Az éghajlat mindig változik. De most az a különbség, hogy a változás főleg az emberi beavatkozás eredménye. A felismerés és beavatkozás sürgős, mert a változás üteme gyorsul.

Európa nem csak 40%-kal gyorsabban melegszik, mint az egész Föld, de már komoly kárt szenvedett a klímaváltozás miatt. Az 1999-es viharok és az árvizek 2002-ben egyenként 13 milliárd euróba kerültek, míg a hőhullám 2003-ban 10 milliárd eurót emésztett fel. Jóllehet nem lehet pontos becslést adni a várható jövőbeni kumulatív globális károk értékére, de az Európai Bizottság kiadványa 74 trillió eurót feltételez mai értéken, ha hatékony beavatkozás nem történik.

A klímaváltozás nagy hatást fog gyakorolni az emberi társadalomra és a természetre is, ha nem sikerül hatásos beavatkozásokkal lelassítani a folyamatokat. Míg az enyhe telek kellemesnek tűnnek az európai emberek szemében, az nagyon csalóka. Mindez fokozódó hőterheléshez vezet, amely a rovarok által terjesztett betegségek növekedését, a bőrrák  előfordulásának és az ételmérgezések számának gyarapodását jelenti.

A globális klímaváltozás már évente 160 000 ember életét követeli és erős növekedési ütemet mutat, az élelmiszer és ivóvíz hiány miatt is.

Az Európára vonatkozó részben a jelentés megállapítja, hogy az éghajlati változásoknak tudható be az 1980 óta tapasztalt természeti katasztrófák 64 százaléka, és a rendkívüli eseményekre visszavezethető gazdasági veszteségek 79%-a. Míg Európa középső és északi vidékein sokasodtak a súlyos pusztítással járó áradások, addig Dél-Európában gyakoribbá váltak a szárazsággal sújtó időszakok és a vízgazdálkodási zavarok. Az Alpok gleccserei 1850 és 1980 között tömegük egyharmadát veszítették el, a maradéknak azóta további 20-30%-a olvadt el. A hóval borított területek csökkentek, csakúgy, mint azon napoknak átlagos száma, ameddig a hó megmaradt. A hőmérséklet emelkedésének tudják be az agyvelőgyulladást okozó és a Lyme-kór kórokozójával fertőzött kullancsok elszaporodását.

A két kutatóintézet által készített jelentés az európai légköri hőmérséklet 2-6,3%-os emelkedésével számol az 1990-2100 közötti időszakra; ez azt jelenti, hogy a természeti katasztrófák számának az utóbbi évtizedekben tapasztalt növekedése tovább folytatódik, az okozott károk értékével egyetemben.

A szélsőséges hőhullám 2003-ban 27 000 ember halálát okozta Európában és gátolta a mezőgazdaságot, folyami hajózást és az áramtermelést. A Portugália 5%-át kitevő károsított erdőterület értéke 1 milliárd euró volt. Jelen évszázad végére a hasonló nyári időjárás általános lesz. A mediterrán mezőgazdaság összeomolhat. Mindenütt Európában a felhőszakadás még intenzívebb lesz. A jelentős árvizek száma már ebben az évtizedben is az évi 1-ről 15-re emelkedett. Az Egyesült Királyságban csak az árvízkárok évi 30 milliárd euróra növekednek. Az üzletmenet fokozottan csökkenő profitabilitást jelent a szokatlan időjárás miatt. Sok európai kiránduló és üdülőhely forgalomcsökkenéssel számol. (Olyan területek, ahol a turizmus cca. 4-%-át adja a GDP-nek)

A jelentés azt tanácsolja az Európai Bizottságnak, hogy folytassa az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogását célzó kampányt. Ha pedig ez – a globális partnerek együttműködésének hiánya miatt – nem hozná meg a kívánt eredményt, akkor előrelátó módon dolgozzon ki programokat a várhatóan fokozódó károk kivédésére. Ez ugyanis – hangzik az ajánlás – még mindig jóval olcsóbb, mint ha kényszer hatására, az utolsó pillanatban, vészhelyzetben kell cselekedni, vagy ha utólag kell gondoskodni a károk helyreállításáról.

A pénzügyi szférának két felelőssége van. Egyrészt fel kell készülnie, hogy a klímaváltozás negatív hatást gyakorol a pénzügyi üzletmenetre és az üzletfelekre, másrészt jelentősen csökkentetni tudja a gazdálkodás kockázatát megfelelő termék- és szolgáltatások beléptetésével, elősegítve az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaság megteremtését.

A klímaváltozás – globális kihívás
Tények a klímaváltozásrólA klímaváltozás várható hatásai
Száz év alatt Európában egy fokkal nőtt az éves átlaghőmérséklet 2100-ra további 2,0-6,3 fokkal nőhet Európa átlaghőmérséklete
A mérések kezdete óta az eddigi legmelegebb év 2005 volt A svájci Alpok gleccsereinek 75%-a eltűnik 2050-re
A légkör szén-dioxid-koncentrációja magasabb, mint eddig bármikor Az átlagos tengerszint 2100-ra akár hat métert is emelkedhet
A sarkok jegének vastagsága 40%-kal csökkent A vízszintemelkedés 88 millió part menti lakost sodor veszélybe
Az átlagos tengerszint száz év alatt 15-20 cm-t emelkedett Gyengülhet a Golf-áramlat, emiatt „lehűlhet” Európa
Az üvegházhatás egyharmadáért az emberi tevékenység felelős A föld lakosságának 40%-a nem jut megfelelő ivóvízhez
Az ember okozta üvegházhatás kétharmada a szén-dioxid „műve”Egyre szélsőségesebb időjárás: több árvíz, aszály, vihar, hurrikán
AAz EU-ban egy fő évente átlag 11 tonna üvegházgázt bocsát kiA szélsőséges időjárás növeli az újszülött- és csecsemőhalandóságot
Az üvegházgáz-kibocsátás 10%-a a személyautók „műve”Számos állat- és növényfaj kihal élőhelyének megváltozása miatt
Az EU energiafogyasztásának 13%-át a lakásfűtés teszi kiEgyes trópusi betegségek (pl. malária) északabbra húzódnak

2. A klímaváltozás közvetlen költségei

A klímaváltozás érinteni fogja szinte minden elemét az életnek. A következőkben történő értékelés a pénzügyi hatásokról szól – először globálisan, néhány hangsúlyosan érintett területen keresztül (mint az egészség és víz) és másodjára ezek Európára vonatkozó hatásáról.

2.1. A globális perspektíva

A klímaváltozás módosítani fogja a természetes vízrendszereket és a tengervízszint növekedését eredményezi. A tudományos konszenzus megállapítása nem csak az, hogy a változás jelentős lesz, hanem az is, hogy már elkezdődött az üvegházhatás megjelenésével (emisszió). A 2001-es IPCC tanulmány szerint a globális kilátás az, hogy a klímaváltozás veszélyes méreteket ölthet ebben az évszázadban, azonban az már tisztán látható a folyó kutatások fényében, hogy a kockázat mértéke átértékelésre kerül a 2001-es tanulmányhoz képest felfelé.

Az időjárás-változás növelni fogja a vízellátás bizonytalanságát – mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. Csökkenti a mezőgazdaság nyereségét a trópusokon. Növeli a tengerszint-magasságot, ami több tízmillió tengerpart közelében élő ember áttelepítési kényszerével fenyeget. Szélsőséges hőmérséklethatással is kell számolni, amely bizonyos betegségek más földrajzi területekre való átterjedését is eredményezheti. Mindez biztosítási károkhoz vezet extrém események következtében.

Költséggel párosítani a klímaváltozást komoly problémát jelent. A klímaváltozás hatásai széleskörűek, részleteiben nem modellezhetők és költségeket rendelni, párosítani a távoli jövőbeni eseményekhez, filozofikus kérdés. A nehézségek ellenére egy EU bizottsági lap a potenciális kumulatív globális kár értékét 74 trillió euróra teszi mai értéken, ha klímaváltozást megelőző akció nem történik. Ez az érték megfelel 80-140 eurós tonnánkénti CO2 árnak. Sokkal fontosabb, hogy a halmozott költségek és előnyök félrevezetőek, miután sok intézkedés azért történik, hogy mások kárát kerüljük el. A trópusi országok a legkitettebbek. A korallok pusztulása a hőmérséklet-növekedés és a savasodás következménye, mindez több mint 200 millió euróba kerül évente Karibiában. Az „Iván” hurrikán által okozott költségek – amely 2004-ben elérte Grenadát – meghaladta az ország GDP érékének kétszeresét. A vizek, a termés és a tengerszint kedvezőtlen kilátásai a fejlődő országokban azt jelenti, hogy több embert fog veszélyeztetni a klímaváltozás, mint ahánynak előnye származik abból.

A klímaváltozás makrogazdaságra gyakorolt hatása (IPCC 2001)
OrszágtípusHőmérséklet-emelkedésHatás
FejlődőBármilyenÁltalános nettó gazdasági veszteség – a hőmérséklet növekedésével nő
Fejlett2°C-igNettó gazdasági nyereség
>2°-3°C-igVegyes illetve semleges
>3°C felettNettó veszteség

Rövid távon a gazdag észak előnyöket élvez, a melegebb telek miatt, mialatt a szegény még szegényebb lesz. Végezetül persze a tehetősebb országok is veszíteni fognak a klímaváltozás által, amint a táblázat is mutatja. Sőt, a rövid távú problémák a fejlődő világban destabilizálhatják a világgazdaságot, amely két okra vezethető vissza. Először az ipari és szolgáltatási tevékenységnek növekvő része ezekre a területekre lokalizált és ez a zavar befolyásolhatja a teljes ellátási láncot. Másodszor: az egyenlőtlenség fokozódása elindítója lehet a kriminalitás növekedésének és polgári megmozdulásoknak széles körben.

A klímaváltás felgyorsulhat láncreakció-hatás miatt is, ha bizonyos küszöbértékeket tartósan átlépnek. A természeti katasztrófák költségei tönkre tehetik a fejlődő országokat. A Világbank minden bejelentés nélkül a világ harmadik legnagyobb viszontbiztosítója lett a Münich Re és a Swiss Re után, mert olyan nagy hányadát kellett a fejlesztési alapjainak átforgatni katasztrófa-segéllyé. A gazdag országok is sérülékenyek, de megvan a forrásuk, hogy boldoguljanak. Japánban például 2 millió ember él magas vízszint alatt és 400 milliárd euró értékű vagyon található ugyanebben a zónában. A klímaváltozás meg fogja duplázni az érintettséget 2100-ig.

Az egyéb hatások mellett Japánnak törődnie kell a hőhullámokkal is. Minden egyes levegőhőmérséklet-emelkedés csökkenti az atomerőművek hatékonyságát 1-2%-kal, és ezzel egyidőben mintegy 5000 MW többletkapacitásra van igény ebből a forrásból.

Vízhiány fog fellépni még a stabil klímával rendelkező területeken is, mégpedig az iparitermelés növekedése miatt. Az ipar nagy fogyasztó, 5 milliárd embernek nem lesz megfelelő ivóvízellátása 2025-re. A fogyasztás is növekszik azokban az országokban, ahol a népesedés nő és egészségesebbé válik. A klímaváltozás rontani fogja a helyzetet. Közép-Ázsiában, a mediterrán régióban, Dél-Afrikában és Ausztráliában 2025-ig, további 500 millió főt hozzáadva a vízhiányban szenvedőkhöz. Az egész világon az aszály által sújtott földfelszín 15%-ról 30%-ra növekszik 30 év alatt. Sok víztartalék Ausztráliában csak fél kapacitással rendelkezik. A 2002-es aszály 30%-kal csökkentette a farmok terményhozamát, a GDP-t 1,6%-kal redukálta és 70 ezer munkahely veszett el. Olyan helyeken, mint Peru, Kalifornia, India a gleccservíz hiánya problémákat fog okozni a vízierőműveknél, mezőgazdaságban, a vízfogyasztóknál és alapvető konfliktushoz vezet a természetes források vonatkozásában. Dél-Afrikában 8% GDP veszhet el a vízierőmű-kapacitáskiesés miatt. Paradox módon, az árvízkockázat növekszik még az aszályra hajlamos területeken is az éghajlatváltozás csapadékot koncentrál. A meleg levegő nagyobb mennyiségű nedvességet tud szállítani, mint a hideg. Amikor esik, a kicsapódás felgyorsul, mert a talajfelszínt nem süti a nap. A mélyen fekvő tengerparti területek gyors urbanizációja nem csak lakosságszám sűrűsödést jelent, hanem növekvő vagyonkoncentrációt azonos kockázatnak kitéve. A települések árvízkockázata nő az elmaradott csatornázási rendszer és más infrastrukturális hiányosság miatt. Különböző országok tanulmányai (pl. Egyiptom, Lengyelország, Vietnam) megbecsülték, hogy a növekvő tengervízszint több tízmilliárd euróba fog kerülni. Bár a tudomány továbbra sem képes definitív információt adni a jövőbeni viharokról, az mindenesetre figyelemre méltó, hogy 2004 rekord év volt mind a hurrikánok tekintetében az USA-ban és a tájfunok tekintetében Japánban is. A viharok tovább tartottak, mint rendesen, és északabbra jutottak el, mint normál esetben. Ráadásul Brazília először volt sújtott hurrikánszerű viharral. A közel 2,5 oC hőmérséklet-növekedés pozitív hatással bírhat az élelmiszer-ágazatra. Például az enyhébb tél meghosszabbítja a termelési időszakot magasabb szélességi körökön. A hatás csökkentő erejű a trópusokon, a nagyon magas hőmérséklet miatt.

Összegezve: az időjárás-változás befolyása az emberi egészségre káros, különösen a szegények vonatkozásában: árvízkitettségük miatt, valamint a hőstressz kombinálva magas páratartalommal és légszennyezéssel gyakorol negatív hatást. Betegségek, mint pl.malária – el fognak terjedni. A klímaváltozás már 160 ezer halált okoz évente az éhség, a rossz vízminőség, légzési zavarok és fulladás miatt. A hatás tovább fog romlani az élelmiszerhiány és tiszta víz megszerzésének tartósan fennálló nehézségei miatt.

2.2. Az európai perspektíva

Az a tény nyilvánvaló, hogy sürgős akciókat kell indítani. Az European Environment Agency 2004-es riportja kimondja, hogy Európa 40%-kal gyorsabban melegszik, mint az egész világ. Európán belül a negatív hatás délen és keleten lesz a legnagyobb. A forró nyarak előfordulása 2020-ig megkétszereződik (Spanyolországban megötszöröződik) és 2080-ig megtízszereződik. A hideg telek szám megfeleződik 2020-ig és 2080-ig eltűnik. Délen a nyarak még szárazabbak lesznek és északon a telek még nedvesebbek.

A súlyos károsodás máris evidens. A vihar 1999-ben 13 milliárd euró kárt okozott, az árvíz 2002-ben ugyancsak 13 milliárd eurót és 2003-ban a hőhullám 10 milliárdot.

1987 óta 14 időjárási eredetű esemény összesített kárértéke 75 milliárd euró volt, miközben a klímakárok éves költsége az európai régióban 8 milliárd euróra duplázódott 20 év alatt.

2070-re a dél-európai folyók csak fele annyi vizet fognak szállítani, mint most, míg északon 50%-kal többet. Még a száraz régiókban is a felhőszakadás kockázata növekszik. Az árvízkockázat nő. Egy katasztrófakárokkal foglalkozó analízis állítja, hogy 1% csapadéknövekedés 2,8% kárnövekedéssel jár együtt. A jelentős árvizek száma Európában az 1900 és 1974 közötti évi egyről 15-re emelkedett 1993 és 2001 között.

Az Egyesült Királyságban az árvizek 1,5 milliárd euró kárt okoznak évente – 2070-ig ez a szám meghúszszorozódhat. Az UK vagyonának 10%-a 300 milliárd euró értékben (5 millió ember 2 millió otthonban) árvízveszélynek van kitéve. A Temze védművét erősíteni kell, de azt a szintet, amellyel Londont megvédhetik, előreláthatólag a XXIII. században érik el, kb. 150 év múlva. Ez azért van, mert praktikus okokból az árvízvédelmi töltés csak 2 méterrel emelhető. A jó riasztószolgálatnak köszönhető, hogy árvízi halál csak ritkán történik.

A szélsőséges 2003-as hőhullám 27 ezer ember halálát okozta Európában és jelentős szociális zavarokat keltett. A mezőgazdaság és belföldi hajózás erősen sérült, az elektromosáram-termelés szintén kárt szenvedett, mert nukleáris erőműveket le kellett állítani. Az év legforróbb hőhullámának kiáltották kis ezt a jelenséget. Miután az valószínű, hogy a hőhullám része volt a természet átalakulásának, amelyet az időjárás-változás generál, számos tudós hiszi annak lehetőségét, hogy legalább 75%-ban az emberi beavatkozás okolható a hőhullám miatt. Hasonló hőhullámok előfordulási valószínűsége százszoros növekedést mutat a becslések szerint az elkövetkező 10 évben. A következmény fenyegeti a jelenleg működő mezőgazdaságot Dél-Európában. Egy intő jel a rombolás mértékének szemléltetésére 2003-ban következett be, amikor Portugália 5%-át beborító erdő pusztult el 1 milliárd euró értékben. Minden előny, amely északon keletkezik a növekvő termelési időszak és CO2 „trágyázás” következtében, eltűnhet a kártevők, gyomok és szárazság miatt. A melegebb nyár hasznára van az általános egészségügyi helyzetnek Európában, de a negatív hatás az, hogy növekszik a hőterhelés, a következményi megbetegedések – bőrrák előfordulások –, ételmérgezések száma. A változás által okozott terhelés szabálytalan. Néhány gazdasági szektor – például az építőipar – előnyt élvezhet az időjárás-változásból, mások – pl. a gyártóipar – érzéketlenek lehetnek a hatásokra, viszont vannak – pl. biztosítási ágazat – a vízszolgáltatás, utazás és turizmus –, amelyek igen sérülékenyek. A szokatlan időjárás növekvő mértékben érinti a profitabilitást. Az utazás, turizmus cca 4%-át adja az EU GDP-nek. A „Mieczkowski Turism Climatic Index”-szel történő döntéskalkuláció azt jelzi, hogy sokkal nagyobb terület veszíti el vonzerejét a turizmus szemszögéből, mint nyer a klímaváltozásból. Például Sevilla túl forróvá válhat 2020-ig ahhoz, hogy komfortosan lehessen ott élni. Másutt, pl. az Alsó-Alpokban fekvő sípályák, sokszor ki vannak szolgáltatva a mesterséges hó előállításának. Tradicionális tevékenységek, pl. bortermelés Franciaországban és Spanyolországban nem lesznek működőképesek bizonyos területeken. A golfozás egyes tengerparti vidékeken olyan erősen sújtottá válhat az időjárás által, hogy az már veszélyes lehet.

A mezőgazdaság 1,7%-át adja az EU GDP érékének (a nemrégiben csatlakozott országokban magasabb) és 4,2%-át foglalkoztatja a munkavállalóknak. A kb. 2C-os hőmérséklet-emelkedés növekvő termelést eredményezhet. Mindazonáltal lesznek problémás évek és problémás területek. A gabonatermés 30-40%-ban megsemmisült a 2003-as hőhullám következtében, valamint 4-5 millió csirke elpusztult Franciaországban. A rossz aratási eredmény Oroszországban várhatóan megduplázódik 2020-ra a szárazság miatt. Egyes régiókban szembe kell nézni akár 40%-os eredménycsökkenéssel is 2070-ig. Az erdészet termelőképessége Európában máris 10%-kal nőtt, de a vízhiány és hőstressz délen szárazságot, futótüzeket, talajeróziót és sivatagosodást okoz. Gazdálkodási szempontból azok a tényezők, amelyek nem szükségszerűen változnak átlagos hőmérsékleten vagy felhőszakadásban, változnak extrém klímatikus körülmények között. Például modellek azt mutatják, hogy az átlagos nyarak hőmérséklete Prágában 3 oC-kal fog nőni, de a hőhullámok hőmérséklete 10 oC-kal is nőhet. Hasonlóképpen a bőséges esők előfordulása 20%-kal fog nőni, miközben a felhőszakadások száma 20%-kal csökken. Hasonló példák mutathatók ki másutt is.

A 2. sz. táblázat hőmérsékleti és felhőszakadási adatokat mutat az Egyesült Királyságból, amely régebbre tekint vissza, mint bármely más hozzáférhető adatforrás. Csaknem háromszor annyi különösen forró hónap fordul elő, mint a statisztikák alapján előbecsülhető szint, ez egy olyan változás, amely az 1990-es években hirtelen kezdődött. Azóta a hideg hónapok szinte eltűntek. Ez a periódus nagyszámú erős vihart mutatott, valamint növekvő talajsüppedést. Nincs világos iránya a trendnek a nedves vagy száraz hónapok irányába, de az elmúlt 10 év súlyos árvizekkel volt sújtva. Egy szektor, amely világosan extrém kihívások elé néz, a biztosítási szektor, de az is tény, hogy az Egyesült Királyságon kívül ez a kockázat gyakran (formálisan vagy informálisan) az állam vagy/és az érintettek (áldozatok) által viselt.

2. sz. tábla

évtized idő1960-as1970-es1980-as1990-es2000-es
Forró1017183433
Hideg5783
Nedves1411191526
Száraz101510152

A táblázat a tízévenkénti normálistól eltérő időjárási hónapok számát szemlélteti az Egyesült Királyságban. (2000. év a megfigyelt időszak arányosításával extrapolált.)

Következtetések

1. Az éghajlat melegedéséből adódó, várható veszteségek részleteiben nem kalkulálhatók, de egy European Commission kiadvány összességében 74 trillió euróra becsüli, ha hatékony akciók nem indulnak.

2. A tengerszint-emelkedés azzal fenyeget, hogy teljes közösségeket kiszorít a tengerparti övezetekből, lerombolja vagyonukat, súlyosan szétzilálva a szomszédos régiókat és a pénzügyi szektort is.

3. A szegény országok lesznek az első érintettek az időjárás-változás által, azonban mindez hatást fog gyakorolni az ellátási láncra és visszahat a gazdagabb országokra is.

4. A szétterjedt szárazság és vízhiány problémákhoz vezet a mezőgazdaságban, a vízi energiában és végezetül a források területén konfliktusba torkollik.

5. Európában, ahol a felmelegedés gyorsabban történik, mint másutt, az árvizesedés máris nagy kárértékeket vonz maga után, és mindez romló tendenciát mutat.

6.Bizonyos betegségek növekvő számban betegítenek meg embereket pl. bőrrák és ezzel szembe kell nézni az egészségügyi rendszereknek.

7. Biztosítótársaságok az első számú pénzügyi szektort jelentik, amelyet a klímaváltozás érint. Már most a hatás szinte minden üzletágát befolyásolja a szektornak.

3. A klímaváltozás társadalmi, politikai, gazdasági összefüggései

3.1. A gyors klímaváltozás társadalmi hatása

Az éghajlatváltozás előrevetíti a folyamatosan növekvő hőmérsékletet és csapadékot. Mindazonáltal a történelem előtti adatok azt mutatják, hogy legalább nyolc alkalommal az elmúlt 11 ezer évben előfordult radikálisan új helyzet. A jégréteg mutatja, hogy az átlaghőmérséklet Grönlandon 5 év alatt 10%-kal tolódott el és az éves hómennyiség 3 év alatt megfeleződött. A fő kiváltó okok egyike a Golf-áramlat gyengülése. A hőáramlatok elapadása katasztrofális változásokat eredményezhet az éghajlat és a vegetáció vonatkozásában, drámai eltolódást a vízcirkulációban (körforgás) és határozott hőmérsékletesést az észak-atlanti régiókban és minden olyan területen, amelyik határolja az Atlanti területet. (USA és Kanada keleti partja, Nyugat-Európa)

Egy, a Pentagon által támogatott tanulmány megállapította, hogy zavargások, feszültségek, konfliktusok fogják jellemezni az emberi életet, ha hirtelen klímaváltozás történik, és ha sok ország szükséglete meg fogja haladni a teljesítőképességét, amely együtt járhat nagyfokú népesség-elvándorlással. Mindez 2100 előtt nem túlságosan valószínű, és az általános felmelegedés bizonyos fokig csillapítja a hatást. Mégis, már jelei vannak az észak-atlanti változásoknak: gyengébb áramlatok és változó hőmérséklet. Az sokkal valószínűbb, hogy az időjárás-változás felgyorsulhat a természet visszacsatoló mechanizmusa által, úgy, mint a trópusi őserdők eltűnése, a tundrák megolvadása és zsugorodó jégtakaró. Mindazok, amelyek felgyorsítják a globális felmelegedést, az üvegházhatás szintjének növekedésével, illetve az óceánok fokozódó hőelnyelésével. A változások súlyosbítják egymást, miután a természeti rendszerek (pl. erdők és folyók) felborulhatnak a nagymérvű változás miatt és a nem-stabil vízrendszerek kockázata szintén sokkal nagyobb lehet.

3.2. A klímaváltozás-politika gazdasági következményei

A klímaváltozás problémaköre a gazdasági tevékenységre visszavezethető üvegházhatású gázok kibocsátásból ered. Valamikor az emissziót ártalmatlan mellékterméknek tekintették, így annak mellékhatása nem volt a termelés árába kalkulálva. Sőt, miután a gazdaság fejlődése több millió embernek magasabb életnívót hozott, az időjárás-változás olyan kérdés maradt, amely majd a jövőben jelentkezik és nem egy látható, sürgős probléma. Ez azt jelenti, hogy megfontolt (tudatos) beavatkozásra volt szükség, hogy megváltoztassák a viselkedési szokásokat. 1992-ben a világ nemzetei az Egyesült Nemzetek védnöksége alatt megegyeztek a klímaváltozással összefüggő keret-megállapodásban (UNFCCC). A fő célja a megállapodásnak, hogy elkerüljék a szeszélyes időjárás-változást, miközben lehetővé teszik a gazdasági fejlődést. Elsődleges, hogy csökkentsék a gazdasági aktivitásból eredő emissziót, másodlagos pedig, hogy tompítsák a elkerülhetetlen klímaváltozás hatását. Az UNFCCC alapján a stratégia: hogy kontrollálják az üvegház-emissziót és limitálják az extrém időjárásból adódó károkat. Úgy tekintik, mint politikai célkitűzés és rendszabály külön a csökkentésre, külön az adaptációra. A csökkentési politika kapta a legtöbb figyelmet, miután érinti az egész gazdaságot és gyakran népszerűtlen szabályozások formájában jelenik meg. Az adaptáció csak egyes sérülékeny területeken történő szabályozás és egyszerűen csak a meglévő szabályozás kiterjesztése is lehet. A kulcseszköz a Kyotói Egyezmény.

3.3. A mérséklési politika

A klímaváltozás hatásainak csökkentése nem olyan költséges, mint ahogy sok ember gondolja. Gyakran megjelennek jelentős, azonnali előnyök, például a tiszta levegő, új állások.

A CO2 kibocsátás 20-40% közötti értékkel csökkenthető 2020-ig, a jelenleg használt technológiák mellett, az Intergovernmental Panel on Climate Change becslése szerint. Ugyanakkor állítja, hogy a jelzett csökkentésnek a fele semmi extra költséget nem igényel, míg a maradék szerény költséget von maga után, kb. 10 euró/tonna (CO2). Hatékony világítás 50-70-%-al csökkentheti a világítási számlát, mintegy 1-3 év megtérülési idő mellett. A BP állítja, hogy 3 év alatt 500 millió eurót takarított meg egy önkéntes belső szénfelhasználás-korlátozási intézkedés által, ösztönözve a munkaerőt és a menedzsmentet, hogy nagyobb hatékonyságot érjenek el és új bevételi forrásokat keressenek a melléktermékek hasznosításából. Hasonló történetekről tudnak beszámolni a Klíma Csoport más tagjai is. (The Climate Group) – a vállalatok szövetsége, városok és regionális kormányzatok elkötelezettek arra, hogy elterjesszék a klímaváltozás területén szerzett jó tapasztalatokat.

A klímaváltozás viszont nem lehet az egyetlen oka ezeknek a lépéseknek. A másik ok, hogy redukálják a függőséget az energiaimporttól, ezzel megbízhatóbb energiaárak elérése, tiszta levegő biztosítása, vagy új álláslehetőségek teremtése (7 év alatt 45 ezer új munkahely teremtődött a szélerőmű iparban). A másik előnye az emisszió-csökkentésnek az innoválásra való ösztönzés. A szélerőművel történő elektromosáram-termelés fejlesztése egy nagyszerű példa. Valamikor a gáz- vagy olajfelhasználású technológia mindenképpen lecserélésre kell, hogy kerüljön.

Hasonlóképp a CO2 piac a kibocsátási jogosultságokkal bevételi lehetőséget biztosít a fejlődő országoknak és a hatékonyabb vállalatoknak és széles szolgáltatási skálát igényel a pénzügyi szektortól. A nemzetközi emisszió-kereskedelem akár az 50-800 milliárd euró érték köré is érhet 2025-ig. A politika csak a kezdet ehhez, hogy számításba vegyék a klímaváltozást mint gazdasági tényezőt. A politika fejlődése magában foglal egy árgaranciát a megújuló energiákra, kvótákat a fosszilis üzemanyagokra, energiahatékonysági szabványokat, kötelező és önkéntes emissziós limitértékeket és kibocsátási kereskedelmi sémákat. Az EU valójában rendelkezik széles skálájú politikai kezdeményezésekkel a jelenlegi és a jövőbeni időjárás-változás elleni harc megalapozására és továbbiak kialakítására is szükség lesz. Az EU-n kívül nagyszámú kezdeményezés alkalmazásra került, főként az USA-ban, Kanadában és Ausztráliában.

A klímaváltozással kapcsolatos politika megváltoztatja a gazdaságot.

A kormányzatok elkezdtek olyan politikát bevezetni, amely megállítja az okokat és harcol az üvegház-hatást okozó gázkibocsátás ellen és ez a politika az egész ipargazdaságot befolyásolja. Mindez érinti a vállalati részvényértéket pozitív és negatív irányban is. Az iparból vett példák mutatják, hogy a emissziót megelőző stratégiák gazdasági előnyöket élveznek. De nem csak az időjárás-változás az egyetlen oka, hogy ilyen lépéseket tegyünk. Másik előnye ennek a politikának, hogy csökkenthető az energiaimport függőség, mellyel reálisabb energiaár érhető el, tisztább levegő és nagyobb foglalkoztatottság mellett. Az engedélyezett szén-dioxid kibocsátási kvóta növekvő piaci kereskedelme bevételi lehetőséget jelent a fejlődő országoknak és a hatékonyabb vállalatoknak és a pénzügyi szektor oldalán széles körű szerviz és financiális igénnyel jelenik meg.

A nemzetközi emisszió-kereskedelem 50 és 800 millió euró értékű lehet 2025-ben.

A klímabefolyásoló politika nagyszámú iparágat érint. A legérzékenyebb iparágak vagy intenzív energiaigényűek (mint a cementgyártás, repülés, fémkohászat, áram-és hőtermelés) vagy energiafogyasztó termékeket állítanak elő pl. autógyártás. A hajtóerő a jelenlegi emissziós piacon az EU Emission Trading Scheme (ETS). Néhány, korábban erősen érintettnek jósolt iparágban még nem történt áttörés, de a pillanatnyi tonnánkénti kibocsátási ár túljutott a 20 eurón, ami nem elhanyagolható. Nagyszámú kutatási jelentés jelent meg 2002 óta a kibocsátási értékek megszorításának a vállalati eredményekre gyakorolt hatásáról. Ezek mutatják, hogy világos különbség van a vállalati jövedelmek jelenlegi értéke és a lehetséges jövőbeni klímavédő politika következményeként várható között. Ez azt jelenti, hogy a vállalati vezetők és az invesztorok nem rendelkeznek hosszú türelmi idővel, hogy alkalmazkodjanak ehhez a politikához. WWF által közreadott tanulmány szerint bizonyos villamosművek a bruttó bevételük 9%-ának megfelelő költségszinttel szembesülnek, ugyan azt részben vagy egészben át tudják hárítani a fogyasztóra, azonban az alacsony költségű termelők szélesebb marge-on tudnak manőverezni.

3.4. A Kyotói Egyezmény

Az 1997-es Kyotói Egyezmény volt az első lényegi megállapodás, hogy mérsékeljék a globális felemelegedést az UNFCCC égisze alatt (United Nations Framework Convention on Climate Change). 38 fejlett ország megegyezett, hogy csökkenti 6 üvegházhatást okozó gáz kibocsátását 5,2%-kal 2008-2012 között az 1990-es szinthez képest. A hat gáz magában foglalja a CO2-t, metánt, nitrogén-dioxidot és három flourkarbonátot. Más országok elfogadják, hogy pozitív intézkedéseket tesznek minden kitűzött határérték nélkül. Az „1” számú mellékletben foglalt emisszió-csökkentési kötelezettség három flexibilis mechanizmuson keresztül érhető el: Nemzetközi Emisszió Kereskedelem ( International Emission Trading IET); Közös (együttes) Alkalmazás (Joint Implementation J1) és a Tiszta Fejlődési Mechanizmus (Clean Development Mechanism (CDM). Az IET alapján az iparosodott országok kereskedhetnek a számukra engedélyezett mennyiség egy részével (Assigned Amount Units AAUs). Elvileg a kereskedelem lehetősége az egyes államokra érvényesek, de a vállalatok részvétele nincs kifejezetten kizárva. J1 és CDM projekt-alapú mechanizmusok, miután új emisszós előírások kerülnek meghatározásra speciális kibocsátás (emisszió) csökkentő projektek útján. A J1 alapján az iparosodott ország egy emisszó-csökkentő projektbe invesztál egy másik iparosodott országban, és hitelt kap az elért emisszió-csökkentésre – Emission Reduction Units (ERUs). A CDM alapján egy iparosodott ország egy fejlődő országban fektet be egy projektbe és hitelhez jut az emisszió-csökkentésre (Certified Emission Reduction Units (CERs). A Kyotói Egyezmény 2005. február 16-án lépett életbe, de valamelyest csökkent a hatása azáltal, hogy kulcs résztvevők nem ratifikálták, beleértve az USA-t és Ausztráliát is. Kiegészítésül a csökkentéssel foglalkozó fejezetekhez vannak még nagyon fontos részek az alkalmazásra vonatkozóan, főleg a fejlődő országokra vetítve, valamint a tudatosság emelésére.

3.5. A vállalati szektorra gyakorolt hatás

A szénfelhasználás korlátozása a különböző szektorokban eltérő hatást gyakorol. Kutatások mutatják, például, hogy a vállalati nyereségre gyakorolt hatás az autóiparban világszerte jelentősen differenciálódni fog. Néhány előállítónál növekvő nyereséget, míg másoknál csökkenéseket fog eredményezni.

Egyes tanulmányok éreztetik, a jövedelmek az olaj- és gáziparban sok esetben nem lesznek érintettek, míg más esetekben csökkeni fognak, de a változás kisebb lesz, mint az autóiparban. A gázipar előnyöket élvez a helyzetből. A fémipar és bányászat – főleg az aluminium és acélipar – sérülékennyé válhat. A villamosenergia- és vízellátó vállalatok általában minimalizálni tudják a rájuk jutó hatásokat, áthárítva a fogyasztókra a költségeket, ugyanakkor a széntüzelésű ellátók felkészületlenek a hatás elhárítására, míg egyesek nincsenek abban a helyzetben, hogy továbbhárítsák költségeiket. Az áthárítás lehetősége a fogyasztók árérzékenységén múlik, valamint a piaci szabályozáson és az elégtelen piaci mechanizmuson (kereslet-kínálat). Még nagyobb kihívás a gazdálkodó szervezetek számára, hogy befektetési döntéseket hozzanak a meglévő infrastruktúra fejlesztésére vagy lecserélésére, hozzáigazítva a hosszú távú csökkenő CO2 kibocsátási allokációs értékekhez.

A hajtóerő a háttérben a CO2 kereskedelem. Bár a kereskedelem már 2005. január 1-jén megindult, még mindig kibontakozási fázisban van, miután az emisszió-leosztások nem kerültek elfogadásra a jelzett dátumig. Néhány korábbi figyelmeztetés, amely egyes szektorok jelentős érintettségéről szólt, nem látszik valósnak, de közben a piaci ár 20 euró/tonna érték fölé is mászott, amely érték nem elhanyagolható. Az International Energy Agency feltételezi, hogy az EUT ETS hatása a nemzetközi versenyképességre marginális, miután a kiválasztott vállalatok „szabad” felhatalmazást kaptak a kibocsátásaik túlnyomó részére. Mindazonáltal érzékeny szektorok a nagy energiaigényű iparágak (cement, fémkohászat), valamint az energiatermelők (olaj-, gáz-, széntüzelésű erőművek). Emelkedő áramárat kombinálva az emelkedő olaj és CO2 árakkal várhatólag negatív hatást fognak kifejteni az európai intenzív energiaszükségletű iparágakra, különösképpen, amikor Kína keresletének növekedési üteme lelassul.

A klímaváltozásra vonatkozó vállalati felelősség

Az az iparág, amely nagy volumenű üvegházhatású gázt bocsát ki felelőssé tehető azokért a károkért, amelyeket a klímaváltozás okoz és ugyanígy ezen cégeknek finanszírozási és a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtók is. Az Alliance of Small Island States és legújabban a Climate Justice Network javaslata, hogy kompenzációt kellene fizetni azoknak a közösségeknek, akik érintettek a tengerszint-emelkedés által. 2002-ben a „Friend of the Earth”, a Greenpeace és mások pert indítottak 2 US szervezet ellen (az Export-Import Bank és az Overseas Private Investment Corporation) azért mert „illegális” pénzügyi támogatást adtak 32 milliárd USD-nál is nagyobb összegben fossilis tüzelőanyag-export projektekhez anélkül, hogy felmérték volna annak hatását az időjárás-változásra az USA-ban. Sokkal direktebben 2004. július 21-én 8 állam vádat emelt öt vezető elektromostársaság ellen, akik kollektíven felelősek az USA emissziójának 10%-áért köz- és magánsérelmet okozva azzal, hogy kibocsátották a CO2 gázt a szabadba, hozzájárulva ezzel a klímaváltozáshoz. Ebben az esetben a felperesek nem kerestek károkat, csak egyszerűen panaszt tettek, hogy kényszerítsék a vállalatokat az emisszióik speciális ütemezés szerinti csökkentésére.

3.6. A fogyasztási szektorra gyakorolt hatás

A fogyasztók érintettek lesznek az emisszió-szabályozás által az áruk és szolgáltatások árán keresztül, valamint a növekvő, háztartást, szállítást és közlekedést érintő energiafelhasználási hatékonyság-követelmények által.

Európában az ipari szektor szabályozásának árakra gyakorolt hatása általában alacsony lesz, legalábbis a „Emission Trading Scheme” második fázisáig. Az autópályadíjakra gyakorolt hatás minimális, sok, a gyártási folyamatban nem energiát jelentő tényező lesz kissé érintve. Jóllehet a befolyás valószínűleg 2008 és 2012 között nagyobb lesz, amikor a Kyotói Egyezmény céljait elérik. A kormányok valószínűleg óvatosak lesznek olyan közvetlen intézkedéseket hozni, amelyek erősen érintik a fogyasztási szektort. Úgymint túlzott árnövekedés bevezetése az energiapiacon vagy adóemelés.

Fokozott hangsúly kíséri az energiahatékonyságot, és teljesítmény-szabványokat vezetnek be a fő berendezésekre az energiafogyasztást illetően (autók, háztartási gépek). Bár a hatékonyabb berendezések beruházási értéke több lehet, de az „élettartam költsége” lehet kevesebb, ha energiamegtakarítási és karbantartási költségcsökkenés érhető el. Az önkéntes (nem kényszerű) előírások azzal a kockázattal járnak, hogy a vásárló az „olcsóbbat” választja, háttérbe szorítva azt a megtakarítást, ami később jön.

Amennyiben általában a berendezések energiahatékonyabbak, az energia-áremelési politika szélesebb körben elfogadott. Az öregebb vagyontárgyak, berendezések értéke csökkenni fog arányosan, ezzel a működtetési költségük növekszik. A fogyasztási cikkek esetén, amelyeket gyorsan lecserélnek ideális lenne, ha ez az egész folyamat megtörténne a Kyotói Egyezmény időhorizontján belül – 2012-ig. Az állóeszközöknél, vagyontárgyaknál ez sokkal komplikáltabb, miután a demográfiai trend és a tulajdonlási sablonok feltűnően eltérőek az EU-n belül, és ez meghatározza a hazai vagyontárgyak beszerzési ütemét. (Például: Jelenleg UK lakásvagyonának csak 0,1%-át bontják le évente.)

Annak elérésében, hogy a fogyasztók részt vegyenek a CO2 kibocsátás csökkentésében, kulcsszerepet kap a nevelés. A magasabb hatékonyság egyik következménye a „visszarendeződési hatás”. Ahelyett, hogy megtartanánk a megtakarítást, amit a visszafogott fogyasztással elértünk, a fogyasztók megváltoztatják a szokásaikat, hogy visszaemeljék a fogyasztás mértékét az eredeti szintre. Jobban fűtik a lakásokat, gyorsabban és messzebbre autóznak. A fogyasztóknak meg kell tanulniuk bölcsebben kezelni az energiát, ellenőrizni a fogyasztást és az „egész élet” költségét figyelembe venni. Azon embereknek, akiknek kevesebb jövedelem áll rendelkezésükre pl. idősebbek vagy egyedülálló szülők, még egy kismértékű költségnövekedés is, ami a klímapolitikából adódik, nehézséget okozhat, és a politikaformálóknak figyelembe kell ezt venni.

4. A klímaváltozást elkerülő politika kritériumai

A kulcskérdés az, hogy olyan politikát találjunk, amely működik, miután sok akadálya van a változtatásnak. (Például: a hosszú távú befektetők, kockázati fenyegetettség, a mérés problémái, a laboratóriumi eredmények gyakorlatra történő átültetése stb.) Az ösztönzésnek, a megbízható és innovatív politikának „hangosnak, hosszan tartónak és jogszerűnek” kell lennie. Ezért a félreérthetetlenség, a jól definiáltság és a megbízhatóság alapkövetelmény.

A Cinergy, egy jelentős, szénfüggő vállalat az USA-ban nyilvánosan felszólította a szövetségi kormányt az emisszió-szabályozásra, miután a szövetségi szint alatti kezdeményezések túltengése tapasztalható, de még inkább, mert a tiszta technológiába történő befektetés költséges és nem lehet gazdaságilag alátámasztani a működtetési szabályozók változtatása nélkül.

Jelenleg az ipar az energiatechnológia eltérő jelzéseivel találkozik. Az EU-15 2004-ben a fosszilis tüzelőanyagot 24 milliárd euróval támogatott, összehasonlítva az 5,3 milliárd értékű megújuló energia-támogatással. A nemzetközi szállítások üzemanyaga adómentes, jelenleg a repülőközlekedés a leggyorsabban növekvő emissziós forrás.

A politika hiánya rosszabb, mint az előnytelen politika, miután a politika változásának kockázata elrettent minden befektetőt. A hosszú távú politikai tervezésnek számolni kell a gazdasági értelemben vett megtérüléssel. A költségek alacsonyabbak lehetnek, ha az új technológia az üzleti folyamat részeként kerül bevezetésre. A legtöbb európai áramtermelő kapacitást az elkövetkező 20 éven belül le kell cserélni (mintegy 1-2 trillió euró költségen), amely igen komoly feladatot jelent az egyes országok és vállalatok számára, különösen ahol jelenleg fosszilis tüzelőanyag bázison üzemelnek. Ha az átalakítás alacsony szénfelhasználású technológiával valósulhat meg, az új erőműveknek nem kell korán „nyugdíjba menniük”.

Egyes fejlődő országok, mint Kína és India gyorsan növekednek, nagy, az infrastruktúrába és épületekbe történő befektetések mellett. Mindkét helyzet kiváló lehetőséget jelent, hogy időjárásbarát megoldásokat vezessenek be a gazdasági expanzió, illetve a megújítás során.

Új energiaelőállító technológiák fejlesztése drága és kockázatos. Általánosságban ez azt jelenti, hogy nem felel meg a befektetők elvárásainak. A magánszektor a rövid távú, nagy kockázatú és a hosszú távú, kis kockázatú skálán működik. Szerencsétlen dolog, de ez az ellentettje a technológiai fejlődésnek, ahol a hosszabb kifutási idő magasabb kockázattal jár. Ezért a kormányoknak támogatást kell nyújtania a hosszú távú programokhoz, hogy csökkenjen a kockázat. A közelmúltban globálisan a kormányzati energia-racionálási támogatások az 1980. évi csúcsértékről (több mint 10 milliárd euró) 2001-re 6 milliárd értékre csökkent és a kiadások többsége a nukleáris energiára koncentrálódott. Néhány ország erősen támogatott fosszilis energaiahordozók alkalmazását is az új technológiák számára létrehozott pénzügyi alapok terhére. A politika megváltozása az invesztorok számára felismerhetővé tette a nagyobb kockázatot az energiaszektorban a fosszilis energia gazdaságosságában rejlő bizonytalanság révén. Ez a hatás ellensúlyozható bizonyos mértékig, ha csökkentik a megújuló energia területén lévő bizonytalanságokat, de egy ilyen dinamikusan változó helyzetben kikerülhetetlennek látszik, hogy a befektetőknek kevésbé vonzó részt venni az energiaszektorban, ameddig a politika kikristályosodik és új üzleti modellek születnek és a feltételek stabilizálódnak.

A magánszektor második problémaköre az innováció területén az ún. „halál völgye”. Ahhoz, hogy az innováció eljusson az „egyszerű” kutatástól a piacig, nagyszámú állomáson kell keresztülmennie, az alapkutatástól (R&D Research and Development) a bemutatáson keresztül a hiánypiacra való kijutáson át a teljes kereskedelmi produkcióig. A kormányok gyakran támogatják az innováció kezdeti fázisát, de vonakodnak a győzteseket segíteni, vagyis a gyártókat, hogy felfuttassák a termelést és a piacra juttathassák termékeiket. Miután ez egy költségemésztő szakasz, a költségszint még magas és a bevétel nem elégséges, így nem vonzó a befektetők számára. Mindazonáltal nagyobb amerikai intézményi befektetők bejelentettek egy 400 millió euró értékű befektetési célkitűzést a tiszta technológiába (beleértve a megújuló energiát a közeljövőben) és felállították a szervezeti struktúrát, a külső tanácsadók segítségével történő megvalósításhoz..

Az Allianz Biztosítótársaság magáncége az Allianz Capital Partners belépett a megújuló technológiák elősegítésébe. Az Allianz megvette a Hansen Transmission szélerőmű-hajtómű előállító üzemet 132 millió euróért. További nagybefektetők is jönnek. Kritikus kérdés az, hogy a klímaváltozás hogyan kezelhető nemzetközi szinten. Sok lehetőség áll rendelkezésre. A pénzügyi szektor szeretné már most tudni, hogy milyen elérendő értékek kerülnek kitűzésre 2012 után az emisszió vonatkozásában, amikor az első Kyotói Egyezmény előírásainak időtartama lejár. A pénzintézetek az emisszió-kereskedelmet úgy tekintik, mint egy hatékony csökkentési módszert egy sor üzleti lehetőséggel. Mindez átláthatóságot és megbízhatóságot feltételez a szabályozókban és jogszabályokban egy tisztán látható csökkenési folyamatra alapozva a megkövetelt emissziós szint eléréséért. A szektor szeretné a fejlődő országokat is bevonni az emisszió-kereskedelem mechanizmusába.

Következtetések:

1. A veszélyes klímaváltozás elkerülése érdekében igen jelentős üvegházhatású gázkibocsátási érték csökkenés szükséges, 60-80% 2050-ig.

2. Mindez jelentős energiapolitikai eltolódást igényel már most. A kormányoknak egyértelműen hosszú távú politikát kell folytatni, hogy a befektetőket ne riassza el a projektek fokozott kockázata.

3. A klímaváltozás csillapításának költsége nem mindig magas és az eredmények nem mindig csak hosszú távon realizálhatók.

4. A szénkorlátozások az egyes vállalatok jövedelmezőségére eltérően hatnak szektoronként és az egyes szektorokon belül is.

5. Egyes, a klímaváltozás ellen hozott intézkedések más okokból is bevezetésre kerülhetnek, úgymint az energiaimporttól való függősség csökkentése, vagy az energiaár volatilitásának elkerülése érdekében.

5. A klímaváltozás pénzügyi szolgáltatásokra gyakorolt hatása

A klímaváltozás új kockázatokat, de új lehetőségeket is teremt a társadalom minden szektora számára az időjárás megváltozásától az üvegházhatású gázok csökkentését szolgáló intézkedésekig. A pénzügyi szolgáltató szervezeteknek módosítaniuk kell a belső eljárásaikat, politikájukat, termékeiket és szolgáltatásaikat, hogy megfeleljenek a partnerek kihívásának és hogy a saját biztonságos működésüket biztosítsák. A következőkben betekintünk a három pénzügyi ágazatba – biztosítás, bank, vagyonkezelés – és a három terület intézményeire gyakorolt hatást is vizsgáljuk.

A klímaváltozás hatása a pénzügyi szolgáltatókra

5.1. A biztosítási szektor

A klímaváltozás és a klímapolitika az ügyfelektől átvállalt kockázatokon keresztül érinti a biztosítókat. Miután a meteorológusok nagy változást jósolnak az extrém időjárási események intenzitása és megoszlása területén (különösen viharok és vízzel összefüggő események), és miután ezek eredménye katasztrofális vagyoni károkban jelenik meg, így a biztosítók a klímaváltozást inkább fenyegetésnek, mint lehetőségnek tekintik.

A biztosítóknak igazodniuk kell a klímaváltozáshoz azáltal, hogy felmérik partnereik kockázati kitettségét a változó időjárásnak. Illeszteniük kell a kockázatelbírálási eljárásaikat, felülvizsgálni az üzleti vállalásaikat (díjazás, kockázatviselés, szerződési feltételek), össze kell vetni azokat az ügyfelek speciális kockázatérintettségével (üzletág, földrajzi terület stb.) az üzleti lehetőségekkel, valamint az ügyféltípussal (magán, kereskedelmi, ipari), amelyre fókuszálnak.

Ezen fő üzleti tevékenységen kívül az emisszó csökkentésre való törekvés új lehetőségeket kínál a biztosítás számára. Néhány esetben a biztosítók képesek azon partnereiket segíteni, amelyek megújuló energia-alkalmazási illetve energiahatékonysági programban vesznek részt. Ezen az úton a biztosítási ipar meg tud szabadulni azon rövid távú kockázatoktól, amelyek a szennyezésből és nem megfelelő technológiák használatából keletkeznek és azon hosszú távú kockázatok is csökkennek, amelyek az extrém esetekből adódnak.

5.1.1. Az időjárásváltozáshoz történő alkalmazkodás hatása a biztosításra

Az időjárás változáshoz való illeszkedés nagy kihívást jelent a biztosítók számára. A biztosítottak időjárás okozta vagyonkárai 2004-ben 32 milliárd eurós rekordot döntöttek a súlyos viharok kapcsán Japánban és az USA-ban. Ilyen viharok, azok gyakorisága, előfordulási helye, ideje, erőssége figyelmeztetőjele a klímaváltozásnak. A katasztrófa költségek más területeken is emelkedő trendet mutatnak, mint Európában és Ausztráliában. A Brit Biztosítók Szövetsége által készített tanulmány szerint az időjárás-változás évente 2-4%-kal növeli a pontenciális vagyonkárokat. Miután a biztosítások díjazása visszamenőleges adatokon nyugszik, mindez az időjárási kockázatok mintegy 30%-os aluldíjazásához vezethet.

Az Allianz globális biztosítási üzletében a biztosított veszteségek 35-40%-a a természeti katasztrófák eredménye. Több mint háromnegyede ezeknek a károknak vihar és árvízkár, így a jelenség figyelmen kívül hagyása súlyos következményekkel járhat. Potenciálisan az időjárásváltozás a viharokat veszélyesebbé teszi, miután a melegebb atmoszféra több energiát tartalmaz és több esőt hullat. Ezen a területen a kutatásnak és a modellezési eljárásoknak pontosabban kell azonosítani az időjárás-változás hatásait. Ellensúlyképpen az időjárás-változás Európában meghosszabbíthatja az emberi életet az enyhébb telek miatt, de növekvő terhet is jelenthet az egészség- és nyugdíjbiztosítások területén. Más típusú hatásként előrelátható, hogy nagyobb részben jelentkeznek üzletmenet-kiesési károk, hőstressz-károk az ügyfelek és munkavállalók között, több a közlekedési baleset, az utazási késedelem és a szennyezés – mint az árvizek eredője.

Ahogyan a biztosítók a trendekre és a tudományos bizonyítékokra reagálnak, gyökeresen különbözik az egyes üzletágakban. Az ipari és kereskedelmi ügyfelek biztosításai minden évben megújításra kerülnek és a portfólió alaposan megváltoztatható figyelembe véve azon területeken lévő biztosítási szerződésszámokat, amelyek fokozottan ki vannak téve a klímaváltozásból eredő kockázatoknak. A trendek tanulmányozása segíthet a különböző ipari területek sérülékenységének megítélésében. Mindazonáltal az extrém események robbanásszerűen következnek be, így vannak nyugodt periódusok, amelyek tétlenséghez vezetnek és a tudósok személyes okokból nem forszírozzák az aktivitást, így piac és jogszabályozás lehetnek a legfontosabb tényezők. Végezetül egyáltalán ahhoz, hogy a biztosító reagálni tudjon szükséges, hogy túlélje az első csapást – több biztosító Floridában nem élte túl az Andrew hurrikánt.

A magán- és a kiskereskedelmi ügyfelek (tömegbiztosítások) biztosításai nem rendszeresen újulnak meg. Valójában ezek a szerződések generálják a kártérítések zömét, például az Elba árvize 2002 nyarán Közép-Európában. A stratégia megváltoztatása a tömegüzletben sokkal bonyolultabb az ipari ügyfelekhez viszonyítva, szabályzási és egyéb befolyások miatt, amely a biztosítókat egy kiemelkedő időjárás okozta maradék-kockázatban hagyja a tömegbiztosítási üzletben.

Biztosítási megoldások az időjárás-változás üzleti kockázatainak kezelésére – Európai példák

A biztosítási gyakorlat jelentősen eltérő Európában. A következőkben áttekintést láthatunk, hogy a kérdést hogyan kezelik a főbb európai piacokon.

  • Nagy-Britanniában, ahol sok analízist készítettek, az időjárási károkra széles körű fedezet áll rendelkezésre. Az előrejelzések érzékeltetik, hogy az időjárás-változás megduplázhatja az éves időjáráskárokat Nagy-Britanniában 3,3 milliárd euró értékre 2050-ig, míg egy extrém év 20 milliárd euró értékű kárt is okozhat. A kutatás azt mutatja, hogy a kérdéses időjáráskockázat 2-4%-ot növekszik évente, így a korábbi adatokra épített díjazási rendszer miatt a biztosítások 30%-osan aluldíjazottakká válhatnak. Sajátságos dolog az UK-ban az árvízkockázatok biztosítása. A biztosítási ipar bevezet egy versenyképes, kockázatarányos díjazási rendszert, hogy leváltsák az elavult, uniformizált tarifákat. Mindez az extrém értékek nélkül vett káranalízist, földrajzi területekre vonatkozó információs rendszert és katasztrófamodellezést igényel. A Norwich Union kidolgozta a saját kockázati térképét légi megfigyelés igénybevételével és most azt értékesítik más biztosítóknak. A térkép azt mutatja, hogy a vagyon 10%-a 300 milliárd euró értékben van egyszerre az árvízkockázatnak kitéve.A biztosítóipar együtt dolgozik a kormányzattal és sok más érintettel, hogy egy országos terv, környezettervezés és karbantartási modell alapján ellenőrizzék a kockázatot.
  • Írországban hasonló biztosítási szisztéma működik, mint Nagy-Britanniában, a biztosítók hátrányban vannak a nyilvános postai irányítószámok hiánya miatt az ingatlanok vonatkozásában. Allianz Írország ezért bevezetett egy területi kódrendszert egy kockázatarányos üzletvállalási megoldás érdekében. Ehhez egy 15 főből álló belső kockázatelbíráló csapat áll rendelkezésre, amely helyi ismereteket biztosít például az árvízkockázatok területén. A kormányzat épp most hozta nyilvánosságra az első, az időjárás által Írországban okozott jövőbeni hatásokról szóló felméréseit, amely segíteni fogja a biztosítókat, hogy korrigálják terveiket.
  • Németországban a legtöbb árvíz elleni biztosítás hozzáférhető a magán és ipari ügyfelek számára is. Allianz és más biztosítók támogatták a zónarendszer kidolgozását, amely az árvíz valószínűség kalkulációján alapszik, földrajzi adatok felhasználásával, így lehetővé tesz kockázatarányos díjazás alkalmazását. Az Allianz és más német biztosítók megbízásából készített kutatás jelezte, hogy a teljes árvízkockázati kitettség egy eseményre vonatkoztatva 15 milliárd euró is lehet. Mindez rávilágít arra a tényre, hogy az árvízvédelem színvonala néhány régióban nagyon gyenge.
  • Csehország erősen érintett volt árvizekben 1997-ben és 2002-ben is. Eltérően 1997-től csak kis értékű viszontbiztosítási fedezet volt elérhető 2002-ben az alacsony viszontbiztosító kapacitások miatt, a 2001-es World Trade Center ellen végrehajtott terrortámadás és az egyidejű tőzsdekrach következményeként. Az világossá vált, hogy megérte befektetni a risk-managementbe. Egyidejűleg nyilvános földrajzi adatokat is beszereztek, hogy kockázati térképet szerkesszenek a belső biztosítási adatok és a nyilvános adatok kombinációjával. A saját modell kifejlesztésével párhuzamosan az Allianz félretette a „fekete doboz” szindrómával társított vagyonmodellt, amelyet korábban használt. Az új modell lehetővé teszi, hogy ez egyes különálló vagyonelemek precízebben legyenek biztosíthatók. Mindamellett a múltbeli adatok használata nem kielégítő és a tulajdoni modell programozott logikájának ellenőrzése lehetetlen, ami nehézzé teszi annak megállapítását, hogy milyen mértékben követi le az új feltételeket. A társaság most kutatja a különböző árvíz károk potenciális költségét a rendelkezésre álló adatok hidrológiai modelleken történő megjelenítése útján.
  • Spanyolországban a geogológiai és hidrometeorológiai kockázatok jelentős gazdasági és szociális károkat okoznak. Az ország különösen érzékeny arra, hogy bizonyos területein sivatagodás indulhat meg, pl. Közép- és Dél-Spanyolországban és a lehetséges következmény még, hogy a tengerszint emelkedhet a parti zónákban. Mindazonáltal az árvíz okozta a legnagyobb károkat az elmúlt 10 évben, az éves átlagos árvízkárok értéke elérte a GDP 0,1%-át. Előrejelzések 25,7 milliárd euró összértékű árvízkárt feltételeznek az elkövetkező 30 évben. Ebben az összefüggésben nagyon figyelemre méltó, hogy a spanyol „Consortio fedezet” megbízható védelmet nyújtott a múltban a klímakárok ellen. A múlt évben a Consortion fontos változtatásokat vezetett be, sokkal szélesebb fedezetet nyújtva a minden jelentős klímatikus esemény biztosíthatósága érdekében.
  • Olaszországban az Allianz olasz leányvállalata a RAS területi megközelítést alkalmaz az üzletvállalási szabályok és elvek alkalmazásához. A nyilvánosan hozzáférhető adatok az árvízkockázatokra vonatkoztatva még mindig nem megfelelőek az alapos kockázatmenedzseléshez, így a biztosítók óvatosak ezen a területen. A folyópart-építési, folyóágy kialakítási és karbantartási programok fejlesztése általában folyamatban van, de az erőltetett vidékfejlesztési programok múltban történt hibájából a vagyon bizonyos területeken erősen kitett árvízkockázatoknak. A biztosítási fedezet amely a klímaváltozásból adódó kockázatokat fedezi többnyire csak a vállalati üzletekre terjed ki. A díjérzékeny kis- és középes vállalkozások piaca káros kockázati szelekció irányába mozdult el. Ennek következményeként az ajánlott fedezet és a diverzifikált időjárási kockázat portfólió fejlesztése korlátozott. Vihar és légnyomás kockázatok fedezete mindazonáltal elterjedt. Eltekintve az árvízkároktól, amelyet Észak-Olaszországban szenvedtek 1994 és 2000-ben, a piac az utóbbi időkben erős hóesés által volt érintve. A csúcsveszteség mintegy 2,5 millió eurót ért el, főleg az összeomlott tetők miatt, ami hangsúlyozza az építési szabványoknak és a konstrukciók minőségének fontosságát.
  • Másutt Európában a tömegszektor gyakran előnybe részesíti a „kereszttámogatáson” (keresztfinanszírozáson) alapuló szolidaritási rendszer alkalmazását az időjárási kockázatokra, katasztrófa-támogatás mellett és üzleti biztosítás részvételével. Például Franciaországban létezik egy jól megalapozott nyilvános viszontbiztosítási rendszer, amely a magánszektort az adminisztráció elvégzésére használja. Ennek a megoldásnak van egy aspektusa, amely problémákat okozhat: a kártérítés megindítását jelentő biztosítási eseményt a helyi önkormányzatnak kell deklarálnia, amely időnként anomáliákhoz vezethet. Az 1989 és 2002 között fellépő súlyos aszály után, amely 3 milliárd euró értékű kárt okozott az épületekben, egy „két csatornás” módszer került bevezetésre a vízháztartást és a talajszerkezetet figyelembe véve, az „árvíz sújtotta területek objektív definiálása” érdekében. Jelenleg ezt a módszert korlátozottan alkalmazzák, miután nem volt képes megfelelni a 2003-ban bekövetkezett aszálynak, amely egyetlen évben 1 milliárd eurónál nagyobb kárt okozott. Ugyanis nem volt előzőleg egy száraz tél, amely előfeltétele volt a pénzügyi fedezetnek. Ezek alapján a módszer felülvizsgálat alatt áll. A várható kárnövekedés – amely a klímaváltozásból ered – a fentiek szerint nagyobb kártérítési igényt fog jelenteni a magán- és tömegbiztosítások területén, főként az árvízveszélyes vidékeken, úgymint partvidékeken, víztározóknál és meredek völgyekben. Ez antiszelektívvé válhat, hacsak megfelelő figyelmet nem fordítanak a kockázat-elbírálásra, mely területen a biztosítási szakma igen értékes szerepet tölthet be. A biztosítóknak nagy figyelmet kell fordítaniuk a fizetőképesség-menedzselésére a katasztrófakár-kitettségük elemzése és megfelelő viszontbiztosítás létesítése útján. Például az Allianz két nagy katasztrófa programot állított fel („Cat”) azért, hogy optimalizálja a viszontbiztosítás használatát és hogy növelje a csoport védelmét a természeti károk csúcskockázatával szemben. 1. „Super Cat” a közepes méretű eseményekre Európában és Ausztráliában, 250 év előfordulási valószínűség esetén, összevonva a lehetséges károkat az összes Allianz tagvállalat portfóliójából. A„Mega Cat” program viszontbiztosítja a természeti kockázatokból eredő csúcskár-eseményeket az Allianz csoporton belül, 1000 éves előfordulási valószínűség mellett. Mindkét eszköz kihasználja a jó földrajzi eltérésből adódó kockázat-kiegyenlítődést az egyes Allianz tagvállalatok között. A bekövetkezett eseménytől függően a két fedezet egy ún. „Nat Cat” védelmet biztosít több mint 1,5 milliárd euró értékben, így sokkal több klímaváltozásból eredő nagyértékű kár biztosítható. A biztosítás szabályozási korlátai több kockázat-áthárítási megoldást komplikálttá tesznek. Például a katasztrófakárokat egyéves előfordulási bázison kell elszámolni, jóllehet az sokkal közelebb van a több évre szóló élet- és nyugdíjbiztosítás filozófiájához.

5.1.2. A biztosítók kockázatai és lehetőségek a klímaváltozás csökkentésére

Az új technológiák végső soron hatékonyabbak és kedvezőbb kockázatokat hordoznak. Ezért természetes érdeke a biztosítóknak, hogy értékeljék a modern technológiákat és ösztönözzék az új,  effektív technika alkalmazását a kockázat becslési eljárás során, csakúgy, mint annak megfontolása, hogy kedvezményezett feltételeket alkalmazzanak a környezetbarát technológiákra. Így az üvegházhatású gázok csökkentése néhány érdekes, új lehetőséget biztosít a biztosítók számára. A biztosítók befolyásolhatják és növelhetik az új technológiák megjelenését többféle módon is. Az egyik terület a vagyon- és mérnöki biztosítások területe. Általában egy régi ipari üzemben bekövetkezett biztosított kár után a biztosítónak azon technológia visszaállítását kell megfizetni, amely a kár időpontjában működött. Most, ha a régi adottságok modernizálása lehetséges, a biztosító támogathatja a technológiai innovációt, bár ez egy költségesebb lehetőség.

Jóllehet minden új technológia hordoz eddig nem tapasztalt és szokatlan kockázatokat – például a tengeri szélerőmű-parkok telepítése együtt jár kábelfektetésekkel, nagy igénybevételnek kitett részegységekkel, sósvíz által okozott korrózióval – melynek mindegyike növeli egy ilyen telepítés kockázatát. A biztosítás hiánya erőteljesen blokkolhatja az ilyen területeken lévő projektek finanszírozását – szakértők szerint ezen projektek volumene 300%-kal is növekedne, ha biztosítási fedezet elérhető lenne. Ez a növekedés valószínűsíthető annak ellenére, hogy a biztosítási díj a működtetési költségek 11%-át is elérheti a tengeri szélerőmű-parkoknál.

  • Allianz 33 millió eurót fizetett ki az elmúlt 10 év alatt kártérítésként a szárazföldi szélturbinákra, amely arra ösztökélte a társaságot, hogy szoros együttműködést kezdeményezzen a szélerőművek gyártóival és az energiaellátókkal, hogy javítsák a technológiát és a karbantartási gyakorlatot a biztosítási rendszer fenntarthatósága érdekében.
  • A geotermikus energia területén a Münchener Rück hasonlóan kiemelkedő szerepet játszott a kutatási kockázatok biztosításának fejlesztésében.
  • A megújuló energiatermelők számára egy másik új biztosítási lehetőség a bevételkiesés-biztosítás, például a szélerőműveknek, ha a szél túl erős, vagy túl gyenge. A klímapolitika lehetőséget teremtett új szenes technológiák kifejlesztésére is.
  • Swiss Re felülvizsgálja a „Carbon Disclose Project”-re vonatkozó vállalati információadás tartalmát abban az esetben, ha az ügyfél tisztségviselői felelősségbiztosítást kér. A cél a vállalat szénemissziós stratégiájának értékelése és további információk szükségességének eldöntése. Egy másik, még kutatás alatt álló terület a karbon adósság és követelés értékelése, egy megfelelő ár meghatározása a kockázatra vonatkozóan és a kár rendezése, ha bekövetkezik. Nagyszámú újszerű kockázatáthárítási eszköz ajánlható az innovatív technológia komplikált kockázati kérdéseinek kezelésére.

Következtetések:

1. A klímaváltozás gazdasági kockázatot jelent a biztosítóknak.

2. A főbb biztosítók új technikát dolgoznak ki az extrém időjárások alapszintű kockázatának felmérésére és kioktatják a kockázatvállalóikat.

3. Új biztosítási termékek támogathatják a környezetbarát technológiákat, de a biztosítótársaságok főleg a klímaváltozás által indokolt kockázatok adaptációs kérdéseire fókuszálnak.

5.1.3. Modernizált technológia a környezet védelmére

Minden károsult vagyontárgy kártérítéséhez kiegészítésül a biztosítási szerződések pénzügyi forrást adnak a romeltakarítási és tisztítási költségekre, a kár súlyosbodásának elkerülését szolgáló költségekre, a talajeltávolítási és dekontaminációs költségekre, valamint a szakértői költségekre. Ha az Allianz egy vállalati ügyfele Németországban elhatározza, hogy kiegészíti a vagyonbiztosítását az ún. eco-csomaggal, más egyéb költségelemek is fedezetbe vonhatók a célból, hogy modernizálják a eszközöket és védjék a környezetet a biztosított, károsodott vagyontárgyak modernizált helyreállítása eredményeként. Például: az a háztulajdonos, akinek háza leégett, a helyreállítás során a régi szimplaüvegezésű ablakokat jó hőszigetelésű, dupla üvegezésűre cserélheti. A többletköltség egy korábban megállapodott limitösszegig áthárítható a biztosítóra az „eco-csomag” feltételei szerint.

5.1.4. Biztosítási megoldások a Tiszta Fejlődési Mechanizmus (CDM) Projekt számára

A pénzügyi szektor reprezentánsai sok kutatást végeztek, hogy biztosítási megoldást fejlesszenek ki az üvegházhatású gázok piacára, mint egy egységes egészre és a CDM-re, mint egy részmegoldásra. Nyilvánvaló igény mutatkozik a projektfejlesztők, befektetők és vásárlók oldaláról, hogy kockázatcsökkentési eszközök álljanak rendelkezésre a CDM projektek részére. Az Osztrák Grant Biztosító, a francia Global Sustainable Development Project (GSDP) és a Swiss Re Greenhouse Gas Risks Solution próbál megfelelni ennek az elvárásnak az első „Carbon Delivery” garanciabiztosítással. Ez egy biztosítási termék, ahol a biztosító kezességvállalóként szerepel a korábbi carbon felhasználás csökkentéséhez. A pénzügyi kompenzáció akkor kerül kifizetésre, ha a csökkentés nem következik be az egyezmény szerinti feltételek szerint. Ez a garancia megfelelő eszköznek látszik a kockázatok csökkentésére. Az első garancia Dél-Amerikában került kibocsátásra egy redukciós projektre, amely egy innovatív, szabadalmazott filter technológiát alkalmaz. Az eladó évente csökkenti a kibocsátást 2005 és 2007 között. A fedezet szén-dioxid kibocsátási garanciát és politikai kockázatot (beleértve a befogadó vállalat fizetésképtelenségét, az eladó fizetésképtelenségét, politikai és országkockázatot) és üzemszüneti veszteség kockázatot visel.

Javaslatok

A biztosítók területén

  • Információkat kell gyűjteni a jövőbeni klímakockázatokról, így pontosabban lehet előbecsülni és a kockázatot vállalni.
  • Ellenőrizni kell a természeti katasztrófáknak és más időjárási kockázatoknak való kitettséget. Ki kell fejleszteni megfelelő kockázatelbíráló rendszereket és szakértelemmel kell rendelkezni a természeti katasztrófákkal kapcsolatban.
  • Modernizálni kell a kockázatelbírálás módszerét, azonosítani kell a valószínűsíthető új károkozási lehetőségeket, amelyek a CO2 kibocsátásból erednek és gondos környezeti hatásfelmérést kell végezni az egyes biztosított vállalatok vonatkozásában.
  • Fejleszteni kell a kockázatmenedzselési szaktudást az alacsony karbon-felhasználású technológiák területén együttműködve az ipari partnerekkel, olyan új biztosítási termékek kifejlesztése érdekében, amelyek támogatják az alacsony karbon-felhasználású technológiákat. (Úgymint: összevont vagyonbiztosítások és üzemszünet-biztosítás a megújuló technológiákra stb.)

5.2. A bankszektor

A bankok fontos szerepet játszhatnak a társadalom klímaváltozásra történő „ráhangolásában”. Mindezt a finanszírozási és befektetési döntéseiken, a hitel-kockázatelbírálási módszereiken, a kölcsönzési gyakorlatukon és a kockázatcsökkentési tevékenységükön keresztül valósíthatják meg. A klímaváltozási politika új kockázatokat és új lehetőségeket jelent a bankok számára. A legfontosabbakat a következő oldal táblázata mutatja.

5.2.1. Időjárás-változással összefüggő banki kockázatok

A bankok legnagyobb kockázata a hitelkockázat. Az új időjárásváltozás-csökkentő politikából is ered kockázat (jog és politikai kockázat). A politika az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére új felelősségeket és üzleti kockázatokat generál az értékesíthető és megvásárolható kibocsátási kvóta-engedélyen keresztül. Ez a politika befolyásolja az intenzív üvegházhatású gázokat kibocsátó kvóta-vásárlók hitelminősítését, így a bankok kockázatát. Az EUETS (EU Emission Trading Scheme) közvetlenül a vállalati szintet célozza meg, és közvetlen költségeket indukál az érintett szektorban és közvetett költségeket az összes energia- és áramfogyasztónál. Különösképp az energiaszektor érintett, amely az EU emisszió 63%-áért felelős.

  • Az EU ETS következményeként magasabb áramdíjakat feltételeznek Európa-szerte, amely az érintett fogyasztói szektorban 260-600 millió euró évenkénti többletköltséget jelenthet.
  • Az európai cementgyáraknál például az EUETS hatására 15% plusz költség jelentkezhet. Ha a nemzetközi klímapolitika jelenlegi fejlődésére tekintünk, valószínű, hogy az EUETS és a Kyotói Egyezmény csak a kezdetét jelenti egy sokkal szigorúbb jövőbeni globális klímapolitikának. Ez természetesen hatással lesz a bankokra mint hitelfolyósítókra, vagyonbefektetőkre és projektfinanszírozókra. A hitelkockázaton kívül a bankok működtetési kockázatokat is viselnek, a nem-megfelelő belső kockázatbecslési eljárásból és következményképpen a CO2 emisszióval összefüggő kockázatok alulbecslése miatt. A belső „kellő gondosság” hiánya az időjárás-kockázatok vonatkozásában a befektetéseknél és a hiteleknél csökkenő marzsot von maga után. Mindennek tetejére a bankok partnereinek működtetési kockázata (például a nem optimális carbon risk management), pénzügyi szankciókat vonhat maga után, amely szintén leronthatja az ügyfél likviditását és így a bank versenyképességét és hitelezőképességét. Az EU ET szerint 40 euró/tonna büntetést kell fizetni a többletemisszió után 2005 és 2007 között. 2008-tól a szankció 100 euró/tonnára növekszik. A pénzügyi szankciókon túl, az engedélyezési deficit a következő évre átvitelre kerül, amely többlet ár- és mennyiségi kockázatot jelent az érintett cégeknek. A piaci kockázat jelentős a bankok és a partnereik számára is. A fő kockázat a volatilis engedélyezett emisszió kereskedelmi ára, a volatilis szénbázisú alapanyagár (pl. szén, gáz, olaj) és a nem-kielégítő hozzáférhetőség az európai engedélyek allokációjához a (EVA) a piacon. Ez az ár- és mennyiségi kockázat csökkenő vállalati tervezési megbízhatósághoz vezet – mind a bankok, mind a vállalatok területén. Az európai kereskedelmi ár 2003 és 2005 között 5 euró/t és 20 euró/t között mozgott, amely nagy ingadozást mutat és ezért komoly bizonytalanságot az EUETS-ben.
  • 2003-ban szekértők 15 euró/t allokációs árat feltételeztek 2005 és 2007 között és sokkal magasabbat a 2008-2012 időszakra abban az esetben, ha a csökkentési kényszer szorító a vállalatok számára. A bankoknak szakérteniük, ellenőrizniük és érteniük kell az emisszió-kereskedelem ügyfeleik üzletmenetére gyakorolt hatását. Az extrém időjárási jelenségek nagyobb frekvenciája (úgymint árvíz, vihar) nagyobb időjárás-változásból eredő kockázatot jelent a fizikai károkra a vállalati vagyon és az ingatlan vagyon vonatkozásában.
  • Amerikai becslések szerint az US gazdaságának csaknem egyharmada, vagyis 3800 milliárd USD van időjárás-kockázatnak kitéve. Az időjárás megváltozása nagy bizonytalansághoz vezetett különösképp a közmű szektorban, azonban valószínűleg szintén növekvő energiaköltséget involvál a bankok saját irodaépületében is. Az időjárás – a gazdasági tevékenység mellett – a legnagyobb befolyásoló tényező a villamos áram és hőenergia termelésben és így a CO2 kibocsátásban is. A csökkentő politikának való nem-megfelelés nagyon költséges lehet néhány vállalat részére. Például vállalatok, amelyek nem harmonizálnak az EU ETS-hez, rákerülnek egy nyilvánosan elérhető feketelistára. Ezek a vállalatok „reputációs kockázattá” és így „hitelkockázattá” válnak. 2004 éve az első pert hozta az USA-ban, vádolva egyes vállalatokat, hogy felelősek a globális felmelegedésért. Nagyszámú állami és környezetvédő szervezet peres ügyet kezdett 5 villamosenergia-ellátó vállalat ellen a legnagyobbak közül azzal, hogy kárt okoztak a magánembereknek a CO2 emisszió útján. Befektetés a vitathatóan megújuló és konvencionális energiákba vagy szén projektek finanszírozásába (pl. duzzasztóművek, atomenergia) reputációs kockázatot jelenthet. Az ilyen kockázatok mérséklése érdekében több mint 20 bank alkalmazza 2003 év óta az ún. Equator Principles-t. Az Equator Principles egy önkéntes irányvonal a környezeti és szociális kérdések menedzselésére a projektfinanszírozás területén, amelyet vezető pénzügyi szervezetek fejlesztettek ki. Ezek az International Finance Corporation (IFC) környezeti és szociális standardjaira épülnek és minden iparág fejlesztési projektjeinél alkalmazzák globálisan az 50 millió USD vagy nagyobb értékű tőkeköltség esetén. Ezen kockázatok létezése azt jelenti, hogy a bankoknak risk management eszközöket kell kialakítaniuk a CO2 kockázattal kapcsolatban a „kellő gondosságú” kölcsönzési és befektetési tevékenység érdekében.
  • Dresdner Bank kidolgozott egy az emisszió-kereskedelemmel kapcsolatos kérdéskört a hitelminősítési eljárásukhoz.
  • UBS Investment Bank, az UBS AG pénzügyi szervezet befektetési bankja elindított egy programot a környezeti és fenntarthatósági kritériumok integrálására a bank beruházási kockázatokat megállapító általános szabályzásba.
  • Más bankok, mint a Bank of America arra törekszik, hogy kifejlesszen egy új mércét a „szén intenzitás” jellemzésére az ügyfeleik vonatkozásában.
  • A JP Morgan a saját környezeti politika irányelveiben 2005 óta kinyilvánította, hogy üzletvállalási gyakorlatát szigorítja olyan ipari projektek esetén, amelyeknél valószínűsíthető a káros környezeti behatás. A bank tervezi azt is, hogy a kölcsönök felülvizsgálatánál az üvegházhatású gázok kibocsátóinak pénzügyi költségeivel is kalkulál, mint egy olyan kockázattal, amelynek kapcsán a vállalat elveszítheti az üzletet olyan versenytárssal szemben, amely alacsonyabb emisszióval dolgozik. Tervül tűzte ki, hogy a klímakockázatokat bevonja a rendszeres vállalati analízis körébe.

5.2.2. Új banki lehetőségek

Az éghajlatváltozás nem csak új kockázatokat, költségeket és felelősségeket teremt a bankok számára, hanem gazdasági lehetőségeket is, úgymint befektetéseket megújuló energiát adó technológiákba, energiahatékonysági projektekbe, az emisszió-kereskedelemben és „időjárási piacban” való részvétel lehetőségét és más potenciális üzleteket is.

  • A Point Carbon 2010-ben a nemzetközi carbon piacot 4,6-200 milliárd euró közöttire becsüli. A nagy eltérés nemcsak a bizonytalanságokat, hanem a lehetőségeket is tükrözi. 2005-ben a piac nagysága 2,5 milliárd euró volt.
  • Az emissziós piac új ügyfélszolgálati lehetőséget biztosít a bankok részére. Először is finanszírozási eshetőség áll fenn. Amióta (2005 eleje) létrehozták az ún. EUA spot-piacot, több bank belépett a területre további likviditást nyújtva.
  • A Dresdner Bank, a Barclays capital és a Fortis Bank létrehozta a saját emisszió-kereskedelmi részlegét, kereskedelmi szervizt nyújtva a partnereinek és a saját számlájukra is kereskednek.
  • A Wespac alapított egy „környezeti piac” csoportot, amely szorosan az emisszió-kereskedelemre fókuszál. Az emisszió-kereskedelem szintén érdekes lehetőség a projektfinanszírozók számára, miután az emisszió-csökkentő projektek belső megtérülési rátája kiemelkedő lehet. Az időjárási kockázatokkal összefüggő ügyletek segítenek csökkenteni az időjárási kockázatokat. Kezdetben az időjárás-kompenzációs termékek csak az észak-amerikai energiatermelő vállalatokra voltak korlátozva. Mindazonáltal nagy pénzügyi szervezetek (pl. Société Générale, Axa) szintén szerepet játszottak az időjárási piacon. A piac az időjárás következményeire vonatkozóan tényezővé kezd ismét válni annak ellenére, hogy jelentős tekintélyvesztést szenvedett el az Enron fizetésképtelenné válását követően. A Pricewaterhouse Coopers szerint a teljes képzeletbeli időjárás-piac a 2000/2001-es 2517 millió USD értékről 4578 millióra nőtt 2003/2004-re.
  • 2001 júniusában a Dresdner Bank volt az első német bank, amely hőmérséklettel összefüggő tranzakciót bonyolított le egy regionális közművel. Annak ellenére, hogy az időjárásváltozás, és a szénbázisú nyersanyagok ára között összefüggés van, az időjárás következményeinek pénzügyi megoldásai vonzó eszközt jelentenek a vonatkozó kockázatok csökkentése érdekében (különösképp olyan vállalatoknál, melyek érdekeltek az EUETS-ben).

Strukturált finanszírozás

A gazdálkodó szervezeti befektetési politika átültetése az új energia környezetbe szintén érdekes lehetőségeket hozhat a bankok számára. A legtöbb lehetőség financiális támogatást igényel, beleértve a megújulókat is, és az alacsony carbon-felhasználású technikákat. Mindez igényli a bankok pénzügyi bevonását. A társult hosszú távú kockázat szintén megértést igényel.

Mikrofinanszírozás

A klímaváltozással összefüggő mikrofinanszírozás innovatív üzleti lehetőséget biztosít a bankok részére. A mikrofinanszírozás szegény családoknak kis összegű kölcsön nyújtását jelenti (mikro-hitel), hogy kis méretű vállalkozásba kezdjenek. Hosszabb idő után a mikrofinanszírozás szélesebb körű szerviz nyújtásához vezethet, úgy mint biztosítás és megtakarítások. A tipikus ügyfelek az alacsony jövedelmű személyek, akik nincsenek kapcsolatban a formális pénzügyi szervezetekkel. A mikrofinanszírozás gyakran klímavédő projektekre szól, például szélenergia-hasznosítás, szolárenergia.

Következtetések:

1. A vezető nemzetközi bankok ma már figyelembe veszik az éghajlatváltozást a hitel- és befektetési minősítési eljárásaikban és a „kellő gondosság” tényezőjévé vált a projektfinanszírozásoknál.

2. A Dresdner Bank, a Barclay’s Capital, a Fortis és az ABN Amro példája mutatja, hogy amikor a klímaváltozás politikája kellő hangsúlyt kap, mindez pozitív lehetőséget nyújt a bankok számára, hogy kiszélesítsék azon szolgáltatási skálájukat, amelyek összefüggésben vannak a vonatkozó szabályozásokkal.

Javaslatok

különösképpen a bankoknak

  • Át kell vizsgálni és optimalizálni a saját emisszós kockázatmenedzsmentjüket és tovább kell fejleszteni a carbonkockázat felmérésének eszközrendszerét és a csökkentési stratégiát (például: CO2 kibocsátással összefüggő gazdasági analízisek használata az egyes szektorok és vállalatok vonatkozásában és/vagy klímaváltozással összefüggő kockázati mátrixok kifejlesztése).
  • Tiszta kockázati követelményrendszer megfogalmazása az ügyfelek számára a széndioxid-kockázat csökkentésével és a piaci stratégiával kapcsolatosan (pl.: a minősítési követelményrendszer megtárgyalása az ügyféllel)
  • Carbonkockázati tanácsadás ajánlása az ügyfél számára
  • Világos követelmények megfogalmazása a minősítő intézetek számára a CO2kockázattal kapcsolatban a vállalati és szektorminősítésekkel összefüggésben
  • A carbonkockázat ellensúlyozására szolgáló pénzügyi megoldások (hedging) fejlesztésének ( pl. derivatives) támogatása
  • Finanszírozás biztosítása olyan nyilvános programok számára, melyek ösztönzik az új, alacsony szénfelhasználású technológiák bevezetését

5.3. Exporthitel ügynökségek (ECA)

Az exporthitel ügynökségek a bankok és biztosítók között helyezkednek el. Elsődlegesen azzal a felhatalmazással, hogy elősegítsék az exportot a saját országukból. Ezek az ügynökségek fontos szerepet játszhatnak az időjárás-védelmi projektekben, például lehetővé téve a megújuló energia finanszírozását. Másodsorban rövid távú hiteleket adnak és speciális biztosításokat politikai eseményekkel szemben. Gyakran mint a kormányok végrehajtó szerve tevékenykednek, szigorú működési szabályzatot követnek, melyet az OECD fektetett le, hogy elkerüljék a tisztességtelen versenyt. Fontos szerepet játszhatnak a kibocsátás-csökkentési projektekben, például: megújuló energia a fejlődő országokban. Négy területen történő akció került kijelölésre a megújuló energia területén

A nemzetközi egyezmények változtatása, hogy nagyobb helyi terjedelmet adjanak a projekteknek és hosszabb visszafizetési időt.

A kis projektek gazdaságossági sorba állítása, faktorálás az emisszió-engedélyek alapján, és a szénfelhasználás-intenzitás figyelése a hitelportfólión belül.

Stratégia: nagy figyelem más exporthitel-ügynökségekkel és többoldalú fejlesztési bankokkal való együttműködésre, több flexibilitás, a meglévő OECD szabályokon belül a kis üzletek irányába és fokozott kampány az üzleti szektor elérésére.

Kísérlet: felhatalmazást adni egy csoportnak a széles körű konzultációra.

5.4. Vagyonkezelés

Az időjárás-változás hatásának mértéke változik szektorról szektorra. Ami biztos, hogy összességében a globális gazdaságra jelentős, közvetlen hatást fog gyakorolni, így a pénzügyi piacra és végső soron a részvényesi értékre is. A klímaváltozás egyre nagyobb figyelmet vonz. Annak megértése, hogy milyen mértékben és milyen összefüggésben fogja az időjárás-változás befolyásolni, illetve emelni a befektetések értékét nagyon kritikus, ha a részvényesi érték továbbra is védett marad.

A vállalatok megkezdték a klímaváltozás kockázatainak figyelését és azok hatását a saját üzleteikre, de ennek kifinomultsága vállalatról vállalatra változik. A pénzügyi piac és a befektetők már érzékelik a potenciális lehetőségeket, ami a klímaváltozásból adódik, például befektetés megvalósítása különféle carbon- vagy környezeti technológiai alapokba (alapítvány).

  • Az Allianz francia leányvállalata az AGF a Fortis Bankkal együtt 60 millió eurót fektetett be az European Carbon Fund-ba, melyet a francia pénzügyi szervezet CDC IXIS alapított. Jelenleg több mint 1 milliárd eurót akarnak a Carbon Fund-ba fektetni.

Intézményi befektetők szintén felismerték, hogy az időjárás-változás materiális hatást gyakorolhat a befektetésükre és akciókat kezdtek a probléma kezelésére. Következésképpen befektetési csoportok, úgy mint az Institutional Investors Group on Climate Change (IIGCC) Európában és az Investor Network on Climate Change az USA-ban ugyanazzal a közös céllal kerültek megalapításra: hogy elősegítsék a klímaváltozás kockázatának jobb megértését az intézményi befektetők között. Ösztönözni kívánják a vállalatokat és a piacokat, hogy nevezzenek meg minden anyagi kockázatot az üzletmenetükben, amely a klímaváltozással összefüggésben van, és mozduljanak el az alacsonyabb szénfelhasználású gazdaság felé. Ezeken kívül projektek, úgy mint a Carbon Disclosure Projekt, további bizonyítékkal szolgálnak azon befektetők részére, akik együtt akarnak működni a klímaváltozás jelentőségének jobb megértése és az átláthatóság növelése érdekében. Jóllehet több klímaváltozással kapcsolatos befektető csoport demonstrálta a klímaváltozás befektetés folyamatára gyakorolt hatásának fontosságát, annak figyelembevétele nagyban elmarad a rövid távú befektetésekben érdekelt befektetők és alapkezelő menedzserek körében. A nevezett személyeknek csak kis része veszi aktívan figyelembe a klímaváltozás kérdését a saját befektetési döntéshozatalánál. Az ok változó és legjobban a vagyonkezelés felelősségi láncolatának alapos áttekintése útján lehet választ adni az indokokra.

5.5. Intézményi befektetők

Az intézményi befektetőknek, vagy a nyugdíjpénztári tisztségviselőknek kötelességük, hogy a legjobban képviseljék a tagok hosszú távú érdekeit azáltal, hogy maximalizálják a nyugdíjalapok hozadékát, amelyre őket felhatalmazták. Hogy teljesíthessék ezt a kötelezettséget, a megbízottaknak maximális diverzifikációt kell fenntartani és ismerniük kell azokat a kockázatokat, amelyek a vagyont terhelik. A környezeti, szociális vagy etikai kérdések figyelembevétele a vagyonmenedzselők körében kezdi áthatni a megbízottak gondolkodását, a nyugdíjak jogi szabályozása, valamint a konzultánsok és a média nagyobb figyelme következtében. Mindazonáltal a klímaváltozás megbízottak által történő kezelése eléggé korlátozott. Az intézményi befektetők nagy hányada még mindig egy szociálisan felelős befektetés összefüggésében nézi a kérdést, sok szkepticizmussal a pénzügyi előnyök vonatkozásában. Az intézményi befektetők többsége nehéznek találja a kapcsolatteremtést a klímaváltozás kockázata és a befektetés kockázata között, következésképp nem aktívak az alapkezelők ezirányú ösztönzésében. Realizálva, hogy az időjárás-változás potenciálisan hatással lehet a pénzügyi műveletek eredményére, a megbízottak lassan érzékelik a felelősségüket az időjárás-változás hatásának megfontolásában, ha a kedvezményezettjeik érdekében akarnak eljárni. Néhány intézményi befektető (úgy mint a holland nyugdíjpénztár PGGM) megtette az első lépéseket, hogy aktívan felfedezze azt a hozzáadott értéket, amely a klímaváltozás kockázatainak figyelembevétele jelent a portfóliójukban. Más nyugdíjpénztárak meghatalmazottai olyan kérdéseket, mint a klímaváltozás, a pénztármenedzserek hatáskörében hagyják.

A nyugdíjpénztár tisztségviselőknek nagyszámú más kihívással is szembe kell nézniük, a legsürgetőbb, hogy megfeleljenek a nyugdíjpénztár felelősségének. Ebből a szempontból csak limitált idő áll rendelkezésre olyan kérdésekre koncentrálni, mint az időjárás-változás, mindez párosítva a nagy nyomással, amely a teljesítmény irányába hat. Mindez oda vezet, hogy a legnagyobb energiát a rövid távú teljesítményekre szánják, ami nem képvisel egyenlő súlyt a klímaváltozás hosszú távú tulajdonságával, miután ezeket a kockázatokat tízéves időperiódusokra kell figyelembe venni. Óvatos befektetőként a nyugdíjpénztári tisztségviselők igénylik a szükséges eszközöket, amelyek segítik őket az időjárás-változás figyelembevételére befektetéseikben és a vagyonmenedzserek ennek megfelelő felkészítésére. Alternatívaképpen megvizsgálhatják annak lehetőségét, hogy diverzifikálják a vagyonukat olyan befektetési eszközök irányába, amelyek veszteségfedezetet (hedge) nyújtanak a klímaváltozás kockázataira.

5.6. Vállalatok

A vállalatok kitettsége a klímaváltozásnak növekszik. Mindazonáltal ezen információk minősége, összehasonlíthatósága és következetessége vállalatonként eltérő, limitálva azok hasznosíthatóságát pénzügyi elemzések és értékelések számára. A klímaváltozási politika és stratégia kommunikációja többnyire leszűkített az SRI elemzőkkel és nyugdíjpénztárak menedzsereivel folytatott találkozókra és megbeszélésekre, sokkal inkább mint a legfőbb befektetőkkel folytatottakra. A kivétel, amikor SRI elemzők szintén résztvevői a legfőbb befektetői megbeszéléseknek és idevonatkozó kérdéseket tesznek fel a legfontosabb befektetők jelenlétében. Azok a vállalatok, amelyeknek fejlett klímaváltozási politikájuk és stratégiájuk van jelzik, hogy a fő befektetők nem mutatnak nagy érdeklődést az ilyen típusú információk iránt. Következésképpen nem vonják be a klímaváltozás-politikájukat a fő befektetési prezentációjukba.

Világos, hogy ellentmondás van és két dolognak kell történnie. A vállalatoknak illene átértékelni a saját befektetés-irányú kommunikációjukat, melynek olyannak kell lenni, amely a környezeti kérdések iránti megközelítésüket is tükrözi – ennek sokkal nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani és az anyagi oldalát sokkal tisztábban kell megjeleníteni a befektetők számára. A fő befektetőknek nagyobb ismerettel kell rendelkezni a fennálló kapcsolat növekvő bizonyosságáról a jó környezeti és pénzügyi teljesítmény között meg kell találni, hogy egyes vállalatok miért allokálnak, vagy miért nem allokálnak forrásokat a klímaváltozás kihívásainak elhárítására, hiszen a klímaváltozás potenciálisan befolyásolhatja a befektetések értékét és az üzletmenetet. Ez nem csak világossá teszi a vállalatok számára, hogy a befektetők érdekeltek a vállalati megjelenés nem tradicionális kérdéskörében, hanem egyben nyomást is gyakorolnak a vállalatokra, hogy több megbízható és tartalmas információt állítsanak elő, amely használható a vállalati pénzügyi analízisek számára.

Következtetések:

1. Csak néhány intézményi befektető és pénztármenedzser sajátította el, hogy a klímaváltozás anyagi ráhatással bír a befektetésükre és tesz lépéseket a probléma kezelésére.

2. Azon befektetők, akik szociálisan felelős befektetési stratégiát követnek néhány éve, a klímaváltozást már úgy kezelik, mint egy stratégiai tényezőt a portfólión belül.

3. Növekvő bizonyítéksor áll rendelkezésre arra, hogy jelezze a pozitív összefüggést a jó vállalati környezeti irányítás – beleértve a klímaváltozást – és a jó pénzügyi teljesítmény között, de ez még nem kielégítő a vállalatok szintjén.

4. A vállalatok által nyújtott klímaváltozást jellemző információk összehasonlíthatósága és minősége még mindig nem megfelelő egy megbízható pénzügyi analízis számára. Jóllehet az összehasonlító adatok hozzáférhetősége csakúgy, mint a pénztármenedzserek rendelkezésére álló azon eszközök, amelyekkel a klímaváltozás kockázatát fel tudják mérni a portfóliójukban, növekszenek illetve javulnak.

5. A klímaváltozás befektetésekre gyakorolt pénzügyi hatásának tekintetében a megértés hiánya tapasztalható mind az intézményi befektetők, mind a tanácsadók körében.

6. A klímaváltozási politika és szabályozás területén továbbra is fennáll a bizonytalanság és úgy szerepel, mint egy „belépési korlát” az intézményi befektetők és tanácsadók számára a vonatkozó pénzügyi kockázatok megértésében.

7. A pénztármenedzseri teljesítmények rövid távon kerülnek kiértékelésre, ami arra ösztönzi őket, hogy a rövid távú vállalati teljesítményre fókuszáljanak. E közvetlen konfliktust jelent a klímaváltozás hosszú távon érvényesülő hatásával.

Követelmények:

A klímaváltozást igazoló, növekvő bizonyítékok hatására és annak széles körű, a pénzügyi teljesítményt befolyásoló ráhatása miatt, az intézményi befektetőknek, tanácsadóknak, pénztármenedzsereknek- és elemzőknek meg kell kezdeni megérteni az időjárás-változás vonatkozását az ő tanácsaikra, elemzéseikre és befektetési döntéseikre. A pénztármenedzsereknek és pénzügyi elemzőknek:

  • A klímaváltozás kockázatának szempontja alapján értékelni kell az ügyfél-portfóliójukat, hogy meg tudjanak felelni a klímaváltozási politika és jogi szabályozás változtatásainak.
  • Szövetkezni kell a vállalatvezetéssel annak megértésére, hogy hogyan befolyásolja a klímaváltozás az üzletmenetüket és, hogy milyen stratégiát alkalmaznak a kockázat minimalizálására és a lehetőségek kihasználásának maximalizálására ebből adódóan. Az ügyfelek oktatása az extra-pénzügyi lehetőségek saját vagyonkezelésükbe történő bevonásának előnyeiről.
  • Külső kutatásokat végzők ösztönzése (pl. brókerek), hogy következetes, jó minőségű hosszú távú kutatásokat végezzenek, amelyek extra pénzügyi problémákkal foglalkoznak, például: klímaváltozás és integrálják ezeket az eredményeket az analíziseikbe, befektetési döntéseikbe a saját (belső) és külső SRI szakértőik segítségével.
  • Az értékesítési és beszerzési elemzőknek meg kell érteni és integrálni kell a klímaváltozás kockázatát és az ebben rejlő lehetőségeket a befektetési kutatásaikba és elképzeléseikbe.
  • Támogatás szükséges a klímaváltozás adatbázisának megteremtéséhez és sokkal következetesebb információk megkövetelése a vállalatoktól, azok klímaváltozással kapcsolatos adatairól.
  • Innovatív befektetési eszközök kifejlesztése, amelyek a klímaváltozási politika és szabályozás változtatásából generálnak hasznot.

6. Az alacsony szénfelhasználású energia finanszírozása

A klímaváltozás problémájának megoldásához nagyon fontos, hogy a világ gazdaságát átállítsák az alacsony szénfelhasználású technológiákra, vagy alternatív energiaforrások felhasználására egy sokkal hatékonyabb energiakonverzió útján. A megújuló energia technológiája egyszerre lehet csökkentő tényezője a GHG emissziónak és üzleti lehetőség a projektfejlesztőknek és befektetőknek. A megújuló-energiapiacnak jövőbeni hatása ígéretes, miután ambiciózus célok kerültek kitűzésre több régióban és országban a megújuló energiaforrások vonatkozásában. Németország áll az élen azzal a célkitűzéssel, hogy az energiaszükségletének 50%-át megújuló forrásokból állítja elő 2050-ig.

  • A World Energy Council szerint a tiszta technológia piaca cca. 1,4 milliárd euró értékű lehet 2020-ig.
  • A Carbon Disclosure Project tanulmánya alapján azon nagy bankok aránya, amelyek bevonásra kerültek ilyen befektetésekbe 13%-ról 31%-ra növekedett 2002 és 2003 között annak ellenére, hogy néhány piacon szabályozási kockázatok is felléptek.
  • Az International Energy Agency megállapította, hogy a megújuló energiának tőke- és előállítási költsége a következő 10 évben folyamatosan csökkenni fog, ezáltal versenyképesebbé válnak ezek a technológiák. A megújuló energia kapacitásértékét világméretekben 400 GW-ra becsülik, összehasonlítva a 2000 GW gáz, 1.400 GW szén és 400 GW vizienergiával. Kb. 1,3 milliárd euró kummulált befektetésre lesz szükség az OECD országokban, ahhoz hogy lecseréljék a kiöregedő hőerőműveket és kielégítsék a növekvő igényeket. A megújuló és tiszta energiaforrásokba történt befektetések értéke 150%-kal emelkedett 2000 és 2004 között az alkalmazás széles skáláján keresztül (hatékonyságnövelés, szélerő, üzemanyagcella stb.) Amerikai nyugdíjalapok csakúgy, mint globális befektetők is belépnek ebbe az üzletbe, de a költséges hibák elkerülése érdekében szaktanácsadókat alkalmaznak.
  • Az Intenational Energy Agency szerint jelenleg a tiszta energiába való USA invesztíció 20 milliárd USD évente – főleg nap- és szélenergia – és várhatóan 100 milliárd USD-ra növekszik globálisan 10 éven belül, amely 15-20% éves növekedést jelent.
  • Az Allianz csoport is részt vesz ebben a tevékenységben speciális szervezeteken (pl. Allianz Capital Partners) keresztül. Ez a cég jelenleg a Hansen Transmission vállalatot birtokolja, amely fő szállítója a szélturbinák részegységeinek. A csoport a szélenergiát, mint annak a stratégiájának a fontos elemét tekinti, hogy megtriplázza a saját vagyoni részarányát (jelenleg 1,5 milliárd euró 23 projektbe fektetve), miután egy diverzifikált szélerőmű-portfólió hosszú távú stabil cash flow-t biztosít, viszonylag kis kockázat mellett. A befektetéseket egy újonnan alapított egység, Az Allianz Specialised Investments fogja folytatni ebben a szektorban.
  • Az Allianz úgy becsüli, hogy 2010-re a szélerő-kapacitás több mint kétszerese lesz a jelenleginek (cca. 50 GW) és több mint a fele ennek a feltételezett értéknek az Európai Unión belül létesül.
  • Olaszországban a Rastin, egy másik Allianz leányvállalat, szorosan figyelemmel kíséri az üzemanyagcellákban rejlő lehetőségeket és keresi a tiszta technológia területén a helyi kormányzati szervekkel való együttműködést, úgy mint városok és államok, mert ezek döntéshozatali eljárása gyakran gyors. A bankok a kölcsönzési és befektetési funkciójukkal fontos szerepet játszanak a megújuló-energiapiac fenntartásában és fejlesztésében. Azonban a bankok elsődleges követelménye a befektetéssel szemben az elvárt hozam. Az „elvárható gondosság” a megújuló energia projektekkel szemben nem különbözik más befektetésektől és ráadásul a megújuló-energia technológiája gyakran hordoz nagyszámú többletkorlátot, összehasonlítva egyéb projektekkel: pl. technikai problémák vagy magasabb kezdeti költségek. Az „elvárható gondosság” a megújuló-energia projekteknél ezért különleges szaktudást igényel. A bankok a megújuló-energiabefektetéseket elsősorban piaci kockázatok, technológia kockázatok, reputációs kockázatok és politikai kockázatok alapján elemzik.

7. Növekvő potenciál a vagyonkárok területén

Az Allianz szakemberei szerint a biztosítási díjak növekedni fognak, hogy fedezni tudják azokat a kockázatokat, amelyek a klímaváltozásból erednek. Ugyanakkor egyetértenek azokkal a tudósokkal, akik azt mondják, hogy ameddig a természeti katasztrófák nincsenek egyértelműen összekapcsolva a klímaváltozással, azok súlyosságának és előfordulási gyakoriságának növekedését úgy tekintik, mint a klímaváltozás következménye. A biztosítási üzletben a klímaváltozás évente 2 és 4% közötti növekedést jelent a potenciális vagyonkárok területén. Sok esetben ez a biztosítási díj emelkedésében jelenik meg a felszínen, miután a biztosítók hozzáigazítják a kockázatarányos költségmodelljüket a növekvő klímaváltozás kockázati értékéhez.

A világ vezető gazdasági hatalmát (G8) megcélozva az Allianz és a WWF világosabb politikai szabályozásra szólít fel, hogy a pénzintézetek ahhoz illeszthessék a hosszú távú befektetéseiket és hitelkihelyezéseiket. Mint befektetők nagyobb politikai és szabályozási biztonságot igényelnek, különösképpen a 2012 utáni emisszió-kereskedelmi sémával kapcsolatosan. Az üzleti területnek be kell tölteni a saját szerepét, de csak stabil és világos politikai irányvonalban tud megbízni. A G8-aknak átlátható és megbízható tervvel kell előállni a veszélyes klímaváltozás elleni harc területén. Biztosítaniuk kell az emisszió csökkentését és az emissziós piac működtetését a jövőben is.

Tudomásul kell venni, hogy az emisszió-kereskedelem üzleti realitás jelenleg, de a befektetők több bizonyosságot igényelnek a jövőt illetően. Az üzlet már működik az emisszió-kereskedelemben, de a jelenlegi jogi szabályozás csak 2012-ig érvényes, ami túl rövid időszak a befektetési döntésekhez. Egy dolog van, amelyet az üzleti élet utál, az pedig, ha nem tudják mi történik a jövőben – a jelenlegi bizonytalanság nem előnyös senki számára.

A kormányzatoknak ugyanakkor segíteni kell azokat az országokat, amelyek a legsérülékenyebbek a klímaváltozás vonatkozásában.

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére