Figyelemfelhívásnak szánjuk és a továbbiakban is figyelemmel kísérjük majd,mert a magán-és a társadalombiztosítás intézményrendszerének újfajta ötvöződését látjuk benne. (A szerk.)A korábbi rendszerben a népesség elöregedése és az orvosi technika ugrásszerű fejlődése miatt jelentős költségnövekedés mutatkozott a tb-ben. A következő években pedig a nemzeti jövedelem még nagyobb hányadát kell egészségügyi kiadásokra fordítani Hollandiában. A végeredmény egyszázalékos nagyságrendet is elérő költségvetési deficit lehet! A lakosságnak sincs költségtudata, számlát nem kapnak, nem is annak alapján fizetnek, azt az állam ügyének tartják. Ingyenes állami szolgáltatásról lévén szó, a szolgáltatás minőségét sem tudják fogyasztóként értékelni.

Egyebek közt a fenti okok folytán a holland kormány a költségrobbanás közepette egyedül maradt a rendszer alapvető problémáival.

A reform első korai lépése a költségérzékenység felébresztése volt a piaci erőkre támaszkodva, noha az egészségügy sosem lesz igazi piac. Három évvel ezelőtt számba vették és besorolták a szolgáltatásokat, egyeseket közülük (fogorvos, fizikoterapauta stb.) fizetőssé tettek, növelték az önrészt, ami nemzetközi viszonyokat tekintve igen alacsony volt.

A változásokat a szolgáltatókkal is érzékeltették, a gyógyszergyártók esetében 40 %-os árcsökkenést értek el a generikus szereknél, általában csökkent a gyógyszerekre fordított kiadás.

Hatékonyabb lett a kórházak munkája, többet ígértek a betegeknek, egyúttal megszüntették a biztosítók szolgáltatókkal szembeni szerződéskötési kötelezettségét. Egyelőre a biztosítók nem nagyon válogatnak, már maga a változás azonban ösztönzőleg hatott a kórházakra.

A korábbi holland rendszer a némethez hasonlított, az átlagos jövedelműek az állami társadalombiztosításban voltak, a jobban keresők a magánbiztosításban.

Első lépésben a piac fragmentálására került sor. Korábban egyharmad volt magánbiztosítva, de emellett számos más magánbiztosítói rendszer is működött a két rendszer határán; az ügyfelek egy része évenként ki-be lépett egyikből a másikba.

Ebben a rendszerben a tb-járulék túlnyomó részét bérből való levonással gyűjtötték össze, így a betegek nem érzékelték a költségeket, a biztosítók közt pedig nem folyt verseny, így arra se volt ráhatásuk, hogy a szolgáltatók költségigényét kordában tartsák. Több éves előkészítés után került a reformra sor, széles körű társadalmi vita közepette úgy, hogy a javaslat ügyében nemcsak a képviselőházban, hanem a törvényhozás második kamarájában is igen élénk vita folyt. Az idei évvel bevezetett új rendszer - amely iránt a németek is érdeklődnek - alapvetően a magánbiztosítás meglevő infrastruktúrájára épül és a szociális betegbiztosítást magánbiztosítási keretek közt működő szerződéses biztosítássá változtatja át.Mára a piac átlátható lett mindenki számára, kötelező biztosítás van, aki nem köti meg, azt megbírságolják, a rendszer mégis inkább piackonformnak tekinthető. Az új biztosítást művelő 30 biztosító ezen a területen is profitérdekelt lehet.

A biztosítók ugyanúgy díjszabásokat kínálnak, mint más termékeknél, kb. 1100 euró évi átlagdíj mellett. A hozzájárulás másik fele továbbra is TBI-járulék formájában a bérekből jövedelemarányosan kerül levonásra. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, az átlagdíj valamivel még alacsonyabb is lett az előzetesen kalkuláltnál. Növekedett az ügyfelek választási szabadsága, jobban érzékelik a szolgáltatók közti különbségeket is. Továbbra is megmaradt az önkéntes biztosítás lehetősége a kötelezővel nem fedett területeken.

A TBI jelleg is megmaradt, a szolgáltatási csomagot ugyanis az állam határozza meg és a biztosítóknak azt kell kínálniuk és az igen széles körű. A szociálisan hátrányos helyzetben levők nem kedvezőbb díjban részesülnek, hanem az állam nyújt számukra díjkiegészítést, így ők is teljes díjat fizetnek biztosítójuknak és azonos szolgáltatásokban is részesülnek.

A betegbiztosítás nagy dilemmája, hogy ajánlatelfogadási kényszer mellett igen kedvezőtlen összetételű állományok jöhetnek létre. Ezt a rendszer külön alapból finanszírozott kompenzációval ellensúlyozza.

A rendszernek igen érzékeny közösségi jogi vonatkozásai is vannak, éspedig két okból.

Az egyik bizonyos állami támogatások tilalmára vonatkozik, az európai bíróság azonban a C-206/98 sz ügyben már kedvező álláspontot alakított ki, belgiumi tényállás mellett, ahol azt állapította meg, hogy nem ütközik a belső jogszabály a második nem élet irányelv rendelkezéseibe az üzemi baleset szabályozása kapcsán, a társadalombiztosítási oltalom ugyanis magánbiztosítási eszközökkel is szervezhető.

A másik kérdés az volt, hogy egyszerű jogi értelmezéssel törvényesíthető a rendszer az egész népesség vonatkozásában. Fel kell hívni a figyelmet Bolkenstein, akkori belpiaci biztos írásos állásfoglalására, ami jobb híján és egyelőre legitimálta a modellt. ( Más kérdés, hogy annak végső soron az európai bíróság szűrőjén kell majd átjutnia.)Bő fél év után a rendszer bevezetésének első tapasztalatai már rendelkezésre állnak; már most sokan éltek a választás lehetőségével, néhány hónap alatt az ügyfelek egyharmada, négy és fél millió ember váltott biztosítót, versenypiac van kialakulóban - erős költségérzékenység mellett.

A következmény: a díjszínvonal még az elvárások alatt is alakult (1038 €). Az egészségügyben megnőtt az újítókedv, mindenekelőtt a kórházakban a hatékonyságot, a minőségjavítást és a betegekre koncentráló intézkedéseket tekintve.

A korábbi, évente több mint 5 %-os költségnövekedés tendenciája megállt, az utóbbi két évben 1,5 % körül volt, ezután pedig az egészségbiztosítók erősen fogják majd a költségeket, hogy a díjuk versenyképes maradjon.

A közeljövőben bizakodni lehet a szabályozott piaci erők fejlődésében, alpiacok kialakulásában, várható, hogy az üzleti alapon működő német kórházak is befektetnek majd ide.

Az intézmények nagyobb átláthatóságot kénytelenek most már bíztosítani, így az egészségügy szolgáltatásainak minőségét is inkább lehet követni. Az egészségügyi intézményeknek is hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy a nyilvánossgnak elszámolni tartoznak.

Hangsúlyozni kell, hogy a reformot fontos kis lépések sorozata előzte meg.

Megszűnt a kezelési költségbeli különbség, az orvos nem számíthat fel többbet a magánbiztosítónak, mint a tb-nek.

A magánbiztosítók ajánlatelfogadási kényszere pedig azt jelenti, hogy nem válogathatnak többé a különféle kockázati csoportok közt.

Versenyhelyzetbe kényszerültek az addig regionális monopóliumot élvező eü. bizt. alapok is. Ezeket egyenlő pozícióba hozták, ami az új rendszer talpköve.

Megtiltották a tb. eü. alapok és a magánbiztosítók felvásárlását, holdingba kerültek, a köztük levő különbségek jórészt megszűntek.

A változásokat nem lehet máról holnapra végbevinni, ez inkább fokozatos fejlődés-fejlesztés, semmint forradalmi változás következménye lehet csupán - vallják a holland reform mérnökei.

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére