Dr. Bárd Károly bevezetőjében azt emelte ki, hogy biztosítók és jogászaik – egyesek kivételével – eddig nem mutattak kellő érdeklődést a tervezet iránt. Ez is indokolta a mostani vitaülés összehívását.

A vitaindítót Dr. Kiss Ferenc Kálmán tartotta, aki először az egyoldalú kógencia kérdéskörével foglalkozott. Abból indult ki, hogy a jelenleg is hatályos, az akkori viszonyok közt teljesen indokolt – szabályozás – a monopolbiztosítóra (ÁB) épült. Ez a helyzet mára jócskán megváltozott. A biztosítási szabályokat ma már továbbá – többek között – az intézményesült biztosításfelügyelet, a versenyjog is befolyásolja.

A biztosítottak védelmének számos más eszköze is van. A tisztességtelen üzleti gyakorlatokról szóló törvény elfogadás előtt álló tervezete – amely agresszív biztosítói gyakorlatot is nevesít feketelistás mellékletében – szintén ebbe az irányba mutat. Ebből következően – az előadó véleménye szerint – helyes, hogy az új Ptk. tervezete a nem időszerű, teljes körű egyoldalú kógenciát mellőzi. A német, osztrák szabályozás mintájára még a tervezeti hivatkozáshoz képest is egyértelműbben, paragrafusonként kellene megjelölni, hogy melyek legyenek egyoldalúan kógensek.

Dr. Kiss szerint az ún. fogyasztói biztosítás esetében indokolt az egyoldalú kógencia fenntartása. Azon persze lehet vitatkozni, hogy éppen a tervezet 5:437. §-ában meghatározott kérdésekben érvényesüljön-e az egyoldalú kógencia, lehet, hogy egyesek esetében nincs szükség rá, másokat pedig akár hiányolhatunk is a felsorolásból.

Az előadó kitért arra is, hogy egyes vélemények szerint az egyoldalúan kógens szabályozás nyújtotta előnyökben nem csupán természetes személy fogyasztók kell részesülniök, így vannak, akik a fogyasztói kör bővítését szorgalmazzák például a mikrovállalkozásokra és az őstermelőkre vonatkozóan. Dr. Kiss kérdésessé tette, vajon szükség van-e erre.

A kógencia és a diszpozitivitás ellentétpárja mindenképpen új szemléletmódot tesz majd szükségessé és csak növeli a biztosítási szakemberek, különösen a jogászok felelősségét a feltételek kialakítása kapcsán. A tervbe vett szabályozás ellenzőit azzal nyugtatta az előadó, hogy a Biztosítási Cím jelentős része továbbra is egyoldalúan kógens maradna, hiszen pl. az összegbiztosítások összes szabálya az.

A második kérdéskör a biztosítási díjfizetési kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeivel volt kapcsolatos. E tekintetben a tervezet új szabályokat tartalmaz. Az előadó kifejtette, hogy a jelenleg hatályos szabályozás – a biztosítási szerződés automatikus megszűnése – brutalitását jogos bírálat éri. Az új szabályozással az előadó alapvetően egyetértett, de felvetette, mi a helyzet akkor, ha a biztosító nem küld díjfizetésre vonatkozó felszólítást, megintést. Azt a kérdést is feltette, hogyan kell kezelni ezt a megintést: szükséges-e tértivevényes küldemény. Véleménye szerint a tervezet legutóbbi változata arany középút : a biztosítónak a felszólítás kiküldését kell bizonyítania.

Dr. Kiss ezt követően kitért a kockázatsúlyosbodás problémakörére. Ez a kérdéskör véleménye szerint leginkább életbiztosítás során vetődik fel. Lényegében itt azt jelenti, hogy a tervezet szerint életbiztosítási szerződés esetében tilalmazott a biztosító részéről a felmondás és csak kockázatsúlyosbodás esetén van erre lehetőség; az utóbbit számosan kifogásolják. Hozzátette, hogy a jelenleg hatályos szabályok szerint sem kizárt az életbiztosítás tekintetében ilyenkor a felmondás a biztosító részéről, bár gyakorlati alkalmazása nehézségekkel jár és példa is alig van rá.

Az előadó egyetértett a tervezet legutóbbi változatának azon megoldásával, hogy az új Ptk.-t ne terheljék közjogi szabályok.

Nem érezte problémának azt sem, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás szabályait külön jogszabály eltérően szabályozhassa. Ez a továbbiakban is fenntartható.

A tervezet a felsoroltakon kívül is számos előnyös változást tartalmaz pl. az általános biztosítási feltételek módosításával kapcsolatban, a viszontbiztosítás kezelése terén, s mindenek előtt a felelőségbiztosításban. Új, bár vitatott szabályokat hoz a betegségbiztosításban is.

Az előadó szerint a gyakorlat túlment a jelenleg hatályos Ptk. 537. §-ában meghatározott, írásbeliségre vonatkozó szabályon. Álláspontja: be kellene vallani, hogy e tekintetben közbenső szabályokra van szükség. Ez azonban a tervezetből hiányzik.

Végül azon véleményének adott hangot, hogy ha a közvetítői fejezet nem is, de a közvetítők jogcselekményeire, a szerződéskötéssel kapcsolatos aktusaikra stb. vonatkozó szabályozás hiányzik a tervezetből. Hiányolni lehet a biztonságos üzletmenet a betegségbiztosításéhoz hasonló polgári jogi garanciáit az életbiztosítási szabályokból.

Sok tervbe vett rendelkezés a viták után már nem szerepel, pl. rendkívüli felmondás, a kárbiztosításban. Több jogintézmény pl. az együttbiztosítás szabályozása pedig ma már nem tűnik olyan fontosnak mint néhány éve; lehet, hogy helyette a többes-többszörös biztosítást kellett volna jobban részletezni.

Dr. Bárd Károly a Biztosítási Jogi Szakosztály elnöke hozzászólásában elismeréssel szólt azokról, akik akár egy teljesen új biztosítási fejezet megfogalmazására vállalkoztak. Megemlítette Dr. Sömjén Pál, Dr. Zavodnyik József és a reform keretében Dr. Takáts Péter tervezetét, Dr. Vékás Lajos és munkatársainak munkáját. A hozzászóló szerint elismerést érdemelnek azok a kollégák, sajnos elég kevesen, akik végig aktívan vettek részt a különböző tervezetek megvitatásában, szövegjavaslatok kidolgozásában.

Véleménye szerint az új biztosítási fejezetben legalább két-két elv érvényesül, néha ütközik.

Egyrészről a diszpozitivitás érvényesülése a biztosítási szerződéseknél is és a fogyasztó, a biztosított védelme; másrészről a biztosítási szerződések részletes szabályozása, mintegy pótolva, hogy sok országgal ellentétben hazánkban nem születik önálló biztosítási szerződési törvény, szemben egy törvény terjedelmi lehetőségeivel.

A hozzászóló részletesebben foglalkozott azzal, amit Dr. Kiss Ferenc Kálmán bevezetőjében is érintett, hogy nagyobb feszültséget okozhat a diszpozitivitás erőltetése a biztosítási jogviszonyban a féloldali kógencia jelenlegi szabályainak megváltoztatásával. A hatályos szabályozást – amit korábban maga is bírált – a fokozott fogyasztóvédelmi szempontok érvényesülése érdekében megvédhető „biztosítási hungaricumnak”. Kérdéses, hogy a féloldali kógenciát még a fogyasztói szerződésekben is csak kivételként felsorolt esetekben való fenntartása megnyugtató megoldás-e. Talán szerencsésebb megoldás lenne a féloldali kógencia általános fenntartásával a kivételek számát bővítve. Csak mellékesen jegyezte meg a hozzászóló, hogy a méltányosság szabályozása hiányzik a féloldalú kógencia körében maradt esetek felsorolásából.

Sérelmezte a hozzászóló, hogy az egyeztetés alkalmával javaslatára egy már elfogadott, kis módosítás mégis kimaradt a jelenleg véglegesnek szánt szövegből. Azt javasolta a hozzászóló, hogy azonosan a fél közlési kötelezettségként használt feltételhez, ami közlendőnek írja elő azt a lényeges körülményt is a biztosítóval, amelyeket „ismert vagy megfelelő gondosság mellett ismernie kellett”, a biztosító kötelezettsége fennmaradjon a közlési és a változás-bejelentési kötelezettség megszegése esetében is, ha bizonyítják, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító szerződéskötéskor nemcsak ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében, hanem „azt a biztosítónak megfelelő gondosság mellett ismernie kellett”.

Hozzászólásában a felelősségbiztosítás jelenlegi szabályozás, mint egy másik „biztosítási hungaricum” megtartása mellett érvelt, legalább a fogyasztói szerződések körében. Szerinte szándékosság esetének kizárási lehetőségével a biztosítók élni fognak. Az új megoldás nem erősíti a prevenciót, mert a jelenlegi rendszerben is teljes regresszus joga van a biztosítónak. Kárvallott azonban a károsult. Míg a biztosító, ha a regresszusa eredménytelen, ami nagyon valószínű, azt jobban elbírja gazdasági erejénél fogva, és a díjban ez a kárvalószínűség is kalkulálva volt. A károsult azonban hoppon maradhat a fogyasztói szerződéssel rendelkező károkozóval szemben. Ha pedig a szakmai felelősségbiztosításra (pl. ügyvédi vagy a könyvvizsgálói felelősségbiztosításra) gondolt a javaslat, akkor legyen e kockázatra igen magas önrész kikötve.

Végül ugyancsak egy „biztosítási hungaricum” védelméről tett említést a hozzászóló. A hatályos jog azon szabályát, hogy az esedékes díj meg nem fizetése esetén harminc napos türelmi idő elteltével a biztosítási szerződés automatikusan megszűnik, a tervezet mellőzi. Az új megoldás szerint kötelező írásbeli figyelmeztetés és póthatáridő adása. Ennek teljesítése, beérkezése a biztosítotthoz ennek bizonyítása, joggal okozhat gondokat a biztosítók oldalán. A hallgatólagos megszűnést korábban ő is sérelmes rendelkezésnek tartotta. A fenntartás mellett szólhat azonban, hogy szerinte az esetek 90%-ban a biztosítók, a közvetítők minden eszközzel a biztosítás fenntartására, a díj beérkezésére törekednek. Alacsony azoknak az eseteknek a száma, amikor rossz biztosítástól legalább a nem időben fizetőknél meg akarnak szabadulni. Végül a hozzászóló azt a kérdést vetette fel, hogy miért ne lehetne a verseny egyik példája a három hónapos respiró gyakrabb vállalása akkor, amikor az informatika néha még három hónapnál is több időt igényel az állományok helyzetének tisztázására.

Dr. Takáts Péter hozzászólásában azt emelte ki elsőként, hogy az lenne a jó, ha minél kevesebb hungaricum lenne, mert akkor európaizálódunk. A díjfizetési késedelem miatti szerződésmegszűnést illetően a hozzászóló hangot adott annak a véleményének, hogy a biztosítók 30 nap után is elfogadják a biztosítási díjat, de ha kár van, akkor a fizetési kötelezettségük alól kihátrálnak. A hozzászóló vitatkozott Dr. Bárd Károllyal abban a kérdésben, hogy a biztosítási szerződések mekkora részét érinti a díjnemfizetés miatti megszűnés. Véleménye szerint az említettnél jóval több szerződés esik ebbe a körbe.

A felelősségbiztosítás során a szándékosság problémakörével kapcsolatban a hozzászóló vitatkozott Dr. Bárd Károly álláspontjával. Angolszász mintára hivatkozva külön biztosítás kellene a szándékos károkozásra. A letétet elsikkasztó ügyvédet hozta fel példaként a hozzászóló.

Ezen álláspont mellett állt ki Dr. Sebes Ágnes, aki kijelentette, hogy hadd ne ő fizesse meg a biztosítási díjban azt, amit az ügyvédkollégája elsikkasztott.

Dr. Vermes Attila, a Széchenyi István Egyetem adjunktusa nem tartja célravezetőnek azt a gyakorlatot, hogy felmondás helyett az ügyfél a biztosítási díjat nem fizeti meg. Ezzel a biztosítót is bizonytalanságban tartja, sőt maga az ügyfél is bizonytalanságban van. A fizetési felszólítást jónak tartja a hozzászóló, és pártolja azt a megoldást, hogy a felszólítással kapcsolatos költséget az ügyfél fizesse. Arra is lehetőséget lát, hogy nagyobb összegű biztosítások esetében a felek éljenek az óvadék intézményével. Az írásbeliséggel kapcsolatban kifejtette, hogy az elektronikus aláírás használata esetében csak a feladást tudjuk bizonyítani. A puszta e-mailt a visszaélések lehetősége miatt veszélyesnek tartja.

Dr. Kiss Ferenc Kálmán az írásbeliségre reflektálva hozzátette, hogy a fax is a korlátlan hamisítás melegágya. A szándékosságot illetően hozzátette, hogy jogdogmatikailag nem jó, ha felelősségbiztosítás esetében a szándékos károkozáskor is térít a biztosító.

Dr. Bárd Károly kijelentette, hogy a „hungaricumok” fenntartása vagy elvetése nem jelenti az európaiság elnyerését vagy elvesztését.

Dr. Kiss Ferenc Kálmán elmondta, hogy számára az óvadék szerepe nem világos. A megintéssel kapcsolatban olyan megoldást tart elfogadhatónak, ami olcsó és flexibilis. Véleménye szerint olyan megintési modell található a tervezetben, ami működni fog.

Dr. Vermes Attila felvetette azt az ötletet, hogy az első felszólítás költségét még a biztosító állja, s csak azt követőket kellene a díjnemfizetőknek viselniük.

Egy hozzászóló kiemelte, hogy a díjnemfizetők felszólításához komoly számítástechnikai fejlesztés szükséges.

Dr. Vermes Attila nem vitatta, hogy kapacitásbővítés kell ehhez a biztosítók részéről, ugyanakkor szerinte nem megvalósíthatatlan.

Dr. Takáts Péterre az előbbi hozzászólására reflektálva hangsúlyozta, hogy ne a számítástechnika határozza meg a jogalkotást.

Dr. Kiss Ferenc Kálmán a reaktiválással kapcsolatban kiemelte, hogy a biztosított, illetve a szerződő fél kérelmére van erre lehetőség. Mindazonáltal hangsúlyozandó a hozzászóló szerint, hogy ez nem kötelezettség a biztosító számára. Főleg akkor célszerű megtagadni azt, hogy a biztosított ez irányú kérésének eleget tegyen, ha többször esik késedelembe a biztosított.

Zárszóként Dr. Bárd Károly kifejtette, hogy talán azért szóltak kevesen hozzá, mert jó a tervezet. Következő lépésként az új Ptk. szabályainak a megtanulása következik.

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére