Versenykorlátozó megállapodások az európai gépjármű-biztosítási piacon

Dr. Ruszthiné dr. Juhász Dorina

A Gazdasági Versenyhivatal 2006 decemberében meghozott határozatában megállapította, hogy az Allianz Hungária Biztosító Rt., a Generali-Providencia Biztosító Zrt., a Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetsége, a Magyar Peugeot Márkakereskedők Biztosítási Alkusz Kft., a Magyar Opelkereskedők Bróker Kft. és a Porsche Biztosítási Alkusz Kft. versenykorlátozására alkalmas magatartást tanúsítottak, amely jogsértésük miatt megközelítőleg 7 milliárd Ft összbírságot szabott ki az eljárás alá vont vállalkozásokkal szem- ben.

Versenykorlátozó megállapodások az európai gépjármű-biztosítási piacon

A közelmúltban lezárult magyar ügy apropóján vetődött fel annak igénye, hogy a gépjármű-biztosítások piacán más tagállamokban tapasztalt versenyanomáliák bemutatásra kerüljenek, ezáltal egyfajta összképet adva a gépjármű-biztosítási piacokon érvényesülő versenyhelyzetről és annak versenyjogi megítéléséről. A jelen tanulmány célja az európai biztosítókartellek oly módon történő bemutatása, hogy sorra vesszük a tagállamok versenyhatóságai által lefolytatott eljárásokat. Tekintettel arra, hogy egyes tagállamok eltérő intenzitással léptek fel a gépjármű-biztosítási piacokon tapasztalt versenyellenes magatartások tekintetében, a tanulmány bizonyos tagállamok esetében hosszabban ismerteti az adott ügyet.

  1. A magyar versenyhatóság eljárása

A Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetségének (a továbbiakban: Gémosz) 2002től célja volt a márkakereskedések javítói árai vonatkozásában az árverseny korlátozása, az egységes árak, illetve áremelések érvényesítése. A Gémosz a 2003-2005. években a javítói óradíjak mértékéről megállapodást kötött az Allianz és a Generali biztosítókkal, amelyek magatartása alkalmas volt az árak befolyásolására ezáltal a hatásos verseny korlátozására. Az Allianz és a Gémosz közötti 2004. és 2005. évre vonatkozó megállapodásokban szerepelt a biztosítási termékek értékesítésében elért teljesítmény és az óradíj mértékének összekapcsolása. A Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárása során bizonyítást nyert, hogy a 2004. és a 2005. évben az Allianz által alkalmazott óradíjakról szóló, az egyes márkakereskedésekkel kötött megállapodások tekintetében általános gyakorlat volt az óradíj és az értékesítés összekapcsolása. A Generali és a Gémosz közötti 2003-2005. évekre vonatkozó megállapodás alapján nem volt megállapítható, hogy ezeknek a megállapodásoknak része lett volna az óradíjak mértékének és a biztosítások értékesítésében elért teljesítménynek az összekapcsolása. A versenyfelügyeleti eljárás során beszerzett bizonyítékokból megállapítható volt, hogy a Generali és az egyes márkakereskedések közötti, a Generali által 2004 és 2005 között alkalmazott óradíjakról szóló tárgyalások során általános gyakorlat volt az óradíjak mérté- kének és a biztosítások értékesítésében elért teljesítménynek az összekapcsolása. A Gazdasági Versenyhivatal által lefolytatott eljárás során bizonyítást nyert, hogy az óradíj és az értékesítés összekapcsolása azt a célt szolgálta, hogy a márkakereskedésekben a magasabb óradíjért cserében a két piacvezető biztosító, az Allianz és a Generali arra tekintettel fogadta el az óradíjak emelését, hogy ez irányukba új biztosítási szerződések megkötésével ellentételezésre kerül. Az eljárás alá vontak ezen magatartása azt eredményezte, hogy a piacon aktív többi biztosító szintén a megemelt óradíjakat volt kénytelen alkalmazni, amely alkalmas volt költségeik növelésére, valamint a gépjárművekre szóló biztosítások terjesztésének egyik fontos csatornája számukra a megállapodások következtében csak korlátozottan volt hozzáférhető. A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján nem találta megállapíthatónak, hogy az Allianz és Generali között a javítói óradíjak tárgyában (horizontális) megállapodás jött volna létre, illetve összehangolt magatartást tanú- sítottak volna. A biztosítási alkuszok sajátos piaci tevékenysége tekintetében az eljáró Versenytanács a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy sértik a versenykorlátozó megállapodások tilalmát azon megállapodások, amelyeknek a tárgya - adott időszakban a biztosítási alkusz hány darab casco, illetve kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződést közvetít a biztosítóhoz, - a biztosítási alkusz az adott időszakban általa közvetített casco és kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések minimum meghatározott százalékát közvetí- ti a biztosítóhoz, azt is rögzítve, hogy ez havonta minimum hány casco és kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést jelent, - adott időszakban az alkusz által a biztosítóhoz közvetített casco és kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések száma meghaladja a korábbi (irányadó) idő- szakban közvetített szerződések számát, - a biztosítási alkusz jutalékának (céljutalékának) mértékét az általa a biztosítóhoz közvetített szerződések számának (vagy az új szerzés állománydíjának) függvényében sávosan állapítja meg, ezzel arra ösztönözve az alkuszt, hogy minél több szer- ződést közvetítsen a biztosító felé. A fenti szempontok alapján a Versenytanács megállapította, hogy a verseny korlátozására alkalmas magatartást tanúsított - az Allianz és a Magyar Peugeot Márkakereskedők Biztosítási Alkusz Kft. az általuk 2000. október 4. és 2005. március 9. között megkötött, - az Allianz és a Magyar Opelkereskedők Bróker Kft. az általuk 2002. április 16. és 2005. március 21. között megkötött, - az Allianz és a Porsche Biztosítási Alkusz Kft. az általuk 2002. április 24. és 2005. március között megkötött, - a Generali és az Magyar Peugeot Márkakereskedők Biztosítási Alkusz Kft. az általuk 2000. október 11. és 2005. március 1. között megkötött, - a Generali és a Magyar Opelkereskedők Bróker Kft. az általuk 2001. december 21. és 2005. augusztus 10. között megkötött, - a Generali és a Porsche Biztosítási Alkusz Kft. az általuk 2002. január 21. és 2005. augusztus 31. között megkötött, a biztosítási alkusz magatartásának versenykorlátozó módon történő befolyásolására irányuló megállapodásokkal.

  • Az ír versenyhatóság eljárása
  • Az ír versenyhatóság által lefolytatott eljárás annak vizsgálatára terjedt ki, hogy az Allianz Ireland plc. (a továbbiakban: Allianz), az AXA Insurance Limited (a továbbiakban: AXA), a Hibernian General Insurance Limited (a továbbiakban: Hibernian) és a Royal & Sun Alliance Insurance plc. (a továbbiakban: RSA) vállalkozások megsértették-e a versenyjogi rendelkezéseket az ún. Glassmatix – gépjárművek javítására vonatkozó értékelési – rendszer bevezetése során. Az ír versenyhatóság határozatában2 végül elfogadta az eljárás alá vontak által felajánlott kötelezettség-vállalásokat, ezért nem került sor bírság kiszabására sem az eljárás alá vont vállalkozásokkal szem A Glassmatix egy olyan nemzetközi viszonylatban is ismert rendszer, amelyet gépjárművek javításainál alkalmaznak a biztosítók és megbízható, objektíven igazolható javítói óradíjakat valamint aktuális gépjárműalkatrész árakat tartalmaz. Az eljárás alá vont négy biztosító egy konzorciumot alkotott, amely bevezette Írországban a Glassmatix rendszert. A versenyhatósághoz érkező panaszok szerint a négy biztosító arra használta a Glassmatix rendszert, hogy meghatározza a gépjármű-javítási szolgáltatások árát. Az eljárás alá vont négy biztosító a gépjármű-biztosítási piac 65-70%-át fedi le Írországban. Az ír versenyhatóság szerint a négy biztosító oly módon alkalmazta a Glassmatix rendszert, hogy az alkalmas volt a gépjárművek javítási árának meghatározására, ezért korlá- tozta a versenyt a gépjárműjavítások piacán. A versenyhatóság álláspontja szerint a költségekre vonatkozó bármiféle együttműködés amellett, hogy csökkenti a versenyzési haj- landóságot a gépjármű-biztosítások piacán, olyan feltételek megteremtését segíti elő, amelyek a gépjármű-biztosítási díjak terén összejátszásra ösztönöznek. Az ír versenyhivatal a következő három érintett piacot azonosította a vizsgálat során:
    • a személygépkocsi biztosítások piaca;
    • a gépjármű-javítási szolgáltatások piaca;
    • a számítógépes gépjármű-javítási értékelő rendszerek piaca.
    A piac működésének lényege, hogy a gépjárműjavítók szolgáltatást nyújtanak a gépjármű biztosítóknak, akik szolgáltatást nyújtanak a biztosítottaknak. A versenyhatóság szerint a számítógépes gépjármű-javítási értékelő rendszerek piaca segíti elő az előbb említett két piaci szegmens közötti kölcsönhatásokat, ezért egy harmadik érintett piacnak minősült a jelen ügy szempontjából. A három piaci szegmens közötti kapcsolatot a következő ábrával szemléltette a versenyhatóság: A versenyhatóság az eljárás során feltárta, hogy a négy biztosítón kívül a piacon jelenlévő többi biztosító is kifejezte azon szándékát, hogy csatlakozni kíván a Glassmatix rendszerhez, amely bekövetkeztével lefedték volna az írországi gépjármű-biztosítások piacának 90-95%-át.

    2.1. A gépjármű-javítási szolgáltatások piaca

    A gépjárműjavítók szolgáltatásokat nyújtanak a végfogyasztóknak. A versenyhatóság álláspontja szerint a gépjárműjavítások piacai különálló termékpiacoknak tekinthetők az or- szágon belül, mert az új gépjárművek vásárlása vagy a külföldi javítóműhelyek szolgáltatásainak igénybevétele nem jelent ésszerű alternatívát a fogyasztók számottevő többsége számára az országban található gépjármű javítók szolgáltatásaihoz képest. Az országban több száz gépjárműjavító működik. A versenyhatóság – bár pontos adatokkal nem rendelkezett – vizsgálata során megállapította, hogy a gépjármű-javítási piac nem koncentrált és nincsenek jelentős belépési korlátok sem. A versenyhatóság szerint kérdésként merült fel, hogy gépjármű-javítási szolgáltatások esetében különálló termékpiacként fogható-e fel a gépjármű-biztosítóknak nyújtott gépjármű-javítási szolgáltatások piaca. A konzorciumi tagok és a többi biztosító aszerint osztotta két csoportra a gépjárműjavítókat, hogy kifejezetten ajánlotta-e őket a biztosítottaknak vagy sem. A kifejezetten ajánlott javítókat panel, csatlakozott vagy elfogadott javítókként említették. A kifejezetten ajánlott javítók körébe azon vállalkozások tartoztak, amelyek árengedményt adtak a gépjármű-biztosítónak cserében azért, hogy hozzájuk irányította a biztosí- tottakat. A biztosítók annak alapján szelektáltak az ajánlott javítók között, hogy megfeleltek-e a minőségi követelményeknek. A biztosítótársaság egy minimális munkaterheltséget garantált az ajánlott javítónak, ezért a javítókkal ún. Szolgáltatási Megállapodást kötött. A megállapodás értelmében a biztosítótársaság engedményt kapott az óradíjak tekintetében és olyan többletszolgáltatásokhoz is jutottak a fogyasztók, mint például vontatás, raktározás. A versenyhatóság szerint nem egyértelmű, hogy a gépjárműjavítók által a gépjárműbiztosítóknak nyújtott szolgáltatások piaca különálló termékpiacnak minősül-e, valószí- nűleg inkább a szélesebb gépjármű-javítói piac részének tekinthető. A versenyhatóság szerint valószínűtlennek tűnik, hogy a gépjármű-biztosítók által kiválasztott gépjárműjavítók képesek lennének egységesen fellépve 5-10%-kal emelni az áraikat. A gépjármű biztosítók megtehetik, hogy a kifejezetten ajánlott gépjárműjavítók helyett olyan gépjárműjavítót választanak, amely nem emelt árat. Megközelítőleg 60 javítót (az összes javító kb. 20%-a) kifejezetten ajánlott legalább az egyik konzorciumi tag és a javítók kisebb számát (kb. 10) ajánlotta több konzorciumi tag. Az a tény, hogy a kifejezetten ajánlott javítók nem tekinthetők önálló piacnak, nem jelenti egyben azt, hogy egy olyan kapcsolódó piacon, mint a gépjármű-biztosítások piacán bekövetkezett esemény ne gyakorolhatna kedvezőtlen hatást a versenyre a gépjármű-javítások piacán. A gépjármű-biztosítók azzal érveltek, hogy a biztosítottak nem kötelesek a gépjárművüket a biztosító által ajánlott javítóhoz vinni. Amennyiben a biztosítottak az országon belül bármelyik javítóhoz fordulhatnak, nem állapítható meg, hogy a gépjármű-biztosítóknak nyújtott gépjármű-javítási szolgáltatások piaca különálló piacnak minősül.

    2.2. A számítógépes gépjármű-javítási értékelő rendszerek piaca

    A számítógépes gépjármű-javítási értékelő rendszerek a legjobb megoldást jelentik annak érdekében, hogy a gépjárművek javítása optimális munkaidővel elkészüljön. Ezek az ún. "best practice" munkaidők megfelelnek a Thatcham kutatási központ által meghatározott szintidőknek. A számítógépes javítási értékelő rendszer alternatíváját az olyan hagyományos időrendszerek jelentik, amelyek a gépjármű-javítási piac szereplőinek piaci tapasz- talatain alapulnak. A versenyhatóság álláspontja szerint a számítógépes gépjármű-javítási értékelő rendszerek piaca országos szinten tekinthető a versenyjog szerint érintett piacnak. Ennek oka, hogy ezen rendszer bevezetésével a korábban használt hagyományos rendszerek alkalmazása jelentős mértékben visszaesett. Konkrét bizonyítékok hiányában a versenyhatóság nem tudta megítélni, hogy ezen a piacon milyen hatásos a keresleti helyettesíthetőség. A Glassmatixon kívül számos gépjármű-javítási értékelő rendszer létezik, például Motex, CCC's Pathways+, Cogsys' ARCS és a Carcalc. Írországban azért a Glassmatix rendszer került bevezetésre, mert a konzorciumi tagok ezt támogatták. A versenyhatóság szerint kevés az esélye annak, hogy újabb számítógépes gépjármű-javítási értékelő rendszerek is belépnek a piacra. A Glassmatix rendszer kiválasztásával, bevezetésével, végrehajtásával és működtetésével kapcsolatban a vizsgálat két jogi kötőerővel rendelkező megállapodást tárt fel a biztosítók között. Ez a két megállapodás foglalta keretbe a négy konzorciumi tag közötti megállapodásokat és a Glassmatix tulajdonosával való kapcsolatukat. Ezen megállapodások folyamatos megbeszélések és találkozók eredményeként születtek, amelyeken főként a konzorciumi tagok vettek részt. A versenyhatóság birtokába kerültek a találkozók jegyzőkönyvei és a kapcsolódó levelezés az 1999 márciusa és 2002 júliusa közötti időinterval- lum tekinteté Az AXA, az Allianz, a Hibernian és az RSA egyaránt aláírták a konzorciumi szerződést 2001. júniusa és júliusa folyamán. A Konzorciumi Megállapodás összesen 17 pontból állt, célja, hogy "alapul szolgáljon azon megállapodáshoz, amelyet a felek a Glass's Information Services Limited vállalkozással kötöttek egy olyan szoftver kifejlesztésére, amely a gépjárműjavítások értékelésére szolgálna Írországban". A konzorciumi tagok Glass-szal kötött megállapodása részleteiben tartalmazza a Glassmatix rendszer kidolgozását. A versenyhatóság négy különböző megállapodást vizsgált a konzorcium tekintetében:

    • a Glassmatix rendszer kiválasztása, beszerzése és bevezetése;
    • a konzorciumi tagok különbségtétele a gépjárműjavítók között;
    • azon kompenzáció meghatározása, amelyet a gépjárműjavítók kaptak a Glassmatix bevezetéséért;
    • a konzorciumi tagok közötti együttműködés a Glassmatix rendszerben alkalmazott input árak (például óradíjak) és közvetve az output árak (például a gépjárműjavítás ára) tekinteté

    3.3. Megállapodás a Glassmatix rendszer kiválasztása, beszerzése és bevezetése tekintetében

    Ésszerűnek tűnik elfogadni, hogy jelentős hatékonytalansághoz vezetett volna, ha az országon belül többféle számítógépes gépjármű-javítási értékelő rendszer kerül bevezetésre, amely során a gépjármű-biztosítók bizonyos fokú együttműködése szükségszerű. A konzorciumi tagok előadták, hogy egyetlen majdani rendszer kiválasztása és bevezetése szol- gálja a legjobban a verseny érdekét. A versenyhatóság szerint nem fér kétség ahhoz, hogy a Glassmatix rendszer előnyei (megbízható, objektíven igazolható munkaidő és alkatrészárak, magasabb fokú transzparencia stb.) eljut a fogyasztókhoz, amennyiben érvényesül a verseny a biztosító-társaságok között. A versenyhatóság megítélése szerint annak érdekében, hogy megvalósuljanak a Glassmatix rendszerből származó előnyök nem szükséges a konzorciumi tagoknak kollektív megbeszéléseket folytatniuk és megállapodniuk a tényleges munkadíjakról és a javítók által a biztosítóknak az alkatrészekért és a festésért ténylegesen számlázott árakról. Technikai szempontból nincs szüksége a biztosítóknak arra, hogy a javítókkal vagy nélkülük kollektív megállapodásokat kössenek a javítók által a biztosítóknak számlázott árakról.

    3.4. A konzorciumi tagok megállapodása a gépjárműjavítókkal

    A gépjármű-biztosítók és a gépjárműjavítók közötti vertikális megállapodások hatékonyságot eredményeznek a gépjármű-javítási szolgáltatások tekintetében és csökkentik a biztosítótársaságok költségeit. Az ilyen megállapodások tehát a fogyasztók hasznára is szolgálhatnak. A versenyhatóság álláspontja szerint, amennyiben a biztosító objektív kritériumok alapján választja ki és ellenőrzi a gépjárműjavítókat, a megállapodás alkalmatlan arra, hogy jelentős mértékben korlátozza a versenyt a gépjárműjavítók között. Abban az esetben azonban, ha a konzorciumi tagok között horizontális megállapodás születik a gépjárműjavítók kiválasztásáról, már nem állnak fenn a megállapodás versenyjogi felelősség alól való mentesülésének feltételei.

    3.5. Megállapodás a kompenzációról, amelyet a gépjárműjavítók kaptak

    a Glassmatix rendszer alkalmazásáért A versenyhatóság szerint elfogadható a konzorcium azon védekezése, hogy a biztosítótársaság kompenzálhatja a gépjárműjavítókat a Glassmatix rendszer bevezetésével kap- csolatban felmerülő költségeik miatt, azonban ennek egyedi megállapodáson és nem más biztosítókkal megvalósított együttműködésen kell alapulnia.

    3.6. A konzorciumi tagok közötti együttműködés

    Az ír versenyhivatal szerint alapvetően különbséget kell tenni aközött, hogy a Glassmatix rendszert költségcsökkentés miatt vagy annak érdekében vezetik be, hogy a rendszer enyhítse a verseny intenzitását a gépjármű biztosítók között. A vertikális kapcsolatok azt célozzák, hogy összehangolják a gazdasági törekvéseket az upstream (gépjárműjavítók) és a downstream (gépjármű biztosítók) piacon aktív vállalkozások között annak érdekében, hogy a fogyasztók és más piaci szereplők hasznára váljék. Ezzel szemben a horizontális kapcsolatok arra szolgálnak, hogy oly módon közelítsék egymáshoz az upstream és a downtream piacon érdekelt vállalkozások gazdasági érdekeit, amely a fogyasztók megkárosítását eredményezi. Mindazonáltal a vertikális megállapodásoknak is lehetnek versenyellenes hatásaik (összejátszás, kiszorulás a piacról stb). Abban az esetben, ha a konzorciumi tagok a következő módon állapodnak meg az input oldal tekintetében a költségcsökkentésről, a megállapodásuk versenyellenesnek tekint- hető, amennyiben

    • közvetlenül rögzítik az ajánlott javítók tekintetében elfogadott kompenzáció mértékét a Glassmatix rendszer bevezetésével őket terhelő költségek fedezésére;
    • közvetve meghatározzák a gépjármű-javítási szolgáltatások vásárlási árát oly mó don, hogy kollektív megállapodás révén rögzítik a Glassmatix rendszeren belüli javítói óradíjat;
    • közvetlenül meghatározzák a gépjármű-javítási szolgáltatások vásárlási árát oly módon, hogy kollektíven megállapodnak a javítókkal egy rögzített arányú munka díjemelésben a Glassmatix rendszer bevezetése folyományaként;
    • közvetlenül meghatározzák a festés kiskereskedelmi árának haszonkulcsát;
    • megállapodnak a munkadíjak éves felülvizsgálatának módszerében;
    • megállapodnak a Glassmatix rendszerben a festésre és egyéb javításokra meghatá rozott díjak éves felülvizsgálatának módszerében;
    • a Glassmatix rendszerben keletkezett gazdálkodási információkat megosztják egy mással a munkaórák és a munkadíjak vonatkozásában.
    A versenyhatóság szerint ezek a megállapodások növelik a verseny csökkenésének a veszélyét a downstream piacon, mivel a konzorciumi tagoknak azonos költségeik lesznek, és nem teszik szükségessé, hogy a Glassmatix rendszer által nyújtott potenciális előnyök kiaknázására törekedjenek a piaci szereplők. A versenyhatóság birtokába került dokumentum szerint "bármely megállapodásnak tartalmaznia kellene a díjemelés lehetőségét". A versenyhatóság szerint a díjemelés terén megvalósuló együttműködés alkalmatlan arra, hogy a megállapodás révén elért előnyök eljussanak a fogyasztókhoz. Az ír versenyhivatal szerint megfelelő képzésekkel lehetne elősegíteni, hogy a vállalkozások alkalmazottai megfelelően figyelembe vegyék a versenyjogi rendelkezéseket. Összegzésképpen elmondható, hogy a Glassmatix megállapodás megvalósítása alkalmas arra, hogy lehetőséget teremtsen a gépjármű-javítási árak rögzítésére, ezáltal csök- kentse a versenyt egyrészt a konzorciumi tagok, másrészt a gépjárműjavítók között a gépjármű biztosítóknak nyújtott gépjármű-javítási szolgáltatások vásárlásának piacán. A versenyhatóság álláspontja szerint a versenytársak közötti együttműködés a költségeik tekintetében (munkadíj, festés kiskereskedelmi árának haszonkulcsa stb.) verseny- ellenes, ugyanúgy, ahogy a versenytársak összejátszása az árak (díjak) tekintetében, mivel az ilyen magatartások a költségekre vonatkoztatva csökkentik a versenyzési hajlandóságot downstream szinten.

  • A dán versenyhatóság eljárása
    1. március 29-én a dán versenyhatóság határozatában3 megállapította, hogy a dán Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (a továbbiakban: DFSME) a verseny korlátázását célzó összehangolt magatartást valósított meg azzal, hogy a gépjárműjavításra költségindexet vezetett be. A DFSME számos kereskedelmi szövetség és határon átnyúló szövetség gyűjtő szervezete. A DFSME tagjai különböző piacokon fejtik tevékenységüket, mint például keres- kedelem, építőipar, szolgáltatások. A DFSME tagjai sorában tudhatja a független gépjárműjavítók szövetségeit is. Ezen tagjai nevében a DFSME nemleges megállapításért vagy egyedi mentesítésért folyamodott a versenyhatósághoz annak érdekében, hogy a gépjárműjavítók költségindexet alkalmazhassanak a biztosítókkal folytatott tárgyalásaik során. 1998-ig a gépjárműjavítók szövetsége és a biztosítók szövetsége tárgyalt azokról az árakról, amelyeket a gépjárműjavítók és a biztosítók alkalmaztak. 1998-ban a versenyhatóság megállapította, hogy ez a gyakorlat sérti a versenytörvény rendelkezéseit. Ezen versenyhatósági döntést követően a gépjárműjavítók és a biztosítók egyedileg állapodtak meg az árakról. Tekintettel arra, hogy a dán biztosítási piac erősen koncentrált, négy nagyobb biztosító alkotja a piac 85%-át, míg a gépjárműjavítók többnyire kis- és középvállalkozások. A gépjárműjavítók úgy találták, hogy az egyedi tárgyalásos rendszer tarthatatlan, ezért többen közülük kezdeményezték, hogy térjenek vissza a kollektív tárgyalás módszeréhez. A DFSME felismerte, hogy a kollektív tárgyaláshoz történő visszatérés sértheti a versenytörvény rendelkezéseit, ezért nemleges megállapításért vagy egyedi mentesítésért folyamodott a versenyhatósághoz. A költségindex a KSH hivatalos indexe és a dán Munkavállalók Szövetségének hivatalos indexe alapján kerülne meghatározásra. A költségindex értelmében a biztosítótársa- ságokkal való tárgyalás megkezdése előtt a gépjárműjavítók kollektív százalékemelést hajtanának végre egy hivatalos index mentén, amelyet egy átlagos gépjárműjavító költségeihez igazítanának. A DFSME azzal érvelt, hogy az index nem járna versenykorlátozási céllal, csak arra szolgálna, hogy a gépjárműjavítók össze tudják hasonlítani a saját költségeiket az átlagos gépjárműjavítók költségeivel. A versenyhatóság szerint ezen cél kizárólag csak hivatalos indexek közreadásával valósítható meg. A versenyhatóság megítélése szerint a gépjárműjavítások terén bevezetésre kerülő költségindex a dán gépjárműjavítók összehangolt magatartását eredményezi a biztosítókkal való tárgyalások tekintetében, ezért az index bevezetése sértené a versenytörvény rendelkezéseit. Mindezek alapján nem részesítette nemleges megállapodásban és egyedi mentesítésben a kérelem tárgyát képező megállapodást.

  • Az olasz versenyhatóság eljárásai

    4.1. Általános kockázati biztosítások

    1993 májusában nemzeti fogyasztói szövetségek panasszal éltek az olasz versenyhatóságnál. A panasz szerint számos vezető biztosítótársaság megállapodást kötött egymással a szerződés időtartama, a feltételek és a díjak tekintetében a nem-élet biztosítási piac tekinteté A versenyhatóság vizsgálata4 16 biztosítóval szemben folyt a baleset-, a beteg-, a különböző gépjármű-biztosítások, a tűz , a lopás és az egyéb felelősségbiztosítások piacán. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a biztosítótársaságok időközönként – ha nem is rendszeresen – találkoztak egymással 1990 és 1993 között annak érdekében, hogy információkat cseréljenek a társaságuk tevékenységéről és közös politikát határozzanak meg a hagyományos nem-élet biztosítási piacokon. Az olasz versenyhatóság megállapította, hogy a vállalkozások egyesített adatainak egymás közötti közlése és tevékenységük ellenőrzése annak érdekében, hogy a vállalások és az ajánlások megvalósuljanak, korlátozta a versenyt annak ellenére, hogy az egyes találkozók tartalma és hatékonysága esetről esetre változott. A versenyhatóság arra a következtetésre jutott, hogy a vállalkozások közös politikában állapodtak meg a kereskedelmi díjak és a pótdíj klauzulák tekinteté Az eljárás alá vontak abban is megállapodtak, hogy nem versenyeznek egymással, amíg néhány biztosítási szerződést az ipari kockázatok tekintetében meg nem újítanak. A versenyhatóság szerint a legsúlyosabb jogsértést a gépjármű-biztosítások tekintetében követték el a vállalkozások, mert kifejezett versenykorlátozó és széles körű megálla- podásokat kötöttek a kereskedelmi díjak és a pótdíj klauzulák vonatkozásában. Ezen megállapodás teljesülését szigorú rendszer keretében ellenőrizték. A jogsértésben részes vállalkozásokat (Generali, Assitalia, Fondiaria, Ras, Sai, Reale, Toro, Unipol, Milano, Lloyd e Zurigo) előző évi nettó árbevételük 1%-a erejéig terjedő bírsággal – összesen 20 milliárd lírával – sújtották.

    4.2. A gépjármű felelősségbiztosítás piaca

    2000 júliusában a versenyhatóság egy komplex vizsgálatot5 folytatott a gépjármű-biztosítások piacán azon gyakorlat felderítésére, hogy több vállalkozás kizárólag cascóval együtt kínálta a kötelező felelősségbiztosítását és a biztosítótársaságok kereskedelmi szempontból érzékeny információkat cseréltek egymással. Az eljárás során a versenyhatóság a biztosítótársaságok gyakorlata között abszolút hasonlóságot vélt felfedezni a casco-kötelező felelősségbiztosítás árukapcsolása tekinteté A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a versenyhatóság arra a következtetésre jutott, hogy a két termék ( kötelező felelősségbiztosítás és casco ) iránti kereslet kiegészíté- sének a foka rendkívül korlátozott és nem minősül olyan természetűnek, amely igazolná, hogy a fogyasztókat a "csomag" megvásárlására kényszerítse. Az olasz versenyhatóság eljárása során azt is megállapította, hogy a biztosítótársaságok horizontális megállapodás keretében érzékeny kereskedelmi információkat cseréltek egymással. A biztosítók egy egységes információs hálózatot működtettek, amely a reciproci- tás elvén alapult: mindegyik vállalkozás megküldte a saját adatait egy tanácsadó cégnek cserében azért, hogy a versenytársai adataihoz hozzáférjen. A versenyhatóság álláspontja szerint a felek által megvalósított magatartás, érzékeny információk (díjak, engedmények, kockázatbecslési eljárások, szerződési feltételek, gyűjtött adatok, követelések, működési költségek) cseréjének intézményesített rendszerét jelentette, amely megkönnyítette a vállalkozások számára, hogy előre kiszámíthassák a versenytársaik magatartását, valamint mesterséges transzparenciát teremtettek a piacon. A versenyhatóság szerint az eljárás alá vontak súlyos jogsértést követtek el, amelyben, nagy számban vettek részt az érintett piac szereplői, ezért jelentős mértékben csökkent a verseny az érintett piacon. Mindezek alapján a versenyhatóság jelentős összegű bírságot szabott ki a versenykorlátozó megállapodásban résztvevő felekre. A bírság összege a vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevételének 1-3,8%-át tette ki, összesen 700 milliárd líra volt.

    4.3. Az ANIA ügy

    1. november 30-án az olasz versenyhatóság megállapította az olasz Nemzeti Biztosítószövetség (a továbbiakban: ANIA) jogsértését, amiért egységes költségtényezők alkal- mazásával versenyellenes gyakorlatnak engedett teret. A versenyhatóság 2 millió euró bírságot szabott ki az ANIA-val szemben, a konkrét bírságösszeg meghatározása során figyelembe vette a jogsértés súlyosságát és időtartamát. A versenyhatóság arra is kötelezte az ANIA-t, hogy haladéktalanul szüntessen meg mindenféle koordinációs tevékeny- séget a tagjai között, amelynek elősegítésére 90 napon belül megfelelő intézkedéseket kell hoznia. Az olasz versenyhatóság által folytatott eljárás6 2005. július 14-én vette kezdetét. A vizsgálat annak felderítésére irányult, hogy 2003-ban az ANIA és Olaszország legnagyobb biztosítási kárbecslőket tömörítő szövetségei meghatározták egymás között a biztosítók által a karbecslőknek fizetett díjak mértékét és azon módszer kritériumait, amely alapján a kárbecslés történik. A versenyhatóság szerint a megállapodások következtében az ANIA által meghatározott standardot, az ANIA és a kárjavítók között köttetett megállapodásban rögzített költségtényezőket, alkatrészárakat, javítási időket és munkadíjakat alkalmazták. A versenyhatóság vizsgálata két különböző, egymástól különálló versenyellenes megállapodást tárt fel, amelyek összekapcsolódtak. Az első megállapodás a biztosítási kár- becslők díjára vonatkozott, a második megállapodás a tulajdonban bekövetkezett kár meghatározási módszerét és kritériumait ölelte fel. Ugyanezen eljárás során a versenyhatóság megállapította, hogy az ANIA és a biztosítási kárbecslők szövetségei (a továbbiakban: AICIS, SNAPIS, CNPI, SNAPI, SNAPIA, UIPA) a díjak meghatározását célzó versenykorlátozó megállapodást kötöttek, amelyek alkalmasak voltak az EKSZ 81. cikkének a megsértésére. Ezért a jogsértésért az ANIA-ra 200 ezer euró, az AICIS-re 1 ezer euró, a SNAPIS-ra 1 ezer euró és a CNPI-re 800 ezer euró bírságot szabott ki. Bár részt vettek a versenykorlátozó megállapodások megkötésében, a versenyhatóság csekély tagdíj bevételeik miatt nem szabott ki bírságot a SNAPI, a SNAPIA és az UIPA szövetségekkel szem

      Összegzés

      Az európai versenyhatóságok gépjármű-biztosítási piacot érintő döntéseiből látható, hogy az Európai Unió más tagállamaiban sem kerülhetik el a versenyjogi felelősségre vonást a biztosítási piac azon szereplői, akik a hatásos verseny akadályozására, korlátozására alkalmas magatartást tanúsítanak. Az ír jogeset arra enged következtetni, hogy önmagában az a tény, hogy egy megállapodás hatékonysági elemekkel is rendelkezik, nem jelent "bianco" felhatalmazást a jog- sértés elkövetése esetére, ha bizonyítást nyer a hatékonysági előnyöket meghaladó mértékű versenykorlátozásból eredő súlyos hátrány. A dán jogeset a versenyhatóság következetes fellépésről tesz tanúbizonyságot olyan esetekben, amikor a biztosítási piac szereplői visszatérő jelleggel kollektív tárgyalásokon mesterségesen generált költségindex segítségével próbálnak magasabb árat kialkudni szerződéses viszonyaikban, ezáltal torzítva a hatásos versenyt. Az olasz jogesetek sokrétű versenyellenes gyakorlatot tártak fel, amelyek nagy összegű bírság kiszabással zárultak, annak érdekében, hogy elrettentsék a piaci szereplőket az árak befolyásolását célzó kartelltevékenységtől. A Gazdasági Versenyhivatal 2006 decemberében meghozott döntése tehát összhangban áll az európai versenyjogi gyakorlattal, amikor a gépjármű-biztosítási piacon is zászlajára tűzi a versenyszabályozás azon alapvető célját, hogy a piaci szereplők szabadon és önállóan, egymással nem összehangoltan hozzák meg üzleti döntéseiket. Ahhoz, hogy jól működjön egy ország piacgazdasága, elengedhetetlen a fejlődés legfőbb mozgatórugójának tekinthető piaci verseny hatásosságának fenntartása. A versenyjog a "Qui non proficit, deficit", vagyis az "Aki nem gyarapszik, hanyatlik" alapigazságnak oly módon kíván érvényt szerezni, hogy minden olyan esetben beavatkozik, ha a piaci szereplők egy szűkebb csoportja a hatásos versenyből természetszerűleg adódó kockázatokat oly módon igyekszik kiküszöbölni, hogy az adott piacon az érdemi versenyt csökkenti. Mindez oda vezet, hogy a versenykorlátozásban résztvevők csak a saját körük számára teszik lehetővé a gyarapodást, miközben a társadalom fennmaradó része szükségszerűen a hanyatlás útjára lép.

  • Vissza a lap tetejére
    FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

    Utolsó frissítés dátuma: