Bevezetés

Magyarországon az igazságügyi orvosszakértői vélemények közötti ellentmondások feloldására nemzetközi viszonylatban egyedülálló módon egy szakmai grémiumot, egy felülvizsgáló testületet hoztak létre. E testület jogosítványa arra terjed ki, hogy megfelelő jogszabályi háttérrel az orvostudomány mai állásának megfelelő, megalapozott, szakmailag bizonyított véleményt mondjon a jogalkalmazás során felmerülő vitás szakkérdésekben.

Történeti áttekintés

A felvilágosodás korában a törvényszéki szakvélemények felülvéleményezése az egyetemekhez kapcsolódott, a kiegyezést követően a közegészségügyhöz társultan végezték az Országos Közegészségi Tanács keretein belül1 ezen tevékenységet. A feladatok sokasodása következtében a felülvizsgáló fórum önálló szervezeti egységgé alakult, létrejött az Igazságügyi Orvosi Tanács2, mely hat évtizeden keresztül tevékenykedett. A második világháborút követően a szakvélemények felülvizsgálata az egészségügyi miniszter tanácsadó szervezetéhez, az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz került, melynek Igazságügyi Bizottsága 1954-ben alakult meg3. Ezen szervezeti keretek között öt évtizedig működött, majd 2006. évtől megváltozott a felülvéleményezés struktúrája.

Strukturális átalakulás

Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény a felülvéleményezés eddigi rendjét megváltoztatta. Az Igazságügyi Bizottság hagyományos struktúrája megszűnt, helyette úgynevezett szakértői testületet hoztak létre, mely 3 vagy legfeljebb 5 tagú, bírósági tárgyalásra idézhető eseti bizottságokból áll. Tagjai tudományos fokozattal vagy legalább 10 éves igazságügyi szakértői gyakorlattal rendelkeznek.4A testület részletes működését a 8/2006 (II. 22.) IM rendelet szabályozza. A Szakértői Testület az igazságügyi tárca felügyelete mellett továbbra is az Egészségi Tudományos Tanács szerveként működik. A Szakértői Testület ténylegesen 2006. április 1-jétől kezdte meg tevékenységét.

Célkitűzés

Munkám során a 2005. december 31-ével megszűnt orvosszakértői felülvéleményező testület, az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága (ETT IB) által előterjesztett összes azon szakvélemény főbb statisztikai jellemzőit dolgoztam fel, melyeket az üzleti biztosítók ellen folyó kártérítési perekben az 1990-2000 közötti időszakban készítettek.

Eredmények

Működésének utolsó 15 évében az ETT IB által elkészített felülvizsgálati szakvélemények együttes esetszáma növekedési tendenciát mutatott, az időszak alatt gyakorlatilag megkétszereződött.

Az Igazságügyi Bizottság a XX. század utolsó évtizedében 114 üzleti biztosító ellen zajló perben készített felülvéleményt. Az évtized második felében a biztosítók számának növekedésével általában magasabb lett a felülvizsgálatok száma is. Az összefüggés nem lineáris, ami jelzi, hogy az ETT IB kirendelését egyéb tényezők is befolyásolják.[1. ábra] Az ábrán láthatók az érintett biztosítótársaságok és a peres ügyekben készített felülvélemények évenkénti száma. A felülvélemények kétharmada a Hungária Biztosító elleni perekben készült, az esetek 18 %-a az Állami Biztosítóhoz illetve az ÁB Aegon-hoz kötődött. A maradék ügyek további hat egyéb biztosítótársaság között osztódtak el. (Jelenleg Magyarországon több mint 30 biztosítótársaság van.)Az ETT IB-t kirendelő végzések összesen 30 bíróságtól érkeztek, túlnyomóan városi bíróságoktól. A peres ügyek 48%-a a Pesti Központi Kerületi Bíróságon (PKKB) zajlott, míg a többi kirendelés viszonylag egyenletesen oszlott meg a másik két budapesti és a vidéki bíróságok között.

Vizsgáltam a kirendelő bírók számát is. Összesen 67 bíró működött közre a biztosítók elleni kártérítési perekben. Általában a bírók 1-2 kirendelést küldtek az IB-nek, de az ország minden részéből érkező ügyek csaknem egynegyede (24%-a) három bíró, egy PKKB-s és két vidéki bíró nevéhez fűződött. Ez a biztosítók elleni peres ügyek aránytalan bírósági eloszlása mellett néhány bírónál a felülvélemények iránti kiemelkedő igényt jelzi.

Jellegük alapján az Igazságügyi Bizottságba küldött ügyek 85%-ban közlekedési balesetek, melyekből a felülvéleményekben található szegényes utalások szerint 4%-t üzemi balesetnek ismertek el. [2. ábra] Ezen kívül csökkenő gyakorisági sorrendben elesés-elzuhanás miatti sérülések (5%), ismeretlen körülmények közötti baleset (3%), a házastárs vagy élettárs halála miatti gyászreakció illetve depresszió (3%), életbiztosítással kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség elmulasztása (2%), valamint Tengizben végzett munka során elszenvedett egészségkárosodás (2%) szerepel az előterjesztett ügyekben.

A káresemény és a bírósági akta ETT IB-be érkezése között átlagosan 4 év 9 hónap telt el. Az eltelt idő a biztosítói majd részben a bírósági ügymenetet is magában foglalja. A káresemény óta eltelt leghosszabb időtartam több mint 19 év volt, míg a sérülés után leghamarabb 1 év négy hónappal ért az ügy aktája az IB-hez. Ebből következően a sérülést követő végállapot szinte mindegyik ügyben kialakult már az Igazságügy Bizottság vizsgálatának időpontjáig, sőt a régebben történt eseményeknél az eredeti maradványállapot már nehezen rekonstruálható az egyéb sorsszerű megbetegedések megjelenése miatt.

Az ETT IB átlagosan három hónap alatt készítette el felülvéleményeit. A szakvélemények évenkénti átfutása nem mutat értékelhető összefüggést az érintett biztosítói ügyek számával vagy a Bizottság általános leterheltségével, sőt a szakreferensek személyével sem, hiszen azoknál a vizsgált időszakban jelentősebb személyi változás nem történt. Az egy évtized alatt elkészített felülvélemények közül összesen négy készült el egy hónapon belül, míg a leghosszabb átfutási idő mintegy 8 hónap volt.

A vizsgált időszakban átlagosan két szakértő adott korábban véleményt az ETT IB kirendelése előtt. Az évek teltével a megelőző szakértői vélemények száma lassú gyarapodást mutatott. Ez azonban csak átlagérték, az Igazságügyi Bizottság szakvéleményeinek egynegyedében kizárólag egy korábban eljárt igazságügyi szakértő véleményét idézték, ugyanakkor volt olyan felülvélemény, melyben már 6 szakértő adott véleményt.

Az ETT IB megvizsgált felülvéleményeiben mintegy 190 igazságügyi szakértő korábbi véleményére hivatkoznak, 34 OOSZI véleményt ismertetnek és csupán 16 esetben idézik az üzleti biztosító szakértőjének véleményét. [3. ábra] Ezen arány figyelembevételével le kell szögezni, hogy az Igazságügyi Bizottság nem mutatott különösebb érdeklődést a biztosítók szakmai véleményét tükröző biztosítói bizalmi orvosok megállapításai iránt.

Megvizsgáltam, hogy a különböző jellegű szakértői véleményeket mennyire fogadta el az ETT IB felülvéleményében. Az üzleti biztosítók szakértői által adott szakvélemények 37%-ával tudott azonosulni az Igazságügyi Bizottság. Az OOSZI szakvélemények 56%-át részben vagy egészében elfogadásra került. [4. ábra] Összehasonlításként az igazságügyi szakértői vélemények 57%-ának szakmai megállapításait fogadta el az ETT IB. Tehát amíg az OOSZI szakvélemények értékelése gyakorlatilag megegyezett az igazságügyi szakértőkével, addig az IB által készített felülvéleményekben a magánbiztosító szakvéleményét (ahol legtöbbször egy az adott szakág kompetens szakorvosa a biztosító szakértője) nagyobbrészt figyelmen kívül hagyták vagy felülbírálták.

Az ETT IB felülvéleményének kialakítási folyamata során az ügyiratot legelőször feldolgozó külső munkatárs, a szakreferens véleménye meghatározó volt az Igazságügyi Bizottság végső döntése szempontjából. A szakreferensi véleményt az ügyek 63%-ában szinte változtatás nélkül, 23%-ban kisebb javítások mellett megszavazta az IB, azaz lényegében a felülvélemények 86%-ában a külső szakreferens szakmai álláspontja tükröződött.

A felülvélemények elkészítése során elkövetett hibák közül három jellegzeteset emelek ki.

Az esetek csaknem 20%-ában a felülvizsgálati szakvélemény személyes szakértői vizsgálat nélkül készült, holott a korábban eljárt szakértők személyes betegvizsgálatot követően alakították ki véleményüket.Bár kisebb számban, az orvosi dokumentáció - az utólagos elemzés alapján is - hiányos vagy elégtelen volt.Több felülvéleményben előfordult, hogy a sérülés keletkezési mechanizmusára még utalás sem történt, így ellenőrizhetetlenné vált, hogy a perbeli baleset egyáltalán alkalmas volt-e a sérülés okozására.

Következtetés

A rendszerváltást követő évtizedben az üzleti biztosítók ellen zajló, felülvéleményt igénylő kártérítési perek száma a biztosítótársaságok számának emelkedésével szaporodott.

A testületi felülvéleményekben aránytalanul kis hangsúlyt kapott a biztosítók szakmai véleményének ismertetése.

Ameddig az üzleti biztosítók bizalmi orvosainak szakvéleményét az igazságügyi szakértők illetve testületeik nem tekintik - jogosan vagy megalapozatlanul - szakmailag egyenrangúnak az igazságügyi orvosszakértői vagy OOSZI szakvéleményeivel, addig a biztosítói álláspont is nehezebben érvényesül a kártérítési perekben.Álláspontom szerint a biztosítói szakértők forenzikus ügyekben elismertségének növeléséhez kézenfekvő megoldás lehet az egységes szakértői kompetenciát nyújtó egészségbiztosítás szakorvosi végzettség megkövetelése a társadalom- és üzleti biztosítók szakértőitől.

Irodalomjegyzék

1

Honti József: Az 1876. évi XIV. tc. és előzményei: az Országos Közegészségügyi Tanács (1868), az Országos Közegészségügyi Egyesület (1886) és az Igazságügyi Orvosi Tanács (1890). Orvosi Hetilap 138. (1997) 16. 1009-1011.2 Moravcsik Ernő Emil, Sólyom Andor: Az orvos működési köre az igazságügyi közszolgálatban. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, Budapest, 1901. 65. o.3 Gál György: Az Egészségügyi Tudományos Tanács története (1868-1990). Kézirat, 1993. 10. o.4 Horváth János, Varga Tibor: Az ETT IB munkájának áttekintése 1990-től napjainkig. Magyar Igazságügyi Orvosok Társaságának XIII. Nagygyűlése, Szeged, 2005. augusztus 28-31.

Elérhetőség: Dr. Horváth János 1027 Budapest, Gyorskocsi u. 25. E-mail: h.janos@t-online.hu

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére