Az első vitaindító előadást dr. Bárdos Péter ügyvéd tartotta, aki egy általános megközelítést adott a nemvagyoni kár fogalmáról, jogdogmatikai helyéről, normatív szabályozásáról, de lege lata és de lege ferenda.

Nézete szerint a nemvagyoni kártérítés sérelemdíjjá minősítése segít a tisztánlátásban és egy kiszámíthatóbb bírói gyakorlat megalapozásában. Ehhez definiálni kell a sérelem fogalmát, a sérelemdíj célját és alanyait, és meg kell határozni a sérelemdíj mértékénél irányadó elveket.

Álláspontja szerint a sérelem olyan, a személyiség integritását ért trauma (testi-lelki szenvedés, szégyenérzet, megalázottság, rossz fizikai közérzet, a társadalmi-családi kapcsolatok csorbulása), amelynek hatására a sérelmet szenvedett általános életérzése rosszabbá válik és ami vagyoni eszközökkel nem reparálható és nem kompenzálható.

Ebből következik, hogy

  • a nemvagyoni kártérítés célja nem lehet sem a reparáció, sem a kompenzáció, kizárólag valamiféle, a jog által kínált és a sérelem társadalmi megítélés szerinti súlyosságával arányos „jóvátétel”,
  • továbbá, hogy a nemvagyoni kárpótlás alanya kizárólag természetes személy lehet.

A sérelemdíj mértékének a sérelem objektív – tehát nem a sérelmet szenvedett által szubjektíve megélt – mértékéhez kell igazodni. Ennek meghatározásánál a fő elv az lehet, hogy a kárpótlás sem a maximumot, sem a minimumot tekintve nem lehet parttalan. A maximumot a társadalom aktuális teherbíró képessége és a társadalom erkölcsi érzéke határozhatja meg, akár abszolút összegben is (erre vannak külföldi példák). Pl. azt lehet mondani, hogy a legsúlyosabb nemvagyoni káresetben, az életminőség gyakorlati megszűnése esetében (pl. éber kóma) a sérelemdíj összege ötvenmillió forint, minden más esetben ennél arányosan kevesebb.

Az alsó határt pedig azok a sérelmek, bosszúságok, traumák képezik, amelyek a mindennapi élet szokásos velejárói (hivatalok packázásai, kisebb súlyú becsületsértések, szomszédkonfliktusok stb.), amelyeknél tehát nem tűnik indokoltnak a sérelemdíj komoly fegyverének bevetése.

A sérelemdíj a jövőben is alapvetően bírói jog marad. Ezért rendkívül nagy jelentősége van a bírói gyakorlat megismerhetőségének és folyamatos, rendszeres feldolgozásának (erre mutattunk be egy számítógépes rendszert, amelynek továbbfejlesztése és reményeink szerint őszi nyilvánosságra hozatala folyamatban van).

A következő vitaindítót Dr. Kiss Ferenc Kálmán, a szekció alelnöke tartotta, A nem baleseti nemvagyoni károk összegszerűségi szempontjai címmel.

Az előadó leszögezte, hogy a nemvagyoni kártérítés egyre univerzálisabb személyiségi jogi védelmi eszköz.

Innen a bátorság, hogy az általa inkább ismert baleseti (nemvagyoni) kártérítés nézőpontjából vegye szemügyre a nem baleseti tényállások gyakorlatát. Ismertetett egy 2007-ben született ítélőtáblai határozatot, miszerint tiltott fairtás miatt az ügyészség 200 millió forint nemvagyoni kártérítés megfizetése iránt indított pert. A bíróság határozatában 6 millió forint kártérítést ítélt meg. A határozat indokolása kitért arra, hogy a jogbiztonság megköveteli, hogy a nemvagyoni kártérítés összegszerűségében kirívó aránytalanság ne legyen.: „A nemvagyoni kártérítésre irányuló perek többnyire egyedi tényállásúak és csak kevéssé összehasonlíthatóak. Az ítélkezési gyakorlat kiszámíthatóságának és előreláthatóságának jogbiztonsági szempontjai azonban megkövetelik, hogy a személyiségi jogok nagy családján belüli sérelmek esetén megállapított nemvagyoni kártérítések összegében kirívó különbségek, aránytalanságok ne forduljanak elő (arányosság elve)”. Szegedi Ítélőtábla Pf. I. 20 187/2006., BDT 2007.1565.

Az előadó felvetette azt a kérdést, hogy hiteles módon fel lehet-e tárni a nem baleseti nemvagyoni kárt, hogy az arányosság követelményének is megfeleljünk a nemvagyoni kártérítés sokféle tényállásának egybevetésekor.

Ami a tényállásokat illeti, a bírói gyakorlatot számbavéve kiderül, hogy nemvagyoni kártérítés megítélésére kerül sor általában a személyes szabadság korlátozása, kényszervallatás, magánéletbe való beavatkozás, viszonylag gyakran a jó hírnév megsértése, kegyeleti jogok megsértése, szerzői jogi jogsértések, az egészséges, zavartalan környezethez való jog megsértése, valamint zajártalom miatt is. Nemvagyoni kártérítést nemcsak természetes személy, hanem jogi személy is kapott.

Közszereplő esetében mintegy tíz különféle szempontot mérlegelnek a bíróságok a nemvagyoni kártérítés megítélésekor (egyebek közt a jogsértés szándékosságát és tudatosságát, a sértett tiltakozását, azt, hogy egy vagy több személyiségi jog sérült-e, a lejáratást, a bizalom csökkenését és különösen hogy a jogsérelem a károsult pályáját, jövőbeli karrierjét megtörte-e, a bizalom csökkent-e irányába, nem vált-e nevetségessé, milyen kép alakult ki róla stb.

Dr. Kiss kifejtette, hogy míg a baleseti nemvagyoni kártérítésnél elsődleges a biztosítás, a kollektív teherviselés szerepe, addig ez idő szerint nem mondható el a nem baleseti nemvagyoni kártérítés esetében. Itt szinte csak perek vannak és nincs ügyek ezreiben peren kívüli kárrendezés.

Éppen azért van szükség az ilyen ügyekben legalább a kártérítésben marasztaló ítéletek rendszerezésére, számbavételére és hozzáférhetővé tételére, hogy egyáltalán foglalkozni lehessen a biztosíthatóság kérdésével. A biztosítási piacról nincs áttekintés, annyi tény, hogy az osztrák mintafeltételek az egyenlőtlen elbánás, a zaklatás stb. miatti kártérítési követeléseket kifejezetten kizárják. Ugyanakkor Németországban fordított a helyzet, nagy kiadóknak van is ilyesfajta biztosításuk.

Nemcsak a biztosítók díjkalkulációjának igénye, hanem a jogkereső közönség elvárása az összegszerűségek megismerhetősége. Ami erről elmondható, hogy a nem baleseti nemvagyoni kártérítés összege 50 ezer és néhány millió forint között mozog.

Képmással visszaélés miatt általában 3-500 000 forint körüli nemvagyoni kártérítést ítélnek meg a bíróságok, közszereplők általában 100 000 forint és 3 millió forint között kaptak eddig nemvagyoni kártérítést.

Szakmai körökben már régebben elégedetlenség tapasztalható az összegek alacsony mivolta miatt, egyes, a témában járatos ügyvédek szerint a több tízmilliós kártérítésekről szóló ítéletek nyilván kellő visszatartó erőt jelentenének (Tóth L.: Alacsony kártérítés?, Pesti Ügyvéd 2005/9,8-9. o.). Az előadó hivatkozott Tattay Levente: A közszereplők személyiségi jogai című könyvére (Nordex Kft. – Dialóg Campus, 2007), mint olyan forrásra, amelyben számos jogeset részletes bemutatására került sor.

Részletes külföldi kitekintésre nem volt mód, mindenesetre a kép igen tarka; így pl. a németországi személyiségi jogi sérelmekkel kapcsolatos bírói gyakorlatot visszafogottnak tartják az angliaihoz képest.

A kártérítés összegének a meghatározásánál számos hasonlóságot mutat a baleseti és a nem baleseti eredetű nemvagyoni károk megítélése.

Nem döntő a károsult kora, neme, a munkaképesség-csökkenés mértéke. Nem játszik szerepet itt sem, hogy deliktuális vagy kontraktuális a felelősség, sőt a felelősségi alakzatnak sincs jelentősége.

Mind a baleseti, mind az egyéb nemvagyoni károk további eleme, hogy járadék formájában nem ítélnek meg kártérítést. Közös az is, hogy egy cselekmény kapcsán több károsult különböző módon és mértékben károsodhat. Ami a károkozókat illeti, mindkét tényálláscsoportban eltérő felelősségi alakzat szerint, egyetemlegesen vagy annak mellőzésével is felelhetnek. Közös, az összegszerűséget befolyásoló ismérv továbbá a következmények súlyosságának foka, az életminőség változása, halmozott kivételes többlettényállás fennállta stb.

A nem baleseti nemvagyoni károk esetében is ugyanaz lehet az elkövetés ill. az elbírálás időpontjának hatása a kártérítés összegére ill. a kamatra Ami csak a nem baleseti nemvagyoni károkat jellemzi, az annak kitüntetett jelentősége, hogy a károsult közszereplő-e vagy sem. A tényállás megállapításakor, különösen a jogsértés következményei tekintetében feltűnő továbbá a bizonyításra nem szoruló, köztudomású tények figyelembevétele, a hivatás/karrier, a politikai pálya alakulása, a jogsértéssel érintett nyilvánosság foka, köre s az, vajon a kárt bűncselekménnyel okozták-e. Az előadó szerint nem szentségtörés a nem baleseti nemvagyoni károk esetében sem az ismert ügyek alapján a döntést összegszerűen befolyásoló ismérvek-tényezők-szempontok egybefoglalása, segédletbe, komputerprogramba írása, hogy egy napon ezekben az ügyekben is „mankót” kapjon a jogalkalmazó.

Példa a lehetséges osztályozásra:

1. kárösszeg – fizetve: perben/peren kívül, az elkövetés: egyszeri /többszöri/folyamatos/ a károsult: maga közvetlenül/ügyész/hozzátartozók, örökösök

2. Ügyszám, név, forrás

3. A tényállás, a sértett jogtárgy, káridőpont (a jogsértés-károsodás egyszeri, többszörös, folyamatos jellege szerint)

4. Marasztalás időpontja, kamat, ítéletkori/elkövetéskori értékviszonyok figyelembevétele

5. közszereplő: igen-nem

6. köztudomású tény

7. Megjegyzés, egyedi tényezők

Az előadó rövid összegzésében végül az alábbi eredményekre és következtetésekre jutott:

A felületen zajlott elemzés, a múltról való hiányos kép s annak ellenére, hogy a gyakorlat a baleseti nemvagyoni károkhoz képest kb. fele annyi időre tekinthet vissza valamint, hogy – megint csak a baleseti nemvagyoni károkkal ellentétben – szakosodott ítélet-tényállás gyűjtemények, táblázatok közzétételére sem került sor, mégis adottak a feltételek olyan, számítástechnikával is támogatott külön keresőrendszerek megalkotására, amelyek segítségével kompetens eligazítást kap a szakember, hogy az előtte levő nem baleseti nemvagyoni kárügyben mekkora összeggel számolhat. Ebben a szerkesztő munkában ma már segítenek az anonomizált ítéletek, a bírósági portálon (www.birosag.hu) található Bírósági Határozatok Gyűjteménye. Mindennek megvalósulása továbblépést jelentene egy egységes személyiségvédelem bemutatása felé.

A harmadik – befejező – vitaindító előadást dr. László György, az Allianz Hungária Biztosító Zrt. jogtanácsosa tartotta „A baleseti eredetű nemvagyoni kártérítést bírói gyakorlata” címmel.

Az előadó elsőként a bizonyítás kérdéseit hozta szóba.

Erről megállapította, hogy a bizonyítási eszközök vizsgálatánál el kell különíteni a saját jogú illetve a hozzátartozói nemvagyoni kár eseteket: A sajátjogú kárigényeknél minden esetben a bíróság kirendel orvosszakértőt (pszichiáter, pszichológus szakértőt), akik véleményt adnak nem csak az elszenvedett sérüléseket, azok mértékét illetően, de nyilatkoznak a káresemény bekövezése után alkalmazott orvosi beavatkozásokról, azok jellégéről, eredményéről, illetve emellett a kár következtében a károsult egészségében, munkaképességében beállott változásról is.

Egyszersmind nyilatkoznak a károsult gyógyulási esélyeiről illetve kialakult vagy várható végállapotáról, a későbbi élet kilátásáról.

Ebben a körben gyakori tapasztalat, hogy a szakértő nem minden kérdésre ad érdemi választ, ugyanakkor az sem ritka, hogy mint „ténybíró”, kompetenciakörét meghaladóan nyilatkozik.

E körben egy első fokú ítéletet is idézet:

„A bíróság megállapította, hogy önmagában a személyiségi jogok sérelme nem alapozza meg a nemvagyoni kártérítést, csupán a Ptk. 84. §-ban foglalt jogkövetkezmények alkalmazását, a kárt azonban bizonyítani kell. A nemvagyoni kártérítéshez azt kellett volna a felperesnek bizonyítania, hogy olyan testi vagy lelki hátrány érte, amely életminőségére, életvitelére negatív kihatással van, tartósan megnehezült korábbi élete. A felperes csak egy olyan orvosszakértői véleményt csatolt, amely csak a sérülések természetes gyógyulási folyamatát tartalmazza, maradandó fogyatékosságot nem állapít meg. A II. fokú bíróság az ítéletet helybenhagyta, mivel bár a személyiségi jogok sérelme valóban megalapozza a nemvagyoni kártérítés iránti igényt, a kár bekövetkeztét, annak mibenlétét a felperesnek kellett volna bizonyítania. A felperes személyesen egyetlen alkalommal sem jelent meg, tanúkat nem állított, szakértő kirendelését a bíróság felhívására sem kérte, pusztán a jogsérelem tényére hivatkozott, hogy az önmagában megalapozza igényét. Ez azonban nem elegendő a nemvagyoni kártérítés megállapításához.”

A hozzátartozói igényeknél felmerült az a kérdés: mennyire kell bizonyítani, hogy az adott káresemény következtében a károsultat, „lelki” károsodás is érte, vagy ezt evidenciaként kezelve a bíróságnak csupán a kár mértékéről kell döntenie?

Szintén a hozzátartozói károk körében merült fel, hogy milyen hozzátartozói kör az, amelyik kellő okkal igényelhet ilyen címen kártérítést?

Végül arra is van példa, amikor a bíróság egyáltalán nem folytat le bizonyítási eljárást, hanem a felperes előadása, valamint az eset összes körülményeiből von le következtetést.

A második kérdéskör, amit az előadó megvitatásra ajánlott, hogy a bíróság a nemvagyoni kár összegét káridőponti vagy az ítélet meghozatalakor érvényes érték- és árviszonyok alapulvételével állapítja meg? Ennek megfelelően jár-e a káridőponttól kamat, vagy sem?

A bírói gyakorlat szinte kivétel nélkül a káridőpontra hivatkozva állapítja meg a nemvagyoni kár összegét, és ítél meg ettől az időponttól kamatot. Ugyanakkor arra nincs adat, hogy a bíróság a káridőpontra visszamenőleg valóban beszerzett-e összehasonlításra alkalmas ítéleteket?

Ezt követően rátért a bírói gyakorlat kialakítást álláspontja szerint leginkább hátráltató, és az előbbiekkel szorosan összefüggő problémára: a bírói gyakorlat megismerhetőségére.

A bírói ítéletek közzététele esetleges, ebből eredően az ítélkezési gyakorlat nem megismerhető, nem áll össze szerves egésszé. Így felmerülhet az aggály, hogy a „bírói gyakorlatra” hivatkozás üres szólam, mert nincs mögötte a számos ügyből kinyerhető tapasztalat.

Ugyanakkor feltehető az a kérdés is: összehasonlításon alapuló ítélkezés vagy egyediesítés?

Két egymással lényegében konkuráló megközelítés olvasható ki az ítéletekből:

  • a bíróság a bírói gyakorlatra figyelemmel, azokat egymással összevetve, az adott eset összes körülményeit alapul véve dönt;
  • minden ügy teljesen egyedi, más és más, egymással lényegében nem összevethetők, ezért a bíróság kizárólag az adott ügyben felmerült szempontokat mérlegelheti, és becsléssel állapíthatja meg a nemvagyoni kár összegét.

Szerinte az első a helyes álláspont, még akkor is, ha természetesen az egyes ügyek sajátos többlet tényállási elemeit figyelembe kell venni az ítélet meghozatalánál.

Minden más esetben a bírói ítélet abszolút kiszámíthatatlan, átlengi a bírói szubjektum, és a károsult jogérvényesítésének az esélyeit, annak mértékét gyakorlatilag az dönti el, hogy annak a bírónak, akihez az ügy kerül, mi a személyes felfogása a nemvagyoni kárról általában, milyen élettapasztalata van, tud-e konzultálni más bírókkal stb.

Az előadó kísérletet tett arra – a bíróságok következetes gyakorlatával szembeszállva –, vitássá tegye, hogy a károsult közrehatásán alapuló kármegosztás a nemvagyoni károk esetében nem alkalmazható.

Hivatkozott arra, nem ritka, hogy az ítélet megállapítja a közrehatás mértékét, és az összegszerűség pontosan annak az aránynak felel meg, amelyet a kármegosztás aránya tükröz.

Dr. László szintén beszélt – dr. Bárdoshoz hasonlóan – az úgynevezett bagatell károkról.

Ő kérdésként tette fel azt, amit dr. Bárdos inkább állításként fogalmazott meg: a károkozás minden esetben kiválthatja-e a nemvagyoni kártérítési igényt, vagy vannak-e olyan sajátos többlet tényállási elemek, melyek ezek bizonyításához szükségesek? E kérdésen belül vetődik fel az is, hogy van a károsodásnak egy olyan csekély foka, amely mellett az igény már nem ismerhető el, illetve ez a határpont hol húzható meg?

Ezt követően azt vizsgálta, hogy az eljáró bíróságok a nemvagyoni károk megállapításánál milyen szempontokat mérlegelnek?

Véleménye szerint a bírói ítéletek jelentős részében homályban maradnak azok a szempontok, amelyekre tekintettel a nemvagyoni kár tényét és a kártérítés összegét a bíróság alapítja, néhány ezek közül mégis általánosítható.

  • okozati összefüggés a kár és a baleset utáni állapot között, melynek különösen a balesetet megelőzően kialakult természetes kor-okú betegségek, korábbi sérülések esetleges állapot súlyosbító hatása szempontjából van jelentősége;
  • a baleset előtti és utáni állapot, melynek megállapításához a bíróságok többnyire a felperes saját előadását, esetleg – vita esetén – tanúk vallomásait tekintik irányadónak; (pl. minden károsult egészséges és színes életmódról számol be, esetleg a baleset miatt meghiúsult ígéretes életpályáról, miközben a bíróság nem feltétlenül vizsgálja meg ezeknek az állításoknak a valóságtartalmát.)

Ennek bizonyítatlansága eshet a kárért felelő károkozó, biztosító terhére, de eshet a károsult terhére is, ezért lenne fontos, hogy az ítéletek indoklásából kitűnjék, hogy a bíróság ezeket a szempontokat figyelembe vette vagy éppen mellőzte:

  • gyógytartam,
  • a károsult életkora,
  • baleseti eredetű munkaképesség csökkenése,
  • személyi körülmények,
  • a mindennapi életvitelben csökkent vagy elveszített önállóság,
  • a baleset miatt szükségessé vált életmódváltozás,
  • jövőbeli kilátások.

Összegezve megállapította, hogy részletes jogi szabályozás hiányában a bírói gyakorlatnak kellene kitöltenie tartalommal a nemvagyoni kár fogalmát és a nemvagyoni kártérítés megállapításának feltételeit, de ennek előfeltétele lenne, hogy az egységes bírói gyakorlat az egyes esetkörök és az ezen alapuló ítéletek megismerésén nyugodjon.

A vitaindítókat Dr. Bárdos Péterné prezentációja követte. Ebben egy olyan adatbázis modelljét mutatta be, amely a nemvagyoni kártérítésről szóló bírói ítéleteket dolgozza fel. Az egyes ítéleteket specifikálva rögzíti az adatbázis, mely 8-10-féle keresési szempont alapján teszi lehetővé a bírók, ügyvédek, biztosítók és általában a jogkereső közönség számára az adott ügyben valódi összehasonlításra alkalmas ítélet gyors megkeresését. Ezt követően az előadó három mintaeseten mutatta be a program funkcióit. Az előadó annak a reményének adott hangot, hogy a HVG-ORAC kiadó segítségével őszre sikerül létrehozni egy nagy adatbázist.

A vitaindítókat és a számítógépes program bemutatóját a hozzászólások követték.

Dr. Pataky Csaba ügyvéd felvetette azt, hogy Magyarországon jóval kisebb összegű a nemvagyoni kártérítés, mint tőlünk nyugatabbra eső országokban. Amennyiben a szerződéses vagy szerződésen kívüli kötelmi viszonyokban a magyar jog lenne az alkalmazandó, a külföldi károsult a nemvagyoni kártérítés tekintetében igen rosszul járna.

Ragályi István a MABISZ GKI ügyvezető igazgatója reagálva Dr. Pataky Csaba hozzászólására elmondta, hogy úgy néz ki, hogy a lex loci damni elve lesz főszabályként az alkalmazandó, vagyis annak az országnak a joga, ahol a kár bekövetkezik.

Dr. Kovács Zsolt a kártérítési eseteket tartalmazó adatbázissal kapcsolatban felvetette, hogy emiatt nem fog-e egysíkúvá válni a gyakorlat. Mindazonáltal hasznosnak tartotta az adatbázis létrehozását.

Dr. Bárdos Péter az előző kérdésre reflektálva kifejtette, hogy Németországban több ilyen témájú könyv létezik, például az ADAC, vagyis a német autóklub gyűjteménye. Ott ezek a kiadványok nem sekélyesítették el a kártérítési gyakorlatot.

Dr. Bárd Károly felvetette azt, hogy gazdag károsult esetében nagy a keresetveszteség, míg szegény károsultnál kevesebb, akkor náluk hogyan alakul a nemvagyoni kártérítés összege? A másik probléma a nemvagyoni kártérítés összegének az egységesítése. A hozzászóló kifejtette, hogy ez nem könnyű feladat. Van olyan ország, pl. ahol a szülők nem kapnak nemvagyoni kártérítést akkor, ha a gyermek meghatározott életkor felett vesztette életét balesetben.

Dr. Duda Attila ügyvéd kiemelte hozzászólásában, hogy a munkajogi ügyekben a bíróságok nagyvonalúbbak a nemvagyoni kártérítés összegszerűsége tekintetében. Kifogásolta a hozzászóló, hogy sok biztosító még egy éves kárrendezés esetén is azért nem fizet kamatot, mert arra hivatkozik, hogy az elbíráláskori értékviszonyok alapján térítette meg a nemvagyoni kárt. A hozzászóló annak a véleményének adott hangot, hogy a nemvagyoni kártérítés elbíráláskori értékviszonyok alapján történő megállapítását arra találták ki, hogyha az ügy elbírálása nagyon elhúzódik. Az adatbázissal kapcsolatban kifejtette a hozzászóló, hogy hasznos lehet, de egy kicsit szkeptikus.

Dr. Bárd Károly kiemelte az adatbázissal kapcsolatban, hogy biztosan jó orientáció, ha van egy minta. Mindazonáltal több jogászi munkába telik majd a mintában foglaltaktól való indokolt eltérés elérése. Dr. Kocsis Kálmán a MABISZ GKI kárfőnöke örömét fejezte ki, hogy ebben az adatbázisban a bírósági ügyszám is benne van.

Dr. Bárdos Péter szerint alapos jogász nemcsak a főbb adatokat tartalmazó táblázatot nézi meg az adatbázisban, hanem a bírósági döntéseket is.

Dr. László György hangsúlyozta, hogy az az értelme egy ilyen gyűjteménynek, hogy ne csak az általános bírói gyakorlatra történjék hivatkozás, hanem egyes bírósági döntésekre. Egy ilyen rendszer a hozzászóló szerint sokat segít a tisztánlátásban.

Dr. Novák Imre kifejtette, egyetért azzal, hogy az új Ptk.-ban sérelemdíj kerül bevezetésre, ami egy jó 30 éves vita eredménye. Kiemelte a hozzászóló, hogy orvosi műhibák esetében a nemvagyoni kártérítés összege nagyon elszabadult.

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére