Dr. Bárd Károlynak, a szekció elnökének a felvezetőjét követően a bevezető előadást Dr. Nagy Csongor István, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának a tanársegédje tartotta. Előadását azzal kezdte, hogy a szerződésen kívüli kötelmi viszonyok jelentős részét a közlekedési balesetek teszik ki. A Róma II. rendelet, vagyis az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról azonban nem hoz egységes szabályozást. Annak ellenére sem, hogy a Róma II. rendelet preambulumában több helyen található utalás az egységes szabályozás követelményére.

Jelen rendelet 28. cikke szabályozza a meglévő nemzetközi egyezményekkel való kapcsolatot. Ezen cikk (1) bekezdése kimondja, hogy e rendelet nem érinti az olyan nemzetközi egyezmények alkalmazását, amelyekben e rendelet elfogadásának időpontjában egy vagy több tagállam részes, és amelyek a szerződésen kívüli kötelmek vonatkozásában kollíziós szabályokat állapítanak meg. A (2) bekezdésben arról található rendelkezés, hogy kizárólag két vagy több tagállam közötti nemzetközi egyezmény tekintetében élvez elsőbbséget ez a rendelet.

E körben a közlekedési balesetre alkalmazandó jogról szóló 1971. május 4-i Hágai Egyezménynek van jelentősége. Ezen nemzetközi szerződésnek nemcsak tagállamok a részesei, hanem más államok is, így a Róma II. rendelet 28. cikk (1) bekezdése értelmében elsőbbséget élvez ez az egyezmény e rendelettel szemben. Azonban nem mindegyik tagállam részese ezen egyezménynek, így az egyik tagállamban a Hágai Egyezményt kell alkalmazni, míg a másikban, amelyik nem részese ennek az egyezmények, a Róma II. rendeletet. Ez pedig tág teret ad a forum shoppingra.

A tagállamok közül Ausztria, Belgium, Csehország, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia ratifikálta idáig ezt az egyezményt, míg Portugália ugyan aláírta, de még nem ratifikálta. Az EU-n kívüli országok közül ezen egyezményt Bosznia-Hercegovina, Fehéroroszország, Horvátország, Macedónia, Szerbia, Montenegró és Svájc ratifikálta.

Látható ezen felsorolásból, hogy Magyarország nem tagja ennek a Hágai Egyezménynek, így hazánkban a Róma II. rendeletet kell alkalmazni.

Ami a Róma II. rendelet főszabályát illeti, a kár bekövetkezésének a helye szerinti jog (lex loci damni) az alkalmazandó. Ez a szabály e rendelet 4. cikk (1) bekezdésében található, miszerint ha e rendelet másképp nem rendelkezik, a jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben a kár bekövetkezik, függetlenül attól, hogy mely országban következett be a kárt okozó esemény, valamint függetlenül attól, hogy ezen esemény közvetett következményei mely országban vagy országokban következnek be. Ez az új főszabály a közlekedési balesetek vonatkozásában nem hoz robbanásszerű változást, mivel közlekedési balesetek során a károkozás helye és a kár bekövetkezése gyakorlatilag egybeesik.

Az előadó ezt követően a kár kollíziós jogi értelemben vett fogalmára tért rá. Először egy példát említett, miszerint egy holland lakos, aki Magyarországra utazott koncertet tartani, Németországban balesetet szenvedett, míg hozzátartozói ekkor az USA-ban éltek. Ez alapján Németországban merült fel a gépjárműben okozott kár, Magyarországon elmaradt haszna keletkezett. Mivel a baleset miatt a hozzátartozóit nem tudta eltartani, így őket az USA-ban az elmaradt tartás miatt érte károsodás.

Az előadó kifejtette, hogy nem szerencsés a feldarabolás. Ezért a Róma II. rendelet szerint a közvetlenül bekövetkezetett kár számít kárnak kollíziós jogi értelemben, tehát e szempontból szűkebb a kárfogalom. A főszabály alól két kivétel található a rendeletben, ami a közlekedési baleseteket illeti. Az egyik a közös szokásos tartózkodási hely szabálya, ami szerint ha a károkozásért felelősnek tekintett személy és a kárt elszenvedő személy szokásos tartózkodási helye a kár bekövetkezésének időpontjában ugyanabban az országban található, a jogellenes károkozásra ezen ország jogát kell alkalmazni.

A másik kivétel a nyilvánvalóan szorosabb kapcsolat elve. Ezen elv értelmében amennyiben az eset valamennyi körülménye alapján egyértelmű, hogy a jogellenes károkozás nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy, a rendelet 4. cikk (1) vagy (2) bekezdésben említettektől eltérő országhoz, akkor e másik ország jogát kell alkalmazni.

Ezt követően az előadó a közvetlen keresetindításra tért rá. A Róma II. rendelet alapján a kárt elszenvedő személy követelését közvetlenül érvényesítheti a kártérítésért felelős személy biztosítója ellen, amennyiben a szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jog vagy a biztosítási szerződésre alkalmazandó jog így rendelkezik. Az előadó szerint ennek azonban nincs jelentősége, mivel a gépjármű-biztosítási irányelvek alapján van lehetőség közvetlen keresetindításra a biztosító ellen.

Ezek után az előadó a Hágai Egyezmény szabályairól beszélt. Kiemelte, hogy ezen egyezmény szabályozása igen bonyolult. Az egyezmény 3. cikkében található főszabály szerint az alkalmazandó jog annak az államnak a joga, ahol a baleset bekövetkezett. Ezen főszabály alól azonban számos kivétel található. Így például ha egy jármű érintett a balesetben, akkor a regisztráció helye szerint jog alkalmazandó az utas kárára, ha a baleset nem abban az államban történt, ahol szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett az utas, a gyalogos kárára, ha a szokásos tartózkodási helye nem a baleset helye, hanem a regisztráció helye szerinti államban van. Ha két azonos államban regisztrált jármű ütközött egymásnak, akkor az alkalmazandó jog a járművek regisztrációjának a helye szerinti jog. Az előadó felhívta a figyelmet, hogy ezen egyezményben a gépjárművek regisztrációjának a helye a döntő, míg a rendelet alkalmazásában a balesetben részesek azonos tagállamban lévő szokásos tartózkodási helyének van jelentősége.

Az előadó kifejtette, hogy a főszabály vonatkozásában a Római II. rendelet és a Hágai Egyezmény elvileg jelentősen eltérő szabályt tartalmaz, azonban gyakorlatilag nincs különbség a két főszabály között. Az előadó befejezésül néhány példán keresztül bemutatta, hogy milyen tág tér áll rendelkezésre a forum shoppingra. Tehát az egységes szabályozás kialakítása nem sikerült.

Ezt követően Dr. Erdélyi Leonóra ügyvéd felkért hozzászólása következett, aki gyakorlati példákon keresztül mutatta be a Róma II. rendelet működését. Álláspontja szerint nem az alkalmazandó jog meghatározása a legnehezebb, hanem a külföldi jog alkalmazása. Szintén azon a véleményen volt , hogy az alkalmazandó jog kérdésében a Róma II. rendelet nem hoz lényeges változást.

Az előadó először a síbalesetekkel foglalkozott. Példaként említette, hogy ha egy magyar károkozó Ausztriában egy német síelőnek okoz balesetet, akkor a bíróságok a nemzetközi síszövetség szabályzatát alkalmazzák annak ellenére, hogy az nem jogszabály.

Ha magyar károkozó Magyarországon okoz balesetet, akkor is előfordulhat, hogy külföldi jogot kell alkalmazni. Így például a külföldi casco megtérítési pereknél, illetve tb pereknél szintén felvetődik a külföldi jog alkalmazása. Ilyen ügyekben a jogátszállást kell levezetni. Ha osztrák casco biztosítóról van szó, akkor az osztrák jog határozza meg a jogátszállást, a törvényi engedményt. Amennyiben német tb szerv az érintett, akkor a német jog alapján kell elbírálni a jogátszállást.

Abban az esetben, ha magyar károsult Ausztriában szenved balesetet, amit egy német gépjárművezető okozott, a magyar károsultnak lehetősége van egyrészt arra, hogy a német biztosító magyarországi kárrendezési megbízottján keresztül peren kívül rendeztesse a kárt , másrészt arra, hogy közvetlenül a német felelősségbiztosítóval intézze az ügyét, harmadrészt pedig arra, hogy az osztrák nemzeti irodával szemben érvényesítse a kártérítési igényét. Az első megoldás akkor célravezető, ha a károsultnak, illetve a jogi képviselőjének nyelvi nehézségei vannak, míg a második esetben a közvetlen ügyintézés miatt gyorsabban befejezhető az ügy. A harmadik megoldás pedig amiatt lehet előnyös, mert a osztrák rendőrségi iratokat kell beszerezni.

A Brüsszel I. rendelet alapján az Európai Bíróság döntésére figyelemmel a külföldön kárt szenvedett magyar károsultnak célszerű a Magyarországon történő pereskedés, mivel számára a magyar per költségei jobban kiszámíthatók. Egy magyar ügyvéd például a német vagy osztrák eljárásjogi szabályokat nem ismeri.

Egy közlekedési baleseti ügyben felvetődhet az a kérdés, hogy melyik ország bíróságai előtt pereljen a károsult, ha peren kívül nem sikerült elintézni a kártérítési ügyet. Lehet az alperes biztosítótársaság székhelye szerinti országban perelni, vagyis a példa szerint Németországban, lehet a baleset helye szerinti országban, vagyis a példa alapján Ausztriában, s végül lehetőség van arra, hogy a károsult a saját lakóhelye szerinti országban pereljen, vagyis a példa szerint Magyarországon.

Az előadó ezt követően a keresetlevéllel kapcsolatos problémákra hívta fel a figyelmet. Szükséges a felelősségbiztosító pontos neve. Ez általában a cég honlapjáról letölthető. Elengedhetetlen külföldi cégkivonat beszerzése. Ehhez nagy valószínűséggel külföldi ügyvéd segítségét kell igénybe venni, ami külön költséggel jár.

Nehézséget jelent továbbá a külföldi jog szabályainak a meghatározása. Ehhez megint külföldi kolléga közreműködését kell kérni, ami további költséget jelent. Ezt követően a beszerzett jogszabályi rendelkezések hiteles fordítását kell elkészíttetni az OFFI-nél, ami szintén nem kis költséget von maga után.

Újdonságként említette az eladó, hogy alperes külföldi biztosítók a magyar ügyvédeket, akik azokat képviselik, jól felvértezik a külföldi joggal és joggyakorlattal kapcsolatban minden információval. Így a felperesnek megint a zsebébe kell nyúlnia azért, hogy az ő képviselője egy külföldi kollégától a külföldi bírói gyakorlatra vonatkozóan információt szerezzen be.

Az előadó felvetette ezzel kapcsolatban a magyar ügyvédek felelősségét. Ha az adott külföldi joghoz nem ért a kolléga, akkor vagy ne vállaljon ilyen ügyet, vagy pedig vegye igénybe külföldi kolléga segítségét. A Római II. rendelet 4. cikkével kapcsolatban kifejtette az előadó, hogy értelmezési bizonytalanság alakulhat ki a közvetett kár tekintetében. Felvetette, hogy egy külföldön elhunyt személy magyarországi hozzátartozója, aki tartást pótló járadék és nem vagyoni kártérítés iránt érvényesíti igényét, mondhatja-e azt, hogy ő Magyarországon szenvedett kárt, s nem lehetne-e a magyar jogot alkalmazni.

Az előadó az irányadó jog alkalmazási körével kapcsolatban újdonság ként értékelte a Róma II. rendelet 15. cikk d) pontját, miszerint a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra e rendelet szerint alkalmazandó jog különösen vonatkozik azon intézkedésekre, amelyeket a bíróság az eljárási joga által meghatározott hatáskörök korlátain belül a sérülés vagy károsodás megelőzése és megszüntetése, illetve a kár megtérítése érdekében megtehet. Abban az esetben, ha magyar bíróság osztrák anyagi jogot alkalmaz, a magyar polgári perrendtartás szerint jár el. Ez az előbb idézett szabály viszont eljárásjogi kérdésről szól, tehát adott esetben bizonyos mértékig például az osztrák polgári eljárásjogot kell magyar bíróságnak alkalmaznia.

A Róma II. rendelet 17. cikke tartalmazza, hogy a felelősnek tekintett személy magatartásának megítélése során – tényszerűen és megfelelő mértékben – figyelembe kell venni a felelősségre okot adó cselekmény helyén és időpontjában hatályban lévő biztonsági és magatartási szabályokat. Az előadó álláspontja szerint a „tényszerűen és megfelelő mértékben” kifejezés relativizáló értelmű, melynek az értelmezhetősége megkérdőjelezhető.

Az előadó a megtérítési igényre vonatkozó 19. cikkel kapcsolatban azon véleményének adott hangot, hogy eddig ilyen szabály nem volt, de mégis megoldódott ez a probléma.

Az előadó végezetül a Róma II. rendelet 21. cikkére hívta fel a figyelmet. Ezen cikk értelmében egy szerződésen kívüli kötelmi viszonnyal kapcsolatos, egyoldalú jogügylet alakilag érvényes, ha akár a kérdéses szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jog alaki követelményeinek, akár a jogügylet megtételének helye szerinti ország jogában előírt alaki követelményeknek megfelel.

Dr. Erdélyi Leonóra előadását követően Dr. Bárd Károly megjegyezte, hogy végső soron bírók döntenek a jogvitákban, s egyetlen bíró sincs jelen a szekcióülésen.

A szekcióülés utolsó előadását Dr. Kiss Ferenc Kálmán ügyvéd tartotta. Kiemelte, hogy a biztosítók számára a tömeges kárrendezés során nem a kártérítés mértéke vagy az országok közötti mértékbeli eltérés a döntő, hanem a kiszámíthatóság a biztosítók érdeke.

A nem vagyoni kártérítések vonatkozásában óriási eltérések vannak. Ez pedig alapot ad az ún. „forum shopping”ra. Például Németországban a hozzátartozói nem vagyoni kárigényt nem ismeri a jog, más országban pedig hatalmas összegű kártérítésre jogosult a hozzátartozó. Nyilván a károsultnak az az érdeke, hogy ez utóbbi jog alapján rendezzék kárigényét. Sőt, talán akkor járna legjobban a károsult, ha mindig az olasz jogot kellene alkalmazni. Persze akkor a felelősségbiztosítási díjakat is ehhez a kárszínvonalhoz kell igazítani…

Az előadó kiemelte, hogy hazánkban az EU-s átlagnál feltehetőleg magasabb a külföldi elemet tartalmazó közlekedési balesetek aránya. Ma lényegében három kollíziós jogi rezsim alkalmazása merül fel: a) Róma II. rendelet, b) Hágai Egyezmény és c) a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmj. tvr.). A Róma II. rendelet, ami a belső jog része, és az Nmj. tvr. között jelentős különbségek vannak. Az előadó véleménye szerint az Nmj. tvr.-t össze kellene hangolni a Róma II. rendelettel.

A C-463/06. számú ügyben született európai bírósági döntéssel kapcsolatban az előadó kifejtette, hogy számos kérdés merül még fel: a perbehívással, beavatkozással, kármegosztással és a regresszel kapcsolatban.

Az előadó felhívta a figyelmet egy elemzésre, aminek a lényege az, hogy a bírók sok esetben fel sem ismerik, hogy a perbeli jogviszony jelentős külföldi elemet tartalmaz. Változások azonban tapasztalhatók. Illusztrációképpen két táblabírósági ítéletet ismertetett. Az egyikben a közlekedési baleset magyarok részvételével Ausztriában történt, míg a másikban Olaszországban. Az osztrák helyszínű ügyben született táblabírósági ítéletben(vitatható módon) az osztrák jogot alkalmazta a bíróság. Az olaszországi baleset ügyében pedig egy másik táblabíróság huszonkét oldalas ítéletében amellett érvelt, hogy a magyar jog alkalmazandó arra a jogviszonyra.

Az előadásokat követően Dr. Erdélyi a Róma II. rendelet (33) preambulumbekezdését emelte ki, azt ti., hogy a károsult otthoni életviszonyaira is figyelemmel kell lenni.

Dr. Pataky Tibor hozzászólásában a C-347/08. számú ügyben az osztrák Landesgericht Feldkirch által előzetes döntéshozatali eljárásban feltett kérdésekre hívta fel a figyelmet. 1. Úgy kell-e értelmezni a 44/2001/EK tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében található, ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára történő utalást, hogy a társadalombiztosítási szerv, akire a közvetlen károsult követelései az Allgemeines Sozialversicherungsgesetz (a társadalombiztosításról szóló általános osztrák törvény, a továbbiakban: ASVG) 332. §-a alapján törvényileg átszálltak, abban a tagállamban, ahol székhellyel rendelkezik, székhelyének bírósága előtt közvetlenül keresetet indíthat a biztosító ellen, amennyiben az ilyen közvetlen keresetindítás megengedett, és a biztosító valamely tagállamban székhellyel rendelkezik? 2. Ha az 1. kérdésre a válasz igenlő: Fennáll-e ez a joghatóság akkor is, ha a közvetlen károsultnak a kereset bírósághoz történő benyújtásának időpontjában nincs lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye abban a tagállamban, amelyben a társadalombiztosítási szerv székhelye található?

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére