Egészségbiztosításunk – egy gyakorló orvos szemével

A mai Magyarország egészségbiztosítási szisztémája alapvetően fejlettnek, européernek nevezhető. Mint minden struktúrában, itt is találkozunk anomáliákkal, ám ezek jelentősége eltörpül a rendszerváltást követően végrehajtott reformok, folyamatosan elvégzett módosítások mellett. Az orvos szemével az egészségbiztosítási kérdések mindig orvosszakmai lencsén át látszanak, így előfordulhat, hogy a gyakorló orvos olyasmit is észrevesz, ami a törvényhozó figyelmét elkerülheti. „Magyarországon és a fejlettebb világ országaiban a testi és lelki egészséghez való jog konstitucionalizált jog” – olvashatjuk a Jel-kép c. folyóirat 2007/4-2008/1. számában . Ebből az alapvetésből kiindulva adódik a következtetés, hogy az orvos alkotmányos felelősséget viselve végzi mindennapos munkáját. Azt a munkát, melynek során betegekkel foglalkozik, de jogszabályokat is mérlegel. A jogértelmezés tehát az orvosnak is hétköznapi joga és feladata. A legfontosabb szempont, hogy a törvényhozó akaratától se térjen el, ugyanakkor a beteg érdekét is maximálisan szem előtt tartsa. „Az egészséges emberi környezet védelme sajnos csak későn konstitucionalizálódott: mint harmadik generációs alapjog” – olvasható a Munkaügyi Szemle 2007. júliusi-augusztusi számában.

Egészségbiztosításunk –  egy gyakorló orvos szemével

Trunkó Barnabás az Orvosi Hetilap 2008. évi 8. számában részletesen értekezik az élet- és egészségbiztosítás 19. századi előzményeiről . Igaz, az Orvosi Hetilap, hazánk egyik legrégebb óta megjelenő folyóirata is más arcot mutatott száz évvel ezelőtt (vö. Szállási-Fehér, 2007, 81-83, Kemenes, 2000, 185-187). Ehhez a fajta biztosításhoz képest merőben új intézmény az állami egészségbiztosítás és annak hatékony gyakorlati működése. Itt ugyanis nem magánbiztosítással, hanem társadalombiztosítással találkozunk. Az élet és a testi-lelki egészség szinten tartása, javítása tehát mára már egyértelműen az állam és a társadalom érdekkörébe sorolható. Sokáig nem volt ez így a történelem folyamán. A világtörténelem sodrában az emberi egészség másodlagos szerepet játszhatott évszázadokon, évezredeken keresztül, mire elértük a sokat kritizált, sokat támadott, mégis nagymértékben hatékonyan működő mai közállapotot. „Rendkívül technokrata szemlélettel sem lehet figyelmen kívül hagyni a munkaerő megoltalmazásának posztulátumát” – olvasható a Munkaügyi Szemle 2007. júliusi-augusztusi számában . Az ember azonban több, mint munkaerő és több, mint számjel az egészségbiztosításnál. Az ember mindaz egyszerre, amiért az orvosnak érdemes dolgozni, amiért az orvosszakmai hivatás gyakorlása nem egyszerű gépies munka, hanem igazi hivatás. Az egészségbiztosítás hiátusai kitölthetők. A törvényhozó, a rendeletalkotó feladata a struktúra hézagainak kitöltése. Ennek minden bizonnyal a jelenlegi és az elkövetkező kormányzatok is eleget tesznek, eleget fognak tenni. „Mint a technika- és jogtörténet folyamán beidegződött történelmi főszabály, a jogi és a technikai fejlődés nehéz versenyfutása zajlik napjainkban is” – áll a Jel-kép fent idézett számában . A medikusok helyzete sohasem volt irigylésre méltó (vö. Hegedűs, 1990, 309-311). Ez azonban nemcsak hazánkra volt igaz. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország megállja a helyét. Egészségbiztosításunknak óriási szerepe van ebben. Mert az egészségbiztosításnak nemcsak betegbarátnak kell lennie, de orvosbarátnak is.


Dr. Szabados Éva

Bibliográfia

Hegedűs Katalin (1990): Egzisztenciális harcok a medikusok körében az I. világháború után, Orvosi Hetilap , 6., pp. 309-311. Kemenes Pál (2000): Orvostörténelem az interneten, Orvosi Hetilap, 4., pp. 185-187.

Szállási Árpád – Fehér János (2007): Az Orvosi Hetilap száz évvel ezelőtt, Orvosi Hetilap, 2., pp. 81-83.

Vissza a lap tetejére
FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Utolsó frissítés dátuma: