Az igazságügy-miniszter az új hazai polgári törvénykönyvvel kapcsolatban a kormány részére előterjesztést nyújtott be 2009 májusában. Ebben a miniszter megállapította, hogy az új Ptk. egyik fő célkitűzése a versenyképesség feltételeinek javítása; ennek eszköze a szerződési szabadság biztosítása, a szerződési jogban a kógencia határainak leszűkítése. Mindennek azonban előfeltétele, hogy megbízható légkör keletkezzen a szerződések piacán.

Mint minden piacon, a biztosítási termékek piacán is a megbízhatóság a döntő faktor. Ezt a faktort mégis nehéz patikamérlegen kimérni, és definiálni. A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 91. §-a a contrario próbálja meghatározni a megbízhatóságot. A törvényalkotó nem tekinti megbízhatónak azt a személyt, aki:

  • minősített befolyással rendelkezik (vagy rendelkezett) , illetve vezető állású személy, vagy egyéb vezető (vagy az volt) egy olyan biztosítónál, biztosításközvetítőnél vagy pénzügyi intézménynél, a) amely esetében a fizetésképtelenséget kizárólag felügyeleti szerve által alkalmazott intézkedéssel lehetett elkerülni, és akinek személyes felelősségét e helyzet kialakulásáért jogerős bírósági vagy hatósági határozat megállapította, vagy b) amelyet fel kellett számolni, és akinek személyes felelősségét e helyzet kialakulásáért jogerős bírósági vagy hatósági határozat megállapította; illetve
  • súlyosan vagy ismételten megsértette e törvény vagy más, a biztosítási tevékenységre vonatkozó jogszabály előírásait, és emiatt vele szemben a PSZÁF 5 évnél nem régebben kelt jogerős határozatában a kiszabható legmagasabb bírságot alkalmazta, vagy a bíróság 5 évnél nem régebbi jogerős határozatában a felelősségét megállapította.

A biztosítás komplex szemléletet igényel. Az új polgári törvénykönyv lényeges kérdésekben újraszövegezi és pontosítja a hatályos Ptk. normatív textusát. A bizalmi kérdés viszont továbbra is centrális marad. A biztosítás szerződéses alapon jön létre, valamint jogszabályon vagy tagsági jogviszonyon is alapulhat. Fő szabály, hogy a biztosítás létesítésekor szabadon lehessen mérlegelni, azaz mindenki maga dönthessen arról, hogy bizalmat helyez-e a kiválasztott biztosítóba. Ez alól akadhatnak kivételek. Előfordulhat, amikor jogszabályon alapul a biztosítás létrejötte. Tagsági jogviszonyon nyugvó biztosítás esetén a tapasztalatok szerint nem mindig biztosított a szabad mérlegelés. Ilyenkor egyéb jogi érdekek befolyásolhatják a vagyoni vagy személyhez fűződő érdeket. In concreto azt kell mérlegre tenni, hogy az egyéb jogi érdek vagy pedig a biztosító megbízhatósága a fontosabb.

A megbízhatóság – a fentiekben foglaltak szerint is – részint objektív, részint szubjektív kategória. Az írott jog nemcsak a biztosítás terén, de például a számvitelben is precíz mércével adagolja a megbízhatóságot, azaz például a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény számokban, konkrétumokban fogalmazza meg, mi számít megbízhatónak . A hitelintézeti törvény (1996: CXII. tv.) a megbízható, azaz „prudens” működést írja elő . A hitelintézeti prudencia fogalma a megbízhatóságot, az óvatosságot és a körültekintést egyesíti. Ezek a tulajdonságok a biztosítással, és általában minden tevékenységgel kapcsolatban felmerülnek. Megbízható orvost, megbízható jogászt, megbízható tanárt és – egyebek mellett – megbízható zöldségest keresünk. A megbízható biztosító ugyanolyan fontos szereplője a mindennapoknak, mint egy jó boltos a stabilan jó minőségű árujával, vagy egy biztos kezű doktor, egy naprakész ügyvéd. A biztosítási termék ebben a tekintetben nem különbözik a bolti terméktől: az veszi meg, akinél nem jogi, de szociológiai értelemben hitele van az értékesítőnek.

Példák sora mutatja, hogy a megbízhatóság tartalmának jogszabályi objektivizáltsága csaknem mindig kiegészül emocionális vagy egyéb influatív tényezőkkel. Ezek a tényezők nem kis mértékben a társadalmi környezet hatására alakulnak ki, és a megbízhatóság szubjektív karakterét húzzák alá.

A megbízhatósági képet lényegesen átírhatja:

  • az adott ország aktuális társadalmi-gazdasági helyzete,
  • az életszínvonal,
  • a joguralom általános színvonala,
  • a politikai stabilitás,
  • a pénzpiac változékonysága,
  • a közösségi kohézió ereje,
  • a szubjektumvezérelt hétköznapok mögötti szociális szolidaritás,
  • a tradíciók irányította közgondolkodás,
  • a társadalomban eluralkodó általános bizalmatlanság vagy ennek épp az ellenkezője: a bizakodó, az új felé nyitott, de megfontolt társadalom.

Individuális és kollektív szempontok

Megbízható az a biztosító, amelyet az ügyfelek – külön-külön, illetve közösen - annak tekintenek. Hogy mi alapján tekintik annak, azt individuális és kollektív szempontok szerint döntik el. Az individuális szempontokat nemcsak a szubjektív elemek formálják, de a jognormák precíziós szabályai és a jogi légkör is alakítja. A kollektív szempontok nem korlátozódnak a szabályalkalmazásra: szubjektív vonások is átlagolódhatnak a kollektív vélemény kialakítása során. A közösségben kikristályosodó megbízhatósági kép nem a tiszta normatív textus visszatükrözése. Számos alulról jövő hozzászólás, sajtóvélemény és kisebb közösségek állásfoglalása is kihat arra, hogy egy országban megkapja-e a megbízható jelzőt egy-egy biztosító. Az individuális szempontok tovább csökkenthetik vagy növelhetik a közösség által megbízhatónak deklarált biztosító iránti bizalmat. Ez utóbbi folyamatban nagy szerephez jutnak a családi érzelmi és vagyoni kötelékek.

A biztosító megbízhatósága mint minőség pénzben kifejezhető érték, de immateriális tényezők egyik percről a másikra elvehetnek ebből a materializált értékből. Az igazságszolgáltatás nem nyújthat jogbiztonságot kártérítés formájában. Legalábbis nem mindig, és ha igen, akkor sem jelent ez teljes biztonságot. A megbízhatóság tehát mindenképpen érték, de nem feltétlenül maradandó, és nemcsak a biztosítón múlik, hogy meg tudja-e őrizni ezt az értéket. A világban zajló társadalmi változások, természeti és civilizációs kataklizmák cunamiként söpörnek végig a biztosítási piacon. A belföldi bizalmi atmoszférát akár extraneus hatások is felülírhatják, melyekbe esetleg nemcsak a hazai biztosítók, de a hazai ügyfelek sem szólhatnak bele. A gazdasági globalizáció - számos pozitívuma mellett - a hátrányokat is ráterheli a társadalomra és a gazdasági életre. A megbízhatóságot és más biztosításszociológiai konceptusokat kiüresítheti, vagy épp tartalommal töltheti meg. „Biztonság nélkül feltehetőleg egyetlen ember sem tudna létezni. Ettől függ a futó pillanatnál tartósabb javak minden értéke, mert csak a pillanat öröme érhetne számunkra valamit, ha a következő pillanatban bárki, aki akkor épp erősebb nálunk, megfoszthatna tőle bennünket” – írta Mill a „Haszonelvűség”-ben (Mill, 1980, 333-334.).

A megbízható biztosító tehát nemcsak a jogszabályi környezet követelményeinek tesz eleget, de nem számszerűsíthető, mégis sokszor előre észlelhető jelenségekkel is kénytelen szembenézni. Az ügyfél igazságérzete gyakran szembekerül a biztosító működésére kiható, nehezen kalkulálható, országhatáron túlról érkező vagy épp itthon generált processzusokkal. A biztosító feladata, hogy a megbízhatóság valós képét a végsőkig fenntartsa, de ez nem mindig sikerül. Egy globális tőzsdei pánikhangulat vagy egy instabil geopolitikai háttér a legjobb szándék mellett is megzavarhatja a megbízhatóság légkörét. Ilyenkor a jog nem sokat segíthet a bizalom kipótlásában. Elsősorban szociális eszközökkel lehet hatékonyan beavatkozni, és elhárítani a bizalmi kárt.

A megbízhatóság conditio sine qua non

A megbízhatóság, mint láttuk, összetett fogalom. A viszonylag egyszerűen működő emberi közösségekben a jelentéstani kérdések is szimplifikáltan mutatkoznak. Megbízható az, akinek a társadalom virilistái bizonyos megfontolásból bizalmat szavaznak. Az irányító személye köré szerveződik a társadalom, tehát ez az egyetlen személy biztosítja az állam működését. Így ő az egyszemélyi felelős is. A történelem előrehaladottabb korszakaiban ez alól a súlyos és abszolút felelősség alól az uralkodók igyekeztek kivonni magukat. Ha ez sikerült, a felelősség ekkortól már megoszlott az irányítók (pluralisban) között. Az irányítók felelőssége azonban még mindig túl nagy volt. Szükségessé vált, hogy a társadalom egésze viselje ezt a felelősséget. A modern biztosítók e mögé a társadalmi felelősség mögé állnak be, és megszervezik az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét (veszélyközösség), matematikai és statisztikai eszközökkel felmérik a biztosítható kockázatokat, megállapítják és beszedik a kötelezettségvállalás ellenértékét (díját), meghatározott tartalékot képeznek, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalják, és teljesítik a szolgáltatásokat (vö. 2003: LX. tv. 4. §-a). A társadalom biztosításszociológiai értelemben tehát egy veszélyközösség, melyben a polgárok a biztosítók megbízhatóságára támaszkodnak. Éppen ezért a biztosítók esetében a bizalom kérdése létkérdés. Ebből a szempontból nézve a magánbiztosítás és a társadalombiztosítás közös jegyekkel bír. A társadalom mint veszélyközösség történelmi léptékkel mérhető. A civilizációtörténet folyamán a magánbiztosítók funkciója mindinkább megnőtt. Mára már nem pusztán kipótolják, de kezdik át is venni a társadalombiztosítás egyes feladatait. A társadalombiztosítás kiszervezése során fokozottan érvényre kell juttatni a megbízhatóságot mint conditio sine qua nont.

A megbízhatóság szükséges mértéke a biztosításban

A társadalomtudományi vizsgálódások egyik elsődleges célja kell legyen, hogy a képlékeny és változékony fogalmakat behatárolja, leírja és keretbe foglalja. Mindezt azért, hogy a társadalomformáló tényezők alkalmazni tudják a képlékenységük és variabilitásuk okán amúgy értelmezhetetlennek tűnő konceptusokat. A biztosításszociológia megbízhatóság¬fogalma tehát a megbízhatóság denotatív és konnotatív jelentésárnyalatait jogi, szociológiai, nyelvészeti és gazdasági síkon fejti ki, majd mindebből egy könnyen használható fogalmi definíciót állít elő.

A jogbiztonság és joguralom a jogi létezéshez köti a társadalmi megbízhatóságot. A biztosítás terén megbízható az, aki az első fejezetben idézett törvényhely szerint annak tekinthető. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint aki megbízik, az teljes bizalommal van valaki vagy valami iránt (Juhász et al., 1989, 900.). Ebből következik, hogy a jogi értelemben vett megbízhatóság a megbízhatóság abszolút fokát írja elő. A teljes megbízhatósághoz a biztosítási törvény 91. §-ának kritériumai mentén juthatunk el. Ez a megbízhatóság a fogalom biztosításjogi felfogását jelenti. A biztosításszociológiai megbízhatóság a jogtudomány mellett alkalmazza még többek közt a nyelvészeti kutatások eredményeit is, így pontosítja a biztosítással kapcsolatos viszonyokban nap mint nap felmerülő megbízhatóság valós értelmét. A társadalmi változások nagyban átértékelhetik a bizalom mint társadalom-összetartó erő lényegét. A gazdasági életben a megbízhatóság az úriemberek udvariassága. Míg a gazdasági jog a megbízhatóságot aránylag közelről meghatározza, a gazdasági élet szereplői a megbízhatóságot nemegyszer felcserélik a célszerűséggel. Gazdaságilag megbízható tehát az, ami vagy aki célszerű, azaz teljesen megfelel a kitűzött gazdasági célok eléréséhez.

Megbízható az is lehet, akiben vagy amiben csak kevésbé bízunk meg. A nyelvi és jogi meghatározás azonban a megbízhatóság ezen mértékét elégtelennek minősíti a biztosítás területén. Társadalmi vagy gazdasági kényszer ellenben szülhet olyan szituációt, melyben a kevésbé megbízható biztosítót is akceptálják.

Összegzés

A konfidencia teljesen átszövi a humán valóságot. A megbízhatósági faktor nem kizárólag az emberi egzisztencia függvénye, de mint magasan fejlett civilizációs termék az emberhez és elsősorban a homo sociushoz, azaz a társas lényhez köthető, hiszen a megbízhatóság csak akkor nyer értelmet, hogyha van legalább egy személy, aki bizalmat ad, és van legalább egy másik személy, aki elfogadja ezt a bizalmat.

Az állatvilág szintén ismeri a megbízhatóságot, és alkalmazza is. A konfidencia ekkor nem elvont fogalom, hanem a túlélés praktikus eszköze. Minél fejlettebb egy közösség, minél magasabban civilizált egy társadalom, a megbízhatóság annál több árnyalatot nyer. Egy idő után vissza kell forgatni a gyakorlat számára, ismét könnyen használhatóvá kell tenni a megbízhatóságot. A mindennapos történésekből és jogi eseményekből absztrahált megbízhatóságfogalom akkor segíti igazán a jogalkalmazást és a társas létezés egyéb normáinak alkalmazását, ha az applikációt megkönnyítő axiómákat tudunk felállítani. Az axiomatikus megközelítés kulcsrakész absztraktumokkal szolgál. A készre gyártott fogalmak, így a megbízhatóság fogalma is panelként kell, hogy illeszkedjenek a biztosítási, a baráti-családi, a politikai, az üzleti és egyéb háttértartományba. Több megbízhatósági panelt kell előállítani, hogy a biztosítási megbízhatóságot, a baráti vagy családi megbízhatóságot, a politikai megbízhatóságot, az üzleti megbízhatóságot és a megbízhatóság sok más alkalmazási területét kompatibilis panelekkel lehessen ellátni.

Megbízhatónak lenni könnyű – gondolhatnánk -, hiszen csak rajtunk múlik. A valóság közegében egyre többen érzik fontosnak, hogy bizalmat keltsenek, de egyre kevesebb az eo ipso megbízható személy. A társadalmi kötöttségek fellazulásával a megbízhatóság mint érték jelentősen devalválódik. Pedig ez nem kellene, hogy feltétlenül így legyen. A vaskalaposság ellentéte nem a társadalmi laxizmus. (Vö. Julesz, 2009, 27.) Optimális esetben a szükségtelen kötelékek lerázásának egyik releváns hozadéka éppen hogy az általános és speciális értelemben vett megbízhatóság erősödése volna.


Bibliográfia

Juhász – Szőke – O. Nagy – Kovalovszky szerk. (1989): Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Julesz Máté (2009): A jó erkölcs a biztosításszociológiában.

Biztosítási Szemle, 5., pp. 25-29.

Mill, John Stuart (1980) [1863]: Haszonelvűség. Európa Könyvkiadó Magyar Helikon, Budapest.


Dr. Julesz Máté

tudományos kutató (Szeged)

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére