Az idősödő populáció kérdésköre és maga a demográfiai folyamat az egész társadalmat átformáló szemlé­letváltozást kell, hogy hozzon. Frank Schirrmacher Matuzsálem-összeeskü­vésnek nevezi ezt a – szerinte konflik¬tusokkal teli – folyamatot; egy ameri¬kai szerző pedig azt fogalmazza meg, hogy vajon nem a korok háborújával állunk-e szemben?

Az Európai Unióban élő népesség ön¬reprodukciós képessége erősen korlá­tozott, azt szokták mondani, hogy nincs demográfiai motorja. A nagy országok közül 2050-ig egyedül az Egyesült Királyságban és Franciaországban várható a lakosságszám 8-10 százalékos növekedése, ami ráirányítja a figyel¬met arra is, hogy a népességcsökkenés nem magyar sajátosság.

Sokan úgy gondolják, hogy talán a kelet-európai államok jelentik az utánpótlást, a friss erőt a lakosság¬szám csökkenésének ellensúlyozá­sára. Ez azonban messze nincs így, hiszen a 2025-ig szóló előrejelzések itt is kedvezőtlenek. Egy olyan nagy lélekszámú ország, mint Ukrajna, la¬kosságának egynegyedét elveszíti a következő 15-17 évben.

A demográfiai katarzis lényege még¬sem a csökkenő népesség problémájá­val ragadható meg. A lényegi változás az idős korosztályok teljes népességen belüli arányának rohamos növekedé­sében rejlik. Néhány évtized múlva a fejlett világ jó néhány országában az a helyzet fog előállni, ami még soha a történelemben: az idősebb korosz¬tályok számosságukban felülmúlják a legfiatalabb korcsoportokat.

Egy nagyon nyers megközelítés szerint az 50+ társadalmat legalább 3 nagy csoportra lehet bontani: az 50 és nyug¬díj közötti, a nyugdíjas és 75 év közöt¬ti és a 75 év felettiek klasztereire. Az igazi nagy törés a munkaerőpiacról való kilépéskor következik be. Ez nem csak az anyagi világban elfoglalt po¬zíció megváltozását jelenti, hanem mentális következményekkel is jár. Sajnos Magyarországon a problémát tetézi, hogy jelentős tömegek a nyug¬díjkorhatár elérése előtt vonulnak vissza, s ez további kihívásokat hordoz a munkaerőpiacra nézve. Kifejezetten elszomorító az idős emberek önértéke¬lése, de legalább ennyire kedvezőtlen a társadalom idősekről alkotott véle¬ménye. Az idős kor szinonimájaként a betegséggel vagy mindenképpen az egészséggel kapcsolatos kérdések jelennek meg.

További adalék ehhez a szomorú képhez, hogy felmérések szerint az elsődleges megtakarítási célok kö­zött szerepel ebben a populációban a temetésre és a váratlan kiadásokra történő spórolás. Félreértés ne essék, az idős korú emberek még a legfej¬lettebb országokban is fenn akarják tartani az aktív korban elért színvo¬nalat. Egy amerikai felmérés azt az eredményt hozta, hogy a munka és a szabadidő között akarnak egyensúlyt találni, de az anyagi okok még itt is szerepet játszanak.

A korosodó népesség problémája ta¬lán Japánban a legégetőbb, ahol a la¬kosság negyede 60 feletti, 2050-re pe¬dig 42 százalékot fog elérni arányuk. A hazai helyzethez képest azonban jelentős különbség az, hogy a 60 évnél idősebb japánok esetében háromból egy dolgozik. Mi annak is örülnénk, ha a 40-59 éves korosztályból – amelynek minden tizenegyedik tagja inaktív (de még aktív korú) – minél többen újra mobilizálhatók lennének a munkaerőpiacon.

A fejlett világ munkaerőbázisának harmada néhány évtized múlva belép az 50+ generációba. Ma még nem is tudjuk helyesen értelmezni ezt a mon¬datot, még nem tartjuk akutnak ezt a kérdést, pedig ez az igazán velünk élő történelem. A 65 évnél idősebb népesség 2025-re Magyarországon is a mostanihoz képest 40 százalékkal fog bővülni. Minden ötödik magyar fogyasztó idősebb lesz 65 évnél. Ha mindezt munkaerőpiaci szempont¬ból vizsgáljuk, akkor megérthetjük, hogy miért vizionálnak szakértők az Európai Unió esetében közel 40 mil¬liós, Magyarország esetében 1 milli¬ós bevándorló tömeget. Egyszerűen nem lesz munkaerő-utánpótlás, csak ha nagyszámú bevándorlót fogad be az ország. Ha a születéskor várható élettartam megnő, akkor elképzelhető, hogy a tanulás-munka-visszavonulás modell, amelyben sok száz éve élünk, megváltozik. Ez annyit jelenthet, hogy a tanulás és munka évtizedei után újra a tanulás és egy újabb munkavállalás következhet a nyugdíjba vonulás előtt tehát a linerális életvezetésből a cikli¬kusság felé mozdulunk el.

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére