A hagyományos szemlélet úgy tartja, hogy a nagyobb gazdasági nyitottság ösztönzi az innovációt és a hatékonyság növekedését, ami viszont munkahelyeket és jólétet generál. Az utóbbi években azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az európai polgárok nagy része a globalizációban, a liberalizációban és az ebből fakadó versenyhelyzetben inkább fenyegetést lát, mint az életkörülményeit javító tényezőt. Mi a gyökere ennek a bizonytalanságnak, aminek eredménye az, hogy az emberek vonakodnak szembenézni a gazdasági kihívásokkal? A fenti kérdések ösztönözték az Európai Bizottságot arra, hogy vizsgálat tárgyává tegye a jelenséget, annak érdekében, hogy Európa választ tudjon adni a globalizáció kérdéseire. A vizsgálat során használt módszer azt az egyre növekvő körben elfogadott megközelítést használja, hogy a társadalom nem tud minden állampolgár számára egyenlő juttatásokat garantálni, az egyenlő esélyek biztosítása azonban mindenképpen megvalósítandó cél. A BEPA2 által elkészített konzultációs anyag az első lépés ahhoz, hogy vita induljon meg az európai társadalom realitásairól. Ez nem egy szokásos konzultációs eljárás, ahol minden érdekeltet igyekeznek bevonni a döntés-előkészítésbe, és jelen esetben a cél nem is egy konkrét jogszabályi kezdeményezés előkészítése. Az anyag így nem a Bizottság közös álláspontját tükröző dokumentum, sokkal inkább párbeszédet kíván provokálni a témában. Hogyan járulhatnak hozzá az egyes tényezők az általános jóléthez, úgy mint a gazdasági lehetőségek, a munka természetének megváltozása, az öregedő társadalom kihívásai, a családi élet új mintái, a szegénység és egyenlőtlenség, az egészségmegőrzés és a társadalmi mobilitás korlátai, az élet minősége, bűnözés és antiszociális viselkedések, valamint a különbözőség és multikulturalizmus. A tanulmány vizsgálja azokat a tényezőket, amelyek az európai társadalom átalakulását befolyásolták az elmúlt generációk idején, elsősorban szociológiai, és nem közgazdasági megközelítést alkalmazva. A dokumentum azt sem hagyja figyelmen kívül, hogy a 2004-ben és 2007-ben csatlakozó új tagországok számára ez a periódus különösen drámai és traumákkal terhelt átalakítási folyamatot indított el.

1. Milyen irányban változott az európai társadalom?

Megállapíthatóak-e közös tendenciái a változásoknak? A változások segítették, vagy éppen akadályozták az állampolgárok hozzáférési esélyeit a lehetőségekhez, hogy kibontakoztathassák képességeiket? Ebben a vonatkozásban természetesen nagyok a különbségek a tagországon belül és a tagországok között. Vannak olyan kihívások, amelyekkel minden tagországnak külön-külön kell szembenéznie. Ilyenek például a demográfiai fejlemények, a növekvő etnikai és kulturális különbségek, valamint az értékek individualizálódása. Minden EU tagállam relatíve nyitott társadalomnak számít. A fejlettebb csoportba tartozó EU 15-ök3 mindegyikének többtényezős kihívásokkal kell szembesülni, a posztkommunista tagországok számára azonban drámai erővel hatnak az átmenet követelményei. Minden országban nő a kulturális szakadék a kozmopoliták, akik a jelenlegi gazdasági viszonyok nyerteseinek számítanak, és azok között, akik lemaradtak a gazdasági kihívások nyomán, így fenyegetve érzik tradicionális értékeiket és életmódjukat. Európa szociális elkötelezettsége vitathatatlan a munkavállalói jogok, a szociális párbeszéd, a nemek közötti egyenlőség, a diszkrimináció minden formájának tiltása, a környezeti kérdések és a fogyasztóvédelem területén. Az Unió országai konszolidált demokráciát építenek, jelentősen megnövelve az emberi szabadság határait. Ugyanakkor az az állítás sem igaz teljes egészében, hogy az európai társadalmakat napjainkban elsősorban a globalizáció alakítja. A valóság ennék sokkal komplexebb. Igaz, hogy az elmúlt generáció életében gyors változások mentek végbe, az azonban illúzió, hogy létezne egy időtlen európai szociális modell. A globalizáció valóban hozott egy sor jelentős változást az életünkben, mint például a hagyományos ipari szakmák eltűnése, a társadalmi változások mégis inkább belülről vezéreltek. A jóléti állam fejlődése maga is egy szociális és politikai válasz volt az ipari korszakra, ami emberek millióinak az élethelyzetét változtatta meg. Az új kihívásokra értelemszerűen új válaszokat kell adnia a közösségnek. Európa tehát nem okolhatja mindenért a globalizációt. Több kérdés megválaszolásához ugyanakkor nem elégséges a nemzetállamok egyenkénti kapacitása, ilyen például az adóverseny. Ezeknek a problémáknak a megoldásához európai szintű dialógus szükségeltetik.

1.1. Átmenet a posztindusztriális tudásalapú és a szolgáltató társadalomhoz

A második világháború után az európai munkaerőpiac szerkezete még az iparosodás előtti képet mutatta. Franciaországban például az emberek harmada a földeken dolgozott, a kelet-európai országokban pedig még rosszabb volt ez az arány. 2006-ra a legfejlettebb tagállamokban a szolgáltatási szektor munkahelyeinek aránya meghaladja a kétharmadot, csak 2000 és 2004 között több mint 8 millió új munkahely keletkezett a szolgáltatási szektorban. Ebből a tendenciából több következmény is adódik: – A létező állásoknak legalább a fele magas szintű kognitív és/vagy személyes képességeket követel meg. A munkakörök negyede haladó szintű számítógép-isme retet feltételez és ez az arány rohamosan nő. Ezzel szemben minden hat fiatalból egy szakképesítés nélkül hagyja el az iskolát. – A nők foglalkoztatása felülreprezentált a kevesebb jártasságot követelő szolgáltató szektorban, a rutinmunkák területén és a részmunkaidős helyeken, ami nemi szegmentációhoz vezet a munkaerőpiacon. – A képzetlen férfi munkaerő helyzete egyre romlik, és kicsi az esélyük új képességek elsajátítására. Ezekre a fejleményekre azonban nem csak fenyegetésként lehet tekinteni. Az új ellátási csatornák például új munkahelyeket teremtenek. A tudásalapú társadalomban végzett munka sok ember számára élvezetesebbé teszi a munkát, mivel a kompetencia kevésbé függ a hierarchikus viszonyoktól, sokkal inkább a csapatmunkától, és a nagyobb rugalmasságtól. Sok függ az egyén kockázatvállalási hajlandóságától is, és hogy mennyiben bízik a saját képességeiben.

1.2. A jóléti állam hatása

Közismert, hogy a jóléti állam miként védi polgárait az ipari kor kockázataival szemben. Az extrém szegénység lebontása és az átfogó társadalombiztosítás nyilvánvaló módon hozzájárult a hosszabb életkilátásokhoz. Tapasztalható ugyanakkor az is, hogy a jóléti rendszerek sokszor nem teszik alkalmassá az embereket arra, hogy alkalmazkodni tudjanak az élet által támasztott kihívásokhoz. Túl gyakran előfordult például a múltban, hogy a munkanélküliség elől az emberek korai nyugdíjazásba menekültek, ahelyett hogy a társadalom megkísérelte volna visszaintegrálni őket a munka világába.

1.3. A tömeges jólét hatása

Az átlagos középkorú európai állampolgár jómódúnak számít összevetve a szülei és nagyszülei helyzetével. Ez az állítás jórészt még az új tagországokra is igaz, ha túljutnak az átállás drasztikus, de átmeneti szakaszán. A tömeges jólét kiszélesítette a horizontot és megnövelte a választási lehetőségeket. Mivel az alapszükségletek a nagy tömegek által már kielégíthetőek, a növekvő jövedelmek új típusú szükségleteket teremtettek (pl. hobbi, bioételek, személyi edző stb.). Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a legtöbb tagországban (még a leggazdagabbakban is ) megfigyelhető a relatív elszegényedés folyamata.

1.4. Az állampolgár, mint fogyasztó

A fogyasztás, mint státusszimbólum, olyan fontossá vált az emberek tömegei számára, hogy akár nagy volumenű hitelfelvételre is hajlandóak, hogy fenntartsák a színvonalát. Az EU 12 tagállamában az átlagos hitelfelvétel a 2002. évi 14 322 euró szintről 16 337 euróra nőtt két év alatt. A média és marketing befolyása közismerten meghatározó az emberek választási szokásainak kialakításában.

1.5. Nemek közötti egyenlőség és demográfiai kihívások

A változások egyik legjobban megfogható eleme a nők helyzetének megváltozása. Habár az ideális állapottól még messze vagyunk, a kép jelentősen javuló helyzetet mutat. A munkaképes korú nők 55,7%-ának fizető állása van, a skandináv országokban ez az arány 70%. Ma már a kétkeresős háztartás a jellemző. Európa-szerte ugyanakkor egyre inkább általános a gyermekvállalási kedv lanyhulása. A termékenység 45%-kal csökkent a 60-as évek óta. A jelenség különösen figyelemre méltó, mivel nem tapasztalható lényegi különbség a protestánsnak mondott északi, és a katolikus déli országok között. Az elmúlt húsz évben az első házasságkötés időpontja a nőknél 5 évvel emelkedett, 28 éves korra, és a kutatások azt is kimutatták, hogy a nők jellemző módon gazdasági/gyakorlati megfontolásból nem vállalnak annyi gyereket, amennyit ideálisnak tartanának. Mindezek következtében az európai társadalom fokozatosan idősödik, magával hozva az összes, már ismert problémát.

1.6. Az individualizálódás trendje

A szociológusok többsége egyetért abban, hogy a tömeges jólét az individualizálódás erősödéséhez vezet. Az emberek számára az élet már nem csupán egy adottság, amit el kell fogadni és viselni a közösség részeként, hanem személyes elvárásokat támasztanak azzal szemben, nem törődve a társadalmi kohéziós szempontokkal. A válási ráta gyakorlatilag egyetlen generáció alatt megduplázódott, a házasság ma már nem képes jelezni egy kapcsolat stabilitását (ha egyáltalán valamikor képes volt erre). A gyermekek negyede házasságon kívül születik, de Svédországban ez a szám az 56%-ot is eléri. Sok vita zajlik arról, hogyan kell értékelni ezt a tendenciát. Az individualizáció erősödése a foglalkozási és geográfia mobilitással párosulva gyengíteni látszik a hagyományos családmodellt. Európa növekvő módon toleráns az eltérő szexuális- és életstílusokkal szemben, ellentétben az USA-val, melynek hivatalos értékrendje inkább a tradicionális értékrendhez közelít.

2. Az európai jólét mérése

A szubjektív vizsgálatok azt mutatják, hogy az európai polgárok 81%-a elégedett az életével, az elégedettség leginkább a családdal, otthonnal, társadalmi élettel, barátokkal és kollégákkal való kapcsolatokban testesül meg. Ettől csak kevéssé marad el a szomszédokkal, egészséggel, állással kapcsolatos megelégedettség. Az elégedettség szintje a legmagasabb az északi országokban, Luxemburgban, Hollandiában és Írországban. Szignifikáns módon rosszabb a helyzet az új tagországokban. Más számokat kaptak a kutatók akkor, amikor a pénzügyi helyzetre kérdeztek rá. Ekkor a megkérdezetteknek mindössze 68%-a vallotta magát elégedettnek. Az elégedettség megítélésekor értelemszerűen mérési és szubjektív akadályokba egyaránt beleütközünk. A közgazdászok megkísérelték a mérést valamilyen GDP-arányos mutatóhoz kötni, amely azt mutatta, hogy a magasabb GDP nem szükségszerűen mutatja az elégedettség magasabb szintjét is. Kísérletek történtek arra is, hogy a GDP-n kívül más mérőszámokat is figyelembe vegyenek, mint például az iskolázottságot, egészséget, szociális-gazdasági biztonságot, társadalmi kohéziót stb. A dokumentum egy szelektívebb megközelítést javasol; a boldogságban eltöltött életévek számát, ami a szubjektív életélvezet és az objektív élethossz kombinációja. Az életkilátások javuló tendenciája az Európai Unió tagországaiban közismert tényt. A születéskor várható élettartam 43,5 évről 75,4-re nőtt a férfiaknál, míg a nők esetében 46 évről 81,4 évre. A 2050-re előre jelzett számok pedig 82,3 a férfiak esetében, és 87,4 a nőknél. De melyek azok a tényezők, amelyek az egyre hosszabbodó életünket egyszersmind boldogabbá is teszik? A tanulmány harmadik része ezzel a kérdéssel foglalkozik.

3. A szociális minőség emelésének kérdései

3.1. Foglalkoztatási lehetőségek

Legyen az embereknek állásuk, ha úgy akarják, vagy ha szükségük van rá. Ebben a vonatkozásban Európa jól tejesített az elmúlt években. A foglalkoztatási ráta 4%-kal emelkedett az ezredforduló óta, és ez különösen igaz az idősebb munkavállalók körében. A munkanélküliség ugyanakkor változatlanul a kiemelt problémák között szerepel a közösség életében.

3.2. Elégedettek-e az emberek a meglévő munkájukkal?

A felmérések azt mutatják, hogy az emberek többsége igen, még akkor is, ha pénzszűkében vannak. A munkaidő Európában közismerten rövidebb, mint a világ más tájain. Az átlagosan ledolgozott óraszám Európában 1552 óra volt 2004-ben, míg a vonatkozó USA adat 1817 óra, ami a 36 órás munkahétre átszámítva 6 héttel kevesebb munkavégzést jelent Európában. (1960-ban a helyzet éppen fordított volt, Európában 2082 órát dolgoztak szemben az amerikai 2033 órával.) Ezzel párhuzamosan a munkavégzés feltételei is folyamatosan javulnak a kontinensen.

3.3. Hozzáférés a képzési lehetőségekhez

A megszerzett képzettség az európai társadalomban nagy különbséget jelenthet a munkavállalói kilátások területén. Az elhelyezkedési esélyek, és a fizetési színvonal eltérése nem szorul külön magyarázatra. Hosszú távon tendencia, hogy a fiatalabb korosztályok magasabb képzettséggel rendelkeznek, mint az őket megelőző generáció. Aggodalomra adhat ugyanakkor okot az, hogy a fiatal, egyetemista európaiak félnek az olyan bonyolult tantárgyaktól, mint a matematika, fizika és mérnöki tudomány, és inkább a könnyebben elsajátítható pályák felé fordulnak. Az oktatás finanszírozásának rendszere szintén problémát jelent a legtöbb országban. Különösen igaz ez az egyetemekre, ahol a hallgatók száma robbanásszerűen megnőtt, amivel az állami finanszírozás nem tud lépést tartani, a tandíj bevezetésével szemben pedig erős az ellenállás.

3.4. Társadalmi mobilitás: az életesélyek továbbvitele a jövő generációihoz

Legtöbben úgy gondoljuk, hogy a társadalmi mobilitás jelentős mértékben megnőtt az elmúlt két generáció idején, köszönhetően a tömegoktatás elterjedésének és a foglalkoztatási struktúra változásainak. A kérdés csak az, hogy a következő generációknál a társadalmi mobilitás nem csökken-e. A tanulás kapu a társadalmi mobilitáshoz, a kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy a családi háttér meghatározó módon hat az iskolai teljesítményre. Ez többet jelent, mint tisztán a család kulturális tőkéjét vagy jövedelmi színvonalát. Néhány kutató úgy gondolja, hogy a mobilitás a jövőben csökkenhet éppen a modern társadalmaknak abból a sajátosságából adódóan, hogy az életesélyeket jelentősen befolyásolja a képzettség. A magasabb képzettségűek egyre jellemzőbb módon választják a hozzájuk hasonló képzettséggel rendelkezőket házastársul és partnerül, illetőleg a főállású apák jelentős időt képesek szentelni gyermekeiknek. Ezen trendek egyike sem káros vagy éppen nemkívánatos, de mégis azt sugallják, hogy korrekciós mechanizmusok beiktatása nélkül a társadalmunk erősebben polarizálódhat.

3.5. Demográfia és idősödő társadalom

Az idősödő társadalom demográfiai és finanszírozási problémái közismertek, korábban már a Biztosítási Szemlében4 is foglalkoztunk vele. Tömegeket érint ugyancsak az elmagányosodás és a megfelelő gondoskodás hiánya is. A 70 éves emberek 28%-a él egyedül, ez az arány pedig 40%-ra nő a 80 évesek körében. A tény nyomást helyez a kibővített értelemben vett családra, amely adott körülmények között esetleg nem tudja vállalni a terheket. A gyermekek 50-60 éves korosztálya kénytelen helytállni a munkahelyén, hogy javítsa a jövőbeni nyugdíjellátásának feltételeit. Ez a nyomás különösen a késői középkorú nőkön erős. A nagycsalád státusa továbbra is erős Dél-Európában, ahol a családok négyötöde még háromgenerációs, miközben ugyanez az adat Finnországban és Svédországban mindössze 1%. Amikor vitát folytatunk az időskorúak ellátásáról, mindenképpen ki kell térnünk a család, a helyi közösségek és az állam felelősségére és feladataira.

3.6. Családi élet és jó életérzés

Az EU15-ök közül a születési ráta ott maradt leginkább szinten, és a nők munkába állása ott a legmagasabb, ahol a gyermekmegőrzéshez a legjobb a hozzáférés. A kétkeresős háztartás egyre inkább társadalmi normává válik, ami meghatározza a gyermekvállalási kedvet. A kétkeresős modell sikeres működése minden európai családpolitika középpontjában áll.

3.7. Szegénység és annak hatása az esélyekre

Paradoxonnak tűnhet, hogy miközben az anyag a gyermekvállalási kedv ösztönzése mellett érvel, a gyermekes családok rosszabb anyagi helyzetben vannak, mint a gyermektelenek. A szegénység is jobban sújtja a gyermekeket, mint bármilyen más csoportot. (Itt persze szükséges utalni arra a vitára, ami a szegénység definíciója körül kialakult.) A szegénység leginkább az egyszülős családban élő gyermekeket veszélyezteti. Szintén veszélyeztetett csoportnak számítanak az állással nem rendelkező háztartásokban felnövő gyerekek, valamint a nagycsaládosok. A szegény gyermekeknek aránytalanul nagyobb nélkülözéssel, hátrányokkal, rosszabb egészégi körülményekkel és iskolai előremenettel kell szembenézniük. Ha felnőnek, nagyobb valószínűséggel lesznek munkanélküliek, kapnak rosszul fizető állást, kerülnek összeütközésbe a rendőrséggel, és örökítik tovább saját rossz esélyeiket a gyermekeik korosztályára. Ez egy olyan gazdasági, szociális és politikai költség, amit szembe kell állítani a korai intervenció társadalmi költségeivel.

3.8. Baj-e az egyenlőtlenség?

Addig, ameddig a relatív szegénység csökken a közép-jövedelmekhez képest, baj-e ha a felső hányadban nőnek a jövedelmek? Más szavakkal, rossz dolog-e az egyenlőtlenség? A masszív egyenlőtlenség az USA-ban látható és vitán felüli. Európában a különböző mérőszámok azonban már differenciáltabb képet mutatnak, az azonban nem igaz, hogy az egyenlőtlenség csak az angolszász világban nő. A klasszikus érv szerint az egyenlőtlenség mindaddig tolerálható, ameddig a társadalmi létra alján lévő emberek profitálhatnak abból, hogy az egyenlőtlenség nagyobb jólét létrehozását teszi lehetővé. Sokan azonban arra figyelmeztetnek, hogy ennek az érvelésnek megvannak a korlátai. Mindenekelőtt nem bizonyított, hogy az ilyen módon előállított gazdasági növekedés megfelelő mértékben szivárog le a lejjebb lévő társadalmi rétegekhez. A jelenlegi egyenlőtlenségek tartós hátrányokká ágyazódhatnak be, amivel a közösség veszíthet, mivel a társadalmi mobilitás csökkenésével nem tudja minden tehetség kibontakoztatni képességeit. Végül pedig, több társadalomkutató úgy véli, hogy minél egyenlőtlenebb egy társadalom, annál nagyobb a pszichológiai-szociális stressz, ami az emberek önbecsülésének elvesztéséből adódik. Ez pedig magában hordja a deviáns viselkedési formák és a mentális betegségek lehetőségét.

3.9. Hozzáférés az egészséges élethez

A javuló életkilátások egyik fokmérője a jó egészségi állapot. Napjainkban – az általános egészségügyi ellátások elterjedésével – egyre nagyobb figyelmet fordítunk a környezet és az egészség összefüggéseire. Itt nem csupán a tiszta levegő vagy víz kérdéséről van szó, hanem a vegyi anyagok kibocsátásának következményeiről és más környezeti kockázatokról. Az elmúlt években jelentős emelkedés következett be a jóléti betegségek területén (pl. mentális problémák). Az elhízás és a mozgáshiány ma már legalább akkora egészségügyi kockázatot jelent, mint a dohányzás. Amikor ezekről a jelenségekről beszélünk, fel kell tennünk a kérdést, hogy milyen szerepet szánunk az egyéni felelősségnek a problémák megoldásában? Szintén megvizsgálandó kérdés, hogy mi a kapcsolat a mentális eredetű betegségek és a modern társadalmi egyenlőtlenségek között?

3.10. Az élet minősége

Ma az európai emberek 75%-a városi környezetben él, 2020-re ez a szám várhatóan 80%ra emelkedik. A városiasodás azonban gyorsabban terjed, mint ahogyan a városi lakosság létszáma nő. Becslések szerint a beépített területek nagysága az elmúlt húsz évben az ötödével nőtt, miközben a városi lakosság létszáma csak 6%-kal emelkedett. Az egy főre jutó lakásméret az elmúlt fél évszázadban megduplázódott részben a magasabb életminőség, részben pedig az alacsonyabb családlétszám miatt. Az európai életminőségről szóló viták ellentmondásokkal és paradoxonokkal terheltek. Az érthető törekvés, hogy egyre kényelmesebb életfeltéteket teremtsünk az emberek számára, magában rejti a környezet károsításának számos lehetőségét. Ez a kérdés már a 70-es évektől a politikai viták fókuszába került. A problémákat valamennyien ismerjük: klímaváltozás, légszennyezés, széndioxid kibocsátás és hosszan sorolhatnánk tovább. A megoldások megtalálásához összhangba kell hozni a fenntartható növekedés gazdasági és környezeti feltételeit, a már kialakult társadalmi valósággal, a berögződött életvezetési szokásokkal. Ki kell tehát egyezniük az újfajta életminták győzteseinek és veszteseinek.

3.11. Növekvő bűnözés és a biztonság hiánya

Bárhogyan is használjuk a bűnözés fogalmát, tény, hogy a bűnözés az 1950-es évek óta összességében nőtt. A bűnözés új technikáinak az előrevetítése meglehetősen nehézkes, hiszen azok a társadalommal együtt változnak. A kihívás abban áll, hogy a büntetőjog olyan innovatív stratégiákat dolgozzon ki, amelyek egyszerre képesek kezelni a bűnözés kiváltó okait és magát a bűnözés jelenségét.

3.12. Migráció, etnikai különbözőségek és integráció

A migráció már régóta az európai tapasztalás részét képezi, jelentősen átalakította az európai városképet, és továbbra is összetett jelenség marad. A bevándorlásnak jól meghatározható gazdaságai okai vannak, a dokumentum mégis inkább a társadalmi előnyök megvilágítására tesz kísérletet, nem eltitkolva a benne rejlő feszültségeket és kulturális kihívásokat. A fentiekben röviden ismertetett EU-vitaanyag azt a cél tűzte ki maga elé, hogy vázolja azokat a kihívásokat, amelyekkel az európai társadalom szembe néz. A tudásalapú társadalom fenyegetésként tűnhet fel azok számára, akik rossz képességekkel vagy alacsony tanulási aspirációkkal bírnak. A munkanélküliség és az inaktivitás még mindig túl sok ember életét keseríti meg. A generációkon át öröklött hátrányok a társadalmi mobilitást teszik problémássá. A sikertelenség érzésének szociális következményei a családok hibás működésében, az antiszociális viselkedésformákban és mentális betegségekben csapódhatnak el. Az európai szociális modell alapját képező szolidaritás korrodálni látszik, nem utolsósorban a jóléti függés okán, és amiatt hogy a társadalom kisebbségi közösségeket próbál beintegrálni. Van ugyanakkor okunk az optimizmusra is. Az élettel való megelégedettség és a boldogság Európában magasabb, mint bárhol máshol a világon. A születéskor várható élettartam jelentősen nőtt, és folyamatosan növekszik a jövőben is. A tudásalapú társadalomban végzett munka nagyobb lehetőséget nyújt az autonóm, elégedettséget nyújtó munkára, ahol megnő a csapatmunka szerepe és csökkennek a hierarchikus viszonyok, a képzési lehetőségek folyamatosan bővülnek. A nők függetlenebbek, és lehetőségük van arra, hogy irányítsák a saját életüket. A különbözőségben benne van az esély, hogy kreatív energiák forrása legyen. A sikeresen menedzselt migráció segítheti Európa gazdasági és szociális igényeit. Európának szembe kell tehát néznie ezekkel a kihívásokkal, és újszerű válaszokat kell adnia rá. Az ismertető összeállítója úgy gondolja, hogy a tanulmány több olyan gondolatot, összefüggést és szempontot is felvet, amit érdemes mérlegre tennie az európai polgárnak. Különösen érdekes az anyag egy biztosítási szakember számára, hiszen a biztosítási iparnak a folyamatosan változó társadalmi igényekre szabva kell kialakítania termékkínálatát. Terjedelmi okokból az összefoglaló nem vállalkozhat minden gondolat részletes bemutatására. Az érdeklődőknek azonban érdemes alaposabban is tanulmányozni az anyagot, amely a MABISZ Titkárságán angol nyelven elérhető. (Az Európai Bizottság megrendelésére készült tanulmány ismertetőjét Lencsés Katalin készítette)

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére