A direktíva alapelvként kimondja, hogy a tagállamok a jövőben, új biztosítási szerződések megkötése esetén már a nemet, mint díjképző, differenciáló szempontot, nem alkalmazhatják, és nem tehetnek különbséget férfi és nő között a kifizetésre kerülő szolgáltatások vonatkozásában sem. Ugyanakkor opcionális jelleggel („opt out”) lehetőség van arra, hogy a tagállamok indokolt esetben és arányos mértékben lehetővé tegyék a biztosításmatematikai és statisztikai adatokkal alátámasztott, nemek szerint különbségtétel alkalmazását a díjképzésnél. A terhességgel és az anyasággal kapcsolatos költségek azonban semmilyen körülmények között sem alkalmazhatóak díjdifferenciáló szempontként. (Ez utóbbi rendelkezés alkalmazásának legvégső határideje 2009. december 21.)

Magyarország a 2003. évi LX tv. („Biztosítási tv.) és a 2003. évi CXXV tv. („Esélyegyenlőségi tv.) módosításával tett eleget implementációs kötelezettségének, lehetővé téve a biztosítók számára, hogy továbbra is alkalmazzák a nemi hovatartozáson alapuló különbségtételt a díjszámításban, amennyiben ezt a különbséget releváns és pontos statisztikai adatokkal alá tudják támasztani. A terhességgel és az anyasággal kapcsolatos különbségtétel azonban a jövőben már tilos. Magyarország azt vállalta, hogy 2008 decemberétől (az uniós tagországoknál korábban) életbe lépteti az irányelv terhességi diszkrimináció megszüntetésére vonatkozó részeit.

A jogszabály által – bár nem azonos mértékben – érintett területek a következők:

  • életbiztosítások
  • egészségbiztosítások
  • baleset-biztosítások (utasbiztosításokon belül is)
  • gépjármű-biztosítások

A magyar biztosítási szakma időben megkezdte az alkalmazással kapcsolatos feladatok értelmezését. Felvetődött az az értelmezési kérdés, hogy a terhesség kizárása a kockázatból diszkriminációnak minősül-e az új szabályozás nyomán. Azok a biztosítók, amelyek továbbra is alkalmazzák a különbségtételt a díjszámításban, az irányelvben előírt kötelezettségüknek, miszerint statisztikai adatokkal kell alátámasztaniuk a különbségtételt, jellemző módon a társaságok honlapján keresztül tesznek eleget.

Az Európai Bizottság 2008 nyarán – a „Gender” szabályozás által inspirálva – egy újabb horizontális irányelv elfogadására tett javaslatot a diszkrimináció minden formájának tiltására a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben, amennyiben a megkülönböztetés az életkoron, valamely fogyatékosságon, vallási meggyőződésen vagy szexuális irányultságon alapszik.

A jogszabály-javaslat előzményeként az Európai Bizottság még 2008. első félévében egy konzultációt bonyolított le arra vonatkozóan, hogy a kor-, vallás-, testi fogyatékosság vagy szexuális irányultságon alapuló diszkrimináció milyen formái léteznek a munkaerőpiacon kívül. A konzultáció célja nem titkoltan az volt, hogy szükség esetén az EB egy vonatkozó irányelv elfogadására tegyen javaslatot.

A nyilvánosan meghirdetett konzultációra több észrevétel is beérkezett. Az AGE (egy idősügyi szervezet) diszkriminációként jelölte meg, hogy a biztosítók bizonyos életkor felett egyáltalán nem, vagy csak lényegesen magasabb áron kínálnak utasbiztosítást, illetőleg azt, hogy egészségbiztosításnál az életkort is figyelembe veszik a díjképzésnél. Az AGE megkérdőjelezte a gyakorlat jogosságát, és azzal érvelt, hogy ez korlátozza az idősebb állampolgárok szabad mozgását, illetőleg a szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférését.

A biztosítók európai szervezete, a CEA munkatársai többször találkoztak az EB képviselőivel, és a konzultációk során kiderült, hogy a probléma nem csupán a fent jelzett biztosításokkal van. A fokozott érdeklődés a gépjármű-biztosításokra is kiterjed, konkrétan arra, hogy mi indokolja a fiatalok jelentősen magasabb díját.

Az európai biztosítók erőteljes lobbi-munkába kezdtek. Részletekbe menő tanulmányokkal, statisztikai adatsorokkal támasztották alá a bizottsági konzultáció fázisában, miszerint a biztosítók által alkalmazott differenciálás nem tekinthető diszkriminációnak. Tavaly nyár elején még úgy tűnt, hogy a szakmai érvek célba találtak, és az EB elállt attól a tervétől, hogy horizontális irányelvet dolgozzon ki a kor-, vallás- vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönbözetés tiltására. Az akkori információk szerint első lépésként kötelező irányelv csak a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés tiltására készült volna úgy, hogy a pénzügyi szolgáltatók az indokolt mértékben általános kivételt kaptak volna. Az egyéb területek vonatkozásában (ezek közül számunkra legfontosabb az életkor) legfeljebb ajánlás kibocsátását tervezte a testület.

A különböző, érintett társadalmi szervezetek nyomása azonban végül is erősebbnek bizonyult a szakmai érveknél, mivel az Európai Bizottság úgy döntött, hogy visszatér az eredeti elképzeléséhez, és egy horizontális irányelv elfogadására tesz javaslatot a diszkrimináció minden formájának tiltására a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben, amennyiben a megkülönböztetés az életkoron, valamely fogyatékosságon, vallási meggyőződésen vagy szexuális irányultságon alapszik. A jogszabály tervezett szövegét az EB 2008. július 2-án fogadta el. A tervezet a biztosítók számára megadja a kivétel (opt out) lehetőségét, a következők szerint:

„A tagállamok a pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában lehetővé tehetik az arányos különbségtételt a kérdéses termékre, amennyiben a kor vagy fogyatékosság alkalmazása kulcsfontosságú faktor a kockázat értékelésénél, és az idevágó és pontos biztosításmatematikai vagy statisztikai adatokon alapszik.”

Az európai biztosítási szakma örömmel üdvözölte az Európai Bizottság álláspontját, miszerint a biztosítók által alkalmazott, a valós kockázati különbségeken alapuló differenciálást nem tekinti diszkriminációnak. A biztosítási szerződéseknél alkalmazott eltérő tarifák nem jelentenek hátrányos megkülönböztetést, hanem a kétségtelenül meglévő különbségek érvényre juttatását biztosítják egy olyan szerződésben, amely szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségén alapul.

A magánbiztosítók tevékenységének lényege, hogy összegyűjtik a hasonló kockázatoknak kitett egyének csoportját, és a begyűjtött díjakból fedezik a kárt szenvedett biztosítottak kifizetéseit. Az egyén pénzügyi kockázata azáltal csökken, hogy azt szét tudja teríteni a közösségen belül. A biztosítási díj megállapításánál a biztosító a szerződő egyéni kockázatát veszi figyelembe, amely a biztosítási esemény bekövetkezési valószínűségét tükrözi. Ennek kiszámításához a biztosító múltbéli tényadatokat használ fel. A valós, egyéni kockázat pontos felmérése tehát feltétele a fair díjszabásnak, és így magának a biztosítási tevékenységnek. Bármilyen ez irányú korlátozás tovább ronthatná a biztosító és az ügyfél között amúgy is (a biztosító kárára) meglévő információs aszimetriát, ami végső soron a termékek megdrágulásához, antiszelekcióhoz, szélsőséges esetben pedig bizonyos termékek piacról történő kivonásához vezethet.

A mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy a fogyasztók részéről is erőteljesen jelentkezik az igény, hogy az általuk képviselt tényleges kockázat fair módon kerüljön beárazásra. Magyarországon ezt mi sem támasztja jobban alá, mint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás bonus-malus rendszere, amelynek átsorolási rendjét a fogyasztók kiemelt odafigyeléssel követik, sőt – nagyon helyesen – ki is követelik, hogy ne kelljen más kockázatát megfinanszírozniuk a díjon keresztül. A biztosítók ez irányú gyakorlata tehát messzemenően egybecseng a fogyasztók igényével.

Az európai biztosítási szakma mindazonáltal aggályosnak találta a kivétel fenti megfogalmazását a következők miatt.

1. Az irányelv-tervezet „opt out” lehetőséget kínál fel, vagyis a tagországokra bízza, hogy továbbra is megengedik-e a különbségtételt a biztosítási díjképzésben. Ez a megoldás jogi bizonytalanságot eredményez mind a biztosítási szektor, mind a fogyasztók számára, ami ellentétes az egységes európai piac kialakítására vonatkozó szándékokkal. A közelmúltban tanulságos példával szolgált a 2004/113/EK irányelv, amely az opt out lehetőség révén a nemzeti szabályozások olyan eltérő változatait hozta létre, ami nem áll összhangban az egységes piac igényeivel, nehezítve a határon átnyúló szolgáltatások szélesebb körben való elterjedését is. Magyarországon különösen aktuális a kérdés, mivel a magyar biztosítótársaságok szinte kivétel nélkül nagy európai biztosítási (pénzügyi) csoportok itteni leányvállalatai, messzemenően érdekeltek tehát az egységes, átlátható európai szabályozás megvalósulásában.

2. Az induló szövegjavaslattal további probléma, hogy indokolatlanul leszűkíti a differenciálás alapjául szolgáló eszközök tárát. Az aktuáriusi és statisztika adatokon túlmenően a biztosítók az átfogó kockázatértékelés során egyéb tényezőket is figyelembe vesznek, ilyenek például az orvosi jelentések, orvosi kutatások és egyéb orvosi tapasztalatok, vagy adott esetben a foglalkozásból, hobbi-tevékenységből eredő tényezők hatása. A szövegjavaslat ugyanakkor nem teszi egyértelművé, hogy a fenti adatok figyelembe vehetőek-e a díjképzés során. Ezen tényezők figyelmen kívüli hatása torzítaná a kockázatarányosság elvét, amivel megfosztanánk a fogyasztót attól a lehetőségtől, hogy hozzáférjen a valós kockázatának megfelelő fair díjszabáshoz. Hasonló módon jogi bizonytalanságot eredményez a szövegjavaslatban alkalmazott „kulcsfontosságú tényező” kifejezés. A magánbiztosítók törekvése arra irányul, hogy a lehető legtöbb egyénnek kínáljanak biztosítási védelmet, mindeközben azonban közgazdasági szempontoknak és szolvencia elvárásoknak is meg kell felelniük a társaságoknak. A biztosítási piac mindig is élen járt az innovációban, igyekszik személyre szabott, a fogyasztók naponta megújuló igényeinek megfelelő termékeket reális árszínvonalon kínálni, ehhez azonban rugalmas kockázatértékelésre van szüksége a szakmának. A „kulcsfontosságú” kifejezés használata behatárolhatja ezt a lehetőséget.

Az elkövetkező döntéshozatali szakaszban ennek megfelelően a biztosítási szakma prioritásai – nemzeti és európai szinten egyaránt – a következőek:

  • az opt out lehetőség helyett – amely a tagországokra bízná a döntést –, azt a megoldást alkalmazzák, hogy a kivétel az irányelv szövegébe kerüljön beépítésre,
  • cél a kivétel pontos megfogalmazásának további bővítése.

A szövegjavaslat bizottsági elfogadásával a konzultációs szakasz lezárult. A jogszabálytervezet egyszerre került benyújtásra az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak, a két intézmény azt párhuzamosan tárgyalja. Ebben az esetben a Parlamentnek csak arra van jogosítványa, hogy véleményezze a tervezetet, a végső döntést a Tanács hozza meg egyhangú szavazással.

Az első féléves cseh elnökség nem tervezett gyors előremenetelt a kérdésben, szerette volna előbb felmérni a majdani szabályozás hatását. Úgy vélték, hogy a már hatályban lévő egyenlőségi jogszabályok átültetési tapasztalatait kellene kiértékelni, mielőtt az új szabályozást elfogadnák.

A parlamenti szakasz ugyanakkor aktívnak bizonyult. A beérkező módosító javaslatok – előre megjósolható módon – a fogyasztóvédelmi előírásokat kívánják erősíteni. A módosító javaslatok részben új fogalmak bevezetésére irányulnak (fogyatékosság fogalmának definiálása, illetőleg a diszkrimináció fogalmának kiterjesztése a „társítás útján történő diszkrimináció”-ra). A javaslatok egy más csoportja pedig – az eredeti szöveghez képest – új szabályok bevezetését célozza. Ilyen pl. a biztosítók differenciálási lehetőségének további szűkítése, illetőleg a kockázatelbírálás során felhasznált adatok rendszeres publikálása és frissítése, valamint ezen adatok nem-diszkriminatív módon történő felhasználásának lehetséges monitorozása. A fogyasztóvédelem erősítésére irányuló, jó szándékú javaslatok ugyanakkor sokszor nehezen egyeztethetőek össze a biztosításszakmai szempontokkal.

A téma jelentőségére való tekintettel az Európai Bizottság februárban hivatalosan is párbeszédet kezdeményezett a pénzügyi szolgáltatók képviselőivel a most készülő és a már életben lévő diszkriminációt tiltó szabályozások kapcsán. A konzultációs folyamat három területet fed le.

1. Az új irányelvtervezet (életkor és fogyatékosság alapján történő megkülönböztetés tilalma) kapcsán felmerülő kérdések

A párbeszéd célja egymás szempontjainak jobb megismerése. Egy találkozó sorozatról van szó, amely 20 résztvevővel zajlik (bankok, biztosítók, fogyasztóvédelmi szervezetek bevonásával). A „Gender” irányelv tanulságait leszűrve, segíteni szeretnék a tagországokat a megfelelő értelmezés kialakításában az alábbi kérdésekre koncentrálva:

  • a definíciók (pl. aktuáriusi alapelvek) pontosítása,
  • az információforrások eredete és azok nyilvánosságra hozatala,
  • „kulcsfontosságú” terminus tisztázása,
  • a vonatkozó termékek azonosítása,
  • a jelenlegi legjobb iparági gyakorlat (best practice) elemzése a diszkrimináció elkerülése érdekében, az önszabályozás elősegítendő.

2. Fórum a „Gender” irányelv 5. pontjának átvétele kapcsán (biztosítós kivétel)

Fentiek vonatkozásban az EB kifejezetten a biztosítási vonatkozásokat kívánja áttekinteni, és az alábbi témákra koncentrál:

  • a tagországok jelenlegi gyakorlatának megismerése az 5. cikk átvétele kapcsán (opt out),
  • az érintettek közötti párbeszéd elősegítése,
  • a „best practice” megosztásának ösztönzése,
  • az EB 2010-re esedékes, az irányelv működésére vonatkozó jelentésének segítése. Az EB ennek kapcsán módosításokat kezdeményezhet a szabályozásban, ha szükségét látja.

3. Tanulmány az életkoron, fogyatékosságon, nemi hovatartozáson, származási alapon, hiten/valláson, szexuális beállítódáson alapuló megkülönböztetésről a pénzügyi szolgáltatások területén, különös tekintettel a banki és biztosítói szolgáltatásokra

Az EB most keresi a fenti tanulmány elkészítőjét, a várható elkészülési idő 2010 tavasza. A tanulmány feladata az alábbiak feltérképezése lesz:

  • a tagországok pénzügyi szolgáltatóinak jelenlegi, vonatkozó gyakorlata,
  • a diszkrimináció eltérő alapjainak jelenlegi és lehetséges problémái,
  • intézkedések a diszkriminációs gyakorlatok megakadályozására: tagországok joggyakorlata, önszabályozási megoldások,
  • javaslatok tétele a kérdés kapcsán.

A tanulmány kitér majd a „Gender” irányelv átvételének kérdéseire is. A CEA azt szorgalmazza, hogy a tanulmány külön kezelje a banki és biztosítói termékeket, sőt, a biztosítási termékek differenciálása is indokolt lehet.

Az európai biztosítási szakma továbbra is aktívan részt vesz a közösségi szintű konzultációkban, melyek során azokat a szakmai érveket vonultatja fel, amelyeket már korában is megfogalmazott.

  • Az európai és a magyar biztosítók támogatnak minden diszkriminációt tiltó intézkedést, feltéve, hogy az a biztosítási tevékenység sajátosságainak figyelembevételével készül. A biztosítási szakma ugyanakkor nem tekinti diszkriminációnak azt az évszázadok során kialakult biztosítási üzemgazdasági gyakorlatot, miszerint a biztosítók az ügyfél tényleges kockázatának figyelembevételével alakítják ki díjaikat. A kockázatarányos díjszámítás nem tekinthető diszkriminációnak, sőt előfeltétele a magánbiztosítás megfelelő működésének.
  • A biztosíthatóság határait a szakma folyamatosan tágítja, a biztosításhoz való garantált hozzáférés azonban nem lehet feltétlen elvárás. Bizonyos feltételek esetén a biztosító már nem tud olyan magas – és megfizethető – díjat megállapítani, ami lehetővé tenné az adott kockázat elvállalását a veszélyközösség tagjai érdekeinek sérelme nélkül. A dolog lényegéből adódóan ugyanis a biztosító feladata, hogy a veszélyközösség egésze „helyett” megítélje, hogy az adott kockázat beilleszthető-e a veszélyközösség profiljába.
  • A felhasznált információk forrása nem szűkíthető le a jelenlegi gyakorlatra, továbbá az adatok publikálása nem szükségszerűen szolgál hozzáadott értékkel az ügyfelek számára. A biztosítási piac mindig is élen járt az innovációban, igyekszik személyre szabott, a fogyasztók naponta megújuló igényeinek megfelelő termékekkel, reális árszínvonalon kínálni, ehhez azonban rugalmas kockázatértékelésre van szüksége a szakmának.
  • A kis piacok (Ciprus, Málta) felvetették a statisztikai források hiányának problematikáját. A ciprusi felügyelet a „Gender” irányelv kapcsán nem engedélyezte az európai adatok használatát. Mivel az élet-statisztikákon kívül más statisztika nem elérhető – az alacsony lélekszám és alacsony biztosítási telítettség kombinációja okán – az ország nem tudott élni az opt out lehetőséggel. Felmerült ezért az a lehetőség, hogy legyen lehetséges az európai statisztikák használata is.
  • A tagországi „opt out” lehetősége jogi bizonytalanságot eredményez mind a biztosítási szektor, mind a fogyasztók számára, ami ellentétes az egységes európai piac kialakítására vonatkozó szándékokkal. Célszerű, hogy a biztosítókra vonatkozó eltérés közösségi szinten kerüljön megfogalmazásra.

A készülő új, diszkriminációt tiltó jogszabály természetszerűleg nem csak a pénzügyi szektort érinti, hanem az egyéb szolgáltató ágazatokat is, szállodákat, vendéglátó ipari egységeket stb., különös tekintettel a fogyatékosságot érintő vonatkozásokra. Az európai munkáltatók szervezete, a BusinessEurope a közelmúltban arra szólította fel az Európai Bizottságot, hogy vonja vissza a javaslatot. Ahogy a szervezet fogalmazott: „A mostani válság nem teszi lehetővé a szokásos üzleti attitűd alkalmazását a szabályozási törekvésekhez. El kell ezért kerülni minden olyan új jogszabály javaslatot, ami extra terheket rakhat a vállalkozásokra.” A kisebb méretű vállalkozások különösen megkérdőjelezik a szabályozás gyakorlati alkalmazhatóságát.

A BusinessEurope javaslata előre látható módon felzúdulást keltett a szociális partnerek körében, és az Európai Bizottság is védelmébe vette a tervezetet azzal, hogy az üzleti szervezet által jelzett költségkihatások eltúlzottak. Következő lépésként az Európa Unió Tanácsa (EPSCO Council) júniusi ülésén tárgyalja a témát.


Lencsés Katalin

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére