A 2003. évi LX. számú biztosítási törvény kötelező érvényűvé tette a biztosításközvetítői tevékenységet végzők (üzletkötők) számára a Pénzügyminisztérium által jogszabályban meghatározott biztosításközvetítői szakképesítés megszerzését, amely egyben a nyilvántartás és munkavégzés feltétele is.

A törvényi kötelezettségen túlmenően a kollégák megfelelő szaktudás birtokában alkalmasabbá válnak a biztosítási igények felkeltésére, az ügyfelek biztosítási szükségletének felmérésére, részükre a legmegfelelőbb szolgáltatások kínálatára, és az ügyfélkapcsolat erősítésére.

A képzések mintegy két éve megkezdődtek, azt követően folyamatosan hatványozódtak. A hallgatók egy része időközben számot adott ismereteiről. Az eltelt időszak sokrétű tapasztalatait hasznosítva kértünk véleményt a felkészítésben, a felkészülésben, a vizsgáztatásban érintett szereplőktől.

A biztosító: Dr. Lele József (Generali)Az oktató szervezet: Balogh Ildikó (BOI)Az alkusz: Deákné Kartalin Mária (SBC Kft.)A végzett hallgatók: Szilágyi Béláné (Aegon) Prácser Attila (Signal)A felkészítő tanár: Gál Mária (Allianz Hungária)A vizsgaelnök: Szekulesz Judit (MABISZ)A prognózis: Dr. Banyár József (PSZÁF)

Dr. Lele József: A szakma elismertségének útján, és tovább…

Minden biztosító vallja, hogy legfőbb értékteremtő ereje munkatársaiban rejlik. A munkatársak tudása, tanulás és fejlődés iránti fogékonysága és elkötelezettsége alapértékünk. Tudásalapú kultúrában hiszünk, ezt építjük, ehhez keresünk partnereket, ezt tekintjük egyik meghatározó vonzerőnknek és üzenetünknek a munkaerőpiac számára.Törekvésünket, hogy a biztosítás szakmai presztízse gazdagodjon, az európai uniós követelményekhez igazodó magyar jogharmonizáció is támogatja. A biztosítási törvény rendelkezése szerint biztosításközvetítői tevékenységet csak az végezhet, aki rendelkezik a törvényben előírt végzettséggel. Ez pedig vagy felsőfokú végzettséget, vagy biztosításközvetítői szakképesítést jelent. Mindkét követelmény harmonizál a biztosítók törekvéseivel. Az egyre összetettebb ügyféligények minőségi és szakértő kiszolgálása szakmai alaposságot és biztonságot követel. Ennek érdekében új biztosításközvetítőiket már döntően a felsőfokú végezettséggel rendelkezők között keresik a társaságok. Ezt a tendenciát támogatja, hogy a pályakezdők között nő a friss diplomások aránya, közülük egyre többüknek kínálhat új és megfelelő szakmai utat a biztosításértékesítési üzletág. Különleges helyzetben volt és van a biztosításközvetői hivatás. A szakma alapjait majd mesterfogásait rendszerint a választott biztosítótársaságok képzési rendszerének segítségével sajátította el minden biztosításközvetítő, a kiválasztás szempontjai között ritkán szerepelt szakmai előképzettség. A belső oktatások szerepe és jelentősége a továbbiakban sem változik, mindössze kiegészül az érettségivel rendelkező közvetítők esetében a kötelező külső biztosításszakmai képzéssel.

A Generali-Providencia Biztosító már a törvényi szabályozás előtt is támogatta munkatársai és értékesítő partnerei körében az intézményes biztosításszakmai képzést, ebben a Biztosítás Oktatási Intézettel (BOI) alakította ki együttműködését. A törvény rendelkezései csak megerősítették és célirányosabbá tették a kapcsolódó oktatásszervezési folyamatokat. Tanácsadóink esetében nemcsak azt kellett számba vennünk, kiket és milyen határidőkkel érint a szükséges szakképesítés megszerzése, de beiskolázásuk ütemezését is meg kellett tervezni. Össze kell egyeztetni a mindennapi feladataik okozta elfoglaltságot és a rendszeres oktatásokon való részvételt. Fel kellett és fel kell oldani bizonyos érzelmi gátakat, ami gyakran épül föl, ha kötelező feladatokról van szó. Egy a hivatását több éve gyakorló, sikeres tanácsadó, aki eddig is megfelelő szakmai felkészültséggel és igényességgel végezte munkáját, nem föltétlenül ül szívesen iskolapadba „csak” azért, mert középfokú végzettsége már nem lesz elegendő hivatásának folytatásához.

Mind az érzelmi gátak feloldásán, mind az oktatások szervezésének hatékonyságán sokat segít, ha az érintettek tudják, mit kapnak a képzésen, mennyivel lesznek általa gazdagabbak, felkészültebbek. Országos kiterjedésű értékesítési hálózatról lévén szó az sem elhanyagolható, hol és milyen körülmények között rendezzük az oktatásokat, sikerül-e azt a résztvevők munkahelyéhez minél közelebbre telepíteni, s persze a térítési díj sem közömbös. Az utóbbi, lényegében technikai feltételek biztosítása viszonylag egyszerűbb. A biztosításszakmai képzés piacán a törvényi rendelkezés versenyhelyzetet teremtő jótékony hatása érezhető. Megfelelő időben, helyen és árszínvonalon több intézmény is kínálja oktatását. A képzés kedveltségét kötelező jellege ugyan tompítja, ám szakmai tartalma és hasznossága növelheti. Tanácsadóink számára csakúgy, mint biztosítónk számára is fontos szempont, mennyire gyakorlatias az oktatás, vannak-e olyan tudáselemek, amit a napi munkában rendszeresen hasznosíthatnak, mennyivel érzik szakmailag magabiztosabbnak magukat a tanulmányok befejezése után. Mivel a képzésen résztvevők mindennapi gyakorlatukban tesztelhetik és gazdagíthatják ismereteiket, ezáltal a tanulás talán leghatékonyabb és leggyakorlatiasabb formájában, a munka közbeni tanulásban vehetnek részt. Megkérdezett tanácsadóink véleménye természetesen megoszlik. Vannak, akik vallják, hogy igazi tanítómesterük változatlanul a napi gyakorlat, mert az oktatás inkább az elméleti ismereteiket pallérozta. Mögé látni bizonyos, eddig kevéssé ismert biztosításszakmai kérdéseknek, mint például a termékek és szolgáltatások árképzése, a biztosításjog alapjai, mélyebben megismerni és elsajátítani olyan készségeket, amelyek segítik az értékesítői munkát, mint például a pszichológiai és marketing ismeretek, mindez több résztvevő számára bizonyult értékesnek. Néhányukban ősi igazságokat is felelevenített a képzés. Eszerint a tudás sajátos spirálban gyarapodik: minél mélyebb és alaposabb ismeretekre teszünk szert, annál szélesebbnek látjuk a még megszerezhető tudás határát. Mindez a szorgalmat, a hivatás iránti alázatot és a folyamatos tanulás iránti elkötelezettséget táplálja. A végzettekben megerősödött az összkép, hogy biztosításközvetítőként olyan hivatás és szakma képviselői, amelynek kiemelt felelőssége van társadalmi értékrendünk fejlődésében, annak felismerésében, hogy mind a magán- mind az üzleti élet biztosítási kockázatainak kezelése, a gondoskodás kultúrája csak felkészült szakemberként szolgálható. 2006 szeptemberében a Generali-Providencia Biztosító több mint 250 értékesítője kezdi meg tanulmányait az ország több pontján. A szigorú beiskolázási ütemezés tétje nem kevés: nem kockáztathatjuk, hogy pályájukat és biztosítási vállalkozásukat eddig eredményesen építő biztosításközvetítőink azért kényszerüljenek feladni hivatásukat, mert az előírt képzettséget nem szerezték meg a törvény által meghatározott határidőre. Egy kedves film főhőse egyik boldog pillanatában azt állította, hogy kétféle ember van a világon: a görög és aki görög akar lenni. A biztosításközvetítői hivatás szakmai igényességének fejlődésével, s ezzel társadalmi elismertségének és megbecsültségnek erősödésével biztosítóink is egyre derűlátóbban nézhetnek értékesítési hálózataik fejlődése elé, s némi módosítással maguk így idézhetik a fenti gondolatot: a munkaerőpiacon háromféle ember van, olyan aki volt már biztosítós, aki jelenleg is az, és aki az akar lenni.

Balogh Ildikó: Mire várunk?

Aki a szakmában huzamosabb ideje dolgozik, jól tudja, hogy a Biztosítási Oktatási Intézet immár 12 éve kizárólag biztosításszakmai képzéseket szervez, így kellő tapasztalatok alapján jól láthatjuk a helyzetet, viszonylagos pontossággal bepillanthatunk a biztosításközvetítők szakmai gondjaiba. Az Európai Unió által kiadott direktíva alapján alkotott szigorú biztosítási törvény úgy gondolom, mára már mindenki előtt jól ismert, így a törvény részleteire most nem térek ki.

Mindenesetre az bizonyos, hogy több tízezer biztosításközvetítőnek kell(ene) határidőre megszereznie a szükséges képesítést, ha a regiszterben továbbra is szerepelni akarnak. A biztosítótársaságokkal és alkuszcégekkel folyamatos a kapcsolatunk, állandó egyeztetések zajlanak a kontaktórákról, vizsgaidőpontokról és - ami sokaknak a legfontosabb - a költségtérítés összegéről. Az oktatási piac ismeretében mára már kijelenthetjük, hogy Intézetünk a legjobb kondíciókat kínálja, és talán éppen ennek következtében már csak néhány biztosítótársaság és alkuszcég nem tartozik szerződéses partnereink közé.Intézetünk igyekszik optimális lehetőségeket nyújtani tanulói számára, figyelembe véve például a biztosító és a biztosításközvetítő számára az értékesítés szempontjából fontos és meghatározó GFB időszakot is. Tisztában vagyunk azzal, hogy tanulóink felnőtt emberek, akik dolgoznak, családban élnek, gyermekeket nevelnek stb., és ehhez nekünk a lehetőségekhez képest alkalmazkodnunk kell. „Közös megegyezéssel” ezért is sűrítjük egy tanévre az oktatási időszakot, ezzel remélhetőleg kevésbé terhelve mindennapi életüket és ugyanakkor biztosítva a vizsgákra való biztonságos felkészülést. A kötelezően megszerzendő képesítésekre való jelentkezések 2003-ban kezdtek szaporodni, és azóta is növekvő tendenciát mutatnak. Az első jelentős tanulói létszámemelkedés 2005 szeptemberében, majd 2006 februárjában volt regisztrálható. Ebben a két évben félévente mintegy 700 új tanuló kezdte meg tanulmányait Intézetünk szervezésében országszerte, mintegy 22 helyszínen.Többen úgy gondolják, hogy biztosításközvetítőinknek a család, a munka, a sajnálatos magánéleti problémák mellett a kötelező képesítés megszerzése csak további „nyűg”, amit kényszerből kell a nyakukba venniük. Ezúton is szeretném ezt a tévhitet eloszlatni. Tapasztalataink szerint tanulóink többsége nagyon hasznosnak tartja, mi több örül, hogy meglévő tudásanyagát rendszerbe foglaljuk, bővítjük. Sokan jönnek ki úgy egy-egy óráról, hogy „…na, végre értem, hogy mi miért van….”! Az életkornak nincs jelentősége. Némely ötvenéves hallgatónk nagy várakozással és igenis örömmel ül be a kontaktórákra. Bizonyítható, hogy a középkorúaknak nem rosszabbak az eredményeik. Sőt! Éppen ez az a korosztály, amely a vizsgákon kiemelkedő eredménnyel végez. Talán náluk nagyobb a tét…Különösen érvényes ez a vidéki csoportokra.

Mindazonáltal még mindig találkozunk olyan régióval, ahol úgy tűnik, hogy az illetékesek - bár ismerik a törvényt - még mindig úgy gondolják, hogy a határidő elérkeztével majd az időpontot - jó magyar szokás szerint - valamilyen rendelettel úgyis meghosszabbítják. Hát nem, ez már az Unió. Mindenesetre úgy tapasztalom, hogy a társaságok már bekalkulálták biztosításközvetítőik továbbképzését, lehetőleg oly módon, hogy ez a feladat ne terhelje túlzottan értékesítési hálózatukat. Természetesen kötelezni nem tudják az érdekelteket, hiszen az az egyén döntése, hogy a türelmi idő leteltével is a szakmában akar maradni vagy nem. Sajnálatos módon az még nem tudatosult kellőképpen, az érintettek „még nem fogták fel”, hogy a regisztráció egyszeri és megismételhetetlen lehetőség. Ezért gondolom úgy, hogy a 2007-2008-as tanévekben a jelentkezők száma tovább fog szaporodni, hiszen mindenki az utolsó pillanatra fogja hagyni a képesítés megszerzését. A foglalkoztatási statisztikák ismeretében az is elképzelhető, hogy ezekben az években 8-10 ezren is megkezdik tanulmányaikat. Néhányan félnek a tanulástól, a vizsgákon való esetleges kudarctól, de az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem árt elmondanunk, hogy a bukások aránya nem érte el a 4 százalékot sem! A képesítés tananyaga jellegéből adódóan nem „atomfizika”. Annak, aki a szakmában már eltöltött néhány évet, nem gondolom, hogy problémát jelenthet a vizsgákon való helytállás. Csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy egy esetleges bukás esetén a tanuló csak a következő vizsgaidőszakban ismételhet, ez pedig egy évben csak három alkalommal lehetséges, és a hallgató természetesen addig nem folytathatja tanulmányait. Megállapíthatjuk, hogy a kötelező szakmai képesítést - ahogyan azt a PSZÁF információi is alátámasztják - csupán a kötelezettek néhány százaléka szerezte meg. Az iskoláknak, amelyek ezt a szakképesítést szervezik, az elkövetkezendő években nagy kihívást jelent majd ezen hallgatói létszám képzése és levizsgáztatása.

A Biztosítási Oktatási Intézet készen áll a feladatra! Leendő tanulóinknak jó tanulást és sikeres vizsgákat kívánunk!

Deákné Kartalin Mária: Szakképesítés, avagy minden kezdet nehéz

A napokban minden biztosító és biztosítási tevékenységet irányító kollégám levelet kapott a PSZÁF-tól.

Ijesztő adatként megjelent, hogy a Felügyelet vizsgálata szerint a biztosításközvetítők mintegy 75%-a még nem rendelkezik a szükséges szakképesítéssel, melyet a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003.évi LX. törvény ír elő.Pedig a Bit. a határidőket tekintve is igen szigorú.Ha a biztosításközvetítő a külön jogszabályban meghatározottak szerint a megállapított határidőn belül nem szerzi meg a szakképesítést, úgy a Felügyelet törli a 36. §-ban meghatározott felügyeleti nyilvántartásból. Ennek következményeit pedig mindenki ismeri.

A már említett törvényt a szakma örömmel, a munkatársaink kevésbé kitörő lelkesedéssel fogadták.

Elmondhatom, hogy mi már abba a „biztosításközvetítői töredék”-be, ahhoz a fennmaradó 25%-hoz tartozunk, akik elvégezték, levizsgáztak, befejezték, túl vannak rajta…Vannak tanulságok, vélemények, jó és rossz tapasztalatok.

Voltak nevetések, könnyek, sikerek, sikertelenségek, izgalmak és háborgások…Volt fáradtság és öröm, bosszúság és megelégedettség...Hogyan is kezdődött?A Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége már korábban, még a törvény megalkotása előtt kivette a részét az alkuszképzésből, hiszen mi magunk is tudtuk, mély, alapos tudás megszerzése után mondhatja csak el valaki magáról, hogy szakmájának értője, és annak képviselője.

A biztosításközvetítői képzésben, mint a FBAMSZ volt elnökségi tagja, magam is részt vettem, segíthettem az alkuszi alapvizsga előkészítését és lebonyolítását.

Magára valamit is adó alkuszcég minden munkatársa részt vett ezeken a képzéseken, és a FBAMSZ által koordinált alkuszi alapvizsgán számot is adott tudásáról. Állíthatjuk tehát, hogy a FBAMSZ egy egész szakmát készített fel a változásokra. Részben erre, részben a szakmában eltöltött időmre alapozva gondoltam azt kellő bizalommal, hogy az alkuszok OKJ-s képzése sem jelenthet nagy akadályt.Tévedtem.Létezik egy törvény, mely jó törekvéseket fogalmaz meg. Erre építve készült egy tematika, amely magasra teszi a mércét és megfogalmazza, mit is kell tudnia, miben kell a partnere segítségére lennie egy közvetítőnek. Ezek után léteznek könyvek, melyek csak részben tudnak a hallgatók segítségére lenni. Először is vannak könyvek és nincs tankönyv. Nincs a PM által jóváhagyott tankönyv.

Mi következik ebből? A felelősség az oktatókat terheli. Ismerniük kell a követelményeket, és össze kell gyűjteniük hozzá az ehhez szükséges ismereteket. Nem utolsósorban pedig jól kell (kellene) átadniuk azt a most éppen felnőtt fejjel padsorokba ülő „nebulóknak”….Vizsgáztatók véleményére alapozva több segítséget kellene kapniuk az oktatóknak nem csak az anyag megértéséhez és feldolgozásához, hanem annak összeállításához is.

Az oktatónak a képzés során felmerülő kérdések megválaszolásában kellene segítségként a hallgatók rendelkezésére állnia.

De mi is a célja a felkészítésnek, a vizsgának? A közvetítők, akik komoly feladatot látnak el és a szakmát is megtestesítik a „fogyasztó” előtt, legyenek képesek minél teljesebb körű tájékoztatásra és ennek eredményeként jöjjenek létre biztosítási szerződések. Ne csak „betanított munkások” végezzék ezeket a feladatokat, hanem hozzáértő és a szakmai hátterekkel is tisztában lévő „mesteremberek”. Azokra a helyzetekre és kezelésükre kell, hogy alkalmasak legyenek, melyekkel nap mint nap szembekerülnek, szembekerülhetnek. Kapjanak eligazítást és megoldásokat az ilyen esetekre. Ezeknek a készségeknek és képességeknek a lemérését kellene a vizsgáknak szolgálniuk. Nagy képzelőerővel sem tudok olyan helyzetet elképzelni, amikor egy ügyfél azt kérdezi egy alkusztól, hogy a biztosítótársaság aktuáriusa munkaviszonyban, vagy megbízással végzi vajh' a tevékenységét. Vagy VB tevékenységet milyen szervezeti formában működő biztosító végezhet?Vagy hogy külföldi tulajdonú alkuszcégnek mekkora felelősségbiztosítással kell rendelkeznie?Igaz, mindenki legyen teljes mértékben tisztában a szakmájával, annak belső felépítésével, törvényeivel, alapismereteivel, de ebben az esetben nem igazán ezek a kérdések voltak a legfontosabbak. Hogyan tovább?A szakmának (biztosítók, független közvetítő cégek) akik az oktatás eredményeként létrejövő szakmaiságot a napi gyakorlatban hasznosítják, jobban kellene az érdekeiket érvényesíteni. Lobbizni kellene annak érdekében, hogy készüljön, vagy készüljenek olyan tankönyvek, melyek egy végtelenül gyakorlatias szakma számára jönnek létre. Erre épüljön a vizsgáztatás rendszere, melyben a szakma képviselői kapjanak helyet és szerepet annak érdekében, hogy lássák a befektetéseik (pénzük és a rengeteg kieső munkaidejük) eredményét.

Munkatársaim mindegyike, akiket a Bit. szerinti szabályok erre köteleznek, elvégezte, „kijárta” ezt az iskolát, így hát elmondhatjuk, túl vagyunk rajta. Ki jobb, ki rosszabb minősítéssel, de valamennyien azt vallják: sok tapasztalattal, sok-sok új ismerettel, rálátással lettek gazdagabbak.Néhány vélemény tőlük:„Mindenképpen szükségesnek tartom a képzést, Bit.-től függetlenül, ezt saját bőrünkön tapasztaltuk. Magabiztosabbá tett bennünket, szerintem valamennyien így érezzük. Tanultunk olyan dolgokat, amik esetleg a szakmai gyakorlat folyamán nem kerültek elő. Sajnos a tanítás kezdete csúszott, elég későn és nehézkesen indult be, a második félévről nem is beszélve. A félévi vizsga után nagyon sok idő eltelt, majd a végén feszített tempóban kellett megtartani az órákat. Az oktatók felkészültsége és tanítási módszerük teljesen személyfüggő. Volt ilyen is, olyan is. Volt, aki nem hogy kedvet nem csinált a tantárgyához, de még azt is elvette, ami volt. Nagyon sok múlik az oktatón, példa erre a matematika, amitől nagyon féltünk és maximálisan az oktató javára írható, hogy megbirkóztunk vele, sőt meg is értettük, amit tanultunk. Nagyon sok ilyen, a hivatását szerető, felkészült és jó pedagógiai érzékkel rendelkező oktatóra lenne szükség. Kár, hogy a tanárokat nem mi válogathattuk ki.

A vizsgákról: a szóbeli vizsgán előforduló kérdések teljesen korrektek voltak, a tesztek viszont, amiket írtunk, egyáltalán nem. Sokszor maga a kérdés sem volt egyértelmű, elgondolkodtató, hogy még a tanárok számára sem. Szerintem nem a megfelelő ember állítja össze őket, olyan, mintha nem is szakmabeli lenne.Végül az összefoglaló véleményem az, hogy szükség van az ilyen, vagy ehhez hasonló oktatásra, már csak azért is, mert olyan alapot ad, amivel minden, a szakmát gyakorló kollégának rendelkeznie kell. A többi részletkérdés, és az évek során ki kell, hogy forrja magát, az oktatás szervezése és lebonyolítása egyaránt. Úgy gondolom, hogy aki nem képes letenni a vizsgát és megszerezni ezt a képesítést, az nem is szabad, hogy gyakorolja a szakmát.” „Igen, szükséges volt az oktatás, ha rajtam múlna, akkor mindenkinek előírnám, aki a szakmában dolgozik.

Az oktatók közül voltak olyanok, akik mereven ragaszkodtak a könyv szerinti anyag leadásához, és ez mellett még akadozva is beszéltek, illetve a kivetítőről olvasták fel az adott témát. Mások pedig elsősorban a lényegre törekedtek.

Az oktatás tárgya és alapossága teljesen rendben volt. Ennél több nem is fért volna bele az időbe.

A vizsgakérdések is jól, érthetően és lényegre törően voltak megszerkesztve.

Az 'utolsó szó jogán' csak annyit, hogy mindenkinek csak hasznára vált az egész tanfolyam.”„A vizsgakérdéseket megoldatnám azokkal az emberkékkel, akik összeállították. Némelyikhez értelmező szótárt kellett volna vinni!Ha valaki nem dolgozott a szakmában és úgy kellett volna elvégeznie ezt a tanfolyamot, akkor nem sok esélye lett volna a sikeres befejezéshez. Kivéve, ha hosszú hónapokra szabadságolta volna magát és minden nap becsülettel tanul, mert akkor talán  meg is érthette volna…”„Feltétel nélkül mindenkinek ajánlom a tanfolyamot, nagyon sokat tanultam belőle. Tehát az oktatásra szükség volt! Senkit nem engednék a szakma közelébe e végzettség nélkül!Az  oktatók nagy többsége profi módon adta át a tananyagot. Külön kiemelném Janzsó Katalin elhivatottságát, tudását! Sajnos majdnem egy hónapot elvesztettünk a félévi záróvizsga után - nem jöttek meg a könyvek állítólag -, sok volt a kihagyás, ami nagyon kihatott a felkészülésre.Véleményem szerint felsőfokú képzés anyagát tanították velünk, középszintű végzettségért. A tananyag jóval túlmutatott az üzletkötői tevékenységhez szükséges ismereteken!A vizsgakérdéseknél sok volt az átfedés, a komlex I-II-t egybe lehetne venni, a többi vizsgatárgynál a kérdések illeszkedtek a tanultakhoz.Véleményem szerint munka mellett ekkora tananyagot jobban széttagoltan kellett volna leadni. Sokkal több időt szánva az oktatásra, gyakorlásra. Nagyon sok esetben csak otthoni felkészüléssel lehetett az anyagot gyakorolni. Megítélésem szerint erre az anyagra legalább másfél-két évet kellene adni!Én örülök, hogy részt vehettem ezen az oktatáson. Szerintem a kollegalitásnak is nagyon jót tett.”Látható, mennyire egybehangzóan állítják: megérte!Megérte a fáradságot és kínlódást, a sok tanulást és éjszakai felkészülést!Önbizalmat, tudást és sikert kaptak érte. Igazán mondom, megérdemelték.Büszke voltam és vagyok.

Szilágyi Béláné: 16 év után az iskolapadban

16 éve dolgozom az Aegon Biztosítónál. Amikor az ÁB-hoz kerültem, ott még alig-alig kötöttem életbiztosítást. Nem volt divat. A lakásbiztosítás szinte mindenki számára természetes volt. A szakmát szépen lassan ismertem meg. Egyik kollégám néha megengedte, hogy elkísérjem az ügyfélhez, ott rajtam állt, hogy mit lesek el tőle a szakmához. Egyik nap még „civil” voltam, a következőn már biztosítást kötöttem. Ahogy szaporodtak a biztosítók, ahogy egymás komoly konkurenciái lettek, úgy kezdtünk egyre „tudományosabban” dolgozni. Tréning-tréning hátán. Volt ami hasznos volt, volt ami kevésbé, bár szinte minden továbbképzés után megállapítottam magamban: most megint tanultam valamit!Egy szívfájdalmam volt, hogy hiába tanultunk nagyon sokat, képesítést mégsem kaptunk.

Az Unióhoz való csatlakozás idején hallottuk, hogy csak akkor végezhetjük majd tovább a munkánkat, ha egy kurzust elvégzünk.Mérgelődtünk, de az nagy örömet okozott, hogy végre szakmát kapunk, papírunk lesz a végzettségünkről.

Bevallom, nem túl lelkesen jelentkeztem a BOI-ba. 25 éve nem tanultam rendszeresen oktatási intézetben. A fejem már rég nem szivacsként üzemel, hiszen munka, család, háztartás és nagy kert mellett, bizony nehéz beilleszteni az iskolai és az otthoni tanulást.

A heti egynapos oktatást választottam. Úgy gondoltam, hogy így rendszeresen tudok dolgozni és a családom sem érzi nagyon az elfoglaltságomat. Nekem ez bevált. Nagy örömmel vettük tudomásul, hogy az oktatónk jól felkészült, lelkes és segítőkész. A vizsgakérdéseket már a tanfolyam elején megkaptuk. Először borzasztó elvontnak éreztem. Azt a módszert választottam, hogy az órai anyaggal együtt haladva dolgoztam ki a tételeket.

Az ágazat I és II tananyagnak nagyon örültem, hiszen ezzel foglalkozom 16 éve, úgy gondoltam nem sok meglepetés érhet. Ennek ellenére nagyon gyakran csodálkoztam rá a tankönyv soraira, hogy: „Jé, ezt én nem is tudtam!” A vizsgakérdések kidolgozása komoly nehézségeket okozott. A kérdések nem kapcsolódnak a könyv tematikájához. Gyakran értelmeztem félre a kérdéseket, sokat dolgoztam velük, sokszor hiába, mert újra kellett írnom.

A vizsgáktól valamennyien féltünk. Hiába az alapos oktatás, hiába a sokéves szakmai tapasztalat. Ott, akkor úgy éreztem, hogy értem, tudom, de a tőlem idegen megfogalmazás és nyelvezet miatt egyszerűen nem tudtam egy-egy kérdésre a választ elmondani.

Sajnos ez az időszak az én életemben nagyon alacsony biztosításkötési teljesítményt jelentett. (Kollégáim is erről számoltak be.) Nem szeretek úgy vizsgára elmenni, hogy ne készülnék fel a tőlem telhető legjobban. Úgy éreztem, hogy különösen az ágazat vizsgákon nem lehet problémám.És ekkor jöttek a vizsgák! A kérdések, a feladatok köszönőviszonyban sincsenek a vizsgakérdésekkel. A vizsga kérdései időnként félreérthetőek. Azon gondolkoztam, hogy valójában mi a célja a vizsgának: ellenőrizni a szakmai és lexikális tudást, vagy elbizonytalanítani, a valós élethelyzetektől távoli, idegen szituációkra rákérdezni.

Bizony ahogy végeztem a kérdések kidolgozásával, és kijöttem a teremből, úgy éreztem, hogy örülhetek, ha kettest kapok. (Szerencsére nem így történt!)Szükség van erre az iskolára, nagyon sok hasznos dolgot tanultam, de szinte ugyanennyi felesleges dolgot is. A vizsga a tanultakra kérdezzen rá, ne olyan dolgokra, amivel az átlag tanuló soha nem találkozott, és a tananyagban sem szerepel.

Prácser Attila: Gondolatok a BOI függő biztosításközvetítői tanfolyamáról

Két évvel ezelőtt jutott tudomásomra, hogy biztosítási üzletkötőként egy középfokú, szakirányú végzettség megszerzésével folytathatom tevékenységemet. A biztosítási törvény 2008. december 31-ig ad lehetőséget e végzettség megszerzésére. 2005 nyarán biztosítónk, a SIGNAL Biztosító Zrt., a Biztosítási Oktatási Intézettel együttműködve felajánlotta, hogy az elsők között elvégezhetem a függő biztosításközvetítői tanfolyamot. Diplomám nem lévén, örültem, hogy ez módomban áll, hiszen 41 évesen még 20-25 aktív évem hátravan.

A biztosítási szakmába 1992-ben csöppentem bele, kiegészítő tevékenységet keresve. Meglátva a szakmában rejlő lehetőségeket, rövid időn belül váltottam, és kizárólag ezzel kezdtem foglalkozni. Eredményeim igazolták e lehetőségeket, és ma már a legsikeresebb üzletkötők közé sorolhatom magam. Számomra sem maradt tehát más választás, mint elvégezni ezt a tanfolyamot. A tanulást 2005 őszén elkezdtem, és heti egy alkalommal Győrből Szombathelyre jártam, ahol reggeltől késő délutánig tartottak az előadások. Sok érdekes dolgot tanultam, ami azelőtt ismeretlen volt számomra. A következő tantárgyakból oktattak bennünket, meghatározott óraszámban: gazdasági ismeretek, biztosítás-matematika, üzemgazdaságtan, jogi ismeretek, marketing, protokoll, üzleti kommunikáció és számítástechnika. Az előadásokon közvetlen volt a hangulat az oktatók és a hallgatók között, hiszen a Biztosítási Oktatási Intézet kiváló oktatói, a SIGNAL Biztosító oszlopos tagjai. Egy-egy elméleti témakör egyből gyakorlati oldalról is megvilágításra került, akár az életbiztosítási, akár a nem életbiztosítási ágazatban. Nagyon tetszettek az életbiztosítási tarifák, és a mortalitási táblázatok összefüggései, ezek tudományos-történelmi hátterei. Többek között azt is megtudtam, hogy a házas férfiak tovább élnek, mint a szinglik (ellenkező híresztelésekkel szemben). Érdekes volt a szakma matematikai háttere, kamatszámítások, technikai kamat jelentősége, kárstatisztikák, a károk bekövetkezésének valószínűségei. Érdeklődéssel hallgattam a jogi ismereteket is a polgári törvénykönyv és a biztosítási törvény vonatkozásaiban. Az írásbeli vizsgán érdekes kérdésekkel találkoztunk, ahol részben feleletválasztós, részben kifejtős válaszokat vártak. Az volt az érzésem, hogy banki, pénzügyi, közgazdasági végzettségű szakemberek állították össze a kérdéssorokat. A szóbeli vizsgán több tételt húztunk, minden tantárgyból egyet-egyet. Kaptunk felkészülési időt, ami alatt kidolgozhattuk a tételeket, s utána előadhattuk a tanultakat. A vizsga után a bizottság összeült, értékelte a hallottakat, majd átadták a bizonyítványokat. Ezzel megszereztem a függő biztosításközvetítői bizonyítványt, ami az évek során akár tanácsadói szintre is fokozható lesz. Azóta munkám során is hasznosítom ismereteimet, bátrabban közlök információkat ügyfeleimmel, hiszen ezek jól megalapozottak, és kicsit más szemmel, még szélesebb látókörrel bírok a biztosítási szakma terén.Büszke vagyok, hogy a SIGNAL Biztosító Zrt. támogatásával elvégezhettem ezt a tanfolyamot.

Gál Mária: Az OKJ-s képzés tapasztalatai - a felkészítő tanár szemszögéből

Amikor valami új elkezdődik, mindig vannak ellenzők, és vannak, akik üdvözlik az új rendszert. Nem volt ez másképp az új OKJ-s képzéssel sem, ami a biztosításközvetítők számára kötelező jelleggel bevezetésre került.

Immár 2 éve folyik az oktatás, nagyon sokan vizsgáztak már, magam is több csoportot oktattam.

Van olyan hallgató, akinek egyértelműen teher, hiszen pénzbe, időbe és fáradságba kerül, de van olyan álláspont is, ami üdvözli, hogy van végre egy egységes biztosítási képzés.

Ami igazán izgalmas kérdés ezzel az új egységes képzési rendszerrel kapcsolatban véleményem szerint az, hogy ha valaki „szűz” emberként kerül be erre a tanfolyamra - és a jövőben folyamatosan nő majd ezeknek a hallgatóknak a száma -, vajon kap-e megfelelő muníciót a szakma elkezdéséhez.

Jelenlegi tapasztalataink a képzésről elsősorban a biztosítótársaságoknál már jó ideje itt dolgozóktól vannak, hiszen eddig ők lettek beiskolázva. Így csak azt tudjuk jelenleg mérni, hogy a régiek hogy fogadták, hogy tudták elsajátítani a tananyagot, milyen sikeresen tudtak vizsgázni.

Ha az „újak” szemszögéből nézem, én úgy látom, hogy inkább elméleti a tananyag. A „régiek” számára is sokszor komoly nehézséget okozott az elsajátítás. Persze tanárfüggő is ez, mert ahol az oktatók gyakorlati szakemberek, ott általuk sok példán keresztül érthetővé, emészthetővé válik az elmélet. De ahol a tanár maga is elméleti szakember, talán még nem is olyan sziporkázó előadó, ott bizony unalmassá, vontatottá, távolivá válik az egész.

A bevezetés óta eltelt idő alatt sok csoport oktatása és vizsgáztatása megtörtént, így ma már nemcsak feltételezéseink, de tapasztalataink is vannak a tantárgyak sikerét és hasznosságát illetően. A teljesség igénye nélkül írom le a saját gondolataimat, amiket persze befolyásol és alakít a hallgatók véleménye:

1. A tanulók nagyon szívesen fogadták a pénzügyi ismeretekkel foglalkozó tárgyakat, nagy részüknek új volt a magyar bankrendszerrel kapcsolatos tananyag. Ez egyébként azért is nagyon fontos, mert napjainkban zajlik az a folyamat, hogy a biztosításközvetítéssel foglalkozó szakemberek banki szakemberekké is kell, hogy váljanak, hiszen szinte minden biztosítótársaság ötvözi termékeit a banki termékekkel. A tananyag fejlesztők figyelmébe ajánlom a banki és biztosítási termékek összehasonlítását kockázat, hozam, szolgáltatások, a tartalékképzés szempontjai, nyereségesség tekintetében. Eddig is voltak ilyen összehasonlítások, már mindenki ismeri azt a néhány ábrát és diagramot a különböző befektetési formákról, ami minden tankönyvben és oktatási anyagban megtalálható. Nem erre gondolok. Mi a különbség a tartalékképzés, kártartalékképzés, visszavásárlás, szolgáltatások, kötvénykölcsön - és betétgyűjtés, hitelkihelyezési variációk között.

2. Az Ágazati I-II. tantárgyak mindenki számára hasznosak, jól rendszerezettek, olyan praktikus ismereteket hordoznak, ami még a régen a szakmában dolgozó „öregek” számára is struktúrálja a meglévő ismereteket.

3. Számítástechnikai ismeretekre ilyen formában nincs szükség - ez az általános vélemény. Ugyanis függő biztosításközvetítőket képzünk, következésképpen adott biztosítótársaság programjainak ismerete, használata a cél. Alkalmazási feltételül lehet szabni a számítógép felhasználói szintű ismeretét helyileg, ezzel ez a kérdés megoldódik.

4. Biztosítási jog - fontos, lelkesen fogadják. Mindenkinek van egy története, amire szeretné tudni a választ. Hiányt pótolna a biztosításközvetítéssel foglalkozó szakemberek számára egy „Esetleírás gyűjtemény”, ami konkrét eseteket mutatna be közérthető magyarázattal.

5. Üzemgazdaságtan - mérsékelt lelkesedéssel fogadják. Az általános vélemény, hogy ez is érdekes, de inkább vezetők számára. A tananyag jelentős részét napi praktikus ismeretként nem tudják felhasználni.

6. Biztosítási matematika - a vélemények megoszlanak. Az ember alapvető érdeklődésénél fogva többnyire nem szereti a matematikát. Így önmagában már a tantárgy neve is rossz emlékeket ébreszt az iskoláskorból. Ennek ellenére voltak közérdeklődésre számot tartó részek, mint pl. inflációs ráta számítás, jelen és jövőérték számítások, halandósági számítások. A vizsgatesztekben viszont egészen bizarr módon akár a 16-os számrendszerbe való átszámítás is megjelent. Érdemes lenne racionalizálni az anyagot, és csak azokat a részeket bennhagyni, amik a napi munka hátteréül szolgálhatnak.

7. Marketing - érdekes tantárgy. Szeretik a hallgatók. Nekem két dolog hiányzik az anyagból. A joghoz hasonlóan pár gyakorlati példa a biztosítók marketing fogásaiból, akciókról, eredményekről …stb. A másik a személyes eladás marketingje, azok a fogások, amelyek segítségével az egyes ember fel tudja építeni magát. Ugyanis a legnagyobb félreértése ennek a szakmának, hogy biztosítósnak születni kell. Ebben is van igazság, de a szakma nagy része, így a viselkedés, az öltözködés, a társalgás, az ismerkedés, a kapcsolatteremtés, a hálózatépítés és még sorolhatnám, mind-mind tanulható. A tananyagfejlesztésben itt lehetne azt az áttörést elérni, ami az „új” emberek számára is a gyakorlatban nagyon jól használhatóvá tudná tenni a tanultakat.Végül, de nem utolsósorban, a tankönyvek és a vizsgák. A tankönyvek oktatócégenként változnak. Így változatos képet mutatnak. Van olyan, ami teljes szinkronban van a szóbeli tételsorral, és a nyelvezete a vizsgateszteknek megfelelő. Azonban sajnos ennek az ellenkezőjére is van példa, van, ahol a tankönyvből igen nehéz összeollózni a választ egy-egy kérdésre, és más könyveket is segítségül kell hívni a felkészüléshez. A vizsgák megizzasztották a tanárokat és a tanulókat egyaránt. Nem mindig tudtuk eltalálni, hogy a kérdés megfogalmazója mire is gondol. Néha pontatlan megfogalmazásokkal találkoztunk, és a válaszok közül sem mindig találtunk helyeset. Vagy találtunk, de kettőt, pedig csak egyet kellett volna. Aztán két tesztben előforduló ugyanazon kérdésre a megoldókulcs nem ugyanazt a választ hozta. Javaslom a tanító tanárok által összeállított kérdésekből egy tesztbank létrehozását. Ennek az lenne az előnye, hogy a napi gyakorlathoz közelebb állna , hiszen a területen dolgozó kollégák belevinnék nemcsak tudásukat, hanem legfrissebb szakmai tapasztalataikat is.Összefoglalva, az hogy egységes szakképzés indult Magyarországon, jó dolog, helye van a képzési rendszerben. Régen meglévő hiányt pótol, és egyértelműen szükség van rá. De ha már van, és amivel a cikket kezdtem, pénzbe, időbe és fáradságba kerül, akkor azt a pár szépséghibát kijavítva egy igazán jó és hasznos dolgot hozzunk ki belőle!

Szekulesz Judit: Vizsgaelnöki tapasztalatok

Az ügynökregiszter beindulásával párhuzamosan indultak az új függő- és független biztosításközvetítői OKJ-s képzések, de kifutásig megmaradtak az eredeti biztosításközvetítői vizsgák szervezése és lebonyolítása is.

Számos vizsgán vettem részt mint vizsgaelnök, és általánosságban meg kell állapítanom - s ezt a véleményemet osztják a tanárok is -, hogy mind az írásbeli, mind a szóbeli vizsgák kérdéssorai átdolgozásra szorulnak.

Az írásbeli vizsgák kérdéssorai nem alkalmazkodnak a tananyaghoz, a kérdésfeltevések nem egyértelműek, és ki kell mondani, hogy az a hallgató tudja legkevésbé megoldani, aki a legjobban ismeri a szakmát.

Szükséges lenne a kérdések szakmai lektorálása új szakértők bevonásával, valamint a tanárok részére lehetőséget kellene adni a kérdések tesztelésére, mielőtt a tételek kibocsátásra kerülnének. Ez az eljárás bevett szokás az egyetemeken, főiskolákon is.

A függő biztosításközvetítői szóbeli komplex vizsgán a legnagyobb problémát abban láttam - a jogot tanító kérdező tanárral együtt -, hogy a jogi kérdések 90%-a az ágazati biztosítástan tantárgyban található. A komplex I. tantárgyban vannak a jogi kérdések, a biztosításmatematikával és a számítástechnikai ismeretekkel együtt, ami véleményünk szerint erőszakolt. Így a jogi kérdések nem igazán jogi kérdések, s meg kell említenem, hogy nagyon sok az átfedés a tantárgyi kérdésekben. Így előfordult többször az is, hogy ugyanazon hallgató ugyanazt a kérdést húzta két különböző tantárgyból.

Minden vizsgaelnöki jelentésemben javasoltam átgondolni a vizsgakérdések csoportosítását, mert véleményem szerint megfelelőbb lenne, ha az Ágazat I-II., valamint Biztosítási jog vizsgatételei kerülnének egy tételsorba, és a komplex I-be kerülne a Pénzügyi- és biztosításmatematikai, Számítástechnikai és Marketing ismeretek. Ezzel a megoldással a tételek csoportosítása szakmailag megalapozottabb lehetne.

Az eredeti 200 órás biztosításközvetítői képzéshez képest a függő- és független képzésnél is óraszámcsökkenés következett be a szakma kérésére. Az óraszámon belül vannak olyan tárgyak, amelyeket a hallgatónak saját magának, illetőleg a saját társaságánál kell elsajátítania, ezeknél a tantárgyaknál nagyobb segítséget kellene nyújtani a munkáltatónak a tananyag elsajátításában.

A PM szakfőosztályán a nyáron személyi változások következtek be, s remélhetőleg bővülni fog a szakértők köre, és észrevételeink - hiszen az általam leírt problémákat más vizsgaelnökök is felvetették - érdemi változásokat fognak eredményezni. Lényegesnek tartom, hogy a kötelezően előírt vizsgákon a hallgatók eredményesen tudjanak teljesíteni, ami azonban az elmúlt időszakban nem volt jellemző, s az elégtelen vizsgák nem minden esetben a hallgatók hibájából következtek be.

Dr. Banyár József: A biztosításközvetítők képzése

Köztudott, hogy a 2003. évi 60. törvény, vagyis az „új” Bit. számos fontos újdonságot hozott a magyar biztosítási piacra. A biztosításközvetítők szempontjából ezek közül talán a legfontosabbak az EU biztosításközvetítői irányelvének („Az Európai Parlament és a Tanács 2002/92/EK Irányelve [2002. december 9.] a biztosítási közvetítésről”) implementálásaként bevezetett biztosításközvetítői nyilvántartás („regiszter”) és a biztosításközvetítői képzettségi követelmények. A regiszter és a képzettségi követelmények logikailag és gyakorlatilag összefüggenek, a regiszter teremti meg a képzettségi követelmények ellenőrzésének lehetőségét. A regiszter ugyanis, amely nyilvános és nem nyilvános adatokból áll, nem nyilvános adatai között minden biztosításközvetítő természetes személyről tartalmazza a biztosításközvetítés szempontjából releváns legmagasabb végzettségét.

A Bit. biztosításközvetítőkre vonatkozó szabályai szerint egyrészről (34. §) „Biztosításközvetítői tevékenységet - az e törvényben foglalt kivételekkel - kizárólag olyan személy végezhet, aki szerepel a Felügyelet által vezetett nyilvántartásban”, másrészről viszont a 41. § (2) szerint „független biztosításközvetítői tevékenységet”, a 48. § (3) szerint pedig „ügynöki tevékenységet” „csak olyan természetes személy végezhet…, aki … felsőfokú végzettséggel vagy külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel rendelkezik.”

Átmeneti idő a végzettség megszerzésére

Azoknak, akiknek nincs felsőfokú vagy biztosítási tanácsadói végzettségük, a törvény átmeneti időt biztosít a megfelelő végzettség megszerzésére. A törvény kétfajta átmeneti időt definiál, egy „abszolútot” és egy „relatívat”.„Abszolútnak” nevezem azt az átmeneti időt, amelyet a törvény a már régebb óta biztosításközvetítőként dolgozóknak ad, s „relatívnak” az új belépőknek adottat. Fontos megjegyezni, hogy a képzettségi követelmények alól felmentést nem ad a törvény. Régebb óta biztosításközvetítőnek tekint a törvény minden olyan biztosításközvetítőt, aki a felügyeleti nyilvántartási rendszer működése megkezdésének időpontjában már biztosításközvetítőként dolgozott, és 3 hónapon belül regisztrálták is. Nekik fő szabályként (229. §) a regiszter indulásától számított 48 hónap az átmeneti idő, kivéve, ha már betöltötte az 55. életévét és legalább 5 év biztosításközvetítői gyakorlattal rendelkezik. Ekkor az átmeneti idő 7 év. Az új belépőknek a regisztrálástól számítottan egységesen 2 év az átmeneti idő (36. § (5)). Nagyon fontos szabály, hogy a regisztráló biztosítónak vagy független biztosításközvetítőnek a megszerzett végzettséget 15 napon belül be kell jelenteni (adatmódosításként) a regiszterbe. Enélkül a határidő leteltekor a regiszter törli a képzettségi követelménynek meg nem felelő biztosításközvetítőt, s onnantól kezdve nincs joga tovább biztosításközvetítői tevékenységet végezni.

Fontos megjegyezni, hogy a Biztosításközvetítői direktíva nem utal arra, hogy lehetséges átmeneti idő a képzettség megszerzésére. Azt az EU Bizottság úgy értelmezi, hogy a biztosításközvetítőnek a megfelelő végzettséggel már a regisztrálásától, vagyis biztosításközvetítői tevékenységének megkezdésétől rendelkeznie kell. Emiatt kifogást emeltek a magyar Bit. ezen rendelkezése ellen, s így elképzelhető, hogy a jövőben ezt meg kell majd változtatni.

Konkrét határidők

A „felügyeleti nyilvántartási rendszer működése megkezdésének időpontja” 2004. december 15. volt, s így az attól számított 3 hónap 2005. március 15-én járt le. Emiatt a fenti rendelkezések konkrétan azt jelentik, hogy akit 2004. december 15. és 2005. március 15. között regisztráltak1, annak 2008. december 15-ig kell felsőfokú végzettséget, vagy legalább függő, illetve független biztosításközvetítői szakképesítést szereznie (kivéve természetesen a legalább 5 éves gyakorlattal rendelkező 55 év felettieket). Az új biztosításközvetítőket 2005. március 16-tól kezdve folyamatosan regisztrálták. Az első ilyen új biztosításközvetítő számára az átmeneti idő tehát 2007. március 16-án jár le, s utána folyamatosan járnak le ezek a „relatív” határidők.

A biztosításközvetítők szakképzettsége

A regiszter felállítása óta már több mint másfél év eltelt, a 2008. december 15-i határidőig már csak kevesebb, mint 2,5 év van hátra. Emiatt érdemes a regiszterben megnézni, hogy a biztosítók és a független biztosításközvetítők hogyan állnak a szakképesítés megszerzésével. 2006. augusztus 16-ra vonatkozólag a regiszter az alábbi adatokat tartalmazza erről:

Látszik, hogy jelenleg a biztosításközvetítők döntő többségének (73%-ának) nincs meg a szükséges szakképesítése, s az elmúlt másfél év alatt a több mint 26 000 felsőfokú végzettséggel nem rendelkező biztosításközvetítő közül csak kis töredéke tett le valamilyen vizsgát. Ez semmiképpen sem nevezhető nagyon biztatónak, ugyanakkor valószínűleg a helyzet némileg jobb. A Felügyelethez ugyanis több jelzés jutott el arról, miszerint a regisztrálók (tehát a biztosítók és a független biztosításközvetítők) nem minden esetben tesznek eleget törvényi kötelezettségüknek, s nem jelentik be a regiszterbe, ha a nekik közvetítő biztosításközvetítő szakképzettséget szerzett. Emiatt a Felügyelet augusztus folyamán egy levelet küldött ki minden regisztráló számára, amelyben emlékeztette őket a határidőkre, illetve a bejelentési kötelezettségre. A Felügyelet a jövőben is követni szándékozik a szakképesítés megszerzésének folyamatát, s természetesen ellenőrzései során folyamatosan ellenőrzi majd, hogy ne közvetítsen olyan természetes személy, aki határidőn belül nem tett eleget a képzettségi követelményeknek.

A szakképesítése határidő szerinti megoszlásaÉrdemes megnézni, hogy hogyan oszlanak meg a szakképesítés megszerzéséhez szükséges határidők. Egy ez év május 4-i lekérdezés szerint a helyzet az alábbi:

Látszik, hogy a közvetítők zömének 2008-ig bezárólag kell megszereznie a szakképesítést, de majdnem harmaduknak már jövőre lejár a törvény által erre adott határidő.

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére