A konfliktusok kialakulása az emberi kapcsolatokban elkerülhetetlen. Az üzleti életben különösen így van ez; ez az oka az egyre növekvő számú jogvitának. A szembenálló felek természetszerűleg eltérő módon ítélik meg lehetőségeiket, egy esetleges per kimenetelét. A vita elmérgesedésével egyre csökken a hűvös, racionális mérlegelés szerepe, és nő a másik fél legyőzésének motivációja, "kerül, amibe kerül" alapon.

Tekintettel arra, hogy az ember életében, nap mint nap keletkeznek konfliktusok, amelyekre jól vagy rosszul válaszol: ez a reakció sokban függ az egyén vagy egyének személyiségtípusaitól. Ez természetesen a beteg emberre is igaz. Mivel a bírósági per végén nincsenek igazi győztesek, olykor mindkét oldalon csak vesztesek vannak, kérdés hogyan kerülhető el ez a veszteség. Erről szól a konfliktuskezelés egyik "legfájdalommentesebb" módja - amely tulajdonképpen egy "demokráciatechnika" - a közvetítés vagy mediáció. A konfliktushelyzetek száma lényegesen felülmúlja a konfliktusok tényleges számát, mivel nem minden konfliktushelyzetből lesz valódi konfliktus, és még kevesebből jogi konfliktus (polgári per). A jogi konfliktushelyzet alapja a jog által védett érdekek sérülése, amelyeknek - ab start - már jogilag megfogalmazható vonatkozásai vannak. Társadalmi konfliktus helyzet nap mint nap, számtalan adódik, ami lehet jogi konfliktushelyzet is, de mi lenne velünk, ha minden jogi konfliktushelyzet valódi jogi konfliktussá válna. Könnyen átlátható, hogy a bírói igazságrendszer pillanatokon belül összeomlana, hiszen ma sem képes a tetemes elhúzódó peres ügyek végére pontot tenni. Kiindulva abból a megállapításból, miszerint sokkal több a konfliktushelyzetek és a konfliktusok száma, mint a perek száma - a konfliktusok formalizált megoldásának mennyisége közelit - a jogszociológiában használatos igen szemléletes - az ún. Rottleuthner-féle "berlini tölcsér" szerinti formulához. Ez azt mondja, hogy a konfliktushelyzet és a konfliktus minden társalomban nagyszámú (alapjában véve ezek jelennek meg a tölcsér bemenetén). A tölcsér szűkületét követve azonban egy része nem jut el a formalizált konfliktusmegoldáshoz, és a végén a tölcsér bemenetéhez képest lényegesen kisebb átmérőjű csúcsi végen jelennek meg a formalizált megoldási formák: a polgári perek.

A konfliktushelyzet tulajdonképpen az érdekellentétek kiéleződését jelenti vélt vagy valós sérelmek, okok alapján, míg a konfliktus az érdekek sérelmét és az érdekellentétek összeütközését fogalmazza meg. Nyílt érdek összeütközés akkor jelentkezik, amikor a felek elutasítják a békés megegyezés lehetőségét. Tehát olyan megoldást kell keresni, amelynek során a felek közötti kommunikációs kapcsolata javul és a megoldással mindenki elégedett. Ez a megoldás a nyertes-nyertes forma, azaz mindenki elégedett nincs legyőzött. Ha ez a formula nem érvényesül, a konfliktusok elmélyülnek, eszkalálódnak, és megjelenik a győztes-vesztes formula, amely a közvetítői eljárás szempontjából nem támogatható, csak az a megoldás, amely mindegyik félnek előnyösebb, mint a bírósági vagy hatósági döntés. Ekkor - még a per lehetőségét megelőzendően - léphet be megoldásként a közvetítői eljárás. Ehhez közvetítő személyre vagy intézményre van szükség. Ez a személy vagy intézmény a közvetítő.

E tanulmány nem tárgyalja a viselkedésformákat, a személyiségtípusokat, az orvos-beteg konfliktusokat; kizárólagos célja a közvetítői eljárás bemutatása az egészségügyi szolgáltató és a biztosítótársaságok szemszögéből.

A közvetítői eljárásokról általában

Az eljárást lefolytató közvetítő a vitás ügyben nem dönt, nem határoz, és nem ítélkezik, nem erőlteti az általa javasolt megoldás elfogadását. A folyamat során az érdekek tisztázásában segít a feleknek. Azzal segíti a tárgyalási folyamatot, hogy ügyel a két fél közötti egyensúly folyamatos fenntartására. A vitában álló megbízók a mediálás teljes folyamatát kontrollálják, a végső döntést kizárólag ők hozzák meg. Ha a közvetítői eljárás mégsem vezet eredményre, a felek még mindig fordulhatnak bírósághoz, vagyis a közvetítői eljárás igénybevétele nem jelent "joglemondást", nem jár az egy esetleges per lehetőségéről való lemondással. A közvetítői eljárást lehet bírósági eljárás előtt (és/vagy helyett) végezni.

Mik azok az előnyök, amelyeket a közvetítői eljárás nyújthat?

Időtényező. A bírósági eljárás hosszú évekig is elhúzódhat. A közvetítői eljárás körültekintő és szakszerű döntés-előkészítés után biztosítja a vita gyors - egy-két hónapon belüli - lezárásának lehetőségét.

Költségek. A bírósági eljárásban a győztes fél számára csak a bírósági eljárás illetéke térül meg. Arra nincs példa, hogy a pereskedés legnagyobb költségét, az ügyvédeknek ténylegesen kifizetett honoráriumot, a bíróság a pernyertes félnek megítélte volna. A közvetítői eljárás költségei a per költségeihez képest összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak.

A felek kontrollja. A bíróság elé kerülő jogvitát a keresetlevél kézbesítését követően már nem a peres felek, hanem a bíróság irányítja. A közvetítői eljárás során az eljárás kezdettől-végig a vitában érintett felek ellenőrzése alatt marad, semmi olyan nem történik, amivel az összes érintett fél ne értene egyet.

Elégedettség. A sok évig tartó pereskedés végén a legjobb esetben is csak az egyik fél hagyja el elégedetten a bíróság épületét, gyakoribb azonban, hogy (az esetek túlnyomó részében?) mindkét fél elégedetlen a bíróság ítéletével. A közvetítői eljárásban egyezség nem jöhet létre a résztvevők egyetértése nélkül. Ez garantálja, hogy a közvetítői eljárás eredményeként létrejövő egyezség a jogvita minden résztvevőjének sikert és elégedettséget nyújt.

Nincsenek lekötött pénzeszközök. Bíróság előtt folyó per esetében az alperes gyakran tisztában van azzal, hogy a jogerős ítélet legalábbis részben elmarasztalja. A jóhiszemű alperesnek, minthogy eleget kíván tenni az ítéletnek, erre a célra pénzt kell tartalékolnia, amelyet így nem használ fel más célra. Egy hosszú évekig tartó eljárás esetén ez a pénz értelmetlenül hever használatlanul. Minthogy a közvetítői eljárás legfeljebb néhány hónapot vesz igénybe, az eljárás nem köti le egyik fél pénzeszközeit sem.

Nincs bizonytalanság. A közvetítői eljárás gyorsasága következtében rövid idő alatt pénzügyileg tiszta helyzet keletkezik mindkét fél számára.

Teljes diszkréció. A bírósági eljárás nyilvános. A hosszan tartó per - különösen, ha a média is tudósít róla - rossz színben tünteti fel a szolgáltatót a közvélemény előtt. A perről szóló híreknek különösen a gazdasági életben csak a versenytársak örülnek, akik egyben igyekeznek kihasználni a perbe vont fél helyzetét, és piaci pozíciókat elhódítani tőle. A közvetítői eljárás a nyilvánosság teljes kizárásával történik, így a közvélemény és a versenytársak nem értesülnek sem a vitáról, sem annak kimeneteléről.

Bizalmas. Mindaz, ami a közvetítői eljárás során elhangzik, zárt körben marad. A közvetítő - akár az orvos vagy az ügyvéd - a felek összes titkát köteles megőrizni. A közvetítőt még tanúként sem lehet meghallgatni egy későbbi perben. Ha valamelyik fél mégis indítványozná, a mediátornak meg kell tagadnia a vallomástételt azokról a tényekről, amelyekről a mediáció során szerzett tudomást.

Per helyett üzlet. A sok évig tartó pereskedés, és a vele együtt járó harc nyomán a peres felek közt az esetek túlnyomó többségében visszafordíthatatlanul megromlik a viszony, a gazdasági életben az üzleti kapcsolatok a per után nem folytathatók. A közvetítési eljárás gyors, a két fél egymással kölcsönös empátiájára is alapozott egyezséget eredményez, és ez megteremti az alapjait annak, hogy a két fél között fennmaradjon a jó viszony.

A felek szempontjából vitathatatlan előnyök

Ha az egyezség létrejön, természetes, hogy perre nem lesz szükség, mert a felek közös elhatározáson alapuló, minden érintett számára előnyös megállapodást írnak alá. Ennek jellemzője, hogy:

Hatékony: A "mediált viták" általában egyezséggel végződnek az üzleti életben (kb. 90%).

Gyors: Az eljárás lényegesen rövidebb, mint a bírósági eljárás, olykor csak néhány órát vagy napot igényel.

Önkéntes: A felek nem kényszeríthetők az eljárásban való részvételre. Az eljárás csak akkor indul meg, ha valamennyi érintett fél egyetért abban, hogy mediáció útján rendezi vitáját. A bírói ítélettel szemben, itt csak olyan végkimenetel lehetséges, amellyel valamennyi érintett egyetért.

Olcsó: A közvetítői eljárás költségei nagyságrendekkel maradnak el a bírósági eljárás költségeitől.

Bizalmas: A tárgyaláson elhangzottak bizalmasak, azokról harmadik fél nem szerezhet tudomást. A közvetítőt köti a titoktartás kötelezettsége. A közvetítőt perbe tanúként megidéztetni nem lehet. Illetve, ha valamelyik fél mégis megteszi, a közvetítő megtagadja a vallomástételt azokról a tényekről, amelyekre a mediálás során szerzett tudomást

Az eredmény jogilag kötelező: Az eljárás eredményeként létrejött egyezséget a felek jogilag kötelező írásbeli szerződésbe foglalják, szükség esetén biztosítékokkal megerősítik annak érdekében, hogy az egyezségben foglaltak teljesítésében minden érintett kellőképpen megbízhasson.

A táblázat összefoglalja a konfliktuskezelés két módját.

PER MEDIÁCIÓ
A felek szemben állnak A felek együttműködnek
Kívülálló akarata szerinti döntés Felek akarata szerinti megegyezés
Későbbi együttműködés nem várhatóKésőbbi együttműködés lehetősége megmarad
"Fullánkos" megoldás, a felek elégedetlenekMegnyugtató (végleges) megoldás
Elhúzódó lassú eljárás Gyors, a problémát lezáró eljárás
Nyilvános, ezért a feleknek kellemetlen, méltánytalan lehet Titkos, ezért a felek számára diszkrét megoldást jelenthet
Az ügy a "profi" jogászok irányításába csúszhat, "jogászkodássá" válhat Az ügy ura az érintett marad, tartalmi kérdések állnak a középpontban
Magas költségek, nagy eljárási és adminisztratív, valamint ügyvédi költségek Alacsony költségek, maximált díjak, olcsóbb eljárás

Táblázat: a konfliktuskezelés különböző módjai az előnyök és hátrányok szempontjából

A mediáció azokban az országokban terjedt el, ahol az állampolgárokat eléggé érettnek tartják ahhoz, hogy döntsenek saját ügyeikben. Ehhez kapnak segítséget, miközben a döntés jogát és az azzal járó felelősséget nem veszik el tőlük. A közvetítés során a legfontosabb, hogy az interperszonális konfliktus - amely valós vagy vélt sérelmek alapján jött létre - feloldódjon; létrejöjjön az egyezség.

Ennek érdekében a közvetítő feladata egy olyan speciális kommunikációs szituáció levezetése, koordinálása, amelyben a felek számára segíti a kölcsönösen elfogadható megoldások megtalálását, illetve kidolgozását. Ennek érdekében kommunikációs-, és problémamegoldó-technikákat tanít ügyfeleinek, ő maga a vitában végig pártatlan és semleges - így a vitázó felekből "kényszeríti ki" a számukra legmegfelelőbb megoldást.

Az egészségügyi közvetítői eljárás és a biztosítótársaságok

A biztosítási törvény (1995. évi XCVI. törvény) 69.§ szerint "A biztosítási szerződéskötési kötelezettség e törvény 9. számú mellékletében, illetve más törvényben meghatározott esetekben irható elő."

  • Egyéb törvényben nem szabályozott szerződéskötési kötelezettségek között szerepel az orvosi magángyakorlat folytatása.
  • Más jogszabályokban meghatározott szerződéskötési kötelezettség, amely nélkül adott tevékenység nem folytatható, pl.: az egészségügyi szolgáltatás (1997. évi CLIV. törvény).

A felelősségbiztosítást a Ptk. is szabályozza. A Ptk. 559. § (1) szerint felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős.

A felelősségbiztosítást a Polgári Törvénykönyv a vagyonbiztosításra vonatkozó rendelkezések körében szabályozza, külön alcím alatt. Azonban: míg a vagyonbiztosításnál a biztosított által közvetlenül elszenvedett kárról van szó, addig a felelősségbiztosításnál valamely (biztosítotton illetve szerződőn és biztosítón kívüli) harmadik személy káráról, amelynek megtérítése alól a biztosítottat mentesíti a felelősségbiztosítási szerződés.

A Ptk. úgy rendelkezik, hogy csak a szerződésben meghatározott mértékben kell helytállnia a biztosítónak; tehát limitáltak ezek a biztosítások és alkalmazhatnak önrészesedést. Ennek két funkciója van: egyrészt a bagatell károk kiszűrése, másrészt érdekeltté teszi a biztosítottat, hogy tartózkodjon a károkozástól - ez mintegy morális funkciót tölt be.

Felelősségbiztosítás esetén a biztosító közvetlenül nem perelhető (eltérést enged ettől például a kötelező gépjármű-biztosítás /GFB/ szabályozásánál), és csak akkor lehet fizetni a biztosítottnak, ha igazolja, hogy a károsult követeléseit megtérítette. A biztosító nem tagadhatja meg a káresemény bekövetkezte után a károsultnak történő kifizetést akkor sem, ha a biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása okozta a kárt. "A biztosítót a károsulttal szemben a biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása sem mentesíti. A szándékos károkozás, továbbá a súlyos gondatlanságnak a szerződésben megállapított eseteiben azonban követelheti a biztosítottól a kifizetett összeg megtérítését, kivéve, ha a biztosított bizonyítja, hogy a károkozó magatartás nem volt jogellenes."

Biztosítási szerződésben meghatározott (és a biztosító által kiemelt kockázati okok) súlyos gondatlanság megvalósulásakor a biztosító regressz igénnyel léphet fel:

  • alkohol vagy más bódító szer hatása alatt történő károkozás,
  • engedélyhez kötött tevékenység engedély nélküli gyakorlásával összefüggő károkozás,
  • feladatkörének vagy hatáskörének túllépésével végzett tevékenység esetében létrejött károkozás esetén.

"A biztosított és a károsult egyezsége a biztosítóval szemben csak akkor hatályos, ha azt a biztosító tudomásul vette, a biztosított bírósági marasztalása pedig csak akkor, ha a biztosító a perben részt vett, a biztosított képviseletéről gondoskodott, vagy ezekről lemondott" /Ptk. 559.§(3)/. A perbeli képviselet ellátása nem kötelező; a biztosító dönti el, hogy ellátja-e a biztosított perbeli képviseletét vagy sem.

Az általános felelősségbiztosításon kívül létezik a szakmai felelősségbiztosítás. Ennek jellemzője, hogy a biztosítási feltételben nevesített tevékenységek során okozott károkat téríti meg. Ilyen biztosítás az orvosi felelősségbiztosítás. 1990. január 1-jétől az állami egészségügyi szolgálat keretein kívül működő magánorvosok, és magánklinikák részére rendelet írja elő felelősségbiztosítás megkötését (1998. július 1-jétől viszont, már valamennyi egészségügyi szolgáltató köteles felelősségbiztosítást kötni).

A jogszabály hatálybalépésével megjelentek a biztosítótársaságok saját feltételei. Az első két évben szinte nem is érkeztek kárbejelentések, de túlzás lenne azt állítani, hogy nem lett volna orvosi károkozás. Ez a jelenség egyszerűen magyarázható azzal, hogy a károsultak nem tudták, hogy gondjukat milyen fórumnál jelenthetik be, mely eljárás az, amelyik alkalmas segítséget nyújtani számukra az okozott kár megtérítésére.

Az egészségügyi törvény értelmében a betegjogok érvényesítésének feltételeit az egészségügyi ellátó rendszer fenntartójának kell biztosítania. Ezzel azonban olyan súlyos problémára hívta fel a figyelmet, amely - előbb vagy utóbb - alapjaiban rendítheti meg az egész ellátó rendszert. Kérdéses, hogy bizonyos esetekben, amikor a betegjogok sérülnek, ki a felelős; ki a felelős, ha objektív feltételek hiánya miatt nem valósul meg a teljes körű betegtájékoztatás, ha a beteg ápolásához nincs szakképzett nővér, kevés vagy elavult eszközök vannak, nincs megfelelő gyógyszer.

Mindezek miatt fokozott a kockázata a szövődmények kialakulásának; és akkor még nem is vetődött fel, hogy maga az orvos is kockázati tényező; az orvos, aki napi nyolc óra munka után (ami esetenként nem csak nyolc óra) folyamatosan - nemritkán 32 órán túl is folytatja tevékenységét.

Rövid látencia idő után, az 1998. évtől az "orvosi műhiba" miatti kártérítési perek egyre gyakoribbá váltak. Ennek következménye lehetett, hogy a 2000-es évtől a - felelősségbiztosítások területén - piacvezető Providencia Biztosító Rt. megszüntette, felmondta a fekvőbeteg ellátó intézmények felelősségbiztosítását. A döntést azzal indokolta, hogy mintegy tíz év alatt a már kifizetett, illetve a kifizetésre váró kárösszeg közel kétszer akkora volt, mint amennyi biztosítási díjat az egészségügyi intézmények ezen időszak alatt befizettek.

Az egészségügyi törvény egyoldalúan kötelezővé teszi az intézményeknek a felelősségbiztosítási szerződés megkötését, de arról már nem szól, hogy a biztosítóknak kötelezően vállalni kellene a biztosítási kockázatot. Ha a biztosító úgy érzi, hogy az üzletág számára deficites (és még csak nem is null-szaldós), kivonulhat erről a területről. A megoldhatatlan probléma ott jelentkezik, hogy az egészségügyi törvény szerint, jelenteni kell az ÁNTSZ felé, hogy ha egy intézmény biztosítása megszűnik, és az ÁNTSZ-nek ez esetben automatikusan meg kell vonnia az intézménytől a működési engedélyt. Az újabb adatok szerint legalább húsz-harminc intézménynek nincs felelősségbiztosítása, pedig ez a működési engedély meglétéhez szükséges minimumfeltételek között szerepel, de még egyetlen kórházat sem zártak be azért, mert nem volt érvényes felelősségbiztosítása. Bizton állítható viszont, ha egy egészségügyi szolgáltatást nyújtó kft. vagy bt. nem rendelkezik felelősségbiztosítással elbúcsúzhat a működési engedélyétől.

Amikor 2000-ben a Providencia Rt. kivonult erről a biztosítási területről, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) pályázatán nyertes Allianz Hungária Biztosító Rt. meghatározó lett az egészségügyi felelősségbiztosítás területén. Természetesen nem szamaritánus szempontok alapján döntött így a Hungária Biztosító. Nem azért, mert segíteni akart az egészségügynek, hanem ez üzleti döntés volt. A döntést jelentősen befolyásolhatta az a remény, hogy az egészségügyi felelősségbiztosítási üzletág fellendül majd Magyarországon, és ehhez majd magánbiztosítási tőke is társulni fog. Remélhette továbbá, hogy más biztosítási módozatokban (pl.: vagyon-, gépjármű-, és életbiztosítás) is előre törhet azáltal, hogy piaci teret nyer az egészségügy révén. (Az Allianz Hungária Biztosító Rt. 90% körüli részarányban van jelen az egészségügyi intézményekben, és szinte egyeduralkodóvá vált a kórházi felelősségbiztosítás piacán.)

Úgy tűnik azonban, hogy a remélt eredményt nem tudta elérni, hiszen az Allianz Hungária Biztosító Rt. egészségügyi felelősségbiztosítási állománya két év alatt megközelítette azt a kárösszeget, amennyit a Providencia Biztosító Rt. tíz év alatt gyűjtött össze. A biztosító jelentős veszteséget kénytelen elkönyvelni, ennek ellenére 2002-re nem mondta fel a teljes szerződésállományt. Az Allianz Hungária Biztosító Rt. kommunikációs igazgatója közölte, hogy a biztosítási díj megállapítása előtt vizsgálják azt is, hogy az adott intézménynek hány kártérítési pere volt korábban. A problémás kórházak számára drágább a biztosítás. Több szakember megerősítette, hogy előfordul olyan eset is, amikor a kórház nem tudja vállalni a biztosító által megszabott összeget. A biztosító ráfizetését eredményező károk jelentős részét a biztosított egészségügyi intézmények, mintegy harmada okozza, a szolgáltatók 40-50 százaléka nagyjából ugyanannyi biztosítási díjat fizet, mint amennyi kártérítésre igényt tart; a többiek (17-20%) kármentesek. A problémát a magas hányaddal működő kórházak, és a járóbeteg-ellátás okozza. 1998-tól fokozatos emelkedés mutatkozott a kárbejelentések számát illetően. 2001-ben már évente kb. 200-250 kárbejelentést említenek. 2001-ben egymilliárd forint kártérítést fizetett ki a biztosító. 1991-ben (az egészségügy szakmai felelősségbiztosításának indulási évében) 6,7 millió Ft volt az összes bejelentett kár. Egy másik adat szerint, 1995-ben egy átlagos esetre kifizetett kárösszeg 512 ezer forint volt, 2001-ben ez az összeg négymillió forintra nőtt. 2006. október 30-i adat szerint Magyarországon évente mintegy 350 kártérítési per indul, és az eddig megítélt legmagasabb összeg százmillió forint volt, és több mint hárommilliárd forintot követelnek különböző orvosi műhibák áldozatai kórházaktól. A biztosítók csak ötmillió forintig vállalják a kártérítést, ha a bíróság ennél többet ítél, akkor a kórháznak kell fizetnie, fenntartási kerete terhére. A Magyar Kórházszövetség elnöke a szervezet 2006-ban tartott siófoki kongresszusán jelentette be, hogy a kórházak költségvetési előirányzata nominálértékben 4-5%-ban elmarad a múlt évitől, nem tartalmazza többek között a biztosítási díjak fedezetét sem. Ez azért aggasztó, mert százhúsz intézmény 29 milliárd forinttal tartozik a beszállítóinak (ez az összeg az összes kórház egyhavi működési költségének felel meg), így csőddel fenyegethetik a kórházakat a lavinaként rájuk zúduló kártérítési perek. Ha a mai állapotokat szemügyre vesszük ez egyáltalán nem elképzelhetetlen.

Miután a biztosító egyre szigorúbb feltételekkel akarnak szerződést kötni, a kórházak úgy döntöttek, összefognak és önálló biztosítóegyesületet hoznak létre, hogy jobb feltételekkel köthessenek felelősségbiztosítást fejtette ki az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke múlt év júniusában. Jelenleg a biztosítók között minimális a verseny, és a kártérítési perekben kifizetett több tízmilliós összeg miatt kiszolgáltatottá válnak a kórházak. Annál is inkább, mivel egyik biztosító sem kötelezhető arra, hogy szerződést kössön valamely kórházzal. Ezért a kórházak úgy döntöttek, hogy közösen keresik fel a biztosítókat, vélhetően abban bízva, hogy így alkupozíciójuk jelentősen javul ahhoz képest, mint ha egyenként tárgyalnának. Hogy ez megtörtént-e az irodalomban nincs utalás, mint ahogy arra sincs, hogy megalakult-e a kórházak kockázatközösségén alapuló összefogás.

A kártérítési összegek emelkedésének okai

1. Szembetűnő változás volt a bírói gyakorlatban. 1995-96-ig nagyjából kiegyensúlyozott volt a megítélt kártérítési összegek nagysága, bár a kártérítés összege minden évben lényegesen nőtt. A bírói gyakorlat lassan hozzáigazodott a biztosítási értékekhez. A kifizetett kárösszegek átlaga még a 2000-ben is az ötmillió forintot közelítette. Ez az érték ma már 7 millió Ft közelében jár; jelentős számban fordul elő 10 millió Ft fölötti elmarasztalás, de már 20 illetve 30 milliót meghaladó összeget is megítéltek. De volt nagyobb összegű megítélt kártérítés kötelezettség, amely a Madarász utcai Gyermek Kórházat terheli. Az összeg (a kamatokkal együtt) 50 millió forint; ezen felül havi 160 ezer Ft járadékfizetési kötelezettség halmozódott fel (a kórház havi költségvetése 50-60 millió forint). A budapesti Szt. Margit kórháznak - kamatokkal együtt - mintegy 34 millió Ft kártérítési kötelezettsége volt, a SOTE Klinikák 60 millió Ft kártérítési kötelezettséget "gyűjtöttek".

Az intézmények megsegítésére 2002-ben a Fővárosi Közgyűlés "műhiba alap"-ot (70 millió forint) hozott létre, és osztott szét a kórházaknak. A következő évre már nem tervezték be ezt a költségvetésbe. Elkészült egy olyan szakmai koncepció, amely szerint a hazai egészségügyi intézményeknek az üzleti biztosítóktól független nonprofit kockázatközösséget kell létrehozniuk. Ez a több százmillió forintos állami tőkével létrehozott társaság gondoskodna az intézmények és az orvosok felelősségbiztosításáról. Az alapba az intézmények differenciált összegű díjat fizetnének. A tervek szerint a legmagasabb díjat azok a kórházak, szakrendelők fizetnék, amelyekben a legtöbb és a legmagasabb kártérítéssel járó hibákat követik el. 2002-ben megfogalmazódott ötlet, úgy tűnik csak egy vágyálom maradt, mert tevőlegesen nem történt semmi mind a mai napig.

2. A megítélt kártérítési összegek nagyságának növekedésében szerepe van az ügyvédi munka színvonal-emelkedésének is. A 90-es évek óta sok magánügyvéd és nagy ügyvédi irodák is szakosodtak az ún. műhiba perekre, és a betegjogok megsértésére alapozott kárigények képviseletére.

Megnőtt a média tevékenységének a kárigényekre gyakorolt hatása. Esetenként a jó ízlés határain is túlmenő hamis képet rajzol az egészségügyről; szenzációt kreál mindennapi esetekből; eltúlozva a nem vitathatóan létező hibákat, amelyek kétségtelenül vannak. Ez a szenzációhajhászás aláássa a gyógyítás alapjául szolgáló bizalmi viszonyt, amely orvos és beteg között kell, hogy létrejöjjön. Nem szabad elfelejteni, hogy orvos és beteg között soha nincs érdekellentét, az orvos gyógyítani, a beteg gyógyulni akar. A Magyar Orvos-Jogász Interdiszciplináris Társaság elnöke óv attól, hogy eljöjjön az idő, amikor az orvos nem azon gondolkodik, hogy mi a beteg baja, hanem az jár a fejében, milyen problémát okozhat neki a páciense.

A kártérítési igényekben 1998 közepére kialakultak a "típus műhibák", a "típus szakterületek". Ezek: szülészet, plasztikai sebészet, traumatológia, fogászat, aneszteziológia. A felperesek általában csak akkor indítanak pert, ha az orvos-beteg kapcsolat alapvetően megromlott. A betegek jelentős része hajlandó kisebb mulasztás(oka)t elviselni, de ha ez személyhez fűződő jogainak megsértésével párosul, akkor nagyobb az esély, hogy pert indítanak.

A biztosítási szerződések egyértelműen rögzítik, hogy kárigénnyel fellépő fél és szolgáltató egyezsége csak akkor hatályos a biztosítóra nézve (azaz a biztosító csak akkor fizet), ha tud a kárigényről, és az egyezséget jóváhagyja. A hazai egészségügyi szolgáltatók felelősségbiztosítói a tájékoztatás elmulasztásával okozott károkra nem vállalnak fedezetet; ezekben az esetekben a szolgáltatónak "saját zsebből" kell a kártérítést kifizetnie. A 2001. év végén megszületett ún. kórháztörvény nehéz helyzetbe hozta (hozza) a szabadfoglalkozású orvoslást választó doktorokat. A közalkalmazotti jogviszonyáról lemondó orvosra a kórház bármikor átháríthatja műhibákból adódó akár több tízmilliós kártérítési felelősséget. Ennek alapján érthető a biztosító azon elvárása, hogy aktív résztvevője legyen az egyezkedési eljárásnak, mivel a szerződésben rögzített limit erejéig a biztosító köteles helytállni.

Belátható, hogy az egészségügyi szolgáltató csak háromoldalú egyeztetés alapján köthet peren kívüli egyezséget. Ha a biztosítással rendelkező szolgáltató szeretné, hogy a biztosító a káresemény terheit tőle átvállalja - a közvetítői eljárásba be kell a biztosítót vonnia. A biztosító saját orvos szakértőjének véleménye, illetőleg az egészségügyi szolgáltató jogi álláspontjának figyelembevételével dönt arról, hogy az egyezséget jóváhagyja, vagy sem. Ha nem fogadja el, attól még a szolgáltató és a károsult peren kívüli egyezséget köthet, azonban a biztosítótól nem kérheti, hogy helyette fizessen. Joggal vetődik fel a kérdés: mikor érdekelt a biztosító a közvetítői eljárásban?

  • ha az igénybejelentő a saját jogait nem tudja érvényesíteni;
  • amikor várhatóan több milliós tétel alatt meg tud egyezni;
  • kisebb jelentőségű ügyek esetén (pl.: a kórházban a protézis eltűnik) és
  • peres eljárásban, elhúzódó jogvita esetén, ha a kárösszeg növekményeként a kamat is jelentős szerepet képvisel.

Ha a jogvita bírósági eljárással folytatódik, a biztosító kiemelt pozícióba kerül, és szoros együttműködés tapasztalható a szolgáltató és biztosító között. Számos esetben a polgári peres ügyben az egészségügyi szolgáltató képviseletére a felelősségbiztosító intézményt kéri. A biztosító célja, hogy ügyfele ellen ne legyen jogerős ítélet.

Kevés eset volt, hogy az egészségügyi szolgáltató nem fogadta volna el, vagy nem járult hozzá, hogy a biztosító kifizesse a kárösszeget. Ez legtöbbször az intézmény igazgatójától függ, és a nem elfogadás főként azokon a helyeken fordul elő, ahol gyakran van igazgatóváltás.

Gyakorlati változatként az is előfordult, hogy - különösen csekély összegű kötelezettség esetén - a szolgáltató intézmény maga rendezte a kárigényt.

Az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló törvény rendelkezik a biztosítókra vonatkozó szabályokról is. Leírja, mi a követendő eljárás, ha a szolgáltató közvetítői eljárás megkezdéséről tájékoztatja a biztosítót. A szolgáltató intézménynek lehetősége van eldönteni, bevonja-e a biztosítót a kár rendezésébe.

Tudott dolog ugyanis, hogy a benyújtott, de még el nem bírált kárigények összegét a következő évi biztosítási díjak megajánlásánál a biztosító tekintetbe veszi - függetlenül attól, hogy a kárigényt a későbbiek során kielégítik-e vagy sem. A biztosító szempontjából érvként hozható fel, hogy csak a biztosítónak kell a várható kártérítési összeget pénzeszközeiből kiemelnie, letétbe helyeznie, így veszteséget termel azáltal, hogy a letéti összeget kivonja a tőkeforgalomból, nem tudja befektetni, nem kamatozik stb.

Ha a szolgáltató úgy dönt, hogy a közvetítői eljárásba nem kívánja bevonni a biztosítót, ezt nyilatkozat formájában kell jeleznie a közvetítő felé. (Számolnia kell azzal, hogy az egyezség csak rá nézve lesz hatályos és a fizetési kötelezettséget nem háríthatja tovább a biztosítóra.)

Ha viszont a szolgáltató úgy dönt, hogy a közvetítői eljárásban kéri a biztosító részvételét, akkor erről a közvetítői eljárás megindításával egyidejűleg értesíteni kell a biztosítót és az Igazságügyi Szakértői Kamarát. (A biztosító nevének és székhelyének feltüntetésével.) A biztosítót az eljárás során megilleti:

  • az üléseken való részvétel joga,
  • észrevételezési jog az üggyel összefüggésben,
  • álláspontját közölheti a felekkel és a közvetítővel,
  • a szolgáltató intézmény képviseletét is elláthatja, ha erre felkérik.

A biztosító részvétele önmagában még nem jelenti azt, hogy reá nézve kötelező lenne a közvetítői eljárás keretében született egyezség. A Ptk. tartalmazza azt a rendelkezést, amely szerint az egyezség csak akkor hatályos a biztosítóra nézve, ha azt képviselője tudomásul veszi, és nyilatkozik is arról, hogy az egyezséget (részben vagy egészben) elismeri. Ezért célszerű, hogy az intézmény és a biztosító közös álláspontot alakítson ki - ez nagy kárösszeg esetén szinte elengedhetetlen. A biztosítóval történő egyeztetés befolyásolja az eljárás folyamán születendő egyezségek tartalmát is. Könnyen belátható ezek után, hogy az egészségügyi intézmény döntési kompetenciája nem korlátlan és nem mellőzheti a felelősségbiztosítás intézményét, ha a biztosító helytállási kötelezettséget érvényesíteni kívánja.

A legfrissebb információ szerint fél éven belül elkészül a kórházak felelősségbiztosítását és kártérítéseit rendező szabályozás.

Bízzunk abban, hogy ez valóban teljesül és legyünk optimisták, annál is inkább, mivel kezdenek olyan megnyilvánulások megjelenni a kórházi ellátás átalakításával kapcsolatosan, miszerint "gondatlanságból elkövetetett emberölés miatt minden olyan esetben beperelik az államot, ha valaki azért hal meg, mert nem jut időben orvosi ellátáshoz".

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére