Ugyancsak hatalmas problémát jelent, hogy a magyar „dohányos társadalom” az utóbbi években sem szűkült számottevő mértékben, annak ellenére, hogy a dohányzásból adódó kockázatok tekintetében viszonylag jól tájékozottak vagyunk. A népességnek sajnos továbbra is mintegy egyharmad része számára jelent személyes problémát a nikotinfüggőség.

Jelen tanulmány keretében e problémák okán kívánok rövid áttekintést nyújtani a testtömeg-index (BMI) és a dohányzás halálozási kockázattal való kapcsolatáról.

A BMI értékek és a halálozási kockázat között fennálló kapcsolat empirikus vizsgálataiA testtömeg-index (body mass index, BMI, kg/m2) értékei és a halálozási kockázat közötti kapcsolat jellegére vonatkozóan nincs a kutatók körében teljes egyetértés, különösképpen az idősebb korcsoportokba tartozó személyek vonatkozásában.Néhány tanulmány az összefüggés hiányát1, sőt esetenként inverz kapcsolatot2 mutatott ki, számos longitudinális kutatás azonban U-alakú, illetve J-alakú görbével jól közelíthető összefüggést talált3. Ez úgy interpretálható, hogy a kifejezetten alacsony, illetve magas BMI értékkel rendelkező személyek általában korábban halnak meg, mint akik az átlaghoz közeli BMI értékkel jellemezhetők.

Stevens és kutatótársai4 324 135 személyt követtek végig 12 éven keresztül, és így vizsgálták a BMI értékek és a halálozási kockázat kapcsolatát. Azt találták, hogy a magasabb BMI értékek rendszerint fokozottabb halálozási kockázattal jártak együtt, de ez a magasabb BMI értékkel kapcsolatos relatív kockázat az életkor előrehaladtával - tehát az idősebb korosztályok esetében - valamelyest csökkent.

Allison és kutatótársai5 az LSOA (Longitudinal Study of Aging) adatbázis alapján 7260 résztvevő (70 éves, illetve annál idősebb egyének) adatait felhasználva ugyancsak arra a következtetésre jutottak, hogy U-alakú függvénnyel jellemezhető kapcsolat áll fenn a BMI értékek és a halálozási kockázat között mind a férfiak, mind a nők tekintetében, még azokban az esetekben is, amikor számos változó alapján korrigálták a modellt, tehát kiszűrték azok hatását (ezeket az eredményeket további kutatási eredmények6 is megerősítették).

Az LSOA adatbázisban nem állt rendelkezésre arra vonatkozóan információ, hogy az egyes résztvevők dohányoztak-e életük során bármikor is, mindazonáltal a BMI értékek, a dohányzás/nemdohányzás és a halálozási kockázat közötti kapcsolat jellegéről jelentős szakmai viták bontakoztak ki.

Fontaine, Heo, Cheskin és Allison dohányzás/nemdohányzás változójával kibővített modelljének vizsgálati eredményei

A BMI értékek, a dohányzás/nemdohányzás és a halálozási kockázat közötti kapcsolat jellegének feltérképezésére Kevin R. Fontaine, Moonseong Heo, Lawrence J. Cheskin és David B. Allison időskorú nők reprezentatív mintája alapján végeztek egy kutatást7, amelynek során a PSID (Panel Study of Income Dynamics) adatait használták fel.

A PSID előretekintő longitudinális kohorszvizsgálat adatgyűjtése 1968-ban indult azzal a céllal, hogy feltérképezzen bizonyos gazdasági és demográfiai folyamatokat. A vizsgálatba bevont 1355 nő (50 éves, illetve annál idősebb) 1990-ben kitöltött egy önbevallásos kérdőívet, ami alapján a kutatók rendelkezésére állt a megkérdezettek testmagassága és testsúlya, iskolai végzettsége, négy egészségi állapottal kapcsolatos célirányos kérdésre adott válasza (pl. betegség miatti nyugdíjazás), továbbá az arra vonatkozó információ, hogy az egyes vizsgálati alanyok dohányoztak-e valaha életük során vagy sem. Az adatokat 1994-ig folyamatosan gyűjtötték, beleértve az esetleges időközbeni elhalálozások időpontját is.

Mind a dohányzás/nemdohányzás változójával kibővített, mind pedig az alapmodell esetében - amelyben figyelmen kívül hagyták a dohányzás/nemdohányzás tényét - ugyanazon változók alapján végeztek korrekciót, tehát ugyanazon változók hatását szűrték ki mindkét modellből. E tanulmány célja azon hipotézis ellenőrzése volt, hogy a dohányzás/nemdohányzás változójának a modellbe történő beépítése jelentős mértékben módosítja-e az eredményül kapott összefüggések jellegét és konkrét megvalósulását.

Ennek érdekében a kutatók bevezettek egy olyan dichotóm változót, amely 0 értéket vesz fel abban az esetben, ha az illető soha életében nem dohányzott, illetve 1-et akkor, ha valaha akár rövid ideig is dohányosként élt. A kutatók egy olyan modellt is készítettek, amely a dohányzás, a BMI értékek és azok négyzetei közötti kapcsolatot vizsgálták lehetséges magyarázó tényezők után kutatva, továbbá ennek felhasználásával meghatározták a minimális halálozási kockázathoz tartozó BMI értékeket is.

A vizsgálat 4,5 éves időtartama során 110 halálesetet regisztráltak (ez a minta 8,1%-a). Mind a dohányzás/nemdohányzás változóját magába foglaló, mind az azt figyelmen kívül hagyó modell U-alakú összefüggést mutatott ki a BMI értékek és a halálozás között (1. és 2. ábra). 1. ábra: A BMI=25 kontrollcsoporthoz viszonyított relatív halálozási kockázat a BMI értékek függvényében, a dohányzás/nemdohányzás dichotóm változót figyelmen kívül hagyó modellben2. ábra: A BMI=25 kontrollcsoporthoz viszonyított relatív halálozási kockázat a BMI értékek függvényében, a dohányzás/nemdohányzás dichotóm változót is beépítő modellbenA dohányzás/nemdohányzás változója, a BMI értékek, illetve azok négyzete közötti kapcsolat nem bizonyult szignifikánsnak (X2(2)=5,28; p=0,071), tehát a BMI értékek és a halálozási kockázat közötti összefüggés nem különbözött jelentősen a dohányosok és a nemdohányzók esetében.Összefoglalóan elmondható tehát, hogy a BMI értékek és a halálozási kockázat közötti kapcsolatot leíró függvény grafikonjának U-alakjára a dohányzás/nemdohányzás ténye nem nyújt megbízható magyarázatot, mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a p=0,071 megközelíti a szokásosnak tekinthető 0,05-ös (5%) szignifikanciaszintet, és egy nagyobb mintaelemszám esetén a szignifikancia valószínűsíthető, ezért a további vizsgálatok szempontjából ezek az eredmények is jó kiindulópontként szolgálhatnak.

A dohányzás/nemdohányzás változóját beépítő további modellek alapján levonható következtetések

A BMI értékek és a halandóság között fennálló, U-alakú görbével jellemezhető kapcsolat tehát újabb és újabb megerősítést nyert az elvégzett vizsgálatok során8, továbbá az a következtetés is levonható az empíria alapján, hogy az idős nők esetében viszonylag magas BMI értékek esetén lehet minimális halálozási kockázatra számítani9.

A dohányzás/nemdohányzás önmagában nem nyújt magyarázatot a BMI értékek és a halálozási kockázat közötti kapcsolat jellegére, az azonban leszögezhető az empirikus vizsgálati eredmények alapján, hogy az alacsonyabb BMI értékkel rendelkező idős nők esetében a dohányzás/nemdohányzás ténye erőteljesebb kapcsolatban van a halálozási kockázattal, mint a magasabb BMI értékkel jellemezhető nők tekintetében. A dohányzásnak a BMI értékek és a halálozási kockázat közötti összefüggésre gyakorolt hatása ugyanakkor általában véve a vártnál jelentősen gyengébbnek bizonyult, különösen akkor, ha a kutatók a dohányzás/nemdohányzás változóját tovább differenciálták pl. a dohányzás intenzitása és/vagy időtartama szerint.

Hasonló következtetésekre jutott Durazo-Arivizu10 is, amikor egy 230 020 fős csoportot vont be az elemzésbe. Azt találta ugyanis, hogy - függetlenül a dohányzás/nemdohányzás dichotóm változójának a modellbe való beépítésétől, illetve annak figyelmen kívül hagyásától - a BMI értékek és a halálozási kockázat közötti kapcsolat alapvetően azonos U-alakú másodfokú függvénnyel közelíthető.E vizsgálatok tanúbizonysága szerint tehát a BMI értékek és a dohányzás kapcsolatának a BMI értékek és a halálozási kockázat közötti összefüggésre gyakorolt hatása meglehetősen kétséges.

A dohányosok, illetve nemdohányzók relatív halálozási kockázata

A magyar halandósági viszonyok a rendelkezésre álló - 1986 és 1992 közötti időszakra vonatkozó - kanadai adatbázis által tartalmazott halandósági adatokkal elfogadható módon közelíthetők (az összehasonlítás Arató Miklós és kutatótársai11 tanulmányában alkalmazott minősítési kritériumokon alapul). Az alábbiakban bemutatom, hogy milyen eredményekre jutottam, amikor ezen adatok felhasználásával elvégeztem a dohányosok, illetve nemdohányzók relatív halálozási kockázatának meghatározását magyar viszonylatban.

Az említett kanadai adatbázis az életjáradékos (biztosított) populációra vonatkozó, életkori csoportok és nemek szerinti általános halandósági adatokon12 túlmenően a dohányosokra és a nemdohányzókra vonatkozó specifikus halandósági adatokat13 is tartalmazza, amelynek alapján a 3. és 4. ábrán láthatók a dohányos és a nemdohányzó nők, illetve férfiak halálozási kockázatának szorzószámai - azaz a dohányosok, illetve a nemdohányzók halálozási valószínűségének az általános halálozási valószínűséghez mért viszonyszámai - a 60 és 90 év közötti életkorokra vonatkozóan.3. ábra: A dohányos és a nemdohányzó nők halálozási kockázatának szorzószámai az életkor függvényében (Kanada, 1986-1992)4. ábra: A dohányos és a nemdohányzó férfiak halálozási kockázatának szorzószámai az életkor függvényében (Kanada, 1986-1992)Az ábrák szemléletesen mutatják, hogy milyen erőteljes a kapcsolat a halálozási valószínűségek és a dohányzás/nemdohányzás között, különösképpen a férfiak esetében; ugyanakkor az is szembetűnő, hogy az életkor előrehaladtával - tehát az idősebb korosztályok esetében - a specifikus csoportok viszonyszámai között megfigyelhető eltérések egyre mérséklődnek. Ez utóbbi feltehetően azzal magyarázható, hogy idősebb életkorban az általános halálozási kockázat is számottevő mértékben emelkedik, így a dohányzás/nemdohányzás ekkor már nem jelent olyan erőteljesen érvényesülő kockázati faktort/antifaktort.

Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) gyűjti és szolgáltatja a népmozgalmi - köztük a lakosság néphalandósági viszonyait jellemző - adatsorokat. Az 5. és 6. ábrán látható általános női, illetve férfi néphalandóság vonalát a Magyar Statisztikai Évkönyv 2004. évi kihalási rendje alapján számított nyers adatok alapján készítettem; a dohányos, illetve nemdohányzó nők és férfiak néphalandósága pedig ezen adatoknak a 3. és 4. ábrán szemléltetett halálozási valószínűségi viszonyszámokkal korrigált értékeit reprezentálja.5. ábra: A dohányos, a nemdohányzó és az általános női halálozási valószínűségek az életkor függvényében (Magyarország, 2004)6. ábra: A dohányos, a nemdohányzó és az általános férfi halálozási valószínűségek az életkor függvényében (Magyarország, 2004)Az eltérések ez esetben is a férfiak vonatkozásában jelentősebbek: bizonyos életkorokban még akár 6 százalékpont körüli eltérés is mutatkozik a dohányos és a nemdohányzó férfiak halálozási valószínűségének az általános halálozási valószínűséghez mért viszonyszámai között; ezzel szemben a nők esetében az eltérés egyetlen életkori csoportot tekintve sem haladja meg a 3 százalékpontot - ami azonban ugyancsak nem elhanyagolható, és a modellek további szofisztikálásának szükségességére hívja fel a figyelmet.

A vizsgálatba bevont személyek körének szűkítése, valamint ennek következménye az elemzési eredményekre vonatkozóan

Stevens és kutatótársai egyik tanulmányukban14 lényegében monoton csökkenő függvénnyel jellemezhető kapcsolatot véltek felfedezni a bizonyos korcsoportokba tartozó nemdohányzó nők esetében a BMI értékek és a halálozási kockázat között. E vizsgálat sajátossága, hogy kizárták az elemzésből azokat az egyéneket, akik a felmérés első évében elhaláloztak, illetve azokat, akiknek a kezdő időpontban fennálló betegség következtében jelentősen csökkent a testsúlyuk.

Azon személyek elemzésből történő kizárása tehát, akiknek a testsúlya számottevő mértékben csökkent vagy ingadozott, a BMI értékek és a halálozási kockázat közötti összefüggés vonatkozásában monoton csökkenő függvényt eredményezett. Ez arra enged következtetni, hogy a rejtett, lappangó betegségek kézenfekvő és elfogadható magyarázatul szolgálhatnak az U-alakú függvénnyel jellemezhető összefüggésre15.Kétségtelen, hogy a lappangó betegségek által gyakorolt hatás valószínűsége valamelyest csökkenthető további változóknak a modellben való szerepeltetésével, e hatások azonban nem figyelhetők meg egyértelműen és nem különíthetők el teljesen. A lappangó betegségek hatásainak kiszűrésére a leggyakrabban alkalmazott technika azoknak a személyeknek a modellből történő kizárása, akik a vizsgálat első néhány évében elhaláloztak. Ez azonban a már kiindulásként is kicsi mintaelemszámot tovább csökkenti, ami pontatlan becsléseket és nem megfelelő statisztikai magyarázó erőt eredményez. További problémaként kell megemlíteni, hogy ez az eljárás nem szükségszerűen csökkenti a jelentkező zavaró hatásokat, hanem akár újakat is teremthet.

Calle és Petrelli sokváltozós modelljének vizsgálati eredményei

A témában megjelent tanulmányok többsége szerint mind a nőket, mind a férfiakat tekintve bármely életkorban annál nagyobb a halálozási kockázat, minél szélsőségesebben magas vagy alacsony az egyén testsúlya.

Eugenia E. Calle epidemiológus 1999-ben publikálta a Cancer Prevention Study II eredményeit16. A tanulmány alapját képező vizsgálat során a kutatók egymilliónál is több személyt követtek végig az 1982 és 1996 közötti időszakban. Az elemzésben olyan változókat is tekintetbe vettek, mint az életkor (a vizsgálat kezdő időpontjában az egyének átlagos életkora 57 év volt), az iskolai végzettség, a fizikai aktivitás, az esetleges alkoholfogyasztás, a családi állapot, a zsiradék- és zöldségfogyasztási szokások, valamint nők esetében a fogamzásgátló tabletta szedése. A vizsgálati alanyokat négy csoportba sorolták aszerint, hogy dohányoztak-e életük során bármikor is, illetve hogy a felmérés során említettek-e számottevő betegséget (beleértve a vizsgálat időpontjában fennálló egészségügyi problémákat és azokat az eseteket is, amelyekben a vizsgálati alany testsúlya a megelőző év során legalább 4,5 kg-mal [10 lb] csökkent).

A 7. és 8. ábrán látható, hogy a halálozási kockázat és a magas BMI értékek közötti kapcsolat azoknak az egészséges vizsgálati alanyoknak az esetében bizonyult a legerőteljesebbnek, akik életük során sohasem dohányoztak. A 40-nél magasabb BMI értékkel rendelkező férfiak halálozási kockázata hozzávetőlegesen 2,68-szor akkorának mutatkozott (relatív kockázat), mint a 23,5 és 24,9 közötti tartományba eső BMI értékkel jellemezhető kontrollcsoport tagjaié. A nők esetében ez a szorzószám - tehát a relatív kockázat mérőszáma - jelentősen kisebb értéket (1,89) vett fel.

A halálozási kockázat és az alacsony BMI értékek közötti kapcsolat azon jelenlegi és korábbi dohányosok esetében mutatkozott a legerősebbnek, akik valamilyen betegségben szenvedtek. Erre a fokozott halálozási kockázatra elsődlegesen a keringési rendellenességek, a tüdőgyulladás és a központi idegrendszer megbetegedései szolgálhatnak magyarázatul.7. ábra: A férfi 23,5<BMI<24,9 kontrollcsoporthoz viszonyított relatív halálozási kockázat a BMI érték függvényében8. ábra: A női 23,5<BMI<24,9 kontrollcsoporthoz viszonyított relatív halálozási kockázat a BMI érték függvényébenA férfiak esetében a legkisebb halálozási arány a 23,5 és 24,9 közötti, a nők esetében pedig a 22,0 és a 23,4 közötti BMI értékekhez tartozott. A halálozási kockázat kismértékű, de statisztikailag szignifikáns növekedése a férfiak esetében a 26,5 és 27,9, a nők vonatkozásában pedig már a 25,0 és 26,4 közötti BMI értékeknél megfigyelhető volt, ami más tanulmányokhoz képest jelentősen alacsonyabb. Ennek feltehetően az az oka, hogy a tanulmány önbevallásos adatokon alapult. A kutatók szerint a BMI értékeket e vizsgálat során valamelyest alulbecsülték, mert az emberek a magasságukat rendszerint felül-, testsúlyukat pedig alulértékelik17. Ez a torzítás a nagyobb testsúlyú egyének esetében valószínűsíthetően még az átlagosnál is nagyobb, ami e csoport halálozási kockázatának kalkulációja során további problémák forrása lehet.

A magas BMI értékek és a halálozási kockázat közötti kapcsolat minden vizsgált korcsoport vonatkozásában szignifikánsnak bizonyult, de az életkor növekedésével párhuzamosan egyre gyengült. Ezt a kutatók azzal magyarázták, hogy az idősebb emberek halálozási kockázata alapvetően magasabb, ezért a BMI értékek különbözősége nem gyakorol rá olyan erőteljes hatást, mint a fiatalabb korosztályok esetében. A 75 évnél idősebb, 35-nél magasabb BMI értékkel rendelkező, nemdohányzó vizsgálati alanyok halálozási kockázata a kontrollcsoporthoz képest 1,5-szeres volt. A 20,5-nél kisebb BMI értékkel jellemezhető személyek esetében a kockázat a magasabb életkorral párhuzamosan enyhén csökkent, és a legidősebb férfiak vonatkozásában 1,2-es értéket vett fel.

Az idős nők relatív kockázata mind a 40-nél magasabb, mind pedig a 18,5-nél alacsonyabb BMI értékek esetében 1,4 körül volt, ami arra enged következtetni, hogy a szélsőségesen magas, illetve alacsony testsúly is számottevő kockázati tényezőt jelent a halálozás szempontjából.

További klasszifikációt alkalmazó sokváltozós modellek és elemzések

További tanulmányok, amelyek a BMI értékek és a halálozási kockázat közötti összefüggést vizsgálták olyan egészséges felnőttek körében, akik életük során sohasem dohányoztak, azt találták, hogy az enyhén túlsúlyos (25<BMI<29,9) emberek esetében a kockázat mintegy 1,5-szerese a kontrollcsoporténak, a kifejezetten elhízottak (BMI"30) esetében ez a szorzószám 2, míg a legalacsonyabb testsúly-kategóriában a multiplikátor értéke hozzávetőlegesen 1,2.

Az elvégzett elemzések tanúsága szerint a nemdohányzók halálozási kockázata a BMI érték növekedésével párhuzamosan egyre inkább fokozódik, ezzel szemben a dohányosok számára a 30-at meghaladó BMI érték már nem jár együtt a halálozási kockázat további számottevő növekedésével18.Anna Peeters és szerzőtársai19 is hasonló eredményekről számoltak be. Anna Peeters, Jan Barendregt és Luc Bonneux az Original Framingham Heart Study keretében, egy 40 éves időtartamra kiterjedő adatsor alapján végzett elemzés során a 30 és 49 év közötti életkorú, 30-nál magasabb BMI értékkel rendelkező aktív dohányosok halálozási kockázatára vonatkozóan a normál testsúlyú (18,5 és 24,9 közötti BMI értékű) kontrollcsoporthoz viszonyítva csupán 1,09-szeres értéket kaptak eredményül.

Manson és munkatársai20 további differenciálást hajtottak végre e modell keretein belül az egyes vizsgált személyek által naponta elszívott cigaretta mennyisége és a dohányzással eltöltött évek száma alapján, mindazonáltal így is nagyon hasonló eredményekre jutottak. Anna Peeters és kutatótársai ezt követően a vizsgálatba bevont személyek körének homogenitása érdekében, valamint a téves klasszifikáció kockázatának csökkentése céljából egy szűkebb elemzés keretében csupán azokat a 30 és 49 év közötti egyéneket vizsgálták, akik átlagosan napi 15 szálnál több cigarettát szívtak, nem szenvedtek semmiféle szív- és érrendszeri megbetegedésben, és a vizsgálat megkezdése után 4 évvel még életben voltak. A számítások elvégzését megelőzően a vizsgált személyek neme, életkora és a naponta elszívott cigaretta mennyisége alapján korrigálták az adatokat, hogy e változók hatását kiszűrjék.

A várakozásokkal ellentétben még ebben a viszonylag homogén csoportban is mérsékeltebbnek bizonyult az enyhe túlsúlyból adódó relatív halálozási kockázat az erős dohányosok körében (1,11), mint azok esetében, akik életük során soha nem dohányoztak (1,55). A kifejezetten elhízott vizsgálati alanyokra vonatkozóan elvégezve ugyanezt az elemzést, az eredmények valamelyest eltérően alakultak: az erős dohányosok 2,35-ös és a nemdohányzók 2,26-os relatív halálozási kockázata között nem volt olyan számottevő a különbség, mint a csupán enyhén túlsúlyos egyének vonatkozásában. Ezeket az eredményeket a későbbiekben újabb vizsgálatok és elemzések is alátámasztották.

A testsúly-kategória, a dohányzás/nemdohányzás dichotóm változója és a halálozási kockázat között szignifikáns kapcsolat mutatkozott (p<0,0321). Ugyanezt a vizsgálatot a Framingham adatbázis egészére (a 28 és 62 év közötti életkorú egyének összességére) elvégezve, a dohányzás/nemdohányzás dichotóm változóját alkalmazva már nem találtak szignifikáns összefüggést, amiből arra lehet következtetni, hogy a szignifikancia hiányáért feltehetően - legalábbis részben - a téves klasszifikáció okolható a korábbi vizsgálatok esetében is.Összefoglalásképpen tehát elmondható, hogy amennyiben a halálozási kockázatra vonatkozóan kívánunk előrejelzéseket tenni (e feladat elsősorban az évjáradékot szolgáltató intézmények esetében jelent számottevő kihívást), akkor sem a dohányzás ténye és a BMI értékek közötti kapcsolat létezéséről, sem e tényezőknek az egyes egyének halálozási kockázatára gyakorolt hatásáról nem feledkezhetünk meg a kalkulációk során; a szorzószámok meghatározásakor pedig figyelmet kell fordítani az említett változók közvetlen és a közvetett - áttételes - kapcsolataira egyaránt.

Jegyzetek

1 Vandenbroucke JP, Mauritz BJ, de Bruin A, Verheesen JH, van der Heide-Wessel C, van der Heide RM: Weight, smoking, and mortality. JAMA 1984, 252:2859.; Stevens J, Keil JE, Rust PF, Tyroler HA, Davis CE, Gazes PC: Body mass index and body girth as predictors of mortality in black and white women. Arch Intern Med 1992, 152:1257.2 Wilcosky T, Hyde J, Anderson JJB, Bangdiwala S, Duncan B: Obesity and mortality in the Lipid Research Clinic Program follow-up study. J Clin Epidemiol 1990, 43:743.3 Rissanen A, Knekt P, Heliovaara M, Aromaa A, Reunanen A, Maatela J: Weight and mortality in Finnish women. J Clin Epidemiol 1991, 44:787.; Rissanen A, Heliovaara M, Knekt P, Aromaa A, Reunanen A, Maatela J: Weight and mortality in Finnish men. J Clin Epidemiol 1989, 42:781.; Losonczy KG, Harris TB, Comoni-Huntley J, et al.: Does weight loss from middle age to old age explain the inverse weight mortality relation in old age? Am J Epidemiol 1995, 141:312.; Troiano RP, Frongillo EA, Sobal J, et al.: The relationship between body weight and mortality: A quantitative analysis of combined information from existing studies. Int J Obes 1996, 20:63.4 Stevens J, Cai J, Pamuk ER, Williamson DF, Thun MJ, Wood JL: The effect of age on the association between body-mass index and mortality. N Engl J Med 1998, 338:1.5 Allison DB, Gallagher D, Heo M, Pi-Sunyer FX, Heymsfield SB: Body mass index and all-cause mortality among people age 70 and over: The Longitudinal Study of Aging. Int J Obes 1997, 21:424.6 Manson JE, Willett WC, Stampfer MJ, et al.: Body weight and mortality among women. N Engl J Med. 1995, 333:677-85.; Lindsted K, Tonstad S, Kuzma JW: Body mass index and patterns of mortality among Seventh-day Adventist men. Int J Obes 1991, 15:397.; Allison DB, Faith MS, Heo M, Kotler DP: Hypothesis concerning the U-shaped relation between body mass index and mortality. Am J Epidemiol 1997, 146:339.; Wannamethee G, Shaper AG: Body weight and mortality in middle aged British men: Impact of smoking. Br Med J 1987, 299:1497. Manson JE, Stampfer MJ, Hennekens CH, Walter C, Willet C: Body weight and longevity: A reassessment. JAMA 1987, 257:353.7 Fontaine KR, Heo M, Cheskin LJ, Allison DB: Body Mass Index, Smoking, and Mortality among Older American Women. Journal of Women's Health 1998, 5:1257-1261.8 Vandenbroucke JP, Mauritz BJ, de Bruin A, Verheesen JH, van der Heide-Wessel C, van der Heide RM: Weight, smoking, and mortality. JAMA 1984, 252:2859.; Stevens J, Keil JE, Rust PF, Tyroler HA, Davis CE, Gazes PC: Body mass index and body girth as predictors of mortality in black and white women. Arch Intern Med 1992, 152:1257.; Andres R: Mortality and obesity: The rationale for age-specific height-weight tables. In: Andres R, Bierman EL, Hazzard WR (eds.): Principles of geriatric medicine. New York: McGraw-Hill, 1985, 311.; Lindsted KD, Singh PN: Body mass and 26-year risk of mortality among women who never smoked: Findings from the Adventist mortality study. Am J Epidemiol 1997, 146:1.9 Rissanen A, Knekt P, Heliovaara M, Aromaa A, Reunanen A, Maatela J: Weight and mortality in Finnish women. J Clin Epidemiol 1991, 44:787.; Rissanen A, Heliovaara M, Knekt P, Aromaa A, Reunanen A, Maatela J: Weight and mortality in Finnish men. J Clin Epidemiol 1989, 42:781.; Losonczy KG, Harris TB, Comoni-Huntley J, et al.: Does wight loss from middle age to old age explain the inverse weight mortality relation in old age? Am J Epidemiol 1995;141:312.10 Durazo-Arivzu RA: The BMI in Diverse Populations Collaborative Group. Effect of smoking on the BMI-mortality relationship: Empirical evidence from 13 studies. Submitted.11 Arató NM, Bozsó D, Elek P, Zempléni A: Forecasting and stimulating mortality tables. North American Actuarial Journal, 200212 Canadian Institute mortality studies, direct standard individual insurance: 1986-92 Canada CIA Basic Female, Nearest (#429); Canadian Institute mortality studies, direct standard individual insurance: 1986-92 Canada CIA Basic Male, Nearest (#428)13 Canadian Institute mortality studies, direct standard individual insurance: 1986-92 Canada CIA Basic Female, Nonsmoker, Nearest (#433); Canadian Institute mortality studies, direct standard individual insurance: 1986-92 Canada CIA Basic Male, Nonsmoker, Nearest (#432); Canadian Institute mortality studies, direct standard individual insurance: 1986-92 Canada CIA Basic Female, Smoker, Nearest (#437); Canadian Institute mortality studies, direct standard individual insurance: 1986-92 Canada CIA Basic Male, Smoker, Nearest (#436)14 Stevens J, Cai J, Pamuk ER, Williamson DF, Thun MJ, Wood JL: The effect of age on the association between body-mass index and mortality. N Engl J Med 1998;338:1.15 Losonczy KG, Harris TB, Comoni-Huntley J, et al.: Does wight loss from middle age to old age explain the inverse weight mortality relation in old age? Am J Epidemiol 1995, 141:312.16 Calle EE, Thun MJ, Petrelli JM, et al.: Body-Mass Index and mortality in a prospective cohort of US adults. N Engls J Med 1999, 341:1097-1105.17 Rowland ML: Self-reported weight and height. Am J Clin Nutr 1990, 52:1125-33.18 Manson JE, Willett WC, Stampfer MJ, et al.: Body weight and mortality among women. N Engl J Med. 1995, 333:677-85. Shaper AG, Wannamethee SG, Walker M: Body weight: implications for the prevention of coronary heart disease, stroke, and diabetes mellitus in a cohort study of middle aged men. BMJ. 1997, 314:1311-7. Calle EE, Thun MJ, Petrelli JM, Rodriguez C, Heath CW, Jr: Mody-mass index and mortality in a prospective cohort of U.S. adults. N Engl J Med. 1999, 341:1097-105.19 Peeters A, Barendregt J, Bonneux L: Why Don't Smokers Show an Increased Mortality Risk with Overweight? Letter to the Editor. Obesity Research Vol. 10 No. 10 2002, 2:1092-1093.20 Manson JE, Willett WC, Stampfer MJ, et al.: Body weight and mortality among women. N Engl J Med. 1995, 333:677-85.

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére