Az ügyfelek részéről ez az attitűd többnyire érthető, és a magyarázat éppen a biztosítási szolgáltatás speciális jellegében rejlik. A nyelvi akadályokon túl fontos szerepe van a folyamatos szolgáltatásnyújtásnak, hiszen az ügyfél joggal várja el, hogy kár esetén a biztosító azonnal rendelkezésre álljon, ami egy másik tagországból érkező szolgáltató esetén sokszor nehézkes lehet.

A biztosító szempontjai is nyilvánvalóak, mivel a társaságoknak pontosan tisztában kell lenniük az elvállalt kockázat jellegével, ami speciális, elsősorban az adott helyen megszerezhető tudást igényel. A nemzetenként eltérő jogi szabályozás sokszínűsége szintén nem segíti a határon átnyúló szolgáltatások szélesebb körben való elterjedését. És itt nem csupán a szerződésjogokról van szó – aminek a harmonizálására már léteznek vázlatos elképzelések – hanem minden olyan jogágról, ami érinti a biztosítási szerződést (családjog, öröklési jog, kártérítési jog stb.)

A fentekből adódóan a CEA adatai szerint a határon átnyúló szolgáltatások aránya az elmúlt években nem haladta meg az összes díjbevétel néhány százalékát. Ráadásul az ilyen szolgáltatások igénybevevői a fogyasztóknak egy speciális csoportját reprezentálják:

  • azok az állampolgárok, akik átköltöztek egy másik tagállamba, illetve ott nyaralóval rendelkeznek és megszokásból továbbra is a hazai biztosító szolgáltatását veszik igénybe,
  • a határzónák lakosai, a földrajzi közelség okán, de ez is inkább ott jellemző, ahol nincsenek nyelvi akadályok; pl. Franciaország, Belgium és Luxemburg között,
  • valamint azok a magas jövedelmű rétegek, akik tudatosan akarják maximalizálni életbiztosításuk jövedelmezőségét.

A közösségi döntéshozók azonban elégtelennek találják az integráció jelenlegi szintjét, ezért folyamatosan keresik a megoldást a továbblépésre. Április 30-án fogadta el az Európai Bizottság (EB) a legújabb konzultációs anyagát a kiskereskedelmi pénzügyi szolgáltatásokról. A dokumentum a Bizottság 2005-2010-re meghirdetett Pénzügyi Szolgáltatások Politikájának Fehér Könyvéhez kapcsolódik, amelyben lefektetik az Európai Unió adott időszakra szóló pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó politikájának vezérelveit.

De miért éppen a pénzügyi szolgáltatások kapnak kiemelt hangsúlyt? A kiskereskedelmi pénzügyi szolgáltatások az EU-állampolgárok mindennapi életének szerves részét képezik, megkönnyítik az emberek részvételét a gazdasági életben. A legtöbb esetben azonban komoly pénzügyi elkötelezettséget követelnek meg a fogyasztótól. Ráadásul makroökonómiai szempontból is fontos szerepe van a pénzügyi szférának; azzal hogy hozzájárul a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz, valamint egyre növekvő mértékben az öngondoskodás- és időskori ellátás különböző formáihoz.

Az eddig elért eredmények ellenére ugyanakkor a pénzügyi szolgáltatások integrációja még mindig nem érte el a kívánatos mértéket az Európai Unió piacain. A konzultációs anyag ezt több példával is alátámasztja:

  • A határon átnyúló tevékenység még mindig rendkívül korlátozott.
  • Az árak széles körben szóródnak az Unió területén. A dokumentum ugyanakkor hozzáteszi, hogy a biztosítási szektorban problémás az összehasonlító árelemzés éppen a szolgáltatás alapján képező kockázatok, feltételrendszerek és jogi szabályozás különbözősége miatt.
  • A termékválaszték, így a választás lehetősége is korlátozott.
  • A szolgáltatók hatékonysága és jövedelmezősége széles sávban szóródik az egyes tagországok között.

Amennyiben a közösség nem tesz erőfeszítéseket, akkor a kiskereskedelmi, pénzügyi piac továbbra is töredezett marad több okból kifolyólag is. A jogszabályi korlátok megakadályozhatják egyes termékek kínálatát az Unió más tagországaiban. A közgazdaság akadályok (pl. az, hogy a terméket hozzá kell igazítani az eltérő viszonyokhoz) korlátozzák a választékot és felfelé hajtják az árakat. A szolgáltatók közötti átváltás magas költségei szintén elrettenthetik a fogyasztót attól, hogy váltson, különösen igaz ez a bankszámlák és a befektetési alapok esetében. Ráadásul az információs aszimmetria sem teszi lehetővé a fogyasztó számára, hogy a lehető legkedvezőbb lehetőséget válassza.

A Zöld Könyv több célt, illetőleg akciós javaslatot is megfogalmaz.

1. Ott ahol az kézzelfogható előnyöket jelent a fogyasztónak, le kell bontani a még meglévő akadályokat.

Amennyiben még egyszerűbbé válik a szolgáltatás nyújtása egy másik tagországban, az lefelé hajthatja a fogyasztói árakat. Olyan mesterséges korlátokra érdemes gondolni, mint egy szerződés megszűnésének költségei, a tájékoztatás nem megfelelő szintje, az árukapcsolás vagy a szolgáltató váltás adminisztratív költségei. Az EB elsőként a bankszektorban kezdte meg a vizsgálódást a hitelkártyák és bankszámlák kapcsán.

2. Meg kell erősíteni a fogyasztói bizalmat a pénzügyi termékek megvásárlásában.

Ennek szerves részét képezi az, hogy a fogyasztó azonos szintű védelmet kapjon a közösség egész területén, beleértve a jogorvoslat folyamatát is. Az EU-irányelvek által megkövetelt minimális elvárások ténye azonban már önmagában is problémát jelent, mivel a tagországi túlteljesítések nem az egységes szabályozás irányában viszik el a piacot. (A biztosítási szakma ezt már megtapasztalhatta többek között a biztosításközvetítőkre vonatkozó irányelv kapcsán.)

Nem kevésbé szükséges feltétel lenne a jogi biztonság megteremtése, vagyis annak egyértelmű szabályozása, hogy határon átnyúló szolgáltatások esetében melyik tagország jogát kell alkalmazni a szerződéses kapcsolatokra, illetőleg a szerződésen kívüli kötelmek esetére.

3. A fogyasztónak rendelkeznie kell azzal a tudással és képességgel, ami alkalmassá teszi arra, hogy megalapozott pénzügyi döntéseket hozzon.

Ez a terület a téma talán legkritikusabb pontja, ugyanis a lakosság pénzügyi ismereteinek nem megfelelő színvonala a legtöbb tagországban – meglepő módon még az európai átlagot ebből a szempontból messze meghaladó Hollandiában is – problémát jelent. Az uniós döntéshozókat különösen az európai állampolgárok egyre növekvő mértékű eladósodása aggasztja. Az illetékesek éppen ezért különösen fontosnak tartják, hogy ösztönözzenek minden olyan kezdeményezést, ami a fogyasztók ismereteinek bővítését célozza. A dokumentum ide sorolja a különböző fejlesztő programokat ugyanúgy, mint a megfelelő időben adott kielégítő információkat.

Az információ adás kapcsán ugyankor a dokumentum egyértelműen megkülönbözteti az információnyújtást a tanácsadástól. Ez utóbbi egy speciális szolgáltatás, ami külön kérésre adható, és aminek mindenkor objektívnek kell lennie, az ügyfél konkrét körülményeit és kockázatviselő képességét is figyelembe véve. Ezt a követelményt már korábban rögzítette a MiFID9 irányelv a befektetési termékek közvetítői vonatkozásában. Ettől függetlenül a Bizottság a jövőben még koncentráltabban kíván foglalkozni a pénzügyi szolgáltatások közvetítőinek szerepével, mivel a testület meglátása szerint a jelenlegi rendszer nem optimális mértékben segíti a fogyasztó tájékozódását.

Az európai biztosítók a kérdéssel összefüggésben már többször és több ízben kifejtették álláspontjukat, miszerint a probléma nem elsősorban a már most is szolgáltatott információk körének szűkösségével van, sokkal inkább a fogyasztók pénzügyi ismereteinek hiányával, hogy ezeket az információkat értelmezni és használni tudják. A fogyasztói pénzügyi tudatosság szintjének emelése pedig csak közös erővel lehetséges, az állam, a piaci szereplők és a fogyasztói érdekképviseletek összefogásával.

A CEA a közelmúltban kiadott egy összeállítást10, amely bemutatja, hogy az egyes tagországok biztosítási szövetségei milyen kezdeményezésekben vettek részt, amelyek a fogyasztók pénzügyi tudatosságának fejlesztésére irányultak.

A szakmai szövetségek a képzés minden szintjén igyekeznek jelen lenni: az iskolákban, a munkahelyeken, az interneten és a médiában.

  • Az iskolákban képzési programokat szponzorálnak, illetőleg oktatási eszközöket fejlesztenek ki.
  • A munkahelyeken az Angol Szövetség a Felügyelettel karöltve pl. "munkahelyi képzési programot" indított, ami a munkavállalók számára dolgoz ki képzési anyagokat.
  • Szinte minden szövetség honlapján elérhetőek tájékoztató anyagok a fogyasztók számára, több helyen interaktív11 formában is.
  • Általánosnak mondhatóak a felügyeletek és szövetségek által összeállított, nyomtatott publikációk és tájékoztató anyagok a különböző biztosítási formákról.
  • Folyamatos a jelenlét a nyomtatott és elektronikus médiában részben konkrét ügyek kapcsán, részben pedig az általános ismeretterjesztés okán.

Abban azonban minden, a kérdéssel foglalkozó szakember egyetért, hogy a problémát csak akkor lehetne hatékonyan kezelni, ha a pénzügyi ismeretek oktatása már az iskolai tananyagba szerves módon beépülne.

A Zöld Könyv útja a továbbiakban a szokásos módon halad. A Bizottság július 16-ig várja az érintettek észrevételeit. Ezt követően szeptember 19-én nyilvános meghallgatásra kerül sor, ami várhatóan három panelben zajlik majd: határon átnyúló szolgáltatások, fogyasztóvédelem és fogyasztói ismeretek. A konzultáció eredménye beépül a Bizottság végleges jelentésébe, ami várhatóan az ősz folyamán kerül publikálásra.

A CEA részletes válasszal készül hozzájárulni a konzultációs anyaghoz, amely elkészülte után elérhető lesz a MABISZ Titkárságon.

(Az összeállítás a CEA és az EB anyagai alapján készült.)

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére