Az „eredmény szentesíti az eszközt” bevétel- és nyereségmaximalizáló filozófiája a jelek szerint még a minőségi alkuszi munka iránt elkötelezett kollégák tevékenységében is teret hódít. A biztosítási díjak minden lehetséges – és „nem lehetséges”, de azért mégis csak használt – eszközzel történő, szinte minden piaci realitást nélkülöző csökkentése egyetlen piaci szereplőnek sem lehet érdeke.

Egyetlen piaci szereplőnek sem? Akkor tehát kinek is jó az, hogy végletekig csökkentjük a biztosítási díjakat, pusztán annak érdekében, hogy egy ügyfelet megszerezzünk?

A biztosítónak nem, hiszen nem tudnak korrekt szolgáltatást nyújtani – bár az ésszerű díjszint meghúzása érdekében, igen sokat tehetnének. Sőt egyre gyakrabban fordul elő az is, hogy egy adott biztosítótól X alkusz kedvezőbb díjú ajánlatot kap, mint Y – ugyanarra a kockázatra. Ez is az ügyfelek megszerzésére irányuló ádáz küzdelem része, ahol a biztosítók magatartása megoldhatná ezt a helyzetet is.

Az ügyfeleknek nem, hiszen – akár magánemberekről, akár vállalkozásokról beszélünk – mindenki tisztában van azzal, hogy semminek nem csökken az ára, a minőségi szolgáltatásoknak pedig különösen nem. Márpedig kár bekövetkezésekor minden ügyfél minőségi szolgáltatást vár vagy várna el a biztosítási díjért cserébe. A károk rendezése során ők is szembesülnek azzal, hogy „gombokból” nem lehet korrekt módon kárt kifizetni. Ha kárrendezésre kerül a sor, az ügyfelek már elfeledkeznek arról, hogy a biztosítás megkötése idején a legfontosabb szempontjuk a legeslegalacsonyabb díj volt, és marad a régi nóta: az ilyen-olyan biztosító nem akarja megtéríteni a káromat, felmondok, perelek – és még sorolhatnám az ilyenkor szokásos ügyfélreakciókat.

Az alkuszokat mint a biztosítási piac lényeges szereplőit szándékosan hagytam utoljára. Azt gondolom, és ezzel a véleményemmel remélhetőleg nem vagyok egyedül, hogy az alkuszok azért dolgoznak, hogy minőségi szolgáltatást nyújtsanak a biztosítást igénylők részére. Hogy szakmai tudásukkal, módozati és piaci ismereteikkel segítsenek megbízóiknak kiválasztani az optimális biztosítási lehetőségeket. Jelenleg azonban sajnos ennek éppen az ellenkezője tapasztalható. Azaz nincs minőség, csak mennyiség. Ez pedig nem az alkusz szakmai munkájában, nem a hozzáadott többletszolgáltatásban, hanem abban nyilvánul meg, hogy mindenáron mi akarjuk a legkedvezőbb díjú ajánlatot letenni az ügyfél asztalára.

Talán még nem késő, hogy a felduzzadt, felhígult alkuszi szakma elgondolkozzon azon, hogy vajon elsődlegesen a megbízói – azaz az ügyfelek – érdekét szem előtt tartva végzi-e a munkáját. És talán a Kedves Olvasóknak is érdemes elgondolkodniuk azon, hogy korrekt díjért korrekt szolgáltatást szeretnének-e vásárolni, vagy csak egy biztosítási kötvényt szeretnének lefűzni a mappájukba.


BIZTOSÍTÁRS MAGAZIN

Bartha Zoltán

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére