Rendőrségi forrásaink szerint a legutóbbi időkig a biztosítók kártérítési gyakorlata is közrejátszott abban, hogy össznépi sporttá vált a biztosítási csalás. - A legtöbben csak azért írtak fel olyan tárgyakat a kárbejelentő lapra, amelyeket soha nem birtokoltak, s szereztek be ehhez hamis számlákat, hogy a biztosító legalább annyit fizessen, amekkora tényleges kár érte őket - mondta egy nyomozó. Hosszú ideig maguk a biztosítók is tálcán kínálták a csalás lehetőségét. Csőtörés után csak napokkal jelentkeztek a kárfelmérők, a tulajdonos addigra pedig már befejezte a kárelhárítást, sőt, gyakran a felújítást is. Szerződés kötelezte rá, hogy mindent kövessen el a kár mérséklése érdekében, a biztosítónak így egy szava sem lehetett. Ma már gyorsabbak a kárfelmérők, és ha a részletes kárfelmérésre olykor még ma is napokat kell várni, a társaság embere egy digitális kamerával rögzíti a káreseményt, s így csökkenti a biztosító átverésének lehetőségét. Ma már nem a háztartási biztosításokkal összefüggő csalások okoznak komoly fejfájást a biztosítóknak. Önálló iparággá vált a biztosítási csalás, ami nem egy esetben szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja a társaságokat és a nevükben eljáró magánnyomozó irodákat. Mert azt igencsak nehéz bebizonyítani valakiről, hogy kisebb megszakításokkal csak azért vonul betegállományba, hogy felvett kölcsönének jelentős részét a bankja biztosítójával fizettesse ki. Csakhogy a bankbiztosításnak éppen az a lényege, hogy ha a hitelfelvevő tartósan munkaképtelenné válik, helyette a biztosító fizeti a törlesztőrészleteket a banknak. Egy-egy alkalommal azt is meg lehet úszni, ha egy fizetésképessége határára sodródott vállalkozás irodájában tűz üt ki. A megsemmisült árukészlet és (a legkorszerűbb, frissen beszerzett) gépek, berendezések meglétét hamis számlákkal igazoló cégvezetőkkel szemben a biztosítók nyomozóinak már jobbak az esélyeik, bár - mint azt több, nevének mellőzését kérő magándetektív elmondta - az esetek többségében nem sikerült olyan bizonyítékokat beszerezniük, amelyek bíróság előtt is kétséget kizáróan bizonyítanák a csalás tényét. Persze annak az ellenkezőjét sem könnyű bizonyítani, ha valaki azt állítja: a repülőút alatt elveszett bőröndjében volt a frissen vásárolt, méregdrága kamerája, a felesége ékszerei és több száz dollár értékű ajándék, hogy az utazásra magával vitt márkás (és persze vadonatúj) ruhákról már ne is beszéljünk. Az efféle ügyekkel megbízott magánnyomozóknak azonban az esetek egy részében mégis sikerül elérniük, hogy a károsult módosítsa kárigényét - lefelé. Többnyire volt rendőrök dolgoznak ezen a pályán, akik éveken keresztül hallgattak ki bűnözőket, s néhány keresztkérdés után kiszúrják, ha valaki hazudik - mondja egy magándetektív. - Akik a poggyászbiztosításukon akarnak keresni pár tízezer forintot, többnyire nem bűnözők, egy idő után bele is zavarodnak saját történetükbe, s a végén elfogadják az ajánlatunkat: mi nem jelentjük fel őket csalásért, ők pedig újragondolják, hogy mekkora kár is érte őket. Az utóbbi években a biztosítási visszaélések között is önálló üzletággá vált az autóbiztosítási csalás. Az egyszerű esetek közé tartozik, amikor a frissen karambolos autókon még a biztosító kárbecslőinek feltűnése előtt kicserélnek néhány alkatrészt és karosszériaelemet - töröttre. A biztosító így lényegesen nagyobb kár után fizet, mint amekkora ténylegesen érte a tulajdonost. Az „elemcserére specializálódott csoportok” olykor a ténylegesen keletkezett kár három-ötszörösét is kifizettetik a biztosítóval. Napjainkban a lízingcsalásnak van a legnagyobb divatja. Ezzel a módszerrel ugyanis az erre szakosodott bűnszervezetek három bőrt is lehúzhatnak egyetlen autóról. Hajléktalanokkal vagy lopott személyi igazolványok felhasználásával lízingeltetnek egy autót. Befizetnek néhány részletet, majd bejelentik a lopáskárt. A hivatalosan lopott autóként kerestetett járművet közben külföldön értékesíttetik. A biztosító fizet a lízingcégnek, az ügyfél pedig zsebre teszi az autó árát. Egyes szervezetek az eladott autót visszalopják, szétszerelik, és alkatrészenként újra eladják. A rendőrség szerint Magyarországon minden negyedik-ötödik autólopás lízingcsalás. Nagyban azonban a biztosítási csalási ipar sem űzhető hatósági segítség nélkül. Nem egy esetben bebizonyosodott, még többnél azonban csak a gyanú merült fel, de nem lehetett bizonyítani, hogy a biztosítási ügynök, a kárbecslő, a közlekedési balesetnél intézkedő rendőr vagy - gépjárművek esetében - az okmányiroda dolgozói összejátszottak a csalókkal. Arra is volt már példa, hogy saját ügynökeik „húzták le a biztosítót”: jutalékrendszerük gyengeségeit kihasználva halottak és hajléktalanok nevében kötöttek élet- és baleset-biztosítást. Befizették az első kéthavi részletet, amivel a legtöbb biztosítónál jogosulttá váltak az egyévi biztosítási díjjal azonos összegű jutalékra. A következő részletet természetesen már senki nem fizette be.

(Népszabdság Online -2006. február 1.)

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére