Mi az a TKM és miért érdemes figyelni rá?

2020.06.03

A hitelek esetében már bevett THM mellett a biztosításoknál is megjelent egy mutató, amely segítségével össze lehet hasonlítani az egyes ajánlatokat, termékeket. Ami a hiteleknél a teljes hiteldíjmutató, az a biztosításoknál a teljes költségmutató, azaz a TKM.

Mit mutat meg a TKM?

Egy tipikus befektetési egységhez kötött biztosítás esetében az ügyfél az alábbi szerződést köti: havonta befizet adott összeget éveken át. Ebből az összegből képződik egy klasszikus, kockázati biztosítás, amely az előre meghatározott esetekben fizet, jellemzően halál, tartós rokkantság vagy betegség esetén. A másik részéből pedig egy hosszú távú befektetés lesz, amelyet a társaság kezel. Az ügyfél meghatározhatja, hogy mennyire legyen kockázatos a befektetés - jellemzően kockázatkerülő, kicsit kockázatos és átlagosan kockázatos befektetések közül lehet választani. A befektetett összeg a hozamokkal együtt a biztosítás lejárta után az ügyfélé lesz.

Ez persze nincs ingyen. Minden biztosító számol fel költséget, ilyen a számlavezetés, az ügyintézés, a portfóliókezelés és ezer más tétel, amely az adott szerződésben benne van. Egy kockázatkerülő portfólió költsége nyilván alacsonyabb, hiszen leegyszerűsítve a pénz állampapírban csücsül, alig van feladat. Ezzel szemben ha jelentősebb részvényarány is van a befektetésben, akkor azzal folyamatosan dolgozni kell. Mindezek alapján kijön egy átlagos éves díj, amelyet a befizetett összeg százalékában állapít meg a biztosító.

És nagyon nem mindegy, mekkora ez a költség. Hiába ér el például egy év alatt 15 százalékos növekedést a portfólió, ha a költség 10 százalék, akkor mindössze 5 százalékkal nőtt a befektetésünk. A költség tehét az a tétel, ami mindenképpen csökkenti a hozamot. A TKM pedig az a mutató, amely mentén össze tudjuk hasonlítani az egyes biztosítási ajánlatokat.

Az elfogadható költségszint

Az MNB 2017-ben vezette be a tkm-számítást, és az úgynevezett tkm-plafont. Ez azt jelenti, hogy adott biztosítás esetében meg van határozva az elfogadható költségszint. Ezt legfeljebb 1,5 százalékkal lépheti túl a biztosító, ám ezt meg is kell indokolnia. Ha ennél is magasabb a tkm a javasolthoz képest, az MNB az adott terméket nem ajánlja.

Az elfogadható TKM az MNB szerint 10 éves lejárati időre 4,25 százalék, 15 éves lejárati időre 3,95 százalék, 20 év lejárati időre pedig 3,5 százalék. Azaz tíz év alatt a befektetésünknek évente átlagosan legalább 4,25 százalékos hozamot kell elérnie ahhoz, hogy nőjön a megtakarításunk. Minél kisebb egy portfólió kockázata, annál kisebb a TKM is.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak számára tavaly tették kötelezővé a TKM alkalmazását - esetükben nem írt elő az MNB plafont. Ennek az az oka, hogy a pénztári megtakarítások teljes költségmutatója rendre alacsonyabb, mint a biztosítótársaságok csomagjaié. A legmagasabb pénztári tkm-érték az idei adatok szerint 2,5 százalék alatt volt. Ennek oka leginkább az, hogy ezek a megtakarítási formák hosszabb távra szólnak és a céljuk is más, és jellemzően alacsonyabb kockázatú portfóliókról van itt szó.

Mi alapján érdemes választani?

Ez egyéni döntés kérdése. Pusztán a TKM alapján nincs értelme rangsorolni az egyes termékeket, hiszen a költségmutató önmagában nem minőségi kritérium vagy tényező. Első körben azt kell eldönteni, milyen befektetést akarunk és mi célból. Egészen más megítélés alá esik a nyugdíjcél és a puszta felhalmozás. Az sem mindegy, hány évben gondolkodunk. Más a jó döntés egy tízéves és egy húszéves megtakarítás esetében.

Végezetül pedig tisztában kell lennünk a saját habitusunkkal, elvárásainkkal kapcsolatban. Az életben keressük vagy kerüljük a kockázatokat? Akarunk-e rendszeresen foglalkozni a befektetésünkkel, érdekel-e bennünket napi szinten, hogyan alakulnak a piacok, vagy aláírjuk a szerződést és nem kívánunk foglalkozni tovább az üggyel? Csak ezt követően érdemes a TKM-ek között keresgélni.