A lakásbiztosítási szerződéseket nem elég alaposan átolvasni, a bennük szereplő feltételeknek is érdemes minden esetben eleget tenni. Különben kár esetén hiába érzi úgy az ember, hogy a biztosítónak fizetnie kéne: nem biztos, hogy a bíróság neki ad majd igazat.

Mikor fizet a biztosító betöréses lopás estén? Az alábbiakban egy bíróságot is megjárt ügyet ismertetünk.

A lakásbiztosítási szerződés általános feltételeket tartalmazó szabályzatában a biztosító a betöréses lopás és rablás meghatározásakor csak azokat a cselekményeket tekintette biztosítási eseménynek, amikor úgynevezett dolog elleni erőszakkal hatoltak be az egyébként megfelelően lezárt helyiségbe. Megfelelően pedig akkor van lezárva a helyiség, ha védettsége megfelel a meghatározott védelmi szintnek, aminek előfeltétele volt az is, hogy az ajtón legalább két, egymástól meghatározott távolságra lévő, zártörés és fúrás ellen védett biztonsági zár legyen. (A törés elleni védettség is pontosan meg volt határozva: azt jelenti, hogy a zárbetét az ajtó síkjából legfeljebb egy milliméterrel áll ki, illetve az ennél jobban kilógót lemezeléssel védik.)

Egy zár nem zár

A perbeli esetben a lakás ajtaján csak egy biztonsági hengerzár volt – igaz, a lakásban korszerű elektronikus riasztórendszer működött. Az elkövetők befeszítették az ajtót, és a lakásból jelentős értékeket vittek el, de a biztosító a védelmi rendszer hiányosságára – a második biztonsági zár hiányára – hivatkozva elutasította a kárigényt.

A biztosított perre vitte a dolgot, és a bíróság előtt azzal érvelt, hogy a védelmi rendszer kármegelőzési kötelezettségnek minősül. A biztosító e kötelezettség megszegése esetén csak akkor mentesül a kár kifizetése alól, ha a kármegelőzési intézkedés elmulasztásában a biztosított legalábbis súlyos gondatlansággal járt el. Csakhogy – érvelt a biztosított – a perbeli esetben a lakás a legmodernebb, diszpécserközpontba kötött elektronikus riasztórendszerrel volt felszerelve.

Vagyis a biztosítási kérdésekben járatlan ügyfél azt gondolta, hogy ez a kármegelőzési intézkedés kiváltja a második zárat: hiszen az sokkal nagyobb védelmet nyújt, mint amire a hiányzó második zár képes lenne. Az ügyfél emellett azt sem ismerete el, hogy a kár azért következhetett be, mert hiányzott egy zár, mondván, hogy az elkövetők nagyon profik voltak – a riasztót úgy iktatták ki, hogy nem küldött jelzést a diszpécserhez –, és a betörést a második biztonsági zár sem tudta volna megakadályozni.

Az ítélet

A bíróság az ügyfél érvelését nem fogadta el. Álláspontja szerint ugyanis a védelmi rendszer (többek közt a két zár) meglétét a biztosítási feltételek a biztosítási esemény részeként határozzák meg, ezért azok a kármegelőzési szabályok, amelyeket a biztosított hozott fel, a perben nem alkalmazhatóak. A helyiséget megfelelően kell lezárni, a védelmi rendszer pedig két zárat feltételez – ezek megléte feltétele a biztosító fizetési kötelezettségének. Ennek a rendszernek a meglétét objektíven kell vizsgálni (magyarul: vagy van két zár, vagy nincs), ezért az nem is számít, hogy az a biztosított gondatlansága miatt hiányos-e (vagyis hogy miért nincs második zár, ha egyszer nincs).

A perben tehát megállapították, hogy a biztosítási feltételek előírásai ellenére a bejárati ajtót csak egyetlen hengerzár védte, vagyis a biztosítási esemény – a megfelelő lezártság hiányában – nem következett be. Más mozzanatokat – így a biztosított esetleges gondatlanságát, illetve a riasztórendszer minőségét – ezért már teljesen szükségtelen is vizsgálni, hiszen biztosítási esemény hiányában a biztosítónak úgy sincs szolgáltatási kötelezettsége.

A tanulság

A bírói gyakorlatban a védelmi rendszer hiányosságaival kapcsolatban rendkívül széles skálán mozognak az ítéletek. A fenti eset azt a gyakorlatot tükrözi, amikor a biztosító a feltételek között mint a biztosítási esemény előfeltételét határozza meg a védelmi rendszer meglétét. (A biztosítók egyre inkább ezt a szerződéstechnikai megoldást alkalmazzák.)

A biztosítottaknak több esélyük van a nyerésre – még akkor is, ha a kötelezettségeket kisebb-nagyobb mér¬tékben megsértették –, amikor a védelmi rendszert csupán a kármegelőzési kötelezettség körében határozzák meg. Helyt adott például a bíróság egy olyan ügyfél keresetének, akinek lakásába hengerzártörés módszerével hatoltak be – de a biztosítási feltételek nem tartalmazták a zártörés elleni védelem pontos feltételeit. Márpedig a bíróság szerint a laikus ügyféltől nem várható el, hogy szerződésben rögzített definíció nélkül is tisztában legyen a törés elleni védelem fogalmával, vagyis őt nem terheli gondatlanság: a biztosító nem hivatkozhat mentesülésre.

A bíróság ugyancsak megítélte a biztosítási szolgáltatást annak az ügyfélnek, aki a biztosítási szerződés rendelkezései ellenére nem tett fel rácsot, illetve törésvédő fóliát az ablakára – de az elkövetők nem is az ablakon, hanem az egyébként megfelelően védett bejárati ajtón keresztül hatoltak be a lakásba. A bíróság szerint a biztosított kétségkívül megszegte kármegelőzési kötelezettségét, csakhogy ez a kötelezettségszegés nem oka a biztosítási eseménynek.

Fontos kiemelni, hogy a biztosítottaknak az újabb feltételek alkalmazása esetén, amikor is a védelmi rendszert a biztosítási esemény előfeltételeként határozzák meg, e két utóbbi esetben sem lenne esélyük kártérítésre.


BIZTOSÍTÁRS Magazin

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére