló, aki általában egyszeri díj ellenében vállalja az esetleges további díjfizetéseket, ha az életbiztosítási szerződés még díjfizetés periódusában van, illetve, aki a továbbiakban a biztosítási szolgáltatásra jogosult. Az életbiztosítási kötvények másodlagos piacának alapja az a feltételezés, hogy a szerződő fél az eredetileg megjelölt kedvezményezett helyett bármikor más kedvezményezettet nevezhet meg, a biztosítóhoz intézett írásbeli nyilatkozatával. Az új életbiztosítási szerződésben a kedvezményezett a szerződés vásárlója, illetve az általa kijelölt személy lesz. Ha a biztosított és a szerződő személye nem egyezik meg, akkor a kedvezményezett megnevezéséhez, illetve megváltoztatásához a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges. A tranzakció során az eredeti szerződő, elcseréli tulajdonjogát pénzre, melyet ezután tetszése szerint felhasználhat.

Az életbiztosítási szerződések értékesítése, és a törlések nagy aránya

A Milliam and Robertson nemzetközi aktuárius szaktanácsadó cég szerint az életbiztosítási kötvények 88%-a szűnik meg haláleseti kifizetés nélkül.1 Ez azt jelenti, hogy ezek a kötvények biztosítási esemény és általában kifizetés nélkül megszűnnek, visszavásárolják, vagy törlik őket.

Sok esetben a megszűnés oka, hogy a szerződő nem tudja, vagy nem akarja tovább fizetni a díjat, és a kötvények érvényüket vesztik. A fogyasztói igények, az életbiztosítás terén ugyanúgy, mint bármilyen más árucikk esetén, változnak. Az egy vagy több éve megkötött életbiztosítás nem biztos, hogy ma is megfelel az ügyfél igényeinek, pénzügyi helyzetének, vagy aktuális szükségleteinek. A visszavásárlási érték pedig nem minden esetben tükrözi a termék reális piaci értékét. Ennek főképpen két oka van. Egyrészt a visszavásárlási érték számítása során az életbiztosító saját szabályait alkalmazza, a szerződő csupán az ajánlattétel kérdésében dönthet. A biztosító, mint egyedüli felvásárló, egyoldalúan tudja befolyásolni a piacot, vagyis az ő oldaláról úgynevezett monopszónia érvényesül. A másik ok, amiért a visszavásárlási érték bizonyos esetekben nem reális, hogy nem számol a biztosított állapotában történő változásokkal. A biztosított állapotában bekövetkezett változások pedig meghatározzák a kötvény értékét, hiszen a megnövekedett kockázat magasabb várható értékű kifizetést jelent. A másodlagos életbiztosítási piac alapja az a tény, hogy bizonyos esetekben - főként megnövekedett kockázat esetén - a kötvény értéke magasabb, mint a biztosítónak való értékesítéskor kapható visszavásárlási érték. Az életbiztosítási kötvény másodlagos piacon történő eladása esetén a szerződő számára lehetőség nyílik a kötvényár befolyásolására. A független piaci szereplők által megkötött másodlagos szerződés ily módon újfajta likviditást teremt az életbiztosítási szektorban. A likviditás növekedésével pedig az életbiztosítási iparág versenyképessége nő a befektetési termékek piacán.

Értékesíthető biztosítási termékek köre és az értékesítés lehetséges okai

Az értékesíthetőség feltétele, hogy a biztosítási kötvény biztos kifizetést garantáljon. A biztos kifizetés a biztosító oldaláról akkor várható, ha egyrészt az adott kötvénynek van visszavásárlási értéke, illetve ha tudjuk, hogy az időközben a biztosított állapotában bekövetkezett változások miatt (halálos betegség) a biztosítási esemény a biztosítási tartamon belül be fog következni. Ennek megfelelően az értékesíthető termékek köre egyrészt az érdekmúlásból szükségtelenné vált kötvényekből, valamint a halálos betegek kötvényeiből kerül ki. Számos ok lehet, amiért egy korábban vásárolt életbiztosítási kötvény nemkívánatossá válik.

Az életbiztosítási kötvény tulajdonosa lehet természetes vagy jogi személy, és érdekmúlás miatt mindkettő kerülhet olyan helyzetbe, ami miatt életbiztosítási kötvényét értékesíteni kívánja.

Természetes személy esetében előforduló érdekmúlás lehet:

  • ha változás áll be az ügyfél pénzügyi, családi vagy egyéb helyzetében, és ezért csökkent vagy megszűnt az igény a biztosításra;
  • az adózási jogszabály módosítása esetén;
  • ha az ügyfél túlélte a biztosítási szerződésben megjelölt kedvezményezettet, akinek a kifizetést szánta, ezért szeretné tőkéjét kivonni a kötvényből;
  • ha az ügyfél szükségletei változnak, és már más típusú kötvényre lenne szüksége;
  • nagy összegű hitelfelvétel esetén a visszafizetési körülményekben történt változás a biztosítási igényre is hatással lehet;
  • a szerződő szorult anyagi helyzete miatt szeretné kivonni pénzét a biztosításból.

Cégek gyakran vásárolnak biztosítást kulcsfontosságú pozíciót betöltő személyek számára, vagy a tulajdonosok védelmére, a szerződés ilyen esetekben is érdektelenné válhat:

  • Megszűnik az igény, ha a biztosított nyugdíjba vonult, munkahelyet változtatott, vagy az üzletet eladták.
  • Cégtulajdonos-váltás esetében lehetséges, hogy megváltoznak a béren kívüli juttatási viszonyok.
  • A kiemelt személy pozíciójának megváltozása eredményezheti a kötvény megszüntetésének igényét.

A biztosítási kötvény visszavásárlási értéke - ha van - pénzügyi eszközt szolgáltathat a természetes személy, cég, vagy egyéb tulajdonos számára, azonban gyakran nincs arányban a kötvény valódi értékével. Ennek oka, hogy a visszavásárlási érték nem veszi figyelembe az egyén egészségi állapotát, valamint mivel az adott maradékjogi szabályozáson alapul. Ha az érvényben lévő életbiztosítási kötvényt a másodlagos piacon, másodlagos életbiztosítási termékként értékesítjük, lehetőség nyílik a biztosított egészségi állapotának figyelembe vételére és szabad piaci kalkulációra.

A másodlagos életbiztosítási piac kezdete: a visszavásárlási érték létrejötte

Életbiztosítási termék vásárlásakor egy folyamatosan növekvő kockázatra kötünk biztosítást, holott a befizetett díj általában állandó, vagyis a biztosítási tartamon belül az egyes díjfizetési periódusokra a fizetett díj és a kockázat mértéke nem felel meg egymásnak. A megfeleltetést a befizetett díjból képzett díjtartalék végzi, ez az alapja a biztosító későbbi szolgáltatásainak. A díjtartalék ezért adott pillanatban megegyezik a kötvény értékével, mivel ez a szerződésben elvállalt, de még nem teljesített szolgáltatások jelenértéke. Onnantól kezdve, hogy a kötvénytulajdonos helyzete megváltozik, újfajta igény jön létre a piacon a termékek likviditására. A biztosítási piacok történetének korai szakaszában, amíg a biztosítók nem térítették meg a későbbi kockázatokra felhalmozott többletet (vagyis a kötvényértéket) a tulajdonosnak, a jövőbeli igényekkel kapcsolatos bizonytalanság lecsökkentette az egész életre szóló biztosítások értékét a fogyasztók számára. Ezt felismerve az életbiztosítók módosítottak a terméken, így az új módozat tartalmaz egy olyan opciót, mely lehetőséget ad a kötvény, biztosítónak való visszaadására. Ezzel tulajdonképpen létrejött egy másodlagos piac, melyben a kötvény eladója már nem a biztosítótársaság, hanem a kötvénytulajdonos, a vásárló pedig az eredeti életbiztosító társaság. Az eladási ár az úgynevezett visszavásárlási érték, ami nem más, mint az elsődleges piac (a biztosító) által beárazott, másodlagos piaci ár. Az új termék, a visszavásárlási értékkel rendelkező életbiztosítás ily módon minden pillanatban rendelkezik egy kötvényértékkel. A visszavásárlás lehetősége egy opció, amit az eredeti kötvénnyel együtt vásárol meg az ügyfél, mely számára egy kilépési lehetőséget jelent a szerződésből. Visszavásárlás esetében a díjtartalék függvényében, annak bizonyos százalékát téríti meg a biztosító. A fennmaradó rész a biztosító opciós díja. Másként megfogalmazva a biztosító a díjtartaléknak egy bizonyos részét visszatartja, az ügyfélvesztésért és a kezdeti költségek finanszírozásáért cserébe.

Visszavásárlási értékkel azonban nem minden életbiztosítás rendelkezik. Ehhez szükséges a tartam végén a biztos biztosítói kifizetés, ellenkező esetben az antiszelekciós hatás következtében a kisebb kockázatú egyének visszavásárolnák kötvényeiket, és ezzel a biztosító a fennmaradó állománya kifizetéseit veszélyeztetné.

A másodlagos piac fejlődése

A visszavásárlási érték kialakulásával tulajdonképp létrejött a másodlagos piac, melyben az eladó az életbiztosítási kötvény tulajdonosa, vásárlója, pedig a kötvényt kiállító életbiztosító társaság. Ebben a monopszónikus helyzetben a piaci verseny csak az eladó oldaláról érvényesül, az életbiztosító társaság mint egyedüli vásárló határozhatja meg a keresletet. A szerződőnek nincs piaci ereje, ezért nem tud a visszavásárlási érték felett árat kialkudni, választása abban áll, hogy eladja az életbiztosítási kötvényt a visszavásárlási értéken, vagy sem.

Miután az életbiztosító társaság megkötötte az elsődleges életbiztosítási szerződést, amennyiben a szerződő igényei megváltoznak, ő az egyetlen, aki az eredeti szerződés és információk birtokában reális árat tud kalkulálni, és azon vissza tudja vásárolni a kötvényt, ezért ármeghatározó ereje van. Az életbiztosító társaság mint egyetlen vásárló profitmaximalizálása során eldöntheti, hogy mennyi kötvényt kíván visszavásárolni, vagyis mekkora legyen a kereslet. Ezzel tulajdonképpen meghatározhatja a számára legkedvezőbb visszavásárlási értéket.

Ezért monopszónikus vásárló esetében az eladott mennyiség csökken a versenypiacihoz képest, az így képződött holtteher-veszteség a fogyasztó számára veszteségként jelenik meg, amennyiben kötvényét csak adott korlátok között tudja értékesíteni. A fogyasztói veszteség mértéke a biztosítási iparági verseny mértékétől függ, ugyanis nagyobb verseny esetén a kedvezőbb visszavásárlási feltételekkel rendelkező terméket tudja választani.

A biztosítási iparágban kialakult versenyhelyzet létrehozta a visszavásárlási értéket, mely azonban statikussága miatt nélkülöz egy alapvető dolgot: nem kezeli a biztosított egészségi állapotában időközben bekövetkezett változásokat. Ennek vizsgálata pedig elengedhetetlen, mivel a bekövetkezett változások hatnak a szerződő viselkedésére, és ezáltal a biztosító költségeire is.

A visszavásárlási érték hatása az életbiztosító költségeire

Az életbiztosítási kötvények visszavásárlási értékének meghatározása azon alapul, hogy hasonló kötvényekhez hasonló értéket rendel. Az árakat az életbiztosító társaság ex ante határozza meg, vagyis azon körülmények alapján, melyek a szerződéskötés pillanatában fennálltak. A kötvény valódi értéke ex post érték, vagyis az értékelés pillanatáig bekövetkezett tények határozzák meg. Az ex ante és ex post árazás közötti eltérés tehát azokból a tényezőkből adódhat, melyek a szerződéskötés pillanatában, és a vizsgált időpont között eltelt időben változtak meg.

Egy statikus visszavásárlási érték a különböző egészségi állapotú biztosítottakra különbözőképpen hat, akiknek viselkedése meghatározza az életbiztosító költségeit.

Normál egészségi állapotú biztosított fair árat kap a kötvényéért, hiszen a visszavásárlási érték meghatározásakor a biztosító normál egészségi állapotot feltételez. A normálisnál jobb egészségi állapot esetén a várható élettartam hosszabb, mint az átlag, ezért a diszkontált várható kifizetés kevesebb a kalkuláltnál. Ez esetben a biztosító veszít, ha a tulajdonos a kötvényét visszavásárolja.

A normálisnál rosszabb egészségi állapot esetén a várható élettartam rövidebb, a diszkontált várható kifizetés nagyobb egyrészt a diszkonttényező, másrészt a nagyobb várható értékű kifizetés miatt, így a biztosító nyer a kötvény visszavásárlásakor.

Normál egészségi állapotú egyénre a visszavásárlási érték fair árat kalkulál, ezért az ő viselkedésére ennek mértéke nem hat. Jobb egészségi állapot esetében a várható nyereség miatt valószínűbb a visszavásárlás. Rosszabb egészségi állapot esetén egyfelől valószínűsíthető, hogy a tulajdonos a kötvényt nem adja el, mert akkor jobban jár. Ekkor a biztosító költségeit nem változtatja meg. Másrészt viszont egy drasztikusan lecsökkent élettartammal rendelkező halálos beteg preferenciái a normál helyzethez képest jelentősen módosulhatnak. A legtöbben ebben a helyzetben előre meg szeretnék kapni a biztosító szolgáltatását. A halálos beteg hátralévő életében meg szeretné őrizni korábbi életszínvonalát, az időközben felmerült munkaképtelensége, és növekvő orvosi költségek mellett. Számára a jelenben kapott összeg sokkal nagyobb jelentőségű, mint a halála után kifizetett biztosítási szolgáltatás. Ezért nagy valószínűséggel visszavásárolja a kötvényt, annak ellenére, hogy a visszavásárlási érték az ő esetében a kötvény valódi értékének tört része. Az életbiztosító, amennyiben a szerződőnek egyetlen lehetősége, hogy számára eladja a kötvényt visszavásárlási áron, és él ezzel a lehetőséggel, nyer az üzleten. Hiszen a kötvényérték visszavásárlási érték feletti részét megtarthatja azáltal, hogy a biztosítási esemény bekövetkeztekor a szolgáltatást nem kell teljesítenie.

A másodlagos piaci verseny logikája azon alapszik, hogy ha az elsődleges piaci verseny megteremtette a normál kockázatú biztosítottak számára a fair árazást, miért ne jöhetne ez létre a nagyobb kockázattal rendelkező biztosítottak számára is.

A másodlagos életbiztosítási piac létrejöttével a megnőtt kockázatú biztosítottak kötvényeinek visszavásárlása egyre kisebb mértékűvé válik. Az átlagnál kisebb kockázatúak visszavásárlására a piac megjelenése nem hat, ezért ilyen szempontból összességébe véve a másodlagos piaci verseny kedvezőtlenül hat az életbiztosító társaságok eredményére.

Az életbiztosító költségeinek növekedése ellen a biztosítási díjak növelésével védekezhet. Ez a lehetőség a kereslet rugalmasságától függ: minél rugalmasabb a kereslet, annál kevésbé áthárítható ez a költség.

A másodlagos életbiztosítási piac a törlésekre, vagyis a díjfizetés abbamaradása miatt megszűnő kötvényekre is hat. Ezzel egyfelől csökkenti az életbiztosító törlésekből származó kockázatmentes bevételét, másrészt a folytatódó díjfizetés kedvezően hat a bevételekre.

Egyértelműen pozitív hatásai is vannak a másodlagos piaci verseny kialakulásának az életbiztosító társaságok számára. Egy fejlett, visszaélésektől mentes másodlagos piac jelentősen növeli a kötvénytulajdonosok döntéseinek mozgásterét, ezáltal az egész biztosítási ipar megítélését. A javak megnövekedett likviditása növeli a „jó” fogyasztók számát, a növekvő kereslet pedig növekvő díjbevételt jelent a biztosítók számára

A másodlagos piaci verseny hatása az elsődleges piacra

Mint minden versenyző piacon, az életbiztosítások versenyző elsődleges piacán is, az eladott mennyiséget az ár határozza meg. Az ár növekedésével csökken a kereslet, nő a kínálat, az egyensúlyi helyzetet pedig a keresleti és kínálati görbe metszéspontja határozza meg.

A biztosítási termékek esetében nem egyértelmű, hogy mit tekintünk árnak. Hiszen a névérték magában foglalja az egyénenként változó haláleseti kifizetéseket. Ehelyett közgazdasági értelemben árnak szokták tekinteni azt az eltérést, ami a befizetett díjak és a várható kifizetések között van. Nevezzük ezt a továbbiakban árrésnek. Így az árrés a biztosítónak fizetendő összeg a kockázattranszferért.

Egy biztosítási termék esetében ez az árrés a nyereség költségekhez viszonyított aránya, ami a következőképp írható fel: ahol

  • P: teljes várható díj
  • C: várható kifizetés
  • S: várható visszavásárlási érték, mindegyik nettó jelenértékben kifejezve.

Az árrés emelkedésével a biztosító kínálatát növeli, a szerződő a keresletét csökkenti. Meg kell jegyezni azonban, hogy a keresletet az árrésen kívül más tényezők is befolyásolják, mint a például a termék minősége.

A biztosítás árának ezzel a definiálásával már alkotható modell, mely a másodlagos piaci keresletre gyakorolt hatását vizsgálja. A következő modell bemutatja, hogy a másodlagos piac nem csökkenti az elsődleges piaci versenyt, rövid távon magasabb árrést engedve ugyan, ami hosszú távon visszaáll az eredeti mértékre.2 A továbbiakban tehát azzal a feltételezéssel élünk, hogy a biztosító árrése az időszakok között nem változik:

Az egyenlőség fennáll, mivel a költségek és árak azonos mértékben növekednek.

Az ábrán láthatjuk a másodlagos piac keresletre gyakorolt hatását.Rövid távon a termék kockázatának csökkenése miatt növekszik a kereslet, ezért D2 keresleti görbe kitolódik. S1 kínálati görbe kezdetben nem változik, ennek következtében az árrés növekszik.

Hosszú távon a megnövekedett kereslet több tőkét vonz a biztosítás iparba, ami a kínálati görbét S2-be mozgatja. Az új egyensúly visszaállítja az árrés mértékét az eredeti szintre.

Az eladott mennyiség a kezdeti q1 szintről rövid távon q2, majd hosszú távon q3 szintre növekszik. Összességében a hatás a biztosító számára tehát egy nagyobb, de hasonlóan versenyző piac.

A fogyasztók haszna a másodlagos piaci versenyből a fogyasztói többlet segítségével mérhető. A másodlagos piaci szolgáltatók belépése előtt a fogyasztói többlet mértéke az ABC háromszöggel jellemezhető. Rövid távon a fogyasztói többlet EFG mértékre, majd hosszú távú EBH háromszög mértékére nő. Vagyis hosszú távon a minőség növekedése egyértelműen haszonnövekedéssel jár a fogyasztók számára.

A másodlagos piac az iparág méretének növelésével kedvezően hat a biztosítótársaságokra, és változatlanul hagyja az árrésüket. A másik hatás, az átlagnál nagyobb kockázatú kötvények megszerzése azonban már egyértelműen kedvezőtlen az életbiztosító társaságok számára. Ha a társaságok a kockázatos piaci szegmensben is tartósan jelen akarnak maradni, akkor kockázattól függő, versenyző árat kell nyújtaniuk a magasabb kockázatú kötvényekért.

Az életbiztosítók versenyét a kockázatos kötvényekért az amerikai piac áttekintése során vizsgáljuk.

Az életbiztosítások másodlagos piaca az Egyesül Államokban - a piac kifejlődéseAz életbiztosítási szerződések másodlagos piaca először az Egyesült Államokban jött létre. Itt teremtődtek meg először a feltételek, melyek egy potenciális másodlagos piac működéséhez szükségesek. Az elsődleges feltételek ugyanis a piac kialakulásához egy erős biztosítási iparág, és megfelelő szabályozói környezet.

Amerikában az első feltétel adott volt, a második feltétel fokozatosan fejlődött ki.

Az első tömeges igény az életbiztosítási kötvények értékesítésére az 1980-as években jelentkezett, a HIV-fertőzöttek számának drasztikus emelkedésével. Először 1981-ben észlelték a halálos kórt, 1987-re már ötvenezerre nőtt a diagnosztizált HIV-fertőzöttek száma. A megbetegedettek csoportjában aránytalanul többen voltak a fiatal férfiak. A betegek 92%-a volt férfi, és 87,9%-a volt 20 és 50 év közötti.3 Ezek a jellemzők a betegség sajátosságaiból fakadtak, ugyanis a vírus kezdetben leginkább a homoszexuális férfiak körében terjedt. A csoportot hasonló életkori sajátosságai és jellemzőiből fakadóan az jellemezte, hogy általában nem volt gyerekük vagy házastársuk, akiről gondoskodniuk kellett volna, és anyagi helyzetük erősen függött a jövedelemtermelő képességüktől, hiszen még nem érték el a nyugdíjkorhatárt.

Azok számára, akik rendelkeztek életbiztosítással, ennek értékesítése megoldást jelentett pénzügyi problémáikra. Ez a kínálati nyomás nagy fejlődési lehetőséget jelentett a szárnyait bontogató iparág számára a befektetők körében, pedig óriási érdeklődést keltett egy olyan befektetés, melyet magas hozama mellett egy biztosító szerződése garantált.

Az AIDS megbetegedések száma 1993-ban érte el tetőpontját,4 ez azonban korán sem jelentette a másodlagos biztosítási piac hanyatlását, mely mára több milliárd dolláros iparággá nőtte ki magát.

A piac fejlődésével a forgalomba kerülő kötvények köre kiszélesedett, a halálos beteg biztosítottak kötvényei mellett már más, például érdekmúlás vagy fizetésképtelenség miatt szükségtelenné vált szerződéseket is értékesítenek.Bár elvileg bármilyen kötvényt lehet értékesíteni, ahhoz, hogy a befektetés a tranzakciós költségekkel együtt mind az eladó, mind a befektető számára nyereséges legyen, a kötvénynek rendelkeznie kell bizonyos névértékkel, és emellett a visszavásárlási érték és a kötvény várható kifizetésének jelenértéke között megfelelően nagy különbségnek kell lennie. Ezért a piacon általában elvárnak bizonyos feltételeket a kötvényekre vonatkozóan. Egyrészt szükséges a biztosíthatóságban bekövetkezett változás, vagyis az, hogy a biztosítási szerződés megkötése óta olyan változások következzenek be a biztosított állapotában, melyek következtében az eladás pillanatában már csak rosszabb feltételekkel tudná a biztosított ugyanazt a biztosítást (a maradék időre vonatkozóan) megkötni. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a biztosított a veszélyközösség kockázatosabb tagjává vált, akinek esetében a kifizetés várható értéke nagyobb, mint az átlag.

A értékesíthetőséghez szükséges feltételek az idő előrehaladtával, és a piac fejlődésével fokozatosan változnak. Míg a kezdeti időszakban, az AIDS krízis idején szükséges volt a maximum egy év hátralévő élettartam, ez az időtartam fokozatosan kitolódott. 1999-ben a feltételek átlagosan már a következők voltak: 250 000 dollár, vagy nagyobb névértékű kötvény, és legfeljebb 13 év hátralévő élettartam.52004-ben már csak 150 000 dollár minimális névérték, és 15 év maximális hátralévő élettartam volt szükséges a kötvény piacképességéhez.6 A kötvények értéke és értékesíthetősége a várható hátralévő élettartam csökkenésével nő. A piac fejlődése során a várható élettartam függvényében a forgalomképes, átlagnál nagyobb kockázatú kötvények piacán belül két jól elhatárolható szegmens jött létre. Az egyik az idősek, a másik az előrehaladott állapotú halálos betegek kötvényeinek piaca. A piaci logika ezt a két szegmenst az alapján választotta le, hogy itt a lehetséges legnagyobb elérhető hozam, mivel itt a legnagyobb a halálozási kockázat is. Az idős biztosítottak esetében egy betegség sokkal nagyobb hatással van a várható élettartamra, mint egy fiatal személy esetén. Az időskorúak piacába a 65 éves, vagy ennél idősebb biztosítottak esetében sorolják a kötvényeket, emellett szükséges még, hogy valamilyen többletkockázat felmerüljön. A másik szegmensbe azok a biztosítottak tartoznak, akiknek várható élettartama 24 hónap, vagy annál rövidebb időtartam, illetve az olyan biztosítottak, akik egészségi állapotuk miatt állandó felügyeletre szorulnak. Ebbe a csoportba tartoznak tehát például az utolsó hónapjaikat élő AIDS-betegek, rákos betegek vagy más halálos betegségben szenvedők, illetve az alapvető szükségleteiket elvégezni képtelen fekvőbetegek.

Ezeken a különösen nagy kockázatú kötvényeken kívül más kötvények is értékesíthetők. A kötvény kockázatossága befolyásolja az eladhatóságon kívül a kötvény gazdasági értéket, és ezen keresztül az érte kapható összeget. Az, hogy egy adott biztosítási kötvény eladható-e, nagyon sok tényezőtől függ, melyek a kockázatra hatással vannak. Az eladhatóság megállapításában az interneten is elérhető kalkulátorok segítik a potenciális eladó kötvénytulajdonosokat.7

Az amerikai másodlagos piac szereplői

Az Egyesült Államok gyakorlatában a szerződések értékesítése strukturált piacon megy végbe, többszereplős piaci környezetben, ahol a szereplők elhatárolható feladatkörökkel rendelkeznek.

Az eladás során az úgynevezett másodlagos életbiztosítási szolgáltatók azok, akik megteremtik a kapcsolatot a szerződők és beruházók között, és a másodlagos szerződéssel kapcsolatos teendőket bonyolítják.

A másodlagos életbiztosítási szolgáltató cégek arra jöttek létre, hogy megvásárolják a szerződéseket az intézményi vagy egyéni befektetők tőkéjéből, és lebonyolítsák az adásvételi szerződést. A tőkebegyűjtésen és adásvételen kívül a legnagyobb feladatuk még az adatgyűjtési, árazási, orvosi kockázat elbírálási tevékenységek megszervezése, és ezekkel kapcsolatos felelősségvállalások. A szolgáltató kezeli a jogi megállapodást, és a tulajdonváltást, fizeti a folyamatos biztosítási díjat, amennyiben szükséges, valamint beszedi a biztosítótársaságból a haláleseti szolgáltatást. Felelős a törvényi előírások betartásáért, szükséges engedélyek beszerzéséért. Néhány nagy szolgáltató például: Converty First, Neuma, Legacy Benefits Corporation.8A másodlagos életbiztosítási szerződés adásvételét - többnyire a vásárló vállalat által díjazott - biztosítási ügynökök bonyolítják, akiknek feladata a szerződés megkötésének elősegítése, valamint a tulajdonos számára tanácsadás, segítségnyújtás. A szerződő egyedi paraméterei alapján ő teszi az árajánlatot a szerződés megvásárlására. Az ügynök a kötvénytulajdonos érdekében jár el, és a szerződést megvásárló vállalat, vagyis többnyire a szolgáltató díjazza őket. A másodlagos életbiztosítási beruházó az, aki a működő tőkét adja a kötvények vásárlásában érdekelt szolgáltató vállalatnak. Kategóriáját tekintve lehet intézmény vagy személy. Beruházók lehetnek életbiztosító társaságok is, vagy pénzügyi szervezetek, például befektetési alapok. Ha a szolgáltató vállalat beruházója közismert, nagynevű cég, akkor gyakran felhasználja a nevét a piacon, mivel a név megbízhatóságot, így számára piaci versenyelőnyt jelent.

Az orvosi kockázat elbíráláshoz az amerikai gyakorlatban nem szükséges külön orvosi vizsgálat elvégzése. Csupán a biztosított hozzájárulása szükséges, hogy aktuális orvosi kartonját a kockázat elbírálási eljárásnak átengedje. Az orvosi kockázat elbírálást végző cégekkel a szolgáltató vállalatok eseti alapon szerződnek. Ez a kiszervezés lehetővé teszi a nagyobb minta alapján végzett, pontosabb vizsgálatot, és várható élettartam előrejelzést.

Az életbiztosítók versenye a másodlagos piaci szereplőkkel a kockázatos kötvényekért

Az Egyesült Államokban az 1990-es években fejlesztették ki a versenytársak piacra lépésének hatására az előrehozott haláleseti kifizetést. Ennek segítségével a kötvénytulajdonos, halálos betegség, és meghatározott várható hátralévő élettartam esetében még életében megkaphatja a biztosítási összeg egy részét vagy egészét, jellemzően 25-100% közötti összeget. Az előrehozott haláleseti kifizetés egy kiegészítő biztosítás segítségével válik lehetővé, mely megromlott egészségi állapot és drasztikusan lecsökkent várható élettartam esetén.

Az, hogy pontosan milyen körülmények esetén adható előrehozott haláleseti kifizetés, a verseny előrehaladtával változott. Kezdetben csak a rettegett kórok esetében volt rá lehetőség, 1994-től már egyéb, ápolásra szoruló betegek részére is kiterjesztették.

Az előrehozott haláleseti kifizetés termékenként és vállalatonként változik, az átlagos maximális hátralévő élettartam egy év körül mozog. Az 1990-es években megnőtt ezeknek a kiegészítő biztosításoknak a száma, 1998-ban 39,9 millió kötvény tartalmazott előrehozott haláleseti kifizetés kiegészítő biztosítást, ami több mint kétszer magasabb az 1994-es, és több mint 35-ször nagyobb az 1991-es adatnál.

Olcsóbbakká és könnyebben elérhetőkké is váltak ezek a kiegészítő biztosítások. Míg 1990-ben a biztosítók 90%-a külön díjat számolt fel érte, 1998-ra már csak a társaságok 13%-a kért díjat, és a kötvények több mint fele automatikusan tartalmazta a kiegészítő biztosítást.

Kockázatok a másodlagos piaccal kapcsolatban

A szolgáltatók számára a megvásárolt kötvényekből eredően kockázatok merülnek fel. Kockázat felmerülhet a várható élettartam meghosszabbodásából, mely lehet egy nem kellően megalapozott orvosi kockázatelbírálás következménye, de akár annak is, hogy a biztosított egészségi állapota, az előrehozott kifizetés által lehetővé vált orvosi kezelés következtében javult. Másrészt kockázat merülhet fel a teljes kötvényállomány tekintetében a változékonyságból eredően, ha a portfólió mérete nem ér el egy bizonyos nagyságot. Ez a diverzifikálható kockázat a portfólió növelésével kiküszöbölhető.Ezen kockázatok kezelésére a piacon jelenleg igény mutatkozik viszontbiztosításra. Korábban voltak próbálkozások viszontbiztosítási termékek bevezetésére, azonban ez idáig egyik sem bizonyult tartósan sikeresnek.9 Jelenleg a szolgáltatók más eszközöket próbálnak alkalmazni kitettségük kezelésére. Ilyen például az átdogozott kockázatelbírálási irányelvek alkalmazása.

A tranzakcióból eredő kockázatok

Az adásvétel során mindegyik fél ki van téve bizonyos fajta veszélynek.

A kötvénytulajdonosok számára fontos, hogy kivel kötnek üzletet. Nem minden piacon lévő szolgáltató jó hírű. Számára a legnagyobb kockázat, hogy nem kap megfelelő összeget a szerződéséért. Másrészt miután szerződését eladta, annak további átruházását nem tudja korlátozni, a vásárló bármikor szabadon tovább értékesítheti.

Fontos még a kötvénytulajdonos szempontjából, hogy tisztában legyen azzal a valódi nyereséggel, melyet számára a szerződés eladása hoz. Ennek ismerete nélkül pénzügyi helyzetének tervezése során nem tud mérlegelni a lehetőségei közül. Holott lehetséges, hogy a piaci lehetőségek megismerése után az előrehozott haláleseti kifizetés mellett döntene.

A biztosítási ügynök felelőssége a szerződés lebonyolítása. Tisztában kell lennie a vonatkozó törvényi szabályozásokkal. A biztosítási ügynök az ügyfél érdekében jár el, így erkölcsi kötelessége, hogy a termékkel kapcsolatos tudnivalókat, esetleges ellenérveket közölje. Az ügynöknek szakmai felelősségbiztosítással kell rendelkeznie. Számára a legfontosabb kérdés, hogy a szakmai felelősségbiztosítás vajon lefedi-e a tranzakcióból eredő teljes kockázatot, valamint hogy leellenőrizte-e a vásárló cég szakmai megbízhatóságát, mielőtt az ügyfelének ajánlja.

A tőkebefektető számára legfontosabb annak vizsgálata, hogy az ígért hozam reális számításokon alapszik-e. Ez általában annak a kockázatát jelenti, hogy a várt profit valós halálozási adatokon alapszik-e, hiszen a várható élettartam növekedése csökkenőleg hat a befektető nyereségére. Az idősebb korban várható halálozási arányokat gyakran túl magasnak állítják be, hogy a kötvények vonzóak legyenek a befektetők számára. A Bragg Associates halandósági becslésekkel foglalkozó aktuárius cég szerint az idősebb generációban alacsonyabb a halálozási arány, mint a legtöbb halandósági tábla jelzi. A halandósági tábla legvégét kivéve a publikált időskori halálozási arányok szándékosan túl magasak, hogy elősegítsék a biztosítótársaságok számára a haláleseti kifizetésekhez szükséges díjtartalék óvatos kalkulációját. Így a megjelent táblák arányai nem megbízhatóak a másodlagos életbiztosítási termékek, és ezek befektetési hozam tervezése szempontjából.10Fontos megvizsgálnia, hogy adódhat-e valami nem várt kötelezettség, mely a befektetési hozamot rontja. Kockázatot jelenthet ezen felül a befektető számára, hogy van-e a befektetés likviditását jelentő kilépési stratégiája.

Állami szabályozás

Az Egyesült Államokban államközi szinten biztosítási szabályozói szerepet betöltő szervezet a National Association of Insurance Commissioners (NAIC), mely az 50 állam biztosítási szabályozóit fogja össze. A szervezet feladata a fogyasztók védelme, és emellett segítségnyújtás az egyes állami szabályozók számára.11A másodlagos életbiztosítási piac szabályozására a NAIC egy törvényhozói modellt hozott létre, mely az 1990-ben hatályba lépett törvényen alapszik.12A modell három pilléren alapszik, melyek elsősorban az eladó kockázatainak csökkentésére tartalmaz előírásokat. A három pillér a következőkben foglalható össze:

  • A másodlagos biztosítási piaccal kapcsolatos információk kötelező közlése az ügyfél számára. Az eredeti szerződő számára helyettesítő termékről szóló információkat is nyújtani kell, mint például az előrehozott haláleseti kifizetés.
  • A törvényjavaslat engedélyezési kötelezettséget ír elő a biztosítási ügynökök, valamint a másodlagos életbiztosítási szolgáltató vállalatok számára. Ezáltal az ügynökök és szolgáltató cégek megbízhatósága az ügyfél számára ellenőrizhetővé válik.
  • A modell minimális megtérülést javasol bizonyos hátralévő élettartammal rendelkező biztosítottak esetében az ügyfél számára. A javasolt minimumok a biztosított hátralévő élettartamától, valamint a kötvényt kibocsátó életbiztosító társaság kockázati besorolásától függenek.

A javasolt minimumok a hátralévő élettartam függvényében a következők:

Ezek a százalékok csökkenhetnek, a biztosítótársaságokat kockázati csoportokba való besorolása alapján.13A NAIC által megalkotott törvényhozói modell egy javaslat és segítség az egyes állami szabályozók számára, a másodlagos biztosítási piaccal kapcsolatos problémák és kockázatok kezelésére. Az egyes államok maguk határozzák meg, hogy kívánnak-e, és milyen szabályozást alkalmazni. 1996-os adatok szerint habár az 50 államból mindegyikben engedélyezett a másodlagos életbiztosítási piac, csupán 14 szabályozta a piacát a NAIC modell alapján, további 13 állam alkalmazott valamilyen szabályozást az életbiztosítási kötvények eladására vonatkozóan.

A minimum ár hatása a piacra

A NAIC modell által javasolt minimális árszabályozás különböző hatással lehet a piacra. Tökéletes piaci verseny esetében az egyensúly a keresleti és kínálati görbe metszéspontjában jön létre, a minimum ár ebben az esetben a tökéletes versenypiaci ár alatt van, így annak nincs hatása a piaci szereplők helyzetére. Monopszónikus környezetben, a minimális árszabályozás az árnövelésével együtt növeli az eladott mennyiséget. Tehát az állami minimum árszabályozásról összességében véve elmondható, hogy hatása csak akkor érvényesül, ha a piacon nincs tökéletes verseny. Egyébként a kialakult versenypiaci árat a szabályozás nem befolyásolja.

A piac hatása az államra

Az állam tehát többféleképpen is hathat a kialakuló piacra. Egyrészt alapvető szerepe van a biztosítási piaccal kapcsolatos csalások megakadályozásában, a fogyasztóvédelemben, és így az egész biztosítási iparág jó hírnevének megőrzésében. Másrészt minimumár szabályozásával közvetlenül is befolyásolhatja a piaci folyamatokat, valamint a fogyasztók és befektetők nyereségét.

Az, hogy az állami szabályozás erre a jelenleg még gyerekcipőben járó piacra ilyen hamar létrejött, azt is mutatja, hogy nemcsak az államnak van hatása a piacra, hanem fordítva, a piac létrejötte is jelentős hatással bír az államokra. Azáltal, hogy a másodlagos piac elérhetővé teszi a betegek számára az idő előtti biztosítási kifizetést, megoldja pénzügyi problémáikat, és így átveszi az állami gondoskodás szerepét. Ezáltal csökkenti az államháztartás kiadásait.

Az állam bevételeire ezen felül még nagyobb hatással van a vevőre és eladóra egyaránt vonatkozó adófizetési kötelezettség. A szabályozás szerint ugyanis a szerződést eladó tulajdonos számára a kapott pénz a nyereség mértékéig adóköteles. Kivételt képez ez alól az orvosi kiadásokra költött összeg, mely nem képez adóalapot. A befektetőnek pedig, aki az életbiztosítási szerződést megvásárolta, az adózás utáni nyereségből tőkenyereség adót kell fizetnie.14

A piac mérete

A másodlagos életbiztosítási piacon lévő szerződések számát nagyon nehéz becsülni, hiszen miután egy kötvény az eredeti szerződő tulajdonából kikerül, még számtalanszor cserélhet gazdát. Tehát a tranzakciók száma nem ad valódi képet a piac méretéről.

Elemző cégek szerint 1990-ben úgy 50 millió dollár névértékű kötvényt értékesítettek, mely összeg 1,2 milliárd dollárra nőtt 1999-re. Egy másik, 1999-es tanulmányban a Conning&Co. elemző cég a teljes piacot mintegy 134 milliárd dollárra becsülte.15A piaci méretet és annak növekedését jelentősen befolyásolhatják az adóhatások. Amennyiben az Amerikai Kongresszus egyértelműen eltörli a vagyonadót a másodlagos életbiztosítási szerződések gyakorlatában, a piac mérete jelentősen növekedhet.

Források:

  • 1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről, XLV. Fejezet: A biztosítás
  • 2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről
  • Banyár József[2003]: Életbiztosítás, AULA Kiadó, Budapest.
  • Kovács Erzsébet [2003]: Biztosítási számítások, Aktuárius jegyzetek 12. kötet, Budapest.
  • Centers of Disease Control and Prevention - http://www.cdc.gov/mmwr/preview/mmwrhtml/mm5021a2.htm#fig1
  • Coventry First (provider firm) - http://www.coventryfirst.com
  • Erich W. Sippel - Alan H. Buerger [2002]: A Free Market for Life Insurance, Contingencies March/April 2002 - http://www.contingencies.org/marapr02/cover.pdf
  • Financial & Tax Fraud Education Associates, Inc.: Testimony of the U.S. Postal Inspection Service on Viatical Fraud - http://www.quatloos.com/viaticals_usps.htm
  • Linda Heacox [1996]: Regulators, investors put viaticals under microscope, Actuary, May 1996 - http://library.soa.org/library/actuary/1990-99/ACT9605.pdf
  • Michael L. Frank [2004]: Understanding the Facts and Myths of This Secondary Insurance Product, Actuary of the Future, Okt 2004. - http://library.soa.org/library-pdf/AFN0410.pdf
  • National Conference of Insurance Legistlators (NCOIL) - http://www.ncoil.org
  • Neeraj Sood [2003]: Cashing out Life Insurance: An Analysis of the Viatical Settlement Market, RAND Graduate School - http://www.rand.org/publications/RGSD/RGSD175/RGSD175.sum.pdf
  • Neil A. Doherty - Hal J. Singer [2002]: The Benefit of a Secondary Market for Life Insurance Policies - http://www.coventryfirst.com/pdfs/Wharton.pdf
  • Ron Viola Insurance Services, Inc. : Building Your Praktice With Life Insurance And Life Settlements - http://www.ronviola.com/docs/SENIORSETTLEMENT.ppt
  • Teresa R. Winer [2003]: The Viatical and Life Settlement Industry: New Perspectives for Actuaries, Actuary of the Future, Oct, 2003. - http://library.soa.org/library/sectionnews/actoffuture/AFN0310.pdf
  • Viatical and Life Settlement Association of Amerika (VLSAA) - http://www.viatical.org
  • Viatical Web: History of the Viatical Industry: http://www.viatical-web.org/viatical-solution.htm

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére