A mostani anyag három olyan szűk keresztmetszetet talált, amely akár veszélyeztetheti is az új metódus jövőjét:a.) Fordítási nehézségek, ami abból adódik, hogy a 2004-es EU bővítés után a közösségen belül már 20 hivatalos nyelv létezik.b.) Késlekedések a jogszabályok átültetésében.c.) Túlságosan részletes szabályok a jogalkotás első szintjén és/vagy a második szint intézkedései.

Az 1. és 2. szinthez kapcsolódó kérdések

A döntési mechanizmus első szintjén (Európai Tanács és Európai Parlament) az alapelveket tartalmazó keretjogszabály megalkotása történik, míg a második szinten az EIOPS áll szabályozási kompetenciákkal a részletes szabályok kidolgozása vonatkozásában. Ennek a munkamegosztásnak a lényege az, hogy elkerüljék, az első szint a szükségesnél mélyebben foglalkozzon a technikai részletekkel. A pénzügyi piac fejlettsége ugyanis jellemző módon már nem igényel politikai döntéseket, annál inkább szakszerű, technikai megközelítést. Az első két szint közötti rugalmasság biztosítása az eljárás hatékonyságának központi kérdése. Ennek kapcsán több probléma is felmerül.

Szükséges az „alapelvek” és a „technikai kivitelezés” megfelelő fogalmi elhatárolása, ami végső soron eldönti, hogy az adott kérdéssel melyik szint foglalkozik. Fontos tehát megtalálni a megfelelő egyensúlyt a hatékonyság és a politikai legitimáció között. Megoldást hozhat a fenti problémára az idő is, ugyanis amennyiben kialakul a fokozott bizalom az eljárás iránt, az érintettek egyre kevésbé várják el a részletesebb szabályozást az első szinten.

Felmerül a túlszabályozás, illetőleg a túlteljesítés problémája. Ez utóbbi az egyes nemzeti jogszabályokba történő átültetés során veszélyezteti a szabályozás hatékonyságát. Az eredeti elképzelés szerint a Bizottság részére delegált jogosítványokat akár a Parlament, akár a Tanács egyenrangúan visszavonhatja. Jelenleg a problémát az jelenti, hogy a vonatkozó szerződést még nem ratifikálták minden tagországban, így ez a jogosítvány pillanatnyilag csak hallgatólagosan működik.

Az európai intézmények együttműködésének kérdése a 2. és 3. szinten lévő bizottságokkal. Az előző jelentés elkészülte óta történt előrelépés, ilyen pl. az Európai Parlament rendszeres konzultációja a 3. szint bizottságaival. A jelentés ettől függetlenül úgy látja, hogy van még oka és alapja az együttműködés további javításának.

A Lámfalussy-folyamat legfontosabb sarokköve a transzparencia és a folyamatos konzultáció, aminek színvonala az elmúlt időszakban sokat javult. Továbbra is akad azonban még javítani való; ilyenek kérdések többek között az egymást átfedő konzultációk, a konzultációk eredményeinek felhasználása, és a fogyasztók bevonása a folyamatba.

Az érintettek több szinten is jelezték, hogy a konzultáció számára biztosított időkeret rendkívül szoros. Szintén kritika érte a szabályok átültetésére biztosított időkeretet, ami olykor irreálisnak bizonyul.

Ami a hatékonyabb jogszabályalkotás követelményét illeti, azt a közösség már régen irányelvként követi. Megfontolandó azonban az eljáráson belül olyan mechanizmusok kialakítása, amelyek biztosítják az objektív hatásfelmérést is.

A 3. szinthez kapcsolódó kérdések

A harmadik szinten tevékenykedő bizottságokat (CEBS, CESR, CEIOPS) a tagországok illetékes hatóságainak képviselői alkotják, ami módot nyújt arra, hogy a résztvevők saját országuk érdekeit képviseljék a szervezetben. Ez pedig magában rejti annak a lehetőségét, hogy konszenzuson alapuló döntések szülessenek, ahelyett, hogy a hatékony szabályozás alapelvét tartanák szem előtt.

Nem kevésbé sarkalatos kérdés a harmadik szinten található bizottságok együttműködése. 2005. november 24-én a három bizottság olyan megállapodást írt alá, ami a szabályozás különböző területei közötti információcserét és együttműködést szorgalmazza. Ennek a közös munkaprogramnak a távolabbi hatását egyelőre még korai lenne felbecsülni.

Szabályok átültetése, illetőleg kikényszeríthetősége (4. szint)

Ténykérdés, hogy a tagállamok jellemző módon késedelmesen teljesítik a jogszabályok átültetésének követelményét, és ebben a vonatkozásban - mostanáig - a Lámfalussy-eljárás sem generált mérhető javulást a „hagyományos módon” készült jogszabályokhoz képest. Az Európai Bizottság formális és informális eszközökkel egyaránt igyekszik javítani a tagországok vonatkozó gyakorlatát, ilyen eszköz többek között a transzpozíciós táblák rendszeres publikálása. Nem kevésbé problematikus az tartalmi átvétel, illetőleg a túlteljesítés kérdése. Ez utóbbit a brüsszeli szakzsargon nemes egyszerűséggel csak „aranyozás”-nak (goldplating) hívja. A könnyebb átláthatóság kedvéért az alábbiakban táblázatos formában is közöljük a jelentés összefoglalóját. Az anyag teljes terjedelmében a MABISZ Titkárságon elérhető.

A következő jelentés várhatóan 2007 elején készül el, amely azokat az előzetes javaslatokat is tartalmazza majd, amely a Lámfalussy-eljárás további finomítására irányul.

A jelentés táblázatos összefoglalója (forrás CEA)

IIMG jelentés

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére